Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 45. szám

Ily körülmények közt mi lehet oka annak, hogy borainkkal mégis úgy állunk, amint tényleg vagyunk, hogy még panaszkodnunk is lehet ?

Nincsenek hivatásszerű bor- kereskedőink.

Bortermelőink ás kellőink csak mellékesen, úgyszólván mükedvelésből boros gazdák. Örömük és büszkeségük, ha fáradságuk eredményével bármi tekintetben dicsekedhetnek, de — részint hivatásuk, részint az eddig csakugyan sok vesződséggel összekötött fáradság nem engedő, hogy az anyagot, melyet megteremtettek, az előnyöket, melyeket meghódíthattak, a kereskedelem, a forgalom, az értékesítés érdekében felhasználhatták volna.

Eddigelé alig ismerünk Esztergomban bortulajdonost, ki borainak elárusitása végett a külfölddel direct érintkezésbe lépett volna, hanem legtöbb esetben helybe kelle a vevőt várni, e vevőt pedig vajmi sokszor elriasztotta egynémely kistermelő lelkiismeretlensége vagy tudatlansága.

A szeszes italok tőzsdéje segíthet e dolgon.

Első kötelességünk azonban, hogy részünkről ne mnlaszszunk el semmit, hogy a felállítandó intézet hasznait és előnyeit a legteljesebb mérvben élvezhessük.

Első kötelességünk, hogy a kiküldött kormánybiztossal megismertessük nemcsak vidékünk termelési képességét, nemcsak annak átalános minőségét, hanem határozottan tudomására kell hozni, hogy minő forgalmat képesek pinczéink kifejteni, minő kezelés alatt vannak boraink, mit vagyunk képesek e téren eszközölni.

A kormánybiztos meg fogja látogatni városun- ■ kát; látogatásának czélja egyenesen és kizárólag ez lesz; de az ő czélja, az ő törekvése csak akkor fog sikert felmutatni, csak akkor fog teljes képet alkothatni magának bortermelésünk és borkezelésünkről, ha viszont a mi részünkről is megtörténik minden, mi őt, munkájában elősegítheti ; ha mi is (Igyekezünk rajta, hogy a részletek is feltáruljanak előtte.

Bírjuk határozottan az Ígéretet, hogy a

kormánybiztosi látogatásról, annak idejéről, napjáról eleve értesítve leszünk.

Bírjuk határozott Ígéretét egyik legtekintélyesebb termelőnknek, hogy ez esetben fáradságot nem kiméivé, összefogja hívni a nagyobb bortermelőket és pinczetulajdonosokat, hogy eleve megbeszéltessék és megállapitassék az eljárási módozat, mely szerint Esztergom bor- termelési és kezelési viszonyairól hű kép nyuj- tathassék a kormánybiztosnak és igy azt hisz- szük, részünkről nincs egyéb mondani való jelenleg, mint a közönség figyelmét még egyszer fehivni ez életkérdésre.

A megérkezés napja idejében közzé lesz téve, a közreműködésre érdekelve van mindeki, csak az adatok lesznek szorgalmasan előkészítendők.*)

Veritas.

A vasút.

Budapest 1879 oct. 30.

A vasút érdekében értesítem, hogy gróf Zichy Ödön Budapesten van és a győri vonal érdekében a kormány és képviselői körökben erős buzgalmat fejt ki. Az átalános tervezetet jövő hó utoljáig Budapestre várják és akkor Váronykői gróf Zichy Ödön, Fackh Károly lovag és Fuchs Miksa beadják kérvényüket az engedélyezés iránt, mely kérvény kedvező elintézésére vonatkozólag határozott ígéret tétetett a kormány részéről, hogy az idevágó törvényjavaslatot a leggyorsabban tárgyalás alá vétetik a képviselőházban.

Mint értesülünk, a kormány a részvény tökének több mint felét szándékozik átvenni.

Az átalános tervezet ismertetését legközelebb.

H i r e k.

. — Lapunk mai száma az ünnep miatt egy nappal előbb jelent meg.

