Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 59. szám

létesite régi tervét és fölszereié nagy pipaszár gyárát Bécsben, mely most erős versenyre kel a leghíresebb bádeni pipaszár gyárakkal. Sajátságos világot vet a fogyasztó közönség elfogultságára, midőn ily gyáraknál azt tapasztaljuk, hogy a magyar meggyfaszárnak alig akad keresője, de azonnal nagy forgalomra lehet számítani, amint bádeni szárakat készít, a jó, de elfogult közönség kapkod érte, pedig a legnagyobb dicséretre érdemesített bádeni pipaszárak anyaga az — evztergom sztgyörgymezei és fegyvernemi meggyesekből származik.

— Adakozások. Múlt vasárnapi számunkbau kitüntetett adakozásokon kívül a következő összegek folytak be szerkesztőségünknél: Egy özvegy 1 frt. A. L. 1 frt, H. A. 50 kr. összesen 2 frt. 50 kr.

— Rendkívüli posta. Szombatra reggel a posta behozatal három órával elkésett, mivel a küldemények sokasága miatt feldolgozni lehetetlen volt hamarabb. A rendes postaküldeményeken felül két teljes szánnal volt több a küldemény mint egyébkor, a mi csak a vonatokon jött, ehhez járult a lévai vonalon jövő posta, ügy látszik, a karácsonyi és uj évi ünnepek alkalmából nem csak a fővárosban, hanem nálunk is meggyűlik a postán a munka. Csak legalább e forgalom még nagyobb kihatással volna az anyagi állapotok javítására.

— Gymnasium. Prokopp János városi mérnök ur, beterjesztette az építészeti bizottsághoz az építés alatt lévő gymnasiumra vonatkozó költségvetést. A beterjesztett költségvetés szerint az épület 12000 írttal kerül többe, mint az előzőleg megállapítva lett. A többlet onnan származik, mivel az alapot köztudomás szerént mélyebbre kellett rakni, mint az tervezve volt; igy tehát a főmunkálatnál előre nem láthatólag költség többlet merült fel. Úgyszintén a ministerium réndelete folytán vasgerendák alkalmaztattak ami az épület szilárdságát biztosítja; ez által azonban a költség körülbelől 5000 frttal szaporodott. Történtek még — ugyan a kormány meghagyása folytán — lényeges pótlások, ami a költség szaporulatnál, ahhoz képest, hogy az épület szilárdságát mennyire biztosítja, aránylag igen csekély; szóval, ha a gymnasium teljesen felépítve 12000 frttal többe kerül is, mint azt hittük, oly monumentális épületet kapunk, hogy az, szakértők által, 80000 frtra becsültetett. S igy amibe kerülni fog, korántsem sok; s ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kiadások a lehető legnagyobb szakértelemmel állapíttattak meg.

— Farsang. Az „Esz ter go mi kör“ által a farsang folyamán adandó bál határnapjául január 19-ike állapíttatott meg a bálbizottság által, mely a következőleg alakult meg: elnök M a u r o vi c h F á b i á n,

/bizottsági tagok: Bart a Tivadar, Ekkert Antal, Klauzál Gábor, Lövi Adolf, Szabó Gyula, Szabó Mihály, Szalay József, és Zsarnóczay László, rendezők pedig Feich- tinger Győző, Forster Kálmán, Kollár Károly, Kő rösy László. Azt hisszük, nem csak a jó és nemes czél, hanem maga e névsor elegendő kezesség, hogy városunk közönsége különös pártfogásával fogja a bált kitüntetni.-— Nero aprehendál. Legalább ezt árulja következő levele: Tekintetes szerkesztő ur! A becses lapja 58 számában „Farkas a városban“ fölirattal egyéni kutya reputatióm megtámadva lévén, azon közleményt megjegyzés nélkül nem hagyhatom; mert kutyatársaim közötti tekintélyemen igen nagy csorbát ejthetne az, ha magamra engedném száradni ama valótlan állítást, mintha én mulató hajlamaimról volnék ismeretes és „S pergel dem“ nem lévén kün rekedtem volna, de meg holmi, mélyen rangom és születésem alatti farkassal hasonlatosságköltészet kedvelőket karácsonyra, hanem az a régi ismerős, kinek szerény, de kedves magaviseletével, azután pedig még inkább a tiltott csókért epedő királyfi személyesitésével oly szép emlékeket sikerült hátra hagyni az esztergomi közönségnél.

Azt hiszem, nem egy előfizetője fog akadni.

Ez alkalommal azonban újra napfényre került egy megkezdett, talán hosszú időre pihenésnek indult regénynek véletlenül befüződött fejezete.

