Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 43. szám
Kérelmezz fi k az ad ó v é g r e- hajtásoknak e g y i d 6 r e v a 1 ó b eszüntetését, felfüggesztését! rJ Yeritas. Vasút. ügy vagyunk vele, hogy tudni akarunk róla mindent, még az ellenzést is, mert létkérdésünk van hozzá nőve. Egy bécsi lap, mely nemcsak a külügyminisztériumhoz, hanem a bőrzekörökhez is közel áll, egész pulylcaméregbo jött a héten azon alkalomból, hogy kénytelen volt konstatálni az alkudozások menetét a nyugoti vasút igazgatósága és a franczia konzorczium között. Epéskedése honnan származik, azt talán olvasóink is kitalálják, ha közöljük kitöréseit. A bécsi lap ezeket mondja: „A magyar nyugoti vasút terveiről a Buda és Győr összeköttetésére vonatkozóing igen sok kalandos hir kering, de úgy látszik, még elhatározás nem történt. A közlekedés ügyi minister természetesen nagy súlyt fektet reá, hogy ezen vonal kiépitessék, részint azért, mert ezáltal a vasútépítéseket egyáta- . Ián megkezdheti, részint mivel hiszi hogy ezen vonal által uj kiviteli utat teremt, mely a gyűlölt Bécset elkerüli.“ „A mi a Buda-Győr vonalat illeti, ezt az államvaspályának kellett volna kiépíteni, illetve az uj- szőnyi vonalat Budáig folytatni. Uj szony négy mértfölddel fekszik közelebb Budához mint Győr és előnyösebb lett volna e vonalat kiépíteni. De e vonal igen drága és mégis kilátás nélküli lenne. Tehát mig a tárgyilagos tekintetek a gazdag állam vaspályát elriasztották, addig más vállalkozók úgy látszik nem félnek. Ok tudják az okát! Azt állítják, hogy egy franczia társaság akarja az üzletet megcsinálni mely társaságnak élén Bontoux áll (a déli vasutak volt igazgatója, jelenleg franczia képviselő) és a tárgyalások a megéréshez közel vannak. A körülbelül 15 mértföld hosszú vonal 8 millióba kerülne. A pénzbeszerzés állami biztosítás nélkül történnék úgy, hogy a fele részvényekben, fele elsőbbségi kötvényekben bocsáttatnék ki. A részvényeket átvenné névértékben a magyar kormány, az elsőbbségi kötvényeket pedig a franczia társaság, mely a kiépítést is eszfeözöltetné. Miután e terv mellett szép nyereséget remélnek, azután olcsóbban is eladhatnák a kötvényeket. A terv jól ki van gondolva.“ »Vannak azonban, kik máskép gondolkodnak, kiknek az a meggyőződésük, hogy a tervezett vonal a kezelési költségeket sem jövedelmezné, annál kevésbé a kötvények kamatait. Arról, hogy az országgyűlés e pályát megszavazza, semmi kétség, mert a vasúti összeköttetés megszerzendő a »hazafias Esz- tergommegyének“ (dem patriotischen Graner Co- mitat.) Eddig a bécsi lap. Czáfolgatni fölösleges, de czélt sem érnénk, helyi lap lévén, czáfolatunkat figyelemre úgy sem méltathatnák. Nagy megnyugvást szerezhetünk azonban és reményünk élénkülhet, mert ez határozottan igazolja, hogy csak a magyar- falóság, továbbá a bosszúság, hogy nem akarunk Bécstől függni, adja a keserű szókat a német lap tolla alá. A gúnynak, hogy feltűnteti a .patriotisch“ ha csak a regie-t 'szorítom meg, úgy megjárom, liogy^ a jövedelmem is csonkítva lesz: — Te, hát miért nem mondod te el ezt? — Ha én értenék ahhoz a nagy mesterséghez : beszélni, hát elmondanám. Lássátok, mit csinált a képviselő testület a múlt közgyűlésen. Meg akart ölni egy embert, egy oly embert, ki ugyan használható ember, és ez összes érdeme; de szerepet akar minden áron játszani, ami egyetlen hibája; és egy némely úri egyéniség oda vitte a dolgot, hogy ez a csendességre Ítélhetett egyén ma majdnem nevezetessége a városnak. Nem nevetni való dolog ez? De ti megint engem nevettek! Pedig nem is őt nevettük. Nem volt nagyon sok nevetni való szavaim és épen