— Vidéki előfizetőinket a múlt csütörtöki szám elkésése miatt elnézésre kérjük. A lapot nem küldhette el a kiadó hivatal, mivel a postán újság- bélyeg nem volt kapható, és csak pénteken délután lehetett a szétküldéshez hozzáfogni.

— A halottak napja. Városunk kegyelettel

*) A jelen czikket fölösleges olvasóink figyelmébe ajánlani. A tárgy maga olyan, hogy leköti a figyelmet. Részünkről a nem helyben lakó bortermelők és pinczetulajdonosok figyelmeztetésére szorítkozunk azzal a kijelentéssel, hogy az „É'szsergom és Vidéke“ szerkesztősége az annak idején összehívandó értekezletre az előjegyzéseket levél utján elfogadja és magára vállalta, hogy a megtartandó értekezletre a meghívókat elég korán szétfogja küldeni minden egyes vidéki jelentkezőnek ; a helybeliektől is ugyanezen előjegveztetést eszközöljük, bár lapunk utján a meghívás szintén közzé lesz téve.’ ’ •______________________S z e r k.

hangzanak e szavak ajkaikról: Nyugodjál békén

drága jó anyánk, hisz már oda lent, nem fáj semmi, nem bánt senki. . . Szegény leánykák, mily szomorú lehet sorsotok hogy már ily korán értitek e szavak bús jelentőségét. . . Oh, mily fájó kép ez. De hol találnánk ma vidámat?

Nézzük csak azt a gyászos nőt a ki zokogva gyújtja mega gyertyákat s nefelejts koszorút tesz a keresztre, mintha tudtára akarná adni a lent nyugvó kedves férjnek, hogy ő nem fogja feledni soha! Ő nem fogja feledni soha ! Ö se felejts« ... De jöjjön értté s vigye le magához a sírba, mert élni nélküle úgy sem tud . . .

Most egy halvány ifjú halad el mellettünk, nagy kiégett szemei könytol nedvesek, szép nemes arczán régi fájdalom n}roma. Váljon melyik sirhoz siet? Kiért e mély fájdalom? Talán szülőt vagy testvért takar itt valamelyik hant? Egyiket sein. 8 mégis gyors léptekkel megyen egy sirhoz, melyet egy-két mécsnek halvány fénye világit meg. Ott félve körül tekint, nehogy meg lássa valaki, kebléből egy rózsát vesz ki, oda teszi a sírra, hisz ő úgy szerette a rózsát, rehegi halkan ajaka, s ez uem fog feltűnni senkinek . . . Nekem nem szabad koszorút hoznom, nem szabad letérdelnem, hogy imád- kozhassam hozzá, a ki szent volt nekem e világon. Óh mert még élt csak szenvedett ... A világ elítélné őt még a sírban is , . . Nyugodjál szerelmem békén. Én is követlek nem soká ... A sors nem engedő, hogy engem üdvözíts . . . Mert to már akkor másé voltál, midőn szivünk szent szerelemre frigyesült . . . s óh, mint szerette e két szív s lélek egymást! ... Ez a boldogtalan szerelem vitt a sírba, mert bű valál. A kötelesség megölte a szerelmet ... de vele együtt te is ott feküdtél a ravatalon. S itt hagytál örökre. . . .

Óh, ne hidd azt szegény ifjú, hogy örökre elváltál attól, kit oly forrón szerettél. A túl világon fölleled őt, hogy tiéd legyen örökké . . . Ott nincs előitélt, nincs boldogtalan szerelem. Ott csak örök szerelem s örök boldogság vár szenvedéseid jutalmául.

8 ti is jó anya, szegény árva lánykák, búsuló özvegy, s mind mindannyian, kiket most a bánat sújt, föllelitek egykor őt, kiért most szivetek vérzik, egy szebb hazában. 8 akkor nem választ el benneteket senki. Vigasztalódjatok meg hát. hisz ez csak rövid elválás, hogy aztán örökké egyesüljetek!