Egyik fiatal barátom, — kérem, dicsekszem vele, hogy vannak fiatal barátjaim is, — kinek alkalma volt Somló Sándor költeményeiből sokat olvasni, kit a költő azzal is megtisztelt, hogy pillantást hagyott vetni még a kéziratokba is, szinte kapott előfizetési felhívást Somlótól.

Nagyon természetes, hogy a szerelmes, kivált ha szerelmének története regénynyé kezdi magát kinőni, nem arra gondol először, hogy talán baráti szolgálatra is számítanak, hanem az önző szerelmesek módja szerint, — oh mi jó esik nekem egyszer nemcsak az agglegényekre, hanem a szerelmesekre is alkalmazva látni az „önző“ szót! — legelőször is szerelme tárgyára gondol és amint megkapta a felhívást, rögtön szaladni akart a póstára, hogy a munkát megrendelje.

Miután azonban a szerelmesek, ha a reménységnek némi sugarát látják felderengni, csacskák is, rögtön elárulta, hogy a költeményeket megjelenésük után azonnal szive választottjának küldi, mert: Somló az é n szivemből vette dalait!

A hölgy pedig, ki fiatal barátom szivét elrabolta és még nem bizonyos, hogy a nóta szerint egy bizonyos másikat cserébe is ad, senki más, mint Maritta kedves emlékezetben élő személyesitője.

Minő zavart idézett az én fiatal barátom arczára azon megjegyzés, hogy „Maritta hamarabb birtokában lesz a költeményeknek, mint te, hisz Somló van

gal bírnék. Először is én házőrzői hivatásomat teljesen át érző kutya vagyok, aki egyátalán, de különösen kapuzárástól kapunyitásig vagyis télen esti hat órától reggeli hét óráig házőrzés szempontjából otthon szoktam tartózkodni és a kérdéses keddi éjszakán is otthon tartózkodtam, miért is a közlemény reám egyátalán nem vonatkozhatik; de meg ha künn rekedtem volna is, van annyi kutya fölfogásom, hogy hangos ugatás által a kapunyitást kieszközölni tudtam volna és azért egyáltalán nem lett volna szükségem holmi morósus és álmos éjjeli őrökkel szóba állani. Másodszor pedig nagyon kevés künologiai is- i meretet árul el az, a ki telivér angol szelindeket farkashoz csak legkevésbbé is hasonlónak vél. Midőn ezen, a sérelmes közlemény által kutyatársaim előtt elhomályosítani czélzott reputatióm megóvására czélzó nyilatkozatom közzétételére kérném és azt tapasztalt lovagiasságától el is várnám, megkülönböztetett tiszteletem kijelentése mellett maradtam, Esztergom 1879 évi deczember hó 18-án. A tekintetes szerkesztő urnák alázatos szolgája N erő kutya. — Nero fájdalmas panaszának helyt adánk. Nem tudtuk ugyan, hogy ő is az érzékeuykedés oly magas fokában szenved, hogy nem szereti nevét az újságban látni, de hát ő maga árulja el, hogy ő aristokrati- kus „telivér angol szelindek,“ a mi azonban még sem menti őt fel egészen a vádak alól. Hanem arra az egyre kiváncsiak vagyunk, hogy miért és hogyan recommandirozta levelét? Vagy ez is anglius kutya spleen ?

— Házaló ékszerész jött városunkba és letelepedett a fürdő vendéglőben, honnan másnap már öles falragaszokkal árasztá el a várost. A városi kapitányhoz ugyan felment és miután a házalásra épségben álló szabályrendeletek értelmében nem lehetett tőle megtagadni az engedélyt, két napra ez megadatott. A szolgabiróság felől azonban, bár annak területén telepedett le, tudomást venni nem akart és igy a szolgabiró megtiltá az eladást, nem adott engedélyt. Azon kifogásra, hogy nem tudta, miszerint a szolgabiróságtól is kell engedélyt kérni, a szolgabiró elengedé a megbírságolást, bár ezt is alkalmaznia kellett volna. E tárgyban szigorúságért a kereskedői világ csak hálás lehet.

— Újra farkasok. A barti biró hivatalosan jelenté a muzslai szolgabiróságnak, hogy egy barti lakost, midőn Bartról Csatára akart átmenni, a kétyi malom tájékán a farkasok megtámadtak és annyira összeharapdálták, összemarták, hogy a malomból érkezett rögtöni segély daczára nem lehetett megmenteni, hanem félholtan bevitték a malomba és ott még az nap meg is halt. Nem lehetne ezekre egy nagy vadászatot rendezni, mielőtt több bajt okoznának? Vadászaink mindenesetre vállalkoznának.