azért, nehogy még többet mondjon, kerestünk uj tárgyat, amiről azután szerencsésen meg is eredt a szó árja. De az tény marad, hogy Ő a városi közgyűlésekre csak nevetni jár fel és ha a legutóbbi közgyűlésre eljöhetett volna, bizony nem tudom, váljon nein lett volna-e zavar, mert oly hangosan talált volna kaczagni egy némely alkalommal. Mi pedig szerettünk volna sírni, panaszkodni. Miért ? A tárczában mindent el lehet mondani, hanem azért én, ismerve még a gondolkodó embereknek is túlérzékenységét Esztergomban, sokkal jobbnak látom, nem okozni botrányt. Volt e hétnek úgy is elég allarmirozó botránya, miért kezdeném én újra! Sokkal vigabb képet adott a héten történt két lakodalom. .Jól esik látni a szemnek néha-néha örömet, boldogságot. Az egyik lakodalomról azonban nem s^ibad azért sem sokat beszélni, mert a leg- családiabb körben ment véghez és a boldogság, az öröm annál érdekesebb szokott lenni, minél titkosabb, minél jobban el van rejtve a profán szernek elöl. Az egyetlen, amit közölni lehetne, a felköszöntések ékes sora, de erről is jobb, ha hallgatunk, mert — a szónokok neveit úgy sem mondanánk el. A másik lakodalom zajos lakodalom volt. Folyt a táncz kivilágos viradtig. E lakodalomnak azonban mégis a legnevezetesebb oldala az volt, hogy ■— én szót az Esztergommegyénél, csak örülhetünk, máskép uj bizonysága annak, hogy a pálya nem fog elkerülni bennünket az eddigi tervek szerint. A budapeti lapok pedig a legjobb források után a következőket Írják, melyről azonban még saját értesülésünk nincs, s a mi van, az újdonságunkban foglaltatik : A hely szí nelési munkálatok készen vannak és a költségvetésen dolgoznak most. A vonal ezek szerint állana egy főpályából, mely Budapestről a Kelenföldön, Buda-Örs, Bia, Bicske Tatán keresztül Győrré vezetne, továbbá egy raellékpályából Biától Esztergomig és egy két mértföld hosszú iparvasutból a kőszénbányákba. A költségeket 12 millióra tervezik melynek beszerzési módozatai öszhangban lennének a fentiekkel. A nyugoti pálya eddig előzetes enged- ménynyel bir és eddig a ministeriumot megkereste, váljon minő feltété1 ek mellett nyerheti meg a végleges engedélyt. A pálya biztosítás nélkül lenne kiépítendő, önálló társaság kezén, mely társaságban a nyugoti vasút lenne a fo személy és erre bízatnék a kezelés is. Egy másik bécsi lap pedig, mely a dolgokat jobban tárgyilagosan nézi, ezekot Írja: A Bontoux-féle társaság erős állást szerzett a budapesti pénzpiaczon azáltal, hogy a magyar földhitel részvénytársaság részvényeit megszerezte és azáltal, hogy a oudapest-győri pályánál miként járt el, határozottan mestermüvet végzett, mert Magyar- országon ezidő szerint ninos népi zerűbb eszme, mint az osztrák államvaspálya elleni működés, a budapest- győri pálya ugyanis a versenypályája az osztrák- államvasút által tervezett Szobb-Szőnyi pályának és az osztrák vaspálya társaság meg is tett mindent lelkiismeretesen, hogy ama vonal kiépítését megakadályozza, de czélt nem ért. A mint látjuk, a budapest-győri pálya igen napirenden van, egyébbkéut e kérdésben felmerült újabb lépések iránt utalunk „Hírek“ rovatunkra. A szegénység útja. A józan, becsületes ember keze munkájával, arcza verítékével keresi meg mindennapi kenyerét. A szerencsére nem bízza magát; nem várja a sült galambot szájába, hanem tiszteségesen megküzd az élet terheivel, bajaival. Jókora élhetetlenség kell ahhoz, hogy valaki a boldogságos véletlenre bizza megélhetése sorsát, a mit szerencsének nevezünk! A felvilágosultabb osztályt nem is jellemzi annyira ez a szüklátkörüség, mely aztán vak szenvedélyéé fajul el, mint a szegényebb népet, mely