Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 45. szám
Esztergom, I. évfolyam 45. szám Szombat 1879. November 1-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: fél évre ..............................................4 frt. — ki\ é vnegyedre....................................'. 2 » 20 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 35-IK SZ-ÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Borászatunk érdekében. A borászati tőzsde felállítására a kormány kész, e czélból a kormány érintkezésbe tette magát az ország bortermelő vidékeivel, borkereskedőkkel és minden e szakba vágó egylettel. Ez a száraz tény, száraz intézkedés, melynek azonban igen erős kihatása- lehet a mi bortermelésünkre is, ha — mi magunk is akarjuk. Esztergom és környéke a bortermelésre vonatkozólag a mennyiséget tekintve az elsők közé sorozható, a minőség tekintetében pedig mi hizelgünk véle magunknak, hogy inkább elől állunk mint hátul, de a statisztika hallgat az esztergomi borról. Az esztergomi bornak pedig ha nincs hire, akkor nincs vevője sem, azt értékesíteni nem bírjuk és minden borgazdagságunk mellett szegények vagyunk. Nagyon sokszor el volt már mondva ennek következése, nagyon sokszor megvitatva, oka keresve. Most újra jön egy momentum, melyet ha helyesen megragadunk, segítve van összes bortermelőinken, odaállhatunk a bor vásároló közönség elé a legilletékesebb helyen, a leghatározottabban körülirt mennyiségű és minőségű borainkkal. Miklós Gyula a szeszes italok tőzsdéje érdekében kiküldött borászati kormánybiztos a hazánk keleti részén fekvő bortermelő vidékeket bejárta, jelentését a miniszterhez be- terjeszté, ezután beutazza a déli vidékeket, ke- vés pihenő után Esztergomot is meglátogatja. „ESZTERGOM ÉS ViDÉKE" T&RGZAlA, Egy temetésre. 1879 okt. 29-én. Elköltözői te is vidám arczú lányka; Nem látunk többé már soha, soha .......... F ehér koporsódra nehéz földet hányva, A hulló virággal eltemettünk oda: Hová pihenni jár a fáradt napsugár, S a lomb között dalol az énekes madár. A hulló virág majd feltámad tavaszszal — Hisz most minden olyan kietlen, kopár.— A madár is eljő szerelemmel, dallal; Csak te, kire síró édes anyja vár. Nem érted sóhaját, s fájó panaszait, Hisz mélyen alszol ott; — csak folytasd álmaid ! Szabó Mihály. Halottak napján. Memento móri! . , . Midenki virág füzérrel a kezében s a kegyelete« megemlékezéssel szivéhen siet a kedves drága hant felé, hogy le rója a szeretet s kötelesség adóját ; s imáját küldje az ég urához. A legszomorúbb kötelességet s a legforróbb imát. . . Oh. hánynak nincs meg adva az a boldogság, hogy legalább e napon kedvesei sírjához zarándokolhatna. Csak gonEz lesz az első lépés, melyet fel kell használnunk, hogy ezután fokozatosan haladhassunk előre. Tekintsünk kissé körül. Az esztergomi hegyek évi bortermelése — ideértve a szenttamási és szentgyörgymezei szóitokét is — átlagosan 180 ezer hectoliterre számittatik. Mennyiség tekintetében tehát ott állunk, hogy ha fokozatosan értékesíthetnénk, nem kellene panaszkodnunk talán soha pénzhiányról. És a minőség ? Az esztergomi borokkal már megtörtént az a tréfa, hogy jól kezelt három éves vörös ó-bort eladott a termelő alvóját 22 írtjával, a vevő azt hazaszállittatta, azután alig egy két hétre ugyanazon borból visszajött kisebb meny- nyiség mint szegszárdi, akója 50 írtjával számitatván és a jó esztergomi közönség megitta, megfizetvén még reá a kimérőnek illő hasznát. És a kezelés ? A kezelésre vonatkozólag maguk az esztergomiak panaszkodnak, hogy ez ellen sok kifogást lehet tenni, de nagy szerencsére ezen kifogások csak a kis termelők ellen emelhetők. Ennek ellenében legyen szabad felhoznunk néhány példát. Schwarcz József pinczéiben találhatunk ma is kétezer akó bornál többet, e meny- nyiség között számot tesz az ő negyvennyolczadiki neszmélyije is, de átalánosságban az általa kezelt minden bor a minden kifogáson felüli kedolatban kereshetjük fél azokat a drága hantokat, melyek alatt szeretetünk részesei pihennek. . . Én tőlem is távol vagytok ti drága halottak, kik szivemnek oly kedvesek valátok. Nem ölelhetem sírköveteket, nem hullathatok könyet hantotokra. . . Távol tőletek ki megyek egy temetőbe; lesz itt is elhagyott sír, majd oda borulok. Imádkozom az