— Az igazságszolgáltatás egyszerűsége éi olcsósága. A múlt hó folyamán Székesfehérvárott egy polgárral történt, hogy a hetivásáron megvásárol egy kocsi 2—300 fej káposztát, megkérdezvén az eladót, hogy olyan-e alul is a káposzta mint fö- fül ? Midőn attól megnyugtató választ nyer — az eladó személyét és lakhelyét ismerve — a káposzta árát kifizeti és vele levő kis fiát az eladóval lakására küldi, ezek a káposztát lerakják, vevő pedig más dolgai után a belvárosban marad. Délre hazaérkezik a becsületes vevő és bámulva szemléli, hogy a lakásán lerakott káposzta — persze az, a mi a kocsi alján volt, most fölül kerülvén — legnagyobb részben haszontalan portéka, hogy ő meg vau csalva. Mit tegyen tehát mást, mint igazságot keres a világos csaló ellen. Elmegy tehát a kapitányi hivatalhoz, de az eladó N. községi ember lévén, utasítják N. községi bíróhoz; az eladó N. községi biró is lévén, megva szolgahirósághoz. a szolgabiróságtól

oly udvarias ember, hogy Maritta személyesitőjének csupa collegiális tiszteletből díszpéldányt küld!“

Megsajnáltam szegényt és lelkemre mondom, ha úgy ismerném a győri viszonyokat, mint ahogy nem ismerem, megsúgnám Somlónak, hogy inkább vegye magára ez egyszer az udvariatlanság vádját, csak hagyja meg a szomorodott szivtí szerelmesnek azt a gondolatot, mi fel fogná vidítani.

Szerkesztő ur, ha levelezésben áll Somlóval, megtehetné ezt a szívességet, megsúghatná ezt Somlónak, nizony mondom, hogy nagy hálára kötelezne vele oly fiatal embert, ki nem szokta elfeledni, hogy le van kötelezve.

Ámbár ez nagy csoda! Szerelmes és hálás, az két fogalom, mely nagyon ritkán szokott karöltve járni, sőt ő maga is azonnal példáját adá annak, hogy nagyon is feledékeny más iránt.

Mert például máig sem akarom elhinni, bár a figyelmeztetés megtörtént, hogy az a fiatal ember Somló Sándor költeményeire, az „Éjszakákéra előfizetőket gyűjtsön.

Pedig Somló Sándor aligha azért küldött neki „felhívást,“ hogy egyedül Maritta emlékét élessze fel, hanem inkább a barátnak irt, kitói szívességet várt, kinek segélyére számított, mert bizony, ha azok a dalok egyszer megszülettek, azokat könyvben összegyűjtve nem azért akarja egyedül nyomtatásban látni a szerző, mivel dicsőséget akar aratni, hanem már csak azért is, hogy azoknak a költeményeknek megírásához tinta, toll, papír, asztal, meleg szoba s több ily prózai minden is kellett, tehát — pénz magot is akar látni.

Nem kételkedem azon, hogy pártolásra fog nálunk Somló találni, hanem csak annak a fiatal

embernek gyűjtési buzgalmát mertem nem egészen bebizonyított dolognak mondani.

utasítják a kir. járásbírósághoz, inuét pedig — (a káposzta ára 12 frt. nehány krt tevén,) a megcsalt fél elmenesztetik a községi bírósághoz, de oda a N, községi embert megidézni illetékesen nem lehetvén: neki kerekedik, fiskálist fogad. — Ennek előleget ád ; a közben, mig az ügy megindul, a káposzta rohadni kezd, annak az eladáskori minősége már meg nem állapítható, az eladó szintén fiskálist fogad, keményen védekezik, a pert megnyeri és a megcsalt ember — azonfölül, hogy se pénz se posztó — fizet 19 frt. 20 kr. perköltséget. No meg a saját ügyvédje sem élhet szélből — tehát annak is rongyos 10 frt. — E szeréut igazságszolgáltatásunk egyszerűsége és olcsósága nagyszerű! A nép pedig boldog, mert tűr és szenved; lévén a „türŐké és szenvedőké — a mennynek országa.“ Sz. és V.

— A mostani fagyos időben helyén látjuk felemlíteni, hogy a kézen lábon mutatkozó fagyás ellen sikerrel használják a petróleumot. Legjobb a fagyott részeket petróleumba mártott vászon ron- gyocskákkal mindennap reggel beborítani, s erre a harisnyát ráhúzni.

