Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 48. szám

mondtuk reá azt, mit személyes meggyőződés után tudunk, a többi az egylet dolga.

Reméljük azonban, hogy úgy a tárgy fontosságánál fogva, úgy a helyi érdekek jól felfogott megbirálhatása folytán, mint az egylet saját érdekében a válasz nem fog elmaradni, már csak azért is. hogy a közönség meg legyen nyugodva teljesen azon intézet, azon egy- : let működése felől, mely anyagi felvirágzásunk egyik leghatalmasabb emeltyűjéül van hivatva szolgálni.

E reményünk ha beteljesedik, akkor ki lesz pótolva a hiány is, mely a mi rövid értesítésünkben mutatkozik.

Folytassuk.

Sajnáljuk, de kénytelenek vagyunk vele, mert ha hallgatnánk, az volna bűn, az adatokat pedig hordják, anélkül hogy kérnénk.

Bjarány János és Horváth Borbála hagyatéka után a százalék kivettetett, a hagyatéki tárgyalásnál bejelentetett, sot a hagyatéki ingatlanokra be is ke- beleztetett.

Azt a csekély tévedést, hogy a bekebelezési összeg a kivetett százaléknak három, négyszerét teszi, nem említjük; jé, ha az állam érdeke biztosítva van, és az államkincstár azt soha bűnnek nem veszi, ha több folyik be a pénztárba, mint előirányozva volt; hogy a féllel mi történik, hogy a túlságos be- keblezésminő jogi és anyagi következésekkel bir, hogy minő fáradságba kerül a tárgyalásnál rendet behozni a cliaoszba, azzal minek törődnék az állam vagy közege ?

E tévedésen felül azonban megcselekszi az adofelűgyelőség, hogy bár a hagyaték még tárgyalás alatt van, bár az állam követelése négysorosán biztosítva van, időközben mégis —• a követelésnek azonban csak kétszeresére, — végrehajtást foganatosíttat a — hagyatéki gondnok ellen és lefoglaltatja a hagyatéki gondnok saját ingóságait.

Tisztán az eljárás jogi oldalát fejtegetve oly eredményekhez jutnánk, melyeket nem szokás a maguk száraz nevén sem újságba kiírni, sem müveit emberek közt elmondani, de a jogi fejtegetéssel nincs is segítve a bajon; azzal sem a követelés kielégítve, sem a bekeblezés reducálva nincs.

A gyakorlati oldal azonban a gondnokot a következő dilemmába hozza: vagy árusítson el a tömegből valamit gyorsan, amiért azután ha jóváhagyást nem kap, az ő felelőssége no ki, vagy pedig hogy mégis kikerülje saját ingóinak más adósságáért való elárvereztetését, indítson a kincstár ellen igénypert és igy amiért ő szives volt egy aligha jövedelmező gondnokságot elvállalni, verje magát egyúttal 30—40 frt költségbe is.

Ennyi a száraz tényállás, mely ellen segítséget vagy csak alázatos könyörgés vagy költséges eljárás utján lehet találni.

Ott a Iratnál aztán lelrajtá fejét a karfára s könnyeit iparkodott visszatartani.

Tehát menyasszonya is van . . . suttogá s elgondolkozott -— nem, nem szeretett engem soha, soha, csak az én bolond képzelődésem látott az ő szemeiben is könnyeket. S aztán, ha tán szeretett volna is, fél év hosszú idő. Ah ö olyan gazdag s én olyan szegény. 0 földesur fia, s én szegény tanár leánya. Oh milyen szép s milyen gazdag lehet menyasszonya, mert hisz a bátyja ezredes.

Sokáig volt igy tépelődésoiben, aztán odament virágaihoz s tisztogatta leveleiket, megtúrta körülöttük a földet, megöntözte, a száraz leveleket letép- deste s egészen elmerült munkájában.

— Juliska kisasszony jó reggelt kívánok!

Juliska ijedten tekintett fel s ott állott előtte

Kompay Zoltán. . .

Elhalványulva kapta közeit szivéhez, mely egyszerre mintha megszúrták volna, felsajgott.

— Zoltán ön itt ? — rebegé hol zavarral, hol boldogsággal.