tehetetlenségében arany álmákban ringatja magát s boldogabb jövőjét a szerencse kerekének üres nyomdokain keresi. Mi természetesebb, hogy e vágya teljesítésére a hozzá legközelebb álló eszközt a lutrit választja. Azok közt aztán, kik egyszer beléptek e szabadalmazott játékbarlangba, száz közül kilenczven, a szegénység útjára tért. Mert mint egyátalán minden játék, úgy alutrizás is szenvedélyéé aljasul többnyire. A gyámoltalanabb nép pedig nem tud, és nem akar szenvedélyeinek parancsolni. Inkább utolsó meglevő falat kenyere árát is beviszi a lutriéba, csakhogy a nyeremény reményében pár napig a boldogság aranyos szappanbuborékaiban gyönyörködhessék. Hiába. ( nem voltam ott. Megvallom őszintén, nem mertem el menni, az okot azonban engedjék el. A lakodalom utáni délután azonban találkozom a ragyogó menyasszonynyal, most már menyecskével, természetesen férje karján, —• a lakodalom utáni napon még udvariasak szoktak lenni a féljek, — és a legkedvesebb mosolylyal az ajkom kérdi hogy miért nem mentem én is el. Természetesen, elhallgattam az igazi okot, kerestem ülő mentséget. — Én ma önnek igen könnyen megbocsátok, mert ismerem; de vannak sokan, kik megfogadták, hogy az elmaradás büntetéséül meg fogják önt ősziteni. Tréfára vettem a dolgot. Nem tartott azonban huszonnégy óráig, már meggyőződtettek, hogy a fogadás nem tréfa. Megkezdődött az Agglegény üldözése. Először csak örültem neki. Bájos kezek, bájos szemek esküdtek ellenem ('ssze és ón azt hittem, hogy élvezet lesz ezen összeesküvés következményeit viselni, de hamar megtanítottak reá, csak csalódom. Az üldözés kemény lett, kezdek magam is félni, hogy csakugyan megőszitenek. És ha elmentem volna lakodalomba ? Akkor még jobban megkinoztak volna. Vigasztalom magam Zrínyi megfordított jelszavával: sors mala nil aliud. Csak azt az egyet engednék el, hogy kívánságuk beteljesüljön. Nem kívántak csekélyebbet mint hogy engem vigyen el az ördög. Köszönöm szépen. Hanem ha hölgyek irányában én nem viselek háborút, annál jobban készítem fegyvereimet „Férjjelölt“ öcsém ellen. Szükséges volt az a telegramul ? Nem volt elég, hogy szépen kiakartain térni önnek az útból ? másodszor is provokál? Tehát tudja meg, hogy a „soha sem nősülők társulata“ legutóbbi választmányi ülésében a következő végzést hozta: Miután Pál apostol valamelyik levelében azt mondja, hogy: nősülni jó, de nem nősülni még jobb,“ meg van czáfolva ez által azon beszélhetünk aztán az ilyen embernek; kimutathatjuk neki azt az aránytalanul roppant sok valószínűtlenséget, mely tété egyetlen valószínűségével szemben áll; mindez legkevesebb gondját okozandja s tovább ballag a szegénység utján, mig elnyomorodván testileg lelkileg, koldusbotot vesz kezébe, amelylyel aztán a sírig elküzködik. . . Mig törvény biztosítja a lutri fon állását, addig e tekintetben csak társadalmi úton, a nép felvilágosítására hatni lehet kötelességünk. A lelkészek, tanítók feladata legyen, j megértetni a néppel a lutriszenvedély elmaradhatat- I lan szomorú következményeit s felhozni azt a számtalan sok szomorú példát e térről, melyek egész családokat tönkre tettek s az Ínség panaszaival dúlták fel a családi tűzhely boldogságát. El kell jönni annak az időnek, hogy a magyar kormány abban a helyzetben lesz, hogy más civilizáltabb államok példájára, melyek a lutrit ré- gesrég száműzték, szintén eltörli e mindenfelett káros intézményt. Mert hisz igazán mintha úgy állana a dolog a lutrival, hogy a nevelő az (állam) ne- veltteit a legaljasabb szenvedély gyakorlására serkentené, mintha az édes anya (a hon) s j t gyermekeinek kirablására törekednék! Szegény