— Rengeteg sok hal. A muzslaiak és ebediek pénteken és szombaton oly nagy mennyiségű halat hoztak piaczunkra, minőt már régen nem láttunk. Ha számítanak arra, hogy a karácsony bojt alkalmával mindenki, a legszegényebb is hagyományos régi szokás szerént, halat akar enni, számításukban a kelendőség iránt nem csalatkoznak, de igen feltűnő, hogy akkora készletet bírnak szerezni.

— Téli örömök. A korcsolya-egylet fölál- littatá már a barátságos melegségű bódét, de eddig- elé a sportnak csak legbuzgóbb képviselői jelentek meg a jégen, daczára a jégmester és pénztárnok urak önfeláldozó buzgóságának, kik mindenképen azon vannak hogy a közönség kényelmét élőn ozdit- sák, s különösen a hölgyvilág számára kellemessé tegyék a jégen való időzésk. Eddigelé talán csak a túl hideg idő tartóztatta vissza a közönséget tömeges látogatásában, de remélhető, hogy az idő engedőével nagyobb számban fogja fölkeresni ajég pályát, mely nemcsak kellemes szórakozásra; hanem egészséges testgyakorlatra is nyújt alkalmat.

— Az árviz-veszólytöli félelem még a gabona árakra is sújtó hatással van. A budapesti kereskedők raktárai tele vannak készlettel és hogy a bizonyosra vett árviz esetén sem nagy költséggel hurczolkodni, sem pedig a viz veszélyének a készletet kitenni ne kelljen, igyekeznek jószágaikat eladni. Ugyanez okból mindazon pénzintézetek, melyek gabona készletre előleget, illetve kölcsönöket adtak, e kölcsönöket felmondták és igy az igy lerakott gabouát is értékesíteni kell. E két körülmény oly nyomást gyakorolt a gabona árakra, hogy hanyatt homlok esnek lefelé. Lesznek, kiknek ez igen fog fájni, de lesznek, kik nagy hasznot húznak e körülménybőr

— A festőművészet érdekében bocsát közre egy felhívást egy mtíbarát a Pesti Napló tegnapi számában. Egy sorsolási társulatot igyekszik létrehozni, melynek czélja a mostani mtítárlatból hazai képeket vásárolni s tagjai közt kisorsolni. A befizetendő részletek 1—5, 10—20 frt. Ez utón hisz segíthetni a küzködő hazai művészek sorsán segiteui. Felhívását igy zárja be: Zord az idő, tisztelt közönség és több szegény művész fázik. Cselekedjünk gyorsan. Bis dat, qui cito dat. Fölszólítja az ifjúságot, hogy jótékonyczélú, de gyakran kétes sikerű, sőt néha deficzittel végződő segély bálok helyébe, melyek úgy az ifjúságnak, mint száz meg száz család viszonyaival össze nem hangzó szertelen kiadásokat okozuak — inkább ily művészetpártoló sorsjátéko'é&F" Folytatása a mellékleten.

A távoli ismerősökről lévén szó, megemlékezem még a mi kis Paczkánkról.

Valamelyik pesti újságíró, ha jól emlékszem, Asbóth János a napokban találkozott vele Olaszországban, midőn az ő egyptomi útját megkezdte. Megvallom, nem az érdekelt, hogy Paczkát a múmiák országába hívta tanulmányozni, hanem csak az, hogy Pae«ka nevét olvastam nyomtatva, és igy elég azt tudni, hogy ő ellent állott a csábításnak és ment egyenesen Rómának.

Hanem nagy kisértés lehetett reá nézve mégis

Egyptom!

Birkózni a krokodilokkal, lesni a Nílus vizét, megbámulni a „Sphynx“ szobrokat.

És, mint azt egy fiatal emberről feltenni nem is szokatlan dolog, megbámulni a kétezer esztendő előtt bebalzamozott női hullákat, természetesen, csak ha bebalzamoztatásuk idején sem voltak idősebbek, mint ezer hét.

Más női arczhoz úgy sem lehetne még tanulmányozás végett sem szerencséje a —- háremek országában.

A nagylelkű protector óhajtása azonban , okkal inkább megszivelendő volt, mintsem annak teljesítését nem elejteni, csak elhalasztani is lehetett volna és igy az ut czélja maradt az örök város, az ő öröi: szép művészetével, hova már meg is érkezett.

Tehát ő már Rómában van, a hol, köztünk mondva, ma nagyon sokan szeretnénk lenni, ha másért nem, legalább azon okból, mivel ott meleg van ez idő' szerint is és nem kell sem dideregni, sem fűteni.

Ez pedig elég ok, hogy oly vidékre, mint Rónut vágyódni lehessen.

Hát még a szegény madarak!

A jó emberek gondoskodnak a madarakról is.

1 -------- Agglegény.