Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 41. szám
Költségvetésünk tárgyában. Az 1880-ild költség-vetés tárgyában több városi adózó polgár észrevételeket adott be a közgyűléshez. Anélkül, hogy külön fejtegetnünk kellene városunk anyagi viszonyainak visszás helyzetét, szolgálatot vélünk tenni úgy a képviselő uraknak mint egyátalán a közönségnek, ha ez észrevételekkel előzőleg megismertetjük, mert minden tárgyilagos felvilágosítás csak előnyére szolgálhat a tárgyalásnak és igy mindnyájunknak. Az észrevételek a következőleg hangzanak: Tekintetes közgyűlés! Az 1880 évre készült költségvetési előirányzatra az 1871 évi 18 törvényezikk 115 szakasza értelmében észrevételeket teszünk és a költségvetés tárgyalásánál ezen észrevételeinket a hivatkozott törvényczikk rendelkezéséhez képest figyelembe vétetni kérjük. Nem felel meg a költségvetési előirányzat az 1870 évi 5-ik törvényczikk 33 szakasza kötelményei- nek főleg a községi adók kivetését illetőleg. Ugyanis először a ,közigazgatási költségek“ közé az indokolás szerint oly kiadások is felvétettek, melyek a közigazgatás egyik ágába sem tartoznak, mint: 11. alatt a „Kegyúri kiadás“ czime alatt felvett kiadások. Továbbá IV alatt a reáltanoda szüségletei is foglaltatnak, holott az 1808 évi 38 törvényczikk szerint csak a községi iskolák költségei (melyeket a község a törvénynél fogva feutartani köteles) sorozhatok a közigazgatási kölségek közé; a reál iskolák tartására a község kötelezve nem lévén annak szükségletét a közigazgatási rovatba föl nem veheti. A VI alattí .gazdasági kiadások“ szintén nem a közigazgatás által merülnek fel (mint például a „csikós bére:“ vagy talán az is közigazgatási közeg?) ügy szintén a VII.' VIII, IX. X. XVIII, XIX. XX alatti kiadások sem tartoznak a közigazgatással felmerülő költségek közé. Észrevételünk tehát oda terjed, hogy mindazon kiadások, melyek e csoportba nem tartoznak, onnét kihagyassanak és ennek megtörténtével állapitassék meg ezen csoport szükséglete, továbbá ezen csoport javára erő községi bevételek az 1871 évi 18 törvényczikk 114 szakához képest, nem különben az is, s hogy a város gazdasági jövedelméből ezen csoport mily összeggel dotáltassék és ezután állapitassék meg az 1876 évi 5 tövényczikk 33 szakasza értelmében, hogy ezen csoport hiányának födözésére az összes egyenes adó arányában mily összeg lesz minden adó forint után fizetendő. Ez képezze a költségvetés első és önálló részét. A második önálló csoportot kell képeznie azon költségeknek, melyek a földbirtok érdekében tétetnek és azon bevételeknek, melyek ezen csoportból származnak, végre azon dotatiónak. mely a város gazdasági jövedelméből ide esik. A mutatkozó hiány az érdekeltek földadója arányában állapítandó meg. Első tekintetre fölismerhető az előirányzaton hogy több kiadási tétel, mely ezen csoportba tartozik, a közigazgatási költségek közé vétetett fel, világos károsítására a város azon lakosainak, akik személyes keresetükből élnek. Már 1871 óta űzetik ezen visz- szaélés, hogy a fekvő vagyonnal bírók vállairó 1 atelier egy része a személyes keresetük után élőkre hárittatik. A harmadik csoportot a belrendorségi és köz- biztonságra vonatkozó kiadások és ezek bevételei képezik és a hiánylat a föld, bányaadó és pusztai haszonbérlők ezen haszonbérlete után fizetendő jövedelmi adója kivételével a többi egyenes adónemekre vettetik ki. E szerint azok, kik földet nem bírnak, csak 1 és 3 csoport deficzitjének födőzéséhez járulunk, akik periig föld, bánya és haszonbéri jövedelem utáni adóval is megrovatnak, mind a három csoport deficitjéhez - tartoznak járulni, ez utóbbiban azonban a föld, bánya és haszonbéri adójuk nem részeltetik. Kérjük a tisztelt közgyűlést, hogy a költség- vetési előirányzatot ily képen három külön főcsoportra felosztani, mindegyik csoportba a törvény szerint tartozó kiadásokat és bevételeket felvenni és a községi adót is csoportonként megállapítani rnéltóz- tassék. Borszesz és cognac gyártás. Azon alkalomból, hogy bortermésünk ez évben úgy mennyiség, mint minőség tekintetében kielégítő, ellenben Eranczia ország bortermelése az utóbbi években a fürt betegség, a phylloxera és az átalános rósz termés folytán szenvedett, hazánk mintegy hivatva volna nemcsak tiszta bortermésével, hanem