Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 48. szám

(1) az egylet országos közgyűléseiből. Rendszerint a törvényhatóságok székhelyén min­den városban, községben, nagyobb pusztán, sot a városok és községek elkülönítve fekvő részében, az ott, vagy a szomszédságban lakó tagok alakulnak egyletté, ezen czim alatt: a „Magyar országos se- gélyző nő-egylet fiók-egylete.“ A fiók egyletekbe való beléphetés szintén az előadott feltételek szerint történik; feladata pedig a fentebb elősoroltak elő­mozdítása. Czáfolat. Az Új Esztergom czimű lap f. évi 22-ik szá­mában „a városi költségvetés“ czime alatt, az utolsó poutban, az Esztergom kir. városi képviselő testület egy nagy hiba elkövetésével vádoltatik. ugyanis, hogy az 1880-ik évi költségvetésben 9466 ft. 45 kr. készpénz maradványt mint cselekvő födözetet föl nem vett. — Nem tudom, czikldró honnan mentette ezen állítását, hanem annyit tudok, hogy a városi pénztár­nak 15 évi pénztári szolgálatom óta soha marad­ványa nem volt — mert ha maradványa volna, nem tartoznék . tisztviselő és tanárjainak olykor félévi fizetésével, — azért ezen állítást vagy téve­désen alapuló számításnak, vagy pedig a kedélyek félizgatására szolgáló hazugságnak nevezem. Esztergom 1879 november 12. Niedermann Endre városi pénztárnok. Hírek. Lapunk azon t. előfizetőit tisztelettel kérjük, akik előfizetéseikkel hátralékban vannak, hogy kiadó hivatalunkhoz bekül­deni, vagy a nyomdászfiunak nyugtatvány mellett átadni szíveskedjenek, miután nekünk is kötelezettségeink vannak. Vidéki előfize­tőink legkönnyebben postautalvánnyal esz­közölhetik. — Kegyadomány. A király magán pénztárá­ból Rumy Engenia részére 15 frtot utalványozott, mely a kir. város hatósága utján kézbesitetett a kérvényezőnek. — A magyar országos sególyzö nőegylet ügyében a lapunk mai számában közlött felhívást vettük s közlésével a szent és üdvös czél érdeké­nek talán szolgálatot teszünk. Hölgyeinkhez van intézve e felhívás, azt hisszük nem fog a mag szik­lára esni. — Erzsebet-kép. Paczka Ferencz városunk kedvelt művésze, e napokban tette az utolsó ecset- vonást monumentális Erzsébet képén. Párizsból a 700 francos keret is megérkezett, s nehány nap múlva, a primási palota salonjában lesz a kép fel­állítva. Beszédes Sándor jeles fényképészünk több- szörösitése folytán a kép lassanként a közönség bir­tokába is át fog szállani. Paczka már csak néhány napig tartózkodik nálunk, a telet szokása szerint Párizsba tölti. — Daczára annak, hogy a kép felál- litási mimkája még folyik és épen nem alkalmas a selve magát, idejét szorgalmasan ha:, zilálva fel, tiszti vizsgára bocsátották. A vizsgát kitünően tette le. — Mit, kitünően! Hol a botom, kalapom, hadd rohanok ahhoz az istentelen Páldy collegához, hogy ki kereste a szarva közt a tőgyit, hogy kinek a taktikája rossz, hogy nem-e a pajtások rontották el? Botot kalapot! — kiált az öreg ur. Juliska s Gergely csak nehezen tudják róla lebeszélni, hogy majd később. — Tehát — folytatja Zoltán, — a békében a főhadnagyságig felvitte. Kiütött a háború. Egyszer élte kockáztatásával megmenté a fővezér életét. Szá­zadossá nevezték. Egy elveszett csatában a sereg különösen rossz helyen futott s az ellenség ha kö­rülkeríti, menthetlenül megsemmisíti. Ekkor kiválik Gergely századával, szuronyrohamot vezényel, s visz- szaveri az ellent. És megmenté a két zászlóaljat. De a század elveszett. Letiporta dühében az ellenség. Gergely is elesett. —- Mit? kiált fel az öreg, ki egész leikével az elbeszélésen csiiggött, nagy isten, Gergely fiam is elesett? — Gergely csak megsebesült s az ellen fog­ságába esett. A háború után visszaváltották s jutal­mul megtették ezredesnek, mit meg is érdemelt. A többi kalandját majd ő fogja elbeszélni estére a ter­vezendő mulatságnál, az az ha