Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 44. szám
Esztergom, I. évfolyam. 44. szám. Csütörtök 1879. Október 30-án közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: fél évre ..............................................4 frt. — kr. é vnegyedre ..........................................2 „ 20 , E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi ■ téren intézendő k. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV 35-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Az „Esztergomi kör.“ Városunk magasabb törékvósű ifjúsága még sohasem volt olyan szép számmal képviselve a középponti egyetemen, mint legközelebbi éveinkben. És ez városunk szellemi műveltségének elég fényes bizonyitéka s meg lehet, bogy egy szebb jövendőjének elég biztató nyitánya. Az esztergomi egyetemi polgárok a múlt évben Budapesten egy kört alkottak, melynek első törekvése volt ugyanazon város földiéit s neveltjeit a főváros hatalmas áramlataiban ösz- sze frigyesiteni és összetartani, hogy közös törekvésüket közös erővel és közös barátsággal emeljék s megvalósítsák. Az Eztergomi Kört a közös társulási szellem létesítette. Szükség volt rá és szükség lesz rá a jövőben is. Nem akadt csak egy is, a ki hiába valónak vagy korainak találta volna az egyesülést. Sőt mindenki lelkesedve csoportosult a Körbe, mert meg volt győződve, hogy igen is annak hivatása van. Az eszmecsere, a bizalmas találkozás s az őszinte barátkozás nagyon is nélkillözhetlen ott, a hol sokkal több az idegenszerűség, mint az ismeretség, s a hol a tanulmányok mégis hosz- szabb évekre állandó tartózkodást tűznek ki. Az Esztergomi Kör elsőben is a barátság cultusát művelve alakult meg s czéljául tűzte a kölcsönös szellemi istápolást sőt szükség esetén az. anyagi gyámolitást is. Egymásra hatni, egymás érdekét megóvni és emelni, egymást tanácsokkal érlelni vagy „ISZTIB50M IS VEDSKI" TÁBQZÁJA, Párkányi vásár. —- Saison-czikk. — Mennyire jó a versirónak; ha túlárad, érzelmektől kebele, rímekbe szedi őket s kész a versezet: ha nem akarnak jól összecsendülni a kadencziák, „ Gyötrelmek közt“ czimet ad és mentve van a vers s talán ő maga is. De a szegény tárczairó. Kivált olyan, mint jó magam, ki a tárczairásban csak dilettáns. Ilyennek meggyűl a baja. Nem mindenki Swift, hogy „ Elmélkedéseket egy seprőnyél felett“ kötetszámára tudjon összeirni. Az ily dilettanskodó lovagnak saját eszméi hiányában várni kell, mig csak alkalom adtán meg nem próbálhatja erejét. Ilyen alkalom a párkányi vásár. Hogy mily vonzerővel bir e szó, ezt minálunk fölösleges fejtegetni. Örül ennek mindenki. A kis deák és a nagy gavallér, a kis leány s a nagy kisasszony — nem is szólva a kereskedőről, ki rósz portékáját jó pénzen reméli ekkor vesztegethetni. S mily baj, ha a könnyező ég, ügy mint idén, elrontja mindezek örömét, rfiegcsalja várakozásait s megfosztja a szegény tárczairót még ezen egy aktuális érdekű tárgytól is. De azért az ég könnyűje, s mi belőle Petőfiként származik, egy kis sár, még nem képes kifogni rajta. Elsőre nézve a költővel vigasztalja magát, ki ha mindjárt németül, de mégis igy dalol: „Es regnet, wenn es regnen will, Es regnet seinen Lauf, Und wenn ’s genug geregnet hat, So hört es wieder auf.“ egymásnak alkalomszerűen anyagi segítséget is nyújtani lett volna a szellemi istápolásés anyagi gyámolitás föladata. Ugyan ezek a föladatok várnak jövőben is az Esztergomi Kör részéről megoldásra. Midőn az Esztergomi Kör tagjai egymásra való utalásukat kötelességnek vették s a társulás és egymás érdeke emelését teljes lelkesedéssel művelve, egyesületüket szélesebb alapokra fektették: akkor magától fejlődött ki a harmadik törekvés, mely már egymaga is megérdemelné egy kör szorgalmát és odaadását. —- A szellemi munkálkodásra való törekvés volt. ez. Ismereteinket értékesíteni kutatásainkat földeríteni s egyátalán a fejlesztett képességeket gyümölcsöztetni lett a kör föladatai között talán a legnemesebb föladat. És mindezt magunk között, barátságosan; de igazságos bírálattal gyakorolni lesz föladata a körnek jövőre is. Városunk értelmisége érdeklődéssel kiséri ifjai tudományos haladását, mert hiszen ezek lennének hivatva jövőt s mindenikünk édes vágya szerint szehh jövőt teremteni Esztergomnak. Érdeklődéssel kiséri azon mozgalmakat is, melyekben esztergomi fiák vesznek részt. És kell, hogy ez az érdeklődés ne veszítsen sohasem mérvéből, mert megérdemelt. De az Esztergomi Kör egy negyedik törekvést is odairt a jeligéi közé. Egy negyedik törekvést, melyet egészen s egyenesen szülővárosának szánt s akar áldozni. Nem akarunk a mellett érvelni, hogy városunk ifjúságának minő tekintélyes és díszes De még a sarou is kifog. Kivált ha megtudja állani. Nem vegyül a nagy tömegbe, hanem megáll a hídfőnél s tart nagy és mulattató revuet. így