— Igen és sajnálkozva látom, hogy kellemetlenséget is okozott jöttöm.

Juliska elpirult, de azért hamar kész volt a kibúvó ajtóval.

— Volt már atyámnál ?

— Bizony még nem. Kegyedet itt láttam a kertben s ide jöttem.

— Akkor jerünk hozzá; igen fog örülni.

A professor ur épon elvégezte a jegyzeteket s az orgona bokrok közti sétáját akará megkezdeni, midőn Juliska s Zoltán beléptek.

— Kompay ur! — kiáltá az öreg — Isten hozta, Isten hozta kedves amice, foglaljon helyet. Lám mily szép volt öntől meglátogatni bennünket; tudtam mindjárt, hogy nem fog megfeledkezni rólunk. Hát igaz, gratulálok a győzedelemhez s a megyei választáshoz, bizony okosabb választást nem is tehettek volna. Beszéljen ugyan már, hogy érzi magát ?

Ily szérozönnel árasztá el a professor ur vendégét, ki mosolyogva foglalt helyet; tőle jó távol Juliska, valami hirtelen előkapott hímzéssel kezében.

No bizony, — szólt Zoltán, — mintha az

Kérdés azonban, hogy bármiféle indokból miért könyörögjön, csússzék, másszék, csak azért hogy sokszor talán egy caprice áldozata lett ? vagy hogy ugyancsak egy szeszély miatt és ez által mgtámad- tatván anyagi érdekeiben, a költséges perut sekatu- ráit és kiadásait viselje?

Az adófelügyelőség pedig hiresztelteti magáról hogy előzékenyet»!), udvariasabb, méltányosai)!), igazságosabb és elnézőbb adófelügyelőség széles e Magyarországon nincs, mint az esztergomi és az esztergomi polgárság, Esztergom vármegye ezt nem csak elhiszi, hanem a dicsénekbe maga is bele zeng, sőt ebbeli működésében pártolásra talál.

A kik pedig érdekelve vannak, azoknak szabad ugyan a sirás, de a hallgatás, az kötelesség.

A „magyar országos segélyzö- nőegylet.“

„Nem kérünk munkát s áldozatra vért; miért esdíink, részvéted kegyei.“

így szól koszorús költőnk Vörösmarty Mihály egyik szép költeményében.

Vegyék önök, áldozatra kész lelkes hölgyeink a halhatatlan költő eme szavait úgy, miként ha azok vérző sebekben szenvedő szegény harezosok intéznék önökhöz, a kik a rideg kórház szalmáján kínos fájdalmakban élik túl perczeiket. — Hiszen Isten a nőt a vigasztalás angyalául teremtette. Az erő, a bátorság helyett adott neki melegen érző szivet, mindenre kiterjedő gyöngéd figyelmet s mások szenvedéseit és bánatát átérző és segíteni vágyó lelket. Szelíd arezá- nak egyetlen mosolya eloszlatja homlokunkról a bánat borúját és szép szemeinek engesztelő tekintete lefegy- verzi keblünk kitörni akaró indulatait’

Vegyék önök, városunk s vidékünk lelkes hölgyei ama szavakat úgy, miként ha azokat drága sziveszülöttjeik irányában kellene tanusitauiok. Hiszen szent hazánk érdeke úgy kívánja, hogy még azokat is, a kik előttünk oly kedvesek, saját gyermekeinket is feláldozzuk érette. Szilágyi Erzsébettel, a nagy Hunyady János nagy nejével, itt az idő, hogy önök igy szóljanak gyermekeikhez: „a haza legyen ezentúl anyád, gyermekem, én pedig csak mostohád.“

Kisértsék csak meg önök, szivünk s lelkünk teljéből oly hőn tisztelt lelkes hölgyeink: azon érzést dagadó keblünkben felkölteni, mely a szerencsétlenek keblében támadhat akkoron, midőn a beteg ágyánál, mint a gondviselés őrködő angyal megjelenik a beteg ápolónő, s a valódi részvét hangján beszél hozzá és lázban égő homlokáról elsimogatja a mardosó bánatot! Vagy midőn az elemi csapások által hajléktalanná és semmivé tett családapa összetört szívvel és kétség- beesetten áll egykori boldogsága színhelyének romjai felett s reszket a gondolattól, hogy siró hitvesével és kenyérért esdő gyermekeivel együtt kezébe kell vennie a koldus botot!