megengedi az én kis Juliskám, akkor ma ünnepeljük kézfogónkat. Ugy-e megengedi ? Hogy ne engedte volna meg. Gergelyt még előfogta néhány szóra a pro­fessor : — Te fiam, ezredes, kérlek szépen hozd el estére a bizonyítványaidat, tudod a kitűnő bizonyít­ványaidat. Meghívom azt a vitatkozó Páldy collegét is; be kell bizonyítanom kézzel, lábbal, szemmel, észszel foghatólag, hogy pompás volt a taktikám s a paedagógiám, mikor benned nagy tehetséget sej­tettem s neveltem, s hogy ő látta a tehén szarva közt a tőgyit, nem én. Megczáfolom az ő sárga irigységét a te aranyos zsinórjaiddal. És a jó professor ur szemében a boldogság köuyűi ragyogtak. Sz. megtekintés, mégis igen sok látogatója akad már­most is, a hivatalos kiállítás előtt, a képnek, mely mint értesülünk, a Herczegprimás tulajdonát fogja képezni. — Hangverseny. Huber Jenő és Aggházy Károly művészeink hétfőn Budapesten hangverse­nyeztek, ezután Párisba mennek. Útközben meglá­togatják városunkat is és itt is rendeznek hangver­senyt. A művészek neve ismeretes az egész hazában; a budapesti hangversenyről a lapok kivétel nélkül elismerőleg és dicsérőlég nyilatkoznak. — A tokodi út ügyében, mint értesülünk az abnormis állapotnak véget vetendő, e járási szolga- biró ma megy ki hivatalos minőségben. Örömmel constatáljuk és hiszünk az eredményben. — Dolomit bányák. Tudvalevőleg a dolomit alkalmaztatik a szikviz gyáraknál a szénsav előállí­tására. Egyik helybeli derék kereskedőnk megyénk­ben igen sok és bő dolomit telepeket fedezett fel, melyeknek kiaknázására nem csak az előzetes lépé­seket tette meg, hanem intézkedései folytán, amint könnyebb közlekedési eszközeink lesznek, nevezetesen ha a vasutat megkapjuk, a világpiaezot szándékozik Esztergom számára elfoglalni. Felsőbb vidékeink már is tőle veszik szükségletüket és Bécs ;— mely­nek egyedül évenként 500.000 métermázsára van szüksége, — szinte tőle hajlandó szükségletét fedezni a jobb minőség folytán, mihelyt a szállítási nehéz­ségek le lesznek küzdve, miután e czikk majdnem kizárólag a tél folyama alatt szállítandó. Sok sze­rencsét e vállalathoz. — Társas vacsora. A „Borcsarnok“ uj kocs- márosa a vendéglőnek mintegy installatiójaul, köz- vacsorát rendezett a múlt szombaton, mely talán a kocsmáros várakozását nem elégité még most ki, de egyéb tekintetben oly szépen sikerült, hogy a jelek után ítélve e helyiség tényezővé nőheti ki magát társadalmi életünkben. Amihez pedig más nem szük­séges, mint körültekintő vezetés, jó konyha, a többit azután meghozza a hatalmas protector, a borászati egylet ezége. A közvacsorát nem az egylet rendőzé és igy nem az egyleti részvényesek, hanem jobbára a társadalmi élet egy kis mozgékonysága után áhitó közönség volt jelen, ezek közé soroztatván termé­szetesen a megjelent egyleti tagok is. A megjelen­tek neveit elősorolni nem szükséges. Képviselve volt a társadalom vezetőitől kezdve majd minden réteg és az uralkodó fesztelenség, jó kedély hangulat csak­hamar oly kedélyessé tevék az estét, hogy sokáig visszafogunk reá emlékezni. A.z est hőseiről azonban még is meg kell pár szóval emlékezni. A legtöbb éljent, tapsot Győrffy bátyánk aratta, ki igazi hu­moros, találó félköszöntéseivel a jó kedvnek még csak lappangó garázsát hatalmas lángra lobbantá. Nagy vesztessége van olvasó közönségünknek, hogy sem alkalom nem volt, de képességünk is hiányzott gyorsirászatilag lekapni a felköszöntőket; ha közöl­hetnénk kellemes órát szerezhetnénk velük. Nem maradt hátra az egylet egyik érdemdús igazgatója Kaán János, ki mint házi gazda eleinte egész csendben működött közre a jó kedv élesztősén, míg végre Ivanics István által keményen meg- interpelláltatván, — hogy arról megvagyunk győ­ződve, hogy a pecsételt üvegekben jó bor van, de hát ha e borokat a kocsmából hozatták! Lássuk