mulatja el az időt az a fiatal, kemény manzsétás úr is, ki mellette vágja magát poziturába. Kitkán szól, de megjegyzései annál találóbbak. ilyen nyilatkozata volt ez is: — Mért mennék én tovább, midőn erre látom elvonulni az egész fél világot. És óh fatum. Ép midőn az ominosus nyelv- botlást elköveti, lépdel arra negédesen szivének választottja. A tárczairó nem tehet egyebet, mint elmosolyogni a sors e satyrája fölött. De azért ő sem akar hátramaradni és szorgalmasan szemléli az arra lejtő szépeket. S mennyire elősegíti inten- tiót ama lovagcsizmás érdekes sötét ur, ki a hídfőnél hullámzó tömegen hordja vizsga tekintetét. Valahányszor egyet köhint s pár lépést előre tesz, emberismerő tárczairónk már tudja, hogy ez jelent valamit. S valóban ilyenbor a lovag-csizmás ur már előrerohan, üdvözli az érkező kecses hölgy sereget s mint igazi lovaghoz illik, kifogástalan magatartással csatlakozik az érkezett szépekhez. De alig múl néhány perez, s lovagunk újra lesben áll. Ismét érkezik valami érdekes, s ő újból végzi manoeuvrejét. Hja, nem hiába bejárta Boszniának nem daltelt téréit. Ért az okkupáláshoz. Szinte irigyli tőle az ember. S mennyi benne a finom és distinguáló aes- hetikai érzet! Csakis a szépek és érdekesek részesülnek figyelmében ; a kevésbé szépek és kevésbé érdekesek sajnosán nélkülözik udvariasságát. Tehát tény, hogy szépeink nem panaszkodhatnak illő fogadtatás hiányában Párkány határinál. Több örömük úgy sem igen volt szegényeknek. A járhatlan út, Jupiter pluvius kegyelméből, nem engedé a sétálást s résztvevőst a vásár zajos mulatságában, s a gye géd alkotású lábacskák nem részét vonta körébe az egyetem s egyesíti keblében az Esztergomi Kö& s hogy ez az ifjúság mennyiben jogosult a társadalmi kérdésekben szavazatát érvényesítve föllépni. Mert ezt a körülményt sokkal természetesebbnek találjuk, hogysem érvek fölhalmozása által gyanússá teunők. Hanem csak azt constatáljuk, hogy a budapesti „Esztergomi Kör“ Esztergom társadalma lehető megélénkitésére is egyesült. És az Esztergomi Kör nem is fog késni e megélónkités- nek minden lehető változatát fölhasználni. És Esztergom e tekintetben is hálása leszen a körnek, mely derék irányban s nemes jeiszók- kal egyesíti az esztergomi ifjúságot. Az újabb nemzedék kezd tért foglalni. Az újabb nemzedék komoly törekvéssel és dicséretes szellemi föláldozással igyekszik minősítést szerezni carriére-je számára. Az uj nemzedék semmi tekintetben sem akar a mostaniak mögött maradni. A lelkes törekvések, városunk derék ifjúságának törekvései, a kik egykoron Esztergom boldogságát fogják kiküzdeni, kivívni. Az Esztergomi Kör czéljai oly nemesek, jogosultsága oly természetes és hivatása oly életrevaló, hogy városunk intelligentiájának csoportosulására biztosan számolhat. Gyámolitsa a jelen a jövőt, karolja fel értelmiségünk az újabb nemzedék nemes ügyét! Nem duhajkodó Burschenschaft, nem játékszerű szeszély, nem utánzási mánia vetettek alapot az Esztergomi Körnek. szokták meg a daczolást az elemekkel; kivált, ha két elem, minő a viz és föld — antik értelemben — frigy és daczszövetséget kötve egyesül. S igy a java tömeg, vágyait ki nem elégítve, a vásárból édes keveset látva — néhány merész szelleműt kivéve — ismét hazatávozik. A hajóállomás felé menők az est homályában vig kis társaságot vehettek észre, annak padján letelepedve. A hajó érkeztet várja. S mivel magam is közte voltam, kibontakozom a neutralitás köpenyéből s alanyiasan beszélem el a kis társaság élményeit. Kedves Géza bátyám genialis ötlete folytán telepedtünk arra a padra, és — soha pad még oly kedvesnek nem tűnt föl előttem. Szerettem volna megölelni — már t. i. a padot. Egyátalán igen szeretetre méltónak éreztem magamat, csak félő, — hogy a többiek nem osztották eme véleményemet. Hogy a hangulat még inkább fokozódjék, társaságunk egyik fiatal tagja, nem késett a szomszédos laczikonyhákból kellő mennyiségű czigánype- csenyéket, friss czipókat és „tüzes forró“ gesztenyéket acquirálni, mig én magam szakavatott buzgó- sággal a nemesebb rész, az ital, köznyelven „murczi“ beszerzéséhez fogtam. Soha ilyen idylli falatozást. Csak ti, kik a zsúfolt csillogó táucztermekben az ürességet, a salonok szellemdúsnak vélt fecsegéseiben a gondolathiányt már észre vevétek, csak ti fogjátok méltányolhatni, hogy mennyit ért ez a kis mulatság azon a faragatlan, padou a holdvilág ábrándba ringató fénye, s a csillogó habok méla locsogása mellett. Csak az a kis lány ellenkezett mindig velem. Nem akarta elhinni, hogy milyen üde, csengő hangja van, midőn elmoudám, hogy nem szeretnék mást, csak örökké őt hallgatni. De rögtön kiengesztelt, midőn poharából engedett inni és az a szappanizű ujbor úgy Ízlett nekem, mint — mint egy nem javából való ujbor szokott izleni. Pedig, ha udvarias