Óh ! kisértsék meg önök felkölteni, minden szépért, jóért, nagy s nemesért annyira lelkesülni tudó kebleikben azon érzést, melyet ilyenkor a nő, mint az ég mentő angyala felkelthet ama szerencsétlenek vérző kebleikben, kiknek körében megjelenik s bátorító szavaival felszántja a méltán kicsordult könnyeket, hajlékot, segély ad a földönfutóknak és eszközt a további megélhetésre.

oly fontos volna hogy érzem én magam ; hogy érzi magát a professor ur s családja? —S oda mosolygott, hol Juliska kisasszony vonta meg magát, szörnyen a hímzésnek szentelve minden figyelmét.

— No mi kedves Zoltán csak megvagyunk egészségesen hála istennek, — az a Gergely fin ugyan még kissé most is husit, no de . . . de igaz Kompai ur, harmadszor is: gratulálok a házaso- dásához . . .

Juliska roppant figyelemmel hajol a hímzésére, hogy ott egy rosszul sikerült öltést kijavítson, nem csoda hát, ha ez a fontos ok nem engedi feltekinteni s nem adhatja ő is szerencse kivánatait.

— Köszönöm kedves professor ur, de táu kissé korán vau a gratulálás.

— Hogy hogy, tán nem házasodik ?

A pírban égő fejecske meglepetve emelkedik fel a hímzésről, cserben hagyva az öltés fontos kijavítását

— Óh ha rajtam állana! De talán a választottam nem egyezik bele.

A fejecske boszusan keresi fel ismét az

öltést.

— Bizony alkalmasint nem egyezik bele, foly- tatá az ifjú, pedig nekem nagyon tetszik; angyali jóságu és szép, nagyon is szép s épen azért tartok tőle.

A kezecskék boszusan s ideges izgatottsággal rombolnak a hímzésben.

— S az igazat megvallva bizony magam is igen szeretem, még pedig az első szerelem hevével.

— Nem, nem szeretett ez engem sohasem, — gondolja magában az a kis fo, —solia, soha; máskép nem beszélne igy előttem — s bizony már nem sok hiányzott, hogy sírva fakadjon.

— S aztán vau neki egy derék bátyja, ezredes, hozzá roppant művelt ember . . . töprenkedett tovább a kis lány.

E perezben az udvaron lódobogás hallatszik s Zoltán kisiet.

A professor ur bámulva néz utáuna, Juliska azonban kevésbé bámulva, mert felteszi magában többé erre a hűtelen emberre soha, de sohase gondolni s tüstént elhatározza, hogy nem bánja most

Kisértsék meg önök felkölteni résztvevő szerető kebleikben azon érzést, midőn a nő a mindenkitől elhagyott, ruhátlan és éhező árvát, mint az őrködő szeretet angyala kebléhez öleli és anyát ad az anyátlan bujdosónak s családot az elzüllöttnek.

És ha mindezeket megkísértik önök, kedves drága hölgyeink nemesen érző kebleikben felkölteni: lehetetlen, hogy a „magyar országos nőegylet4 magasztos eszméjét felkarolva mindent el ne kövessenek arra nézve, hogy ez városunkban és vidékünkön is örvendetes pártolásban ne részesüljön s annak érdekében a mozgalom megindítására nálunk is ne történjék valami, a mi később áldásossá váljék.

A „magyar orsz. segélyző nőegylet“ Erzsébet királynénk védnöksége alatt áll.

Az egylet fe ladata:

Béke idején:

a) Oly betegápoló nők felkeresése és kitanitta- tása, a kik háborúban sebesült vagy megbetegedett harezosok ápolására alkalmasak.

b) Rokkantak és háborúban elesett harezosok hátramaradt családjaik segélyezése.

c) Sebkötő eszközök, ágyuemííek, fehérruha stb. készletek tatarolása, gondozása és kijavítása s ezen készletek szaporítása és kiegészítése.

d) Az a) b) c) alattiak teljesítésére szükséges pénzgyüjtés ! ezeken túl:

e) segélyezés rendkívüli szerencsétlenség, u. m. árvíz, tűzvész, vagy insóg esetén, egyátalán közhasznú tevékenység minden emberbarát irányában.