boraiból nyerhető szesz és cognac gyártmányaival is a világ piaczra lépni. A borszesznek és cognacnak fogyasztása, a tisztának és hamisítatlannak, már eddig is igen nagy és napról napra növekszik és Fraucziaország nem bírja a keresletet födözni. Magyarország pedig inkább I égetett szeszt, mióta csak a szeszégetés meghonosíthatott, rozsból, burgonyából és minden egyébb más anyagból, csak borból nem; a tett kísérletek ! pedig csekély pénzerővel és csak műkedvelésképeu tétettek és igy eredményre nem vezethettek. Es épen igy elhibázott dolog volna ma is, ha kis bortermelőink és talán nem ehhez való gépezet- ; tel fognának a cognac-gyártáshoz, mert már ez is baj volna, de azonfelül a cognac-nak pár évig feküdnie is kell, míg a szükséges érettséget és az ízt megnyeri, mely kellemes itallá és használható szeszszé teszi. De más részről, midőn nálunk a franczia cognac hectoliterjét 100—120 írtjával fizetik, és a bornak ára nincs, az első pillanatra látható, minő fontos ez iparágnak művelése úgy termelőink mint átalános fogalmunkra, kivált ha figyelembe vesszük, hogy cognac gyártásra épen a könnyebb fajta fehér borok valók, melyek kivitelre egyátalán nem kerestetnek, egész borkivitelünk a drágább, idősebb borokra szorítkozván és ennek is 70%-át a vörös bor foglalván el. Cognac égető gyárakat tehát csak nagyobb szőllŐ bitokosok vagy olyan iparosok állíthatnak, kik az ehhez való bort megveszik, azokat fel bírják dolgoztatni és a nyert szeszt az alkalmas idő pontig fektethetik, — vagy pedig társulás utján. Az ily gyárak felszerelése is pénzáldozatot követel, olyat, minőt a bortermelő rendszerint nem bir meg, de mégis nem oly nagy a befektetendő tőke, hogy társulatok vagy nagyobb iparosok meg ne bírhatnák. A legújabb a legjobb, Savaile-féle azt nem hiszi el azonnal mindenki, mert hiába, az Agglegénynek szabadalmai vannak és ha Ő feszély nélkül mulat, még abból nem következik, hogy más is hasonlóan mulatott. Hanem azért el lehet hinni. Nagyobb igazság kedvéért be is igazolom. Midőn a vigalom színhelye felé mentem, nyitva láttam útközben egyik igen kedves barátom ajtaját és azon be egész az étkező szobáig, hol az asztalnál a legnagyobb kényelemben ült a ház napról napra kedvesebb úrnője, kezében lapot tartva. No, gondoltam, én sem megyek korán, de ha az én barátom nejét még itthon látom, minden előkészület nélkül, akkor leteszek a remélyról, hogy őt is láthassam. ügy tíz óra felé azonban kit lótok bejönni, mint az én kedves barátomat: Bizonyosra fogtam, hogy nejének megfogadta : csak egy félórára nézek át, állásom és viszonyaim megkövetelik, hogy ne vonjam vissza magamat. E gondolatmenetemet megerősité ő maga. Kérdeztem: miért jöttél egymagad? A felelet az én gondolatom helyességének bizonyítványa volt. És ez az én legnagyobb bizonyítékom a mulatság kedélyessége, fesztelensége iránt, mert azalatt a félóra alatt igen sok lett tánczolva, annyira, hogy még a negyedik négyesnél is vis-á-vis-ra volt, még pedig az én örömömre épen azzal a kis, igazán kis lánykával, ki úgy látszik csak azért jött messziről Párkányba, hogy megmutassa: milyen egy tizennégy éves angyalnak az ideálja. Hanem azért nem merem ráfogni, hogy tovább volt köztünk félóránál, mert órám nem volt. hogy utána nézhettem volna, az idő pedig úgy röpült, hogy nem tűnt fel hosszabbnak mint az obiigát fél óra. Éji legalább a legnyugodtabb lelkiismerettel tanúskodom barátom mellett, daczára annak, hogy midőn kocsim lakásom előtt megállott, az óra épen két negyedet ütött — négyre. Hogy dicséretem ne hangozzék disharmonia nélkül, megmondom, hogy mégis volt sok panaszom a mulatság ellen. Először, hogy agglegény létemre beugrasztottak a tánezba. De hát ki tudott volna ellenállani, midőn még nézni is élvezet veit a tán- ezosnoket. hogy lehet akkor ellenállani a kivánság- nak, a vágynak, hogy valakit én is magamhoz ölelhessek, vele röpülhessek — önfeledten — megifjulva —- Az elefánt! hangzik a megjegyzés. Megbocsátom, mert rászolgáltam, Második panaszom, hogy nem tartott legalább három éjen keresztül. Harmadik, hogy mégis csak mint agglegény tértem haza. Es még hozzá az a szerencsétlenség, hogy megszokta a világ az agglegények panaszait semmibe se venni. Annál nagyobb megelégedéssel hagytam el a „Kálmán“ estélyeket, De