Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 58. szám

Esztergom, I. évfolyam. 58. szám.____________

_____ Csütörtök 1879. dec zember 18-án.

k

özérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny.

Elöfizetési-ár:

fél évre.............................................4 frt. — kr.

émegyedre........................................2 „ 20 „

Egyes szám: 3 kr.

Az előfizetési pénzek a, kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők.

Megjelenik :

hetenként kétszer

vasárnap és csütörtökön.

Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek.

A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez,

SZÉCHENYI TÉF^ ^~IK SZÁM ALATT, intézendok.

Kéziratok nem adatnak vissza.

A polgármester ur figyelmébe.

Két ijesztő képet idézünk emlékezetbe, Szeged és Arad képét,

Mind a két város, illetve vidékek veszedelme egymással homlok egyenest ellenkező körülmények között következett be, váratlanul, meglepőn.

Nekünk pedig annál inkább kell a példákon tanulnunk, mert városunkra az árviz veszélye sem váratlan, sem meglepő.

Midőn a főváros hatósága az árviz gondolatára is megrettent és (Igyekezett minden követ megmozdítani, hogy a bekövetkezhető veszély készen találjon minden kart, minden főt, a lázas sietségű munkálkodás közepette a legroszabb előjelül magyarázták azt, hogy a Duna jege már deczember elején megállott, ehhez számítva a rendkívül erős időjárást, majdnem bizonyosra veszik, hogy rendkívüli áradást kapunk a tavaszra, sőt félő, hogy tavasz előtt és már hangok emelkednek, hogy nem szabad áldozatot, költséget kímélni, a megállott jeget minden erőfeszítéssel meg kell törni és újra mozgásba hozni, nehogy a jég megtorlódjék úgy, miként ez 1838-ban történt.

Mi csak távolról sem gondolhatunk hasonló rendszabály kivitelére. Önerőnk csekély, kormánysegélyre számítani sem szabad e tárgyban.

A körülmények pedig ugyanazok, ugyanoly vészjóslók, ugyanoly aggályt keltők, mint Budapesten vagy akárhol másutt. Ha visszagondolunk csak az 1876-iki nagy vízre, — pedig

Aesthetikai Levelek

egy művelt hölgyhöz.

II.*)

Azt hivém, hogy Kegyed — méltányolva az általam felsorolt okokat ós megelégelve első levelem száraz voltát, — végképen föl fog menteni az „aesthetikai levelek“ folytatásától. A napokban kézhez vett kedves sorai azonban — legnagyobb csodálatomra — arról tanúskodnak, hogy Kegyed épen nem rettent vissza a kínálkozó nehézségektől; sőt — a mi reám nézve nem kissé meglepő — első levelemet olvasva, a tárgy iránt annyira lelkesül, hogy nemes buzgalma utóvégre még bennem is bizalmat kelt. Ha már olyannyira kívánja a levél- cyclns folytatását, — ám legyen, engedek sürgetésének; előre is kijelentvén, hogy ha fejtegetéseim netán untatnák, azok rögtöni félbeszakítására csakis annyit kell válaszolnia: „Elég volt.“

A „nagyzás hóbortja“ által olyannyira uralt korunkban, manap talán már meg sem ütközünk azon, hogy a Lajthán túlról „Culturtrager“-nek hazánkba vándorolt vagy itt termett legutolsó német „Sänger“ is „Herr“ és „Künstler“ titulusokat használva hirdeti országra szóló föllépteit. Sőt az is legfölebb mosolyt kelt ajkainkon, ha mostanság akad már kötéltánczos, circusi lovagló, erős birkózó, avagy csepűnyelő „Gaukler“ is, ki „művész“-uek nevezi magát, — hiszen miért ne lennének az írás szavai értelmében „boldogok az együgyűek“ ? De mivel a köz életben nem egyszer tapasztaljuk, hogy a művészet fogalmát még felvilágosult emberek is tévesen értelmezik, s azt a diszito mesterségek egy

*) L. lapunk 52. számit.

ez is lehetett volna nagyobb is, ha eszünkbe jut az akkori víz által előidézett egyenes és közvetett kár, akkor jogosultnak fog feltűnni már most is, ha kiáltjuk :

Tenni kell!

Tenni kell, hogy legalább erőnktől kitel- hetőleg korlátot szabjunk a dühöngő, megsemmisítéssel fenyegető elemnek.

Tenni kell, bogy ha már bekövetkezik a baj, az a lehető legkevesebb kárt okozzon, lehető legkisebb sebet üssön úgy is nagyon sok kívánni valót hagyó állapotainkon.

Azonban sem a kezdeményezés, sem az intézkedés nem indulhat ki magán embertől, hanem csak a hatóságtól.

Épen ezért kérjük a polgármester figyelmét.

Kérjük, hogy lépjen érintkezésbe úgy a megye hatóságával, mint az érdekelt városrészek elöljáróságaival.

Kérjük, hogy intézkedjék, miszerint az óvó és mentő előkészületek megtótessenek idején, nem elkésve.

Kérjük, hogy a tett intézkedések folytonosságának szükségét hangoztatva, ezek minden pillanatban kivihetők legyenek.

Nagyon hálátlan és fölösleges munka volna, ha bizonyítgatni igyekeznénk, hogy városunk mennyire van kitéve az árvíznek, hogy minő terjedelmet ölthet a veszély, hogy mennyi kárt okozhat ez városunkban.

De ha ezt tudja, ezt érzi mindenki, akkor arra is számíthat a polgármester, hogy midőn tetterejét e téren akarja érvényesíteni, nem

némely ágával akár hány esetben összezavarják' a virtuozitással pedig, — mely utóvégre sem egyéb nagy tökéletességre emelt s az anyagot immár korlátlanul uraló mesterségnél, — teljesen egy értelműnek veszik, —- világítsuk meg ez alkalommal a mesterség és művészet között fenn álló különbséget, s fejtegetéseinkből kifolyólag mutassuk ki ez utóbbinak lényegét.

