Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 41. szám
Esztergom, I. évfolyam. 4L szám. Vasárnap 1879. Október 19-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Elöfizetési-ár: fél évre..................... .........................4M. — kr. é vnegyedre.........................................2 „ 20 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendok. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron kezeltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV 35-IK SZÁM ALATT, intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. Közgyűlésünk. Kénytelenek vagyunk felszólalni. Azon közgyűlésünk, melyről a jövő évi költségvetés tárgyalása a beadott inditvány folytán lemaradt a napirendről, oly kevéssé volt látogatott, hogy kötelességünkké vált képvise- . lóink illető részét újra emlékeztetni: A költségvetés lesz a napirenden. Tartalom nehezebb szavakat nem mondhatunk. Nem mondhatunk már azért sem, mert a költségvetés nem csak minden egyes polgárt a legközelebbről érdeklő tárgy, hanem azért is, mert a jelen esetben ennek tárgyalása más, mellékuton becsúsztatok kérdéseket is felölel. Ilyen kérdés — ha a tanügyi bizottság elkészült jelentésével, a reáliskolák ügyében beadott inditvány. Ilyen kérdés az adófelügyelőség által beadott átirat-e, beadvány-e, inditvány-e, magunk sem tudjuk. A reáliskolák ügyében beadott inditvány oly horderejű, hogy ha városi tanügyünkben az annyira óhajtott helyes fordulatot mihamarabb keresztül akarjuk vinni, azt már itt el kell elvileg intézni, mely a folyó tanévre ugyan gyakorlati hasznát az elvnek nem vehetjük, de a gyakorlati intézkedések mégis annyi időt vesznek okvetlen igénybe, melyek az iskolai évnek még hátra levő részét teljesen fölemésztik. De megköveteli ezt a mostani reáliskolánál alkalmazott tanerők érdeke is. A városnak nem szabad méltánytalannak „1SZTS55QM 1§ VIDÉKE»« TáBKAJA," Régi dal. „Holtomiglan“ . . . „holtodiglan“ . . . Már elrebbent, már elhangzott. Szép menyasszony, szép koszorús, Mért oly halvány a te arezod ? . . . „Esküdjél forró szerelmet, A keresztre tegyed ujjad!“ De a sápadt szép menyasszony Csak forró kényeket hullat. „Isten engem úgy segéljen!“ . . . . . . Könyörülj óh Isten anyja ! . . . Halvány ajkán sóhaj támad, Vőlegénye meg ne hallja! „Áldd meg Isten ezt a szép párt, — Szól a pap — ha összehoztad ! És a gyűrűt fölcseréli S a menyasszony összeroskad. Szölgyémy Ferencz. Vasárnapi levél. ( Vége. — Összeszorultunk. — Elmaradt kirándulás. — Magányos cimbalom. — Discretiót! — Beteg kis lány. — Bál. — A férj fél órája. — Panasz. — „Kálmán“- este. — Hires dal. — Távirat. — Emlékeztető az indítványra. — Ha idő lesz. — ) Tehát vége a szüretnek is. Bizony ez is megcsalta reményeimet. Erősen számítottam reá, hogy mily kitűnő mulatság lesz, kedves őszi esténként lenni. A reáliskolánk ellen emelt inditvány nem a tanerők hiánya vagy gyengesége miatt tétetett, hanem a rendszer elhibázottsága miatt és épen ezért, mivel legkisebb kifogást nem tehetünk a/z alkalmazott tanerők ellen, szükséges, hogy az ez irányban hozandó határozat ideje korán legyen meghozva, hogy ők ne legyenek meglepve általa. Azon esetben pedig, ha a közgyűlés a beadott indítványt elejtené, ennek kimondásával sem szabad késni, nem szabad folytonos Damokles kardot lebegtetni azok fejei fölött, kikre gyermekeink egy részének nevelését biztuk. E tárgy pedig megérdemli, hogy képviselőink mind, kivétel nélkül foglalkozzanak vele és ne mulasszák el az alkalmat nézeteik és szavuk érvényesítésére. A mi az adófelügyelőség átiratát illeti, eltekintve teljesen annak érdemleges tartalmától, sem kedvet sem helyét nem találva annak, hogy érdemileg foglalkozzunk vele, van ez átiratnak elvi jelentőségű oldala : mi jogon akar az adófelügyelőség befolyást szerezni a város azon jogaiba, hogy a tisztviselői állások felett egymaga rendelkezik ? Nem tu Íjuk, hogy a tanács minő vélemény- adással fogja e tárgyat a közgyűlés elé terjeszteni, nem is kutatjuk; e tekintetben teljesen fölösleges is volna megjegyzésünk, de más részt ez esetben teljes bizalommal vagyunk a tanács jogérzete iránt. A tanács véleménye fölött azonban a közgyűlés határozata dönt és nézetünk szerint ez újra oly tárgy, hogy megérdemli a fáradságot, miszerint képviselőink foglalkozzanak künn a szabadban a munkájukat végzett szedők danája közt ábrándozni, néha néha megnézve a mulató, tán- czoló fiatalságot, feltűnést, a szép ajkakról dicséretet, a férfiakéról irigykedő megjegyzéseket kelteni egy-egy sikerült tűzjéték által; egészen átadni magát a reménynek, hogy