vidékeken, nálunk valóságos átok a lutri, mely a szegény népet az utolsó garastól is megfosztja. Itt különösen kell kiterjesztenünk e szomorú körülményre figyelmünket s lenni ellene, mi hatalmunkban áll addig, mig a kormány is abban a helyzetben lesz, hogy administraciójában az egyensúly fentartására nem lesz szüksége a lutrira s védője lesz a szegény nép érdekeinek, amint a hazafisága meg is követeli. Vajha minél hamarább következnék be az az idő! Hangverseny. Egyhangú társadalmi életünkben kis változtatás, talán jótékony fel ébresztés fog történni. Liedl Ferencz hegedű és kamarai művész Gőczy R. zongora művész társaságában november hó 9-én a Fürdő vendéglő nagytermében kamarai hangversenyt fog rendezni. Művészi szempontból tekintve a dolgot, két oly névvel állunk szemben, melynek művészi hitele minden kétségen felül áll és igy már e szempontból is érdemes a méltatásra. Gőczy Rezső, Liszt Ferencznek a zongora királynak egyik legjelesebb tanítványa, művészetével meghóditá mindazon közönséget, melyet játékában csak egyszer gyönyörködtetett, maradandó emléket hagyva a művészetet szerető kedélyekben. Liedl Ferencz kamara művész nevesokkal ismertebb, mintsem külön kellene ecsetelni a hatásokat, a diadalokat, melyeket vonója mindig kiszokott vívni a műismerő közönségtől, és igy, mi a művészi becset, a remélendő műélvezetet illeti, csak szószaporítás lenne, ha bővebben ajánlgatnánk. A hangverseny sikerülése azonban városunkban még más előnynyel is kecsegtet. Városunk mindig érdekes keveréke volt a nagyvárosi életnek a falusi egyszerűséggel, de, bár sokszor előnyére volt a társadalmi életnek e különös alkotás, a legtöbb esetben azonban mégis inkább kárát vallottuk. A kisvárosi mendemonda helyettesítvén igen sokszor a kedélyességet, nem bírtuk állítás, mintha a szentirás nem ismerne agglegényeket, ellenkezőleg határozottan dicséri ez állapotot; miután az agglegénység határozottan olyan állapot, mely legvilágosabban bizonyítja, hogy az ember gondolkodó lény, mert különben nem gondolkodván, kénytelen volna engedni azon természeti törvénynek, mely a párosodást parancsolja, de igy megmutatja, hogy ime az ember független lény; miután a természet csak is ott tévedhet, hol működésének korlátlan tere van, nem pedig ott, hol az ember gondolkodási tehetségénél fogva, alkotásai öntudatosan módosítást szenvedhetnek; miután ezen állapot úgy társadalmi, mint vallási törvények utján szentesítve van, ennélfogva absurdum nem lehet; miután fizetésképtelen adós csak az lehet, kinek első sorban hiteleztek, az agglegénynek pedig nem hitelezett á természet sem, mert a veleszületett tehetségek azért érvényesitetnek és a történet tanúságai szerint épen azok a férfiak tettek legtöbb ha znot az emberiségnek, alkottak legbámulatosabb és örökké maradandó müveket, kik Pál apostol „még jobb“ tanácsát követték ; miután ezek szerint Férjjelölt okoskodásai nemcsak alapot nélkülöznek, hanem valóságos blas- hpemiának tűnnek fel: Férjjelölt sértő levele azon megjegyzéssel tétetik irattárba, hogy tudomásul vétetvén az esetben, ha ő is az agglegények díszes sorába férjjelölt állapota daczára még is belépni akarna, ezen blasphe- miáért valamenyi agglegényi társulat által visszauta- sittatik és tagul el nem ismertetik. Signatum szeglotház sat. Pór Antal úrral pedig legyen békében, már csak az ón kedvemért is. Nem vagyok biztos, hogy, ha igénybe venném az egyházi hatalmat, esküvőm alkalmával nem kellene-e megbűnhődnöm nem csak az én, hanem mások bűneiért is, a szent beszéd nagyon sós találna lenni az én Ínyemnek. Remélem, hogy most már békét fog hagyni ? Agglegény.