a medvét közelebbről, menjünk a pinezébe! ezen inter- pellátióra meghívta az egész társaságot a helyi pin- ezék megtekintésére, mely meghívás átalános gaudi- ummal fogadtatván, ez volt utolsó actusa az estének. Megemlítjük még a vármegye legvastagabb jegyzőjét, kit szörnyen bántott a lelkiismeret, hogy ő rá nem kerül a sor, pedig hogy szerette volna ő is az ő kedves szolgabiráját egy ékes dictióval felköszönteni. Midőn végre egy kis nyílás támadt, akkor pedig az a baja lett, hogy hátha belesül. Hiába biztattuk, hogy ha belesül is, csak mondja hogy: éljen, aztán mind ráfujjuk, mégis csak dictió nélkül távozott el. Vasárnap volt már, midőn a jó, kedélyes estének vége szakadt. — A lövölde helyiségeiben ma rendeztetik egy közvacsora, mely az előkészületek és az aláírók sze­mélyiségei után ítélve újra igen kedélyesnek Ígér­kezik. Legyen szabad valamit mondénunk. A bor­csarnoki közvacsorán a szép nem csak két hölgy ál­tal volt képviselve és azt hisszük, nem volt okuk panaszra semmi féle tekintetben. A mai közvacsorára nincs értesülésünk, hogy készülődnék az esztergomi hölgyvilág is, de ha szabad kérést kockáztatnunk, ne tündököljenek távollétük által. Nagyon sokat le­hetne ennek hasznairól szólni, de terünk nem lé­vén talán Agglegény lesz szives erről beszélni, ha igaz, amit múlt levelében állított, hogy szereti a nőket, hacsak nézni is. Az esztergomi jótékony-egylet 1879 novem­ber hó 19-ikén mint védszeutje sz. Erzsébet napján, reggeli 9 órakor, az alapszabályok 2-ik szakasza értel­mében isteni szolgálatot tart a várbeli székesegyházban, s az nap délután 3 órakor az elnök lakán tartandó közgyűlésére minden t. ez. egyleti tag s mind­azon emberbarát, ki a Jótékony-egylet tagja kíván lenni, tisztelettel meghivatik Máj er István prae- latus, apát-kanonok elnök által. — Kaland — futással. Ugyan adhatnánk más czimet is e hírünknek, de talán igy nem bántunk senkit. Egy ur megy 10 óra után este haza, midőn útközben lármát, veszekedést hall a főutezán a fürdő- vendéglőnél. Hivatalos ember levéli, tudta a jelt. de különben is nem szeretvén veszekedő csoporton ható'ni keresztül, fütyülni kezdett a rendőröknek. A fütyülés folytán a veszekedők széledui kezdtek és nem maradt senki a hősiesség helyén, mint hires Hairaánszki két vitéz társával. A ballagó ur ballag szépen, oda se nézve a három vitéznek. A három gazember azon­ban egyszerre mellette terem, az egyik megfogja nyakán a kendőt és kérdi: miért fütyült az ur ? — Mert kedvem volt rá! — A rendőröket hívta! — Igen is azokat. — Erre a fojtogató betyár a szabad kezét gyöngédtelen érintkezésbe hozta a megfogott ur arczával, mire ez kirántván egy fordulattal magát az őt fogva tartó kézből, somfabotjával egyet kanya- ritott maga körül, mely kauvaritásra az egyik támadó le esett és ezután a rendőrségnek hívása közt ipar­kodott menekülni a kelepczéből. A betyárok utána. Szerencsére azonban kezdett hangzani a szeuttamási éji Őrök kimért, lassú, tempós kopogása és ennek hallatára az üldözők irányt változtattak. A megtá­madott ismeré mind a három jómadarat és másnap már benn ültek a szolgabiróságnál. A csendélet ily nyilatkozatai megakadályozására a szigorú példa adás jó hatással lévén, kérjük a szojgabiróságot nem erélyre, hanem szigorúságra. — Újra rabló kaland. Budapestről jön haza egy ur két kocsival. Az egyik kocsin ő maga egy utazótárssal, a másik kocsin a budapesti vásáron összevett holmi rendes elpakolásbau. A két kocsi közt mintegy húsz lépés távolság. Egyszerre a hátulsó kocsiról gyanús kiáltások hangzanak. Dorog és Leány­vár közt felugrott a második kocsira egy mester- legény kinézésű egyén, el akarja a letartó kötelet vágni, midőn ez nem sikerül, belevág és végig akarja hasítani a takarót, utóbb vág is rajta egy araszos lyukat, ezeu kihúz egy mellényt és csak arra, hogy a másik kocsi is megállt és a rajta levők jöttek már a teher kocsihoz, ugrott le és a mellénynyel kezdett szaladni. A kocsis, ki a manipulatió alatt már kezdett viaskodni a rablóval, szinte leugrott, utána futott, és kirántá kezéből a mellényt, mire a támadó gyorsabb léptekkel neki indulva, a földek közt eltűnt, mielőtt a gazda oda érhetett volna. — így történt ez 1879 november hó első hetében. — Jótékonyság. A helybeli izraelita jótékony nőegylet a múlt vasárnap választmányi ülést tartván, megállapította újra azon szegények névjegyzékét, kik szeméremből nem mernek segélyért folyamodni és kiket a télen — a meghonosított dicséretes szokás szerént — segélyezni fog. Ez egylet egész csendben, zaj nélkül működik, működése azonban annál áldá­sosabb. — Egy elegáns broche tétetett le kiadó hiva­talunkban, mint talált jószág. A kárvallott átveheti ugyanott. — Veszett eb barangolt kedden délelőtt a nagypiaczon a járókelők nagy ijedelmére. A város­házhoz a tudósítás beérkezvén, vasvillával küldetett ki egy ember, ki is oly szerencsésen ledöfte a kutyát, hogy még egyet rándult és felfordult; azután ki vitték elásni. Veszedelem nem történt. Feltörés. Oblath Lipót gabna kereskedőnek a dorogi úton levő raktárát a múlt éjjel feltörték és két zsák rozsot vittek el. A búzához nem nyúltak, hanem csak a zsákokba szedett rozsot bántották. Reggel a háziúr megüzenvén a történteket Oblatnak, ez a rendőrségnél jelentést tett, mire a városi biztos azt moudá, hogy ha rozsot loptak, akkor azt is tudja, hol van és fél óra múlva a rozs megkerült fele a főkáptalani gőzmalomtól, másik fele a kukoriczaszá- rak közül a határból, Baksi Szabó János uramat pedig, mivel hazulról vidékre távozott, már várta a gondviselés — rendőr képében. Már ül. Szerencsétlenség. Koppenstein nyerges- ujfalusi molnár, őrleni való gabonát hozván hozzá egy gazda, a fiát este a malomba küldötte, hogy vigye be a gabnát. A Dunán nagy szél dühöngvén de sötét is levéli, a fiú a habok játékát elnézte és azt hívén hogy már a malomnál vannak, kiugrott a ladikból és nyomtalanul eltűnt a habok közt. A magára hagyott őrletőt a szél kiverte a partra és első dolga volt a molnárhoz menni hirt adni; az öreg molnár épen feleségét figyelmeztette, hogy a gyerekkel aligha nem valami baj történt, mert még nem látta, hogy a malom ajtón világosság tűnt volna elő, midőn az őrlető belép és elmondja a szeren­csétlenséget. A holttestet még nem találták meg. Verekedés. Vasárnap éjjel újra verekedésre került a dolog Szenttamáson a katonák és a polgá­riak közt, mely alkalommal egy Újvári nevű legény- ! nek lehasitották a fülét és még más sebet is ütöt­tek fején. Csak regisztráljuk szépen rendesen az ily híreket, úgy látszik azonban, tanúság nélkül. Vagy egyátalán nem lehet megakadályozni a már minden­napi kihágásokat? Szerkesztői posta. — Oöthe-dalok. Kegyed első ízben szerencséltet minket e küldeményével. Valóban nehéz a helyzet. De azért mégis kijelentjük, hogy ne ki van jón versenyezni azzal, a ki a kegyed fordításait Szász szór is fölülmúlta. És e mellett kérjük, hogy ha már németből fordít lapunk számára, akkor válasszon olyan jeles költőket, kiket jelesebb müforditóiuk még nem füdöztek fel. Van ilyen sok, különösen az újabbak között. Kívánsága a diseretiót illetőleg, fölösleges ugyan, de azért szentül meg lesz tartva. Várjuk mielőbb újabb küldőmé nyét. K. J-e. Budapest. „B ö n g é s z et étu az illető vidéki lap czifraságaiból küldje kérem valamelyik élczlap- ba. Nekünk elvünk, hogy nem vesszük számba. Különben Esztergom már gyönyörködött egy Ízben a ez ifras ágok- b a n, ne fossza meg tehát tőlük Magyarországot sem. Kormos. Adjon kérem egy kis életjelt magáról. Felelős szerkesztő: Körösy László.

Next

/
Thumbnails
Contents