Ti pedig drága szellemek és csöndes emberek, nyugodjatok békével! Imádkozzatok érttünk ott fenn az égben, hogy enyhüljön az a mély fájdalom, a mi most szivünkben honol veszteségünk fölött. És kegyeletünkért adjatok nekünk biztatást egész addig, mig a mi ravatalunk fölött is diadalmat ünnepel a mindent de mindent kegyetlenül leromboló halál.

Bártfay Gézáné.

Először és utódára.

(I^az történet.)

Úgy halt el, mint a letört virág, Mint a párába oszló égi fény ; Könnyekkel hintém el ravatalát. Tizenhat éves lányka volt szegény.

Endrődi Sándor.

I.

Ez utóbbi évek egyikében K

...................r Rudolf műegyetemi hallgató volt laktársam. Fiatal em- Dorek között ez a szó: lak tárf, etymologiai értelménél többet jelent; én legalább a szoros, meg törheti en barátságot nevezem igy, mióta ez ifjúval megismerkedtem. Azon hat láb magas, jó arczú német gyerekek közül való volt ő, kik az élet mindenféle viszonyaiban igen hamar otthonosaknak érzik magukat s bár ritkán van barátjuk, ha egy ilyenre szert tettek, képesek érte a legnagyobb áldozatokra.

Alig pár havi egyűttlót után megkedveltük egymást, ugyannyira, hogy az órák, melyeket egymás nélkül voltunk kénytelenek átélni, napok gyanánt tűntek fel.

Csakhamar sikerült bizalmát megnyernem, mely mindenesetre nehéz dolog volt; főleg oly zárkózott kedélylyel szemben, mint az Övé. Minden szavát megfontolta, minden tettét mérlegelte s mint a sakkjátszó csak akkor haladt előre, ha tisztában volt lépésének következményeivel.

S ez a philosoph szerelmes volt a szó legva- j lódibb értelmében. Háromszög és szív, érzelgősség és czirkalom, a—b és sóhajok egymástól ép oly távoleső fogalmak, mint a mily különböző volt ter- |

szokta megölni halottai imlékét és a halottak elő estéjén a temető rendkívüli közönséget gyűjt magában. Ez évben sem lohadt le a kegyelet s igen nagy készülődések történnek a szeretettek emlékének kegyelettel áldozandó. Mint értesülünk a helybeli honvédegylet sem feledkezett meg a honvédtemető hőseiről s igen szépen felfogja díszíteni az emléket.

— Liedl Ferencz hangversenyének programja, Kovács Kílmánné ur és Kovács Kálmánná urhölgy valamint Takáts Imre és Borovicska Adolf urak szives közreműködésük mellett a következő : I. Mor- ceau de Salon (Air Váriée) Vieuxtemps: Liedl Ferencz. II. a) Am Feierabend b) Ungeduld Schuberth énekli Borovicska Adolf ur. III. a) Legende Wieniavsky b) Magyar, Hauser c) Nocturne (Ddur) Chopin-Wilhelmy, Liedl Ferencz. IV. „A holt költő szerelme“ irta Jókay Mór zenéjét szerzé Liszt Ferencz szavalja Kovács Kálmán ur Kovács Kálmánné urhölgy zongora kísérete mellett. V. „Faust“ ábránd Vieuxtemps Liedl Ferencz. VI. „Czigányábránd“ Sarasate Liedl Ferencz. Újólag ajánljuk a közönség figyelmébe, mint a műsor után Ítélve, sok élvezetet ígéri estét.

— A közigazgatási bizottság, mint ez már

jelezve volt, a polgármestert személyes felelősséggel terhelte az állami adók pontos behajtása érdemében. A hozott végzés kézbesittetvén, a törvényszabta határidő alatt a minisztériumhoz felebbeztetett.

— A cseléd, ló és kocsitartásra törvényben megállapított fényüzési adó megszüntetésére beadatott a képviselőházhoz a törvényjavaslat. Végre egy kis könnyítés, csak más oldalról meg ne bánjuk.