ezek, bár egészen ínyem szerént való férfi mulatságok voltak, még sem arra valók, hogy sokat beszélhetnénk róluk. Mindössze azt sajnálom, hogy hiányzott közülünk valaki, ki a különben úgy is magasan lobogó jó kedvnek még több ingert, még több attikai sót szolgáltatott .volna nem ugyán megjegyzéseivel, hanem megjenésé- vel. Pedig tálán nem talált volna oly veszélyes ellen-' félre, mint később, nem olvastatott volna úgy fejére; a biblia, mint ezt később tették a dilettánsok, uram bocsáss, még zsidó nyelven is mondogatván a citátumokat. De ha nem volt ott, az az ő baja, ő saj-,, nálkozik rajta legjobban. Mily élvezete lett volna, ha hallotta volna énekelni azt a nótát, mely csakugyan megérdemli, hogy Agglegény által meg örökítessék : Láttál-e már vízben bugyborékol, Bugyborékban két szál rozmaringot? Rozmaringon fülemüle reszket: Édes rózsám Boszniába visznek! Csak e dalnak szorgalmas colpoteurje is ne volna oly — túlérzékeny! Levelemet be akarom zárni, midőn a táviratkihordó a következő telegraminot hozza: szűrő készülék, mely 24 óra alatt 40 hectoliter magasfokú borszeszt képes leszűrni, teljes felszereléssel 12—15 ezer forint. Egy legújabb szevezetű szállítható cognac készülék — Neukomra B. fiai Yersecz. — mely 12 óra alatt 8—10 hectoliter bort 55—60 fokú cognacra dolgoz fel, 280 frt. tehát ez utóbbi gépezet igen ajánlatos, olcsó és jó. Ha a cognac-gyártás erélyesen és a helyes eszközökkel vétetik foganatba,, ez iparág memcsak a vállalkozónak fog igen tekintélyes hasznot hajtani, hunom egész bortelmelésünkre igen előnyösen fog hatni. Mindenesetre azonban szakismerettel és elég eszközökkel keli megkezdeni, nehogy az elhibázott kezelés és az abból származó hiány előzetesen is elijessze a vállalkozót és minden további kísérlettől visszatartsa. Ezzel összefüggőleg megemlítünk még egy körülményt és ez a borművelésnek esedékei, a törköly, a söprű felhasználása, mely igen sok helyen nemcsak ezélszerüen, hanem nyereség és haszon hajtólag dolgoztatik fel, de még mindig nem azon terjedelemben, mely az anyag sokaságának megfelelő volna. Értékek, melyek százezrek szerint számíttathatnak, használatlanul hevernek, kárba vesznek. Az ország gazdasági viszonyai épen úgy, mint a személyes érdekek követelőleg parancsolják, hogy a még oly csekélységnek látszó dolog is a termelés és a nemzeti jó lét emelése érdekében felhasználtassék. Ha kénytelenek vagyunk beismerni az idei termésnek azon árnyoldalát, hogy a bő termés daczára borainkból kevés hasznot húzunk, mert nem bírjak azt értékesíteni, annálinkább kötelességünk miden figyelmünket odairányozni, hogy segíthessük bajainkon és ne következzék be az állapot, hogy borainkat kénytelenek vagyunk odaadni sokszor az üres edényért, a jó bort. pedig hectoliterjével 3—5 írtért kell elvesztegetnünk. Vegyük hasznát annak, mire a példák tanítanak. Párisi magyar egylet. Pári.s, 1879 okt. 12. Tekintetes- szerkesztő ur! Folyó hó 11-én fényes ünnepe volt a párisi magyar egyletnek. E napon ülte ugyan is meg szeretett elnökének, Zichy Mihálynak, 52-ik születési évfordulóját. — A Palais Royal egyik vendéglőjében rendezeti tiszteletére egy banquettel összekötött estélyt, s mindent elkövetett hogy ez, az ünnepelthez métó legyen. A pontban kilencz órakor megjelenő elnököt első sorban is az egylet fáradhatlan alelnöke, Bencz Lajos üdvözölte meleg szavakba fejezve ki az: egylet jó kivánatait s a már mintegy 70 megjelent vendég dörgő éljenzése közben, — egy az ez alkalomra veretett, aranyérmet tűzött az ünnep hősének mellére. — Ez érem nemzeti szalagon nyugszik. Közepén a magyar czimerrel, mely az: évszám és az egylet czimétől van körbefogva. Ez alatt felesen gyülekeztek franczia és magyar vendégek úgy hogy az ebéd kezdeténél már szűk volt a terem és számosán a szomszéd helyiségekbe voltak kénytelenek vonulni. — Jelenlétükkel emelték az ünnepélyt; Grágovszky szobrász családjával, Báró Schindler del Cerretto, Gouzien és Lafoud hírlapírók és a szegedi vész alkalmával alakult franczia segélyző bizottságnak tagjai, egy itteni nagy bútorgyárnak tulajdonosa Huntzinger stb. A felköszöntések hosszú sorát Blankenberg Távirat Agglegény urnák Esztergomban. Feladatott Budapesten X|13. 10 óra 41 perez délelőtt. Sietek a villanynyal. így talán föl fogom vