Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 59. szám

létesite régi tervét és fölszereié nagy pipaszár gyá­rát Bécsben, mely most erős versenyre kel a leghí­resebb bádeni pipaszár gyárakkal. Sajátságos világot vet a fogyasztó közönség elfogultságára, midőn ily gyáraknál azt tapasztaljuk, hogy a magyar meggy­faszárnak alig akad keresője, de azonnal nagy for­galomra lehet számítani, amint bádeni szárakat készít, a jó, de elfogult közönség kapkod érte, pedig a leg­nagyobb dicséretre érdemesített bádeni pipaszárak anyaga az — evztergom sztgyörgymezei és fegyver­nemi meggyesekből származik. — Adakozások. Múlt vasárnapi számunkbau kitüntetett adakozásokon kívül a következő összegek folytak be szerkesztőségünknél: Egy özvegy 1 frt. A. L. 1 frt, H. A. 50 kr. összesen 2 frt. 50 kr. — Rendkívüli posta. Szombatra reggel a posta behozatal három órával elkésett, mivel a küldemé­nyek sokasága miatt feldolgozni lehetetlen volt ha­marabb. A rendes postaküldeményeken felül két tel­jes szánnal volt több a küldemény mint egyébkor, a mi csak a vonatokon jött, ehhez járult a lévai vonalon jövő posta, ügy látszik, a karácsonyi és uj évi ünnepek alkalmából nem csak a fővárosban, hanem nálunk is meggyűlik a postán a munka. Csak legalább e forgalom még nagyobb kihatással volna az anyagi állapotok javítására. — Gymnasium. Prokopp János városi mérnök ur, beterjesztette az építészeti bizottsághoz az építés alatt lévő gymnasiumra vonatkozó költségvetést. A beterjesztett költségvetés szerint az épület 12000 írttal kerül többe, mint az előzőleg megállapítva lett. A többlet onnan származik, mivel az alapot köz­tudomás szerént mélyebbre kellett rakni, mint az tervezve volt; igy tehát a főmunkálatnál előre nem láthatólag költség többlet merült fel. Úgyszintén a ministerium réndelete folytán vasgerendák alkalmaz­tattak ami az épület szilárdságát biztosítja; ez által azonban a költség körülbelől 5000 frttal szaporo­dott. Történtek még — ugyan a kormány megha­gyása folytán — lényeges pótlások, ami a költség szaporulatnál, ahhoz képest, hogy az épület szilárd­ságát mennyire biztosítja, aránylag igen csekély; szóval, ha a gymnasium teljesen felépítve 12000 frttal többe kerül is, mint azt hittük, oly monumen­tális épületet kapunk, hogy az, szakértők által, 80000 frtra becsültetett. S igy amibe kerülni fog, korántsem sok; s ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kiadások a lehető legnagyobb szakértelem­mel állapíttattak meg. — Farsang. Az „Esz ter go mi kör“ által a farsang folyamán adandó bál határnapjául január 19-ike állapíttatott meg a bálbizottság által, mely a kö­vetkezőleg alakult meg: elnök M a u r o vi c h F á b i á n, /bizottsági tagok: Bart a Tivadar, Ekkert An­tal, Klauzál Gábor, Lövi Adolf, Szabó Gyula, Szabó Mihály, Szalay József, és Zsarnóczay László, rendezők pedig Feich- tinger Győző, Forster Kálmán, Kollár Károly, Kő rösy László. Azt hisszük, nem csak a jó és nemes czél, hanem maga e névsor elegendő kezesség, hogy városunk közönsége különös pártfo­gásával fogja a bált kitüntetni.-— Nero aprehendál. Legalább ezt árulja kö­vetkező levele: Tekintetes szerkesztő ur! A becses lapja 58 számában „Farkas a városban“ fölirattal egyéni kutya reputatióm megtámadva lévén, azon közleményt megjegyzés nélkül nem hagyhatom; mert kutyatársaim közötti tekintélyemen igen nagy csorbát ejthetne az, ha magamra engedném száradni ama valótlan állítást, mintha én mulató hajlamaimról volnék ismeretes és „S pergel dem“ nem lévén kün rekedtem volna, de meg holmi, mélyen rangom és születésem alatti farkassal hasonlatosság­költészet kedvelőket karácsonyra, hanem az a régi ismerős, kinek szerény, de kedves magaviseletével, azután pedig még inkább a tiltott csókért epedő királyfi személyesitésével oly szép emlékeket sike­rült hátra hagyni az esztergomi közönségnél. Azt hiszem, nem egy előfizetője fog akadni. Ez alkalommal azonban újra napfényre került egy megkezdett, talán hosszú időre pihenésnek indult regénynek véletlenül befüződött fejezete. Egyik fiatal barátom, — kérem, dicsekszem vele, hogy vannak fiatal barátjaim is, — kinek alkalma volt Somló Sándor költeményeiből sokat olvasni, kit a költő azzal is megtisztelt, hogy pillantást hagyott vetni még a kéziratokba is, szinte kapott előfizetési felhívást Somlótól. Nagyon természetes, hogy a szerelmes, kivált ha szerelmének története regénynyé kezdi magát kinőni, nem arra gondol először, hogy talán baráti szolgálatra is számítanak, hanem az önző szerelme­sek módja szerint, — oh mi jó esik nekem egyszer nemcsak az agglegényekre, hanem a szerelmesekre is alkalmazva látni az „önző“ szót! — legelőször is szerelme tárgyára gondol és amint megkapta a felhívást, rögtön szaladni akart a póstára, hogy a munkát megrendelje. Miután azonban a szerelmesek, ha a reménység­nek némi sugarát látják felderengni, csacskák is, rögtön elárulta, hogy a költeményeket megjelenésük után azonnal szive választottjának küldi, mert: Somló az é n szivemből vette dalait! A hölgy pedig, ki fiatal barátom szivét elra­bolta és még nem bizonyos, hogy a nóta szerint egy bizonyos másikat cserébe is ad, senki más, mint Maritta kedves emlékezetben élő személyesitője. Minő zavart idézett az én fiatal barátom arczára azon megjegyzés, hogy „Maritta hamarabb birtoká­ban lesz a költeményeknek, mint te, hisz Somló van gal bírnék. Először is én házőrzői hivatásomat tel­jesen át érző kutya vagyok, aki egyátalán, de külö­nösen kapuzárástól kapunyitásig vagyis télen esti hat órától reggeli hét óráig házőrzés szempontjából otthon szoktam tartózkodni és a kérdéses keddi éj­szakán is otthon tartózkodtam, miért is a közlemény reám egyátalán nem vonatkozhatik; de meg ha künn rekedtem volna is, van annyi kutya fölfogásom, hogy hangos ugatás által a kapunyitást kieszközölni tud­tam volna és azért egyáltalán nem lett volna szük­ségem holmi morósus és álmos éjjeli őrökkel szóba állani. Másodszor pedig nagyon kevés künologiai is- i meretet árul el az, a ki telivér angol szelindeket farkashoz csak legkevésbbé is hasonlónak vél. Midőn ezen, a sérelmes közlemény által kutyatársaim előtt elhomályosítani czélzott reputatióm megóvására czélzó nyilatkozatom közzétételére kérném és azt tapasztalt lovagiasságától el is várnám, megkülönböztetett tisz­teletem kijelentése mellett maradtam, Esztergom 1879 évi deczember hó 18-án. A tekintetes szer­kesztő urnák alázatos szolgája N erő kutya. — Nero fájdalmas panaszának helyt adánk. Nem tudtuk ugyan, hogy ő is az érzékeuykedés oly magas foká­ban szenved, hogy nem szereti nevét az újságban látni, de hát ő maga árulja el, hogy ő aristokrati- kus „telivér angol szelindek,“ a mi azonban még sem menti őt fel egészen a vádak alól. Hanem arra az egyre kiváncsiak vagyunk, hogy miért és hogyan recommandirozta levelét? Vagy ez is anglius kutya spleen ? — Házaló ékszerész jött városunkba és le­telepedett a fürdő vendéglőben, honnan másnap már öles falragaszokkal árasztá el a várost. A városi ka­pitányhoz ugyan felment és miután a házalásra ép­ségben álló szabályrendeletek értelmében nem lehe­tett tőle megtagadni az engedélyt, két napra ez meg­adatott. A szolgabiróság felől azonban, bár annak területén telepedett le, tudomást venni nem akart és igy a szolgabiró megtiltá az eladást, nem adott en­gedélyt. Azon kifogásra, hogy nem tudta, miszerint a szolgabiróságtól is kell engedélyt kérni, a szolga­biró elengedé a megbírságolást, bár ezt is alkal­maznia kellett volna. E tárgyban szigorúságért a kereskedői világ csak hálás lehet. — Újra farkasok. A barti biró hivatalosan jelenté a muzslai szolgabiróságnak, hogy egy barti lakost, midőn Bartról Csatára akart átmenni, a kétyi malom tájékán a farkasok megtámadtak és annyira összeharapdálták, összemarták, hogy a ma­lomból érkezett rögtöni segély daczára nem lehetett megmenteni, hanem