elhagyott sírnál, talán a ti hantotoknál is imádkozik valaki, a kinek kedves halottjai szintén távol vannak, mint az enyémek. . . A temető ma szomorú és nagy ünnepnek temploma. Ezernyi lámpa fénye ragyogja be a sírokat. A sir kövek fel vannak ékítve virág koszorúkkal s az egész sirkert ünnepi szint öltött. De hogy is ne ! Hisz a hideg- sírok lakóinak ma ünnepök van s köntöseiket, a hantokat, feldíszítették virágokkal, örök zöld koszorúkkal, gyertyákkal, a forró szeretet s a szent kegyelet megható zálogával. Oh, mint sajog a szív, midőn egy-egy édes köteléket szét szakit a halál hideg keze. Eleinte azt hiszszük, lehetetlen élnünk a kedves nélkül, később heggedni kezd a fájó seb; mig végre csak az emlék marad. . . A szeretet emléke, a szent kegyelet vezet bennünket ma a temetőbe, hogy át öleljük azt a hideg követ, hogy könyeket hullassunk arra a hideg hantra, a mely az egykor oly forrón szeretett s szerető szivet takarja. Oh, mily fájdalom tölti el keblünket e napon, j Mily megható fájdalom van ma minden arezra Írva. I Némán mennek egymás mellett az emberek mintha í attól tartanának, hogy megzavarják az ott alant pihenők nyugalmát. Némán, miként a fájdalom s titkolva a búbánatot, miként a sir titkolja csöndes lakóját. A sok fel koszorúzott sir közt van egy elhagyott árva is, a hol nem gyújtottak még egy kis mécset zelés folytán oda állítható bármely piaczra bár mely borok ellenében. N a g- y Imre pinczéje mintául mutatható akármely termelőnek, akármely kereskedőnek, pedig tisztán ügyszeretetből és nein hivatásból fejti ki szorgalmát és szakismereteit, és | nem kis, hanem nagy mennyiségben, ezerötszáz akóig neveli mintaszerűvé borait. Pisuth István pinczéje szinte az ezresek közé sorozható, a vezetés pedig megfelel a szaktudomány leglelkiismeretesebb ki- vánalmainak, a legszigorúbb bírálatnak, a leg- különnemübh fajoknak termesztése, elkülönítése és kezelése körül a legnagyobb fáradságtól sem riadva vissza. Niedermann Pál pinczéje mennyiségre nem áll hátrább az előbbinél, külön spe- czialitást alkot azonban azon körülmény által, hogy tisztán esztergomi borok a legkitűnőbb minőségben külön osztatnak a hegy, az év és szili szerint. Koller József pinczéje nem utolsó az ezresek sorában mennyiségileg, minőségileg pedig híressé lett, fájdalom csak az esztergomi rayon-ban, a szabályszerű jó minőségű egyöntetű borok által. íme hirtelenében néhány példa, csak közeliből. Nem említettük a borászati egyletet, nem a primatialis és káptalani pinczéket, nem a vidéken levő hírnevesebb pinczéket, nem sorolhatván fel az esztergomi pinczékből még azokat sem, hol mindenütt hasonló nagy mennyiségek kezeltetnek. sem; mintha nem volna senkije az ott alant pihenőnek. Nincs, a ki megsirassa. Nem tudni, ki fekszik ott. A sírkereszt kidőlt régesrég s nem maradt ismertető jelül semmi. De azért kitudja nincs-e a távolban egy lélek, a ki imádkozik az árva sir mégsem egészen elhagyott lakójáért ? Mily szomorú ellentét. . . Az elhagyott mellett mily dúsan díszített sir van; telerakva égő gyertyákkal, fehér őszi rózsakoszorúkkal, nefelejts s örök zöld fonadékokkal. A virágból alig van ki egy kis hely. De hisz a ki ott alant nyugszik, az olyan nagyon szerette a virágokat. . . Hadd legyen most is sok virágja. . . Megtörve a fájdalomtól áll az édes anya, nézi azt a sok virágot s el gondolja, hogy mért nem hervadtak el ezek a virágok mind, az ő szép virág- szála, helyett ? . . . Köny nem jön már szemére; ki sírta már rég mind; hisz nem is csoda. A kedves leány a legszeretobb, leggyöngédebb gyermek volt a világon. Az édes anya .egyetlen öröme és boldogsága. S a kérlelhetlen halál még is elragadta tőle oly ifjan, oly korán s oly szívtelenül. . . Csak imádkozzál szegény anya, imádkozzál, hogy adjon neked az ég enyhülést mély fájdalmadra. . . Amott két árva lányka térdel a legjobb édes anya sírjánál. Néma bánattal néznek arra a hideg hantra, a mely az ő boldogságokat is magába zárta; nem sírnak, nem imádkoznak ők, csak nézik azt a rideg sirt, s azt gondolják, hogy talán még most sem hidegedhetett meg az a forró szív ott, a föld alatt, a ki őket úgy szerette. Hisz az édes anya szive talán még a halál fagyos kezétől sem hül meg soha! . . . Óh, mennyi fájdalom van e két halvány arczon's mily keserűen