— Dyphteritis. Mint sajnosán értesülünk, városunkban állítólag egy dyphteritis eset fordult elő, mely halállal végződött. Szeretnénk erre vonatkozólag czáfolatot kapni, ellenkező esetben kérj-ük erre a legnagyobb figyelmet.

— Lóvizsgálat. A héten városunk és a szomszéd területek környékén a megyei állatorvos a lóállományt megvizsgálta. Megnyugvással értesülünk hogy semmi járványos vagy ragadós betegség elő nem fordult.

— Rendőrségijük figyelmét újólagosán felhívjuk a Venus vulgivaga papnőinek nyilvános utezai üzelmeire. Múlt alkalommal tett felszólalásunk folytán vagy nem történt semmi intézkedés, vagy nincs az intézkedésnek semmi foganatja. Nem panaszkodhatok rendőrségünk lapunk ellenében sem roszakaratról, sem szorszálhasogatásról, épen azért ha figyelmeztetéseink átalános bajra vonatkoznak, nem illik az a nagyurias fel sem vevés, mert a sajtó az egész közönség nevében beszél és igy a fitymálás ellen lesz fegyvere. Kérjük egyúttal, hogy jelen sorainkat a Szenttamáson alkalmazott rendőrség főnöke is vegye figyelembe, mivel panaszaink forrása mindig e városrész.

— Az államvasút igazgatóságának figyelmébe ajánljuk a következőket. E héten a nagy ködök miatt a gőzhajó nem tehetvén meg rendes időben útját, a hajóra váró közönség legnagyobb része a vaspályára ment és a vegyes vonattal utazott el. Az utazók száma azonban már Váczig eltöltött minden utazó kocsit. A váczi állomásnál midőn újra sok

mészetünk s mi mégis barátok lettünk s ő mégis csak szerelmes volt egy kedves, halványarczú lánykába. . .

Bár ne is látta volna! . . . Azok a forró könnyek, melyek annyiszor elmosták a mértani ábrák finom vonalait, egy fájó emlék maradványai a közelmúltból. A koporsó dübörgését, mely szivünk összes boldogságát rojté magában, örökké hallani fogjuk s bár milliók tömjénezzenek dicsvágyunknak, marad egy szentély szivünkben, hová eljárunk imádkozni, könnyezni. A fájó seb, melyet meghalt boldogságunk ütött, nem oly könnyen heged, az emlékezet újra, meg újra felszakitja azt s csak, midőn előtörnek a fájdalom véres könyüi, akkor óhajtja szivünk a — feledést . . .

n.

Egy derűit Őszi estén együtt sétálgattunk Rudolf barátommal a Váczi körúton. Pestnek e része korántsem oly alkalmas a szórakoztató sétára, mint nevéből gyanítanák s ép azért mindig zséru- beltem barátom szeszélye miatt, ki csak e helyen szeretett időzni.

— Egyebet már nem gyaníthatok, minthogy ez úton gyöngéd találkozód van, fejezém be zsörtölő- désemet.

— És ha úgy volna ?

— Nagy ég, te szerelmes vagy?! Nem, az lehetetlen! Az olyan megfordított dolog volna, mintha én, ki enni csak azért nem szeretek, mert hiányzik belőle az idealismus, harmadfokú egyenletek megoldásával foglalkoznám.

— Nos, ha nem hiszed, nézz oda — rnoudá Rudolf, egy lánykára mutatva. Ez Ő . . .

Halavány, barna hajú szépség volt, nagy kék szemekkel, melyeket most hosszú pillái alá rejtett: szabályos arcza kedves öszhangban ált. karcsú termetével s ez arezbau volt valami fájdalmas vonás, valami megható szelídség. Az ilyen szemek lehetnek képesek az oroszlán megszelídítésére.

— Barátom, fogadd bókomat! Igazán földig hajtom fejemet ízlésed előtt.

— Én ezt a kis lányt másfélév óta követem ; minden este hat órakor megpillantom a Váczi körúton s megyek utána hazáig. Néha egy mosolylyal