félholtan bevitték a malomba és ott még az nap meg is halt. Nem lehetne ezekre egy nagy vadászatot rendezni, mielőtt több bajt okoznának? Vadászaink mindenesetre vállalkoznának. — Az igazságszolgáltatás egyszerűsége éi olcsósága. A múlt hó folyamán Székesfehérvárott egy polgárral történt, hogy a hetivásáron megvásá­rol egy kocsi 2—300 fej káposztát, megkérdezvén az eladót, hogy olyan-e alul is a káposzta mint fö- fül ? Midőn attól megnyugtató választ nyer — az eladó személyét és lakhelyét ismerve — a káposzta árát kifizeti és vele levő kis fiát az eladóval laká­sára küldi, ezek a káposztát lerakják, vevő pedig más dolgai után a belvárosban marad. Délre haza­érkezik a becsületes vevő és bámulva szemléli, hogy a lakásán lerakott káposzta — persze az, a mi a kocsi alján volt, most fölül kerülvén — legnagyobb részben haszontalan portéka, hogy ő meg vau csalva. Mit tegyen tehát mást, mint igazságot keres a vi­lágos csaló ellen. Elmegy tehát a kapitányi hiva­talhoz, de az eladó N. községi ember lévén, utasít­ják N. községi bíróhoz; az eladó N. községi biró is lévén, megva szolgahirósághoz. a szolgabiróságtól oly udvarias ember, hogy Maritta személyesitőjének csupa collegiális tiszteletből díszpéldányt küld!“ Megsajnáltam szegényt és lelkemre mondom, ha úgy ismerném a győri viszonyokat, mint ahogy nem ismerem, megsúgnám Somlónak, hogy inkább vegye magára ez egyszer az udvariatlanság vádját, csak hagyja meg a szomorodott szivtí szerelmesnek azt a gondolatot, mi fel fogná vidítani. Szerkesztő ur, ha levelezésben áll Somlóval, megtehetné ezt a szívességet, megsúghatná ezt Som­lónak, nizony mondom, hogy nagy hálára kötelezne vele oly fiatal embert, ki nem szokta elfeledni, hogy le van kötelezve. Ámbár ez nagy csoda! Szerelmes és hálás, az két fogalom, mely nagyon ritkán szokott karöltve járni, sőt ő maga is azonnal példáját adá annak, hogy nagyon is feledékeny más iránt. Mert például máig sem akarom elhinni, bár a figyelmeztetés megtörtént, hogy az a fiatal ember Somló Sándor költeményeire, az „Éjszakákéra elő­fizetőket gyűjtsön. Pedig Somló Sándor aligha azért küldött neki „felhívást,“ hogy egyedül Maritta emlékét élessze fel, hanem inkább a barátnak irt, kitói szívességet várt, kinek segélyére számított, mert bizony, ha azok a dalok egyszer megszülettek, azokat könyvben össze­gyűjtve nem azért akarja egyedül nyomtatásban látni a szerző, mivel dicsőséget akar aratni, hanem már csak azért is, hogy azoknak a költeményeknek megírásához tinta, toll, papír, asztal, meleg szoba s több ily prózai minden is kellett, tehát — pénz magot is akar látni. Nem kételkedem azon, hogy pártolásra fog nálunk Somló találni, hanem csak annak a fiatal embernek gyűjtési buzgalmát mertem nem egészen bebizonyított dolognak mondani. utasítják a kir. járásbírósághoz, inuét pedig — (a káposzta ára 12 frt. nehány krt tevén,) a megcsalt fél elmenesztetik a községi bírósághoz, de oda a N, községi embert megidézni illetékesen nem lehetvén: neki kerekedik, fiskálist fogad. — Ennek előleget ád ; a közben, mig az ügy megindul, a káposzta ro­hadni kezd, annak az eladáskori minősége már meg nem állapítható, az eladó szintén fiskálist fogad, ke­ményen védekezik, a pert megnyeri és a megcsalt ember — azonfölül, hogy se pénz se posztó — fizet 19 frt. 20 kr. perköltséget. No meg a saját ügyvédje sem élhet szélből — tehát annak is ron­gyos 10 frt. — E szeréut igazságszolgáltatásunk egyszerűsége és olcsósága nagyszerű! A nép pedig boldog, mert tűr és szenved; lévén a „türŐké és szenvedőké — a mennynek országa.“ Sz. és V. — A mostani fagyos időben helyén látjuk fel­említeni, hogy a kézen lábon mutatkozó fagyás el­len sikerrel használják a petróleumot. Legjobb a fagyott részeket petróleumba mártott vászon ron- gyocskákkal mindennap reggel beborítani, s erre a harisnyát ráhúzni. — Rengeteg sok hal. A muzslaiak és ebediek pénteken és szombaton oly nagy mennyiségű halat hoztak piaczunkra, minőt már régen nem láttunk. Ha számítanak arra, hogy a karácsony bojt alkal­mával mindenki, a legszegényebb is hagyományos régi szokás szerént, halat akar enni, számításukban a kelendőség iránt nem csalatkoznak, de igen fel­tűnő, hogy akkora készletet bírnak szerezni. — Téli örömök. A korcsolya-egylet fölál- littatá már a barátságos melegségű bódét, de eddig- elé a sportnak csak legbuzgóbb képviselői jelentek meg a jégen, daczára a jégmester és pénztárnok urak önfeláldozó buzgóságának, kik mindenképen azon vannak hogy a közönség kényelmét élőn ozdit- sák, s különösen a hölgyvilág számára kellemessé tegyék a jégen való időzésk. Eddigelé talán csak a túl hideg idő tartóztatta vissza a közönséget töme­ges látogatásában, de remélhető, hogy az idő enged­őével nagyobb számban fogja fölkeresni ajég pályát, mely nemcsak kellemes szórakozásra; hanem egész­séges testgyakorlatra is nyújt alkalmat. — Az árviz-veszólytöli félelem még a gabona árakra is sújtó hatással van. A budapesti kereskedők raktárai tele vannak készlettel és hogy a bizonyosra vett árviz esetén sem nagy költséggel hurczolkodni, sem pedig a viz veszélyének a készletet kitenni ne kelljen, igyekeznek jószágaikat eladni. Ugyanez ok­ból mindazon pénzintézetek, melyek gabona kész­letre előleget, illetve kölcsönöket adtak, e kölcsönö­ket felmondták és igy az igy lerakott gabouát is értékesíteni kell. E két körülmény oly nyomást gya­korolt a gabona árakra, hogy hanyatt homlok esnek lefelé. Lesznek, kiknek ez igen fog fájni, de lesznek, kik nagy hasznot húznak e körülménybőr — A festőművészet érdekében bocsát közre egy felhívást egy mtíbarát a Pesti Napló tegnapi számában. Egy sorsolási társulatot igyekszik létre­hozni, melynek czélja a mostani mtítárlatból hazai képeket vásárolni s tagjai közt kisorsolni. A befize­tendő részletek 1—5, 10—20 frt. Ez utón hisz segít­hetni a küzködő hazai művészek sorsán segiteui. Felhívását igy zárja be: Zord az idő, tisztelt közön­ség és több szegény művész fázik. Cselekedjünk gyorsan. Bis dat, qui cito dat. Fölszólítja az ifjú­ságot, hogy jótékonyczélú, de gyakran kétes sikerű, sőt néha deficzittel végződő segély bálok helyébe, melyek úgy az ifjúságnak, mint száz meg száz család viszonyaival össze nem hangzó szertelen kiadásokat okozuak — inkább ily művészetpártoló sorsjátéko­'é&F" Folytatása a mellékleten. A távoli ismerősökről lévén szó, megemléke­zem még a mi kis Paczkánkról. Valamelyik pesti újságíró, ha jól emlékszem, Asbóth János a napokban találkozott vele Olaszor­szágban, midőn az ő egyptomi útját megkezdte. Meg­vallom, nem az érdekelt, hogy Paczkát a múmiák országába hívta tanulmányozni, hanem csak az, hogy Pae«ka nevét olvastam nyomtatva, és igy elég azt tudni, hogy ő ellent állott a csábításnak és ment egyenesen Rómának. Hanem nagy kisértés lehetett reá nézve mégis Egyptom! Birkózni a krokodilokkal, lesni a Nílus vizét, megbámulni a „Sphynx“ szobrokat. És, mint azt egy fiatal emberről feltenni nem is szokatlan dolog, megbámulni a kétezer esztendő előtt bebalzamozott női hullákat, természetesen, csak ha bebalzamoztatásuk idején sem voltak idősebbek, mint ezer hét. Más női arczhoz úgy sem lehetne még tanul­mányozás végett sem szerencséje a —- háremek or­szágában. A nagylelkű protector óhajtása azonban , okkal inkább megszivelendő volt, mintsem annak teljesíté­sét nem elejteni, csak elhalasztani is lehetett volna és igy az ut czélja maradt az örök város, az ő öröi: szép művészetével, hova már meg is érkezett. Tehát ő már Rómában van, a hol, köztünk mondva, ma nagyon sokan szeretnénk lenni, ha má­sért nem, legalább azon okból, mivel ott meleg van ez idő' szerint is és nem kell sem dideregni, sem fűteni. Ez pedig elég ok, hogy oly vidékre, mint Rónut vágyódni lehessen. Hát még a szegény madarak! A jó emberek gondoskodnak a madarakról is. 1 -------- Agglegény.

Next

/
Thumbnails
Contents