Czuczor és Fogarasi monumentális szótára a „művészet“ szót a „ra ű v“ (vagyis munka) szótól származtatja; a mi szélesebb érteményben mind a testi, mind a lelki erőnek bizonyos czélra irányult megfeszítését jelenti. De miv«l a jobbadán testi erőt igénylő munkát m í vnek, vagy kézmívnek szokás nevezni, „mű“ szó alatt inkább csak a szellemi erőnek alkalmazása által létre hozott valami értetik. Ebből „művészet“ (szorosabb értelembe véve) : az úgy nevezett szép művek gyakorlata s mind az, mi azoknak lényegét, valóját teszi, — a minek fő czélja az aesthetika szabályaihoz mért kellemes gyönyörködtetés. Hasonló érteményben vétetik a német „Kunst“ fogalomnév is, melyet a nyelvbúvárok a „können“ igeszótól származtatnak. Ez alapon mondja Lemcke: „Das Können des Schönen ist die Kunst.“ Herder a „kennen“ igéből magyarázta azt, a mi ellen szintén nem lehet kifogásunk, miután bizonyos eszközök és módok ismerete nélkül semmi „können“ sem lehetséges. Többet fejez ki a latin „ars“ s az ebből képzett franczia „P art“ szó, minthogy ezekben bizonyos tehetség s az anyag fölött való uralom van kifejezve. Valamivel részletesebben ugyan azt jelöli a görög „teebne“ is.

Mind ezen etymologikus magyarázatokban az anyag tetszés szerint való alakitlvatásának lelki ereje s képessége foglaltatik ugyan; de ezzel mi legkevésbé sem elégedhetünk meg, mert a szorosabb értelemben vett művészetnek vannak bizofog találni egyént, ki őt ebben ne támogatná’ ki kész ne lenne úgy tapasztalataival mint tényleges működésével közre hatni.

Határozott irányt kijelölni az intézkedéseknek, egyes ember részéről úgyis alig lehetne. Szükség van itt az összes eddigi tapasztalatokra, az összes számításba vehető erőre.

De ha erről biztos lehet a kezdeményező hatóság, — pedig biztosíthatjuk, akkor működése nemcsak nehéz nem lesz, de könnyűsége mellett áldásos, eredménydús és hálás is lesz.

Teljes bizalommal nézünk ennélfogva e I kérdés elé és hisszük, hogy fel lesz ismerve ! annak fontossága, annak létkérdésünket megtá- madó sürgőssége.

Teljes bizalommal nézünk a polgármester felé, hogy nem fogja az alkalmat elmúlni engedni, hol a városnak, a megyének nagy, áldásos szolgálatot tehet.

De nem szabad kételkednünk polgártársaink akaratában sem, hogy e kérdésnél vállvetve, összetett igyekezettel fogja saját érdekét védeni, saját létét biztosítani.

Hisszük, hogy nem sokára lesz alkalmunk tényeket is regisztrálunk.

Hisszük, hogy nem sokára lesz alkalmunk tényekkel is dicsekednünk, tényekkel, melyeknél ott fogjuk találni az egész várost, melyeket üdvözölni fog mindenki és melyek megfognak bennünket nyugtatni, hogy érdekeink meg lesznek védve, hogy azok védelmét a legilletékesebb, a legjobb kezekbe tettük le.

nyos ismertető jelei, melyeknél fogva az — már csak a más nyelvekben gyakran használt „szép“ jelzője által is (pl. a francziában „beaux arts,“ nálunk annak előtte „szépművészet“) — a mesterségek valamennyiétől határozottan különbözik.

A mesterségnek és művészetnek közös tulajdonuk, hogy a kettő valaminek előállítására törekszik, s e törekvése közben bizonyos anyagot dolgoz fel; de mig a ra e st er s é gn ek csakis anyaga van, addig a művészet ezen fölül tárgyi tartalommal is b i r. így tehát az alakítás anyaga —• mely mind a kettőnél egy és ugyanaz lehet — nem szolgálhat megkülönböztetési alapul; hanem csakis a c z é 1, mely — mint tudatos ok — lényegét képezi az arra irányult cselekvésnek s a megalkotni czél- zott tárgynak. A mesterség czélja mindenkor a hasznosság, s valamely külső szükségnek avagy kényelmi szempontnak kielégítése; a művészetépedig a szép eszméjét kifejező tartalomnak anyagban való feltüntetése folytán — Aristoteles szerint — nemes elragadtatás; a Kant nyomdokain haladó újabb aesthetikusok szerint pedig az érdek nélkül való gyönyörködtetés. Ez értelemben mondja Schiller: „Alle Kunst, ist der

reinen Freude gewidmet, und rechte Kunst ist nur diese, welche einen reinen Genuss verschafft.“ A művészetnek a kedélyre gyakorolt e nagy hatalmát gyönyörűen személyesíti ^az ős-kori Örpheusról szóló monda, ki a mythos szerint zenéjével még a vadálatokat is megszeliditó. A szép iránt olyannyira } fogékony régiek Phidias Zeüsz-alkotását bácsi 11a- | pitó v ar áz s sz er nek nevezték, melyet szemlélve az ember még fájdalmait is elfeledte. E gyönyörködtetésre utal amaz ismert német közmondás is: „Ernst ist das Leben, heiter ist die' Kunst.“

Igaz, hogy a szép tárgynak anyagban való feltüntetésén s a gyönyörködtetésen kívül lehet az