hátha még fogékony lehet a kebel is a tűzjátéknak átvitt értelemben vett egyik neme iránt, sat. sat. Azután lett belőle oly fogvaczogtató, bundát előkivánó, majdnem csepegős őszi este, hogy akár- hova inkább kívánkoztunk, mint a szabadba. De ne legyünk hálátlanok. Különösen ne az idő iránt, midőn ennek legnagyobb mogorvasága Is teremt oly kellemes helyzeteket, hogy odaadnánk érte sokszor a legkellemesebb tavaszt. A társaság nem oly nagy, mint azt elképzeltük; az idő beszorított többnyire a „hajlókba,“ hol azután igyekeztünk a legjobban elhelyezkedni; midőn már azután azt véltük, hogy no most már jól vagyunk, akkor sült ki, hogy épen választott helyünkön vagyunk legjobban útban. És ez annyiszor ismétlődött, ahányszor helyet találtunk, mig végre megfőtt a gulyáshús is, készen lettek a kiszabott sajtolással is, eltakarították az itt ott lerakott állani való szőlőt is és mindenki a bográcsféle húzódott. Mindig fogok rajta csodálkozni, hogyan fértünk el annyian azon a kis helyen! Természetes, hogy az összeszorulásnak a bográcshozi férésen kívül itt ott akadt más indoka is, hanem miután az illetők úgy még jobban érezték magukat, ne legyen nekünk hozzá semmi szavunk és én részemről még azt sem árulom el, miszerint láttam, hogy ketten a hideg süteményt is elkezdték fújni és a nagy hívásban véletlenül össze értek az ajkak! Az ő dolguk. Sajnálom mégis, hogy az egyik tervezett kirándulás elmaradt. Minő helyes lett volna, két omni- buson, mindegyiken 10—12 egyén, nagy zászlót lobogvele, de ne csak magán utón foglalkozzanak, hanem a legilletékesebb helyen. a közgyűlésen. És végre maga a főkérdés, a költségvetés. Határozottan ki mondhatjuk, tapasztaltuk miszerint a költségvetéssel nemcsak képviselői körök, hanem magán egyének is tüzetesen foglalkoznak és minden munkára készek csakhogy a költségvetés a törvény keretén belül, de a körülményekhez mérten a város anyagi állapotának megfeleljen. Az átalános érdeken fölül ez is oly indok, mely megfigyelést érdemel, hogy ne adjunk újra alkalmat a város belligyeivel oly közegeknek is foglalkozni, mely közegek legalább - is — távol állanak városunktól. És ha ily körülmények közt azt tapasztaljuk, hogy képviselőink még e kérdés tárgyalásánál is szeretnek visszahúzódni, hogy inég e kérdéssel szemben is találnak kifogást, melylyel elmaradásukat menteni vélik, akkor okvetlen kötelességünk felszóllalni. Felszólalni sürgetőleg, felszólalni kérőleg, sőt a mi érdekeink védésére és képviseletére lévén a közgyűlés hivatva, még követelőleg is és a felszólítást nem vehetik rossz néven. Nem csak tisztesség a képviselőség, hanem állás is, mely állás épen a bizalom folytán kötelességeket is ró az azt betöltőkre, mely kötelesség teljesítését jogunk van elvárni. Azért mégegyszer kérjük képviselőink figyelmét: A költségvetés lesz a napir ende n. Veritas. tatva, az országúton vóg.g zenélve Kirukkolni a szüret helyére és megenni, meginni a gazdának minden ennivalóját és fél termését'. Legényember még, nem kellett volna sajnálni, hogy talán a megivott bor ára kellett volna a gyermekeknek czipőre. Hanem hát a rendezőség nagyon nagy kaliberű puskát akart használni és nem lehetett összehozni elegendő puskaport. — Majd jövő évre! — Annál jobban sikerült az a solo-czimbalom mellett végig tánczolt szüret, daczára a nagy zajnak, daczára a hely kicsiségének. Igazán, sokszor nem tudja az ember, melyik a kellemesebb helyzet, a magány-e vagy a túlnagy népesség; mindegyiknek meg vannak a maga kellemei, csak — kedély és hangulat kell hozzá. Megtámasztva] az ajtót, lopva füstölve egy szivart, békében maradva még a tánezot óhajtó hölgyektől is — helyemet elfoglalta náluk egy vállalkozó szellemű özvegy, ki nagyon rövidnek találja elmúlt boldogsága tartamát, — egész nyugodtan lehetett szemlélni a megkezdett, folytatott, sokszor be is fejezett, álarezos bálba illő iutris.ii .t, az obiigát sóhajokkal, lopott kézszoritásokka1, Tikosán rabolt — de ne legyünk indiserétek, mert csak a saját fejünkre zúditnánk a íörgeteget. Csak az a kis beteg leány bántott, kinek nem volt szabad tánczolnia és kénytelen volt élvezetet keresni a — czimbalom hangjaiban. Pedig hogy szeretett volna részt venni a mulatság zajosabb részében is! Nagyon lehangolta őt kényszer helyzete, még a szőlőfajok meghatározási módja is igen lialavány mosolyt volt képes ajkaira csalui. Vége ezeknek a kedélyes estéknek is. Végre megérkezett a messzekivánt, rettegett eső és szétvágta a jó kedv folyását. — Bálban is voltunk, kedélyes, fesztelen bálban, Hogyha Agglegény mondja azt a jelzőt: fesztelen.