Háború idején;

a) SebkötŐ eszközök, ágynemű, fehérruha stb. gyűjtése lehető legnagyobb mértékben s ezek elkészítése a kóllő formákban.

b) Élelmi s üdítő szerek beszerzése a sebesült és beteg harezosok részére.

c) Alkalmas betegápolónők előállítása.

d) Általában a katonai állami, egészségügyi intézményeknek, ezek közegeinek a női tevékenység korlátái között buzgó támogatása.

Az egylet alapitó, rendes és rendkívüli tagokból áll.

Alapitó tag lehet mindenki, aki az egylet czél- jaira legalább is 20 frtot fizet be mint alapítványt.

Rendes tag lehet minden tisztességes nő, aki arra kötelezi magát, hogy 6 évig évenként legalább 1 frtot fizet az egylet pénztárába és magára vállalja azon kötelezettséget, hogy amennyiben ezt viszonyai engedik, az egylet feladatának teljesítésében tettleg közre fog működni.

Hasonló kötelezettséggel férfiak is felvétetnek a rendes tagok sorába. Rendes tag lehet az is, aki egyszersmindenkorra 10 frtot fizet az egylet pénztárába.

Rendkívüli tagja lehet az egyletnek mindenki

— nők, férfiak, sőt gyermekek is — akik a nélkül, hogy erre hosszabb időre kötelezettséget vállalnának, évenkint egy forintot fizetnek az egylet pénztárába.

A magyar országos segélyző nő-egylet áll:

a) fiók-egyletekből;

b) több fiók-egylet ügykezelésével megbízott megyei illetőleg városi vagy vidéki választmányokból ;

c) a központi választmányból;

______________

s

e, akárhova rohant, ha sohasem jön többé is vissza,

— bár szive e héroszi elhatározásra nagyon elkezd protestálni.

Nemsokára azonban az ajtó megnyílik s Zoltán egy deli ezredesi egyenruhás ifjúval lép be ezen szavakkal:

— Van szerencsém bemutatni Vámos Gergely ezredes urat.

Igen ő volt. A szülői háztól elzüllött, elszakadt fiú, ki az igazi fájdalom tisztitó tüze alatt sírva esküdött javulást s örömtől remegő szívvel várta az órát, midőn megjeleuhet az általa annyira sújtott apa előtt.

így hozta össze útja Zoltánnal s igy áll most a legnagyobb boldogság kifejezésével arczán darabig némán, leigézve az apa előtt: bírája előtt, ki most csak áldással terjesztheti karjait feje fölé.

A másik perezben három kiáltás hangzik s három alak egymás karjaiba omlik.

A jó Zoltán mosolyogva nézi mint fekszik az a három alak egymás karjaiban sírva s kaczagva. Az öreg professor sehogyse akar szemeinek hinni hogy ez, az ő Gergely fia; Gergely meg, hogy neki ilyen angyalszép húga legyen s Juliska, hogy ez az egész boldogság váljon nem álom-e? Végre eloszlik a viszontlátás mámora s Zoltán előlép.

— Igen kedves professor ur, én szeretem ezredes barátom bugát s mint mondám nem tőlem függ minden. Uram, én esedezem leánya kezéért.

A proféssor ur csak nem tud kivergődni a meglepetésekből; megfogja leányának kezét s bele teszi az ifjúéba.

így állnak darabig. Juliska szemlesütve bíbornál pirosabban; Zoltán meg gyönyörtől elragadtatva szemléli ezt az angyali teremtést, ki most az övé . . . míg végre az egy kézből kettő lesz, mely a lányka dereka körül fonódik s ő is odasimul az ifjú keblére.

Ezalatt a professor Gergelyt fogja körül, hogy jutott ebhez az ezredességbez ? Gergely jókedvűen felel: Szolgált a szerencse csillaga.

— Holló ! — kiált Zoltán meghallva e nyilatkozatot, — nem úgy vau, majd én mondom el. Miután Gergely a katonaságba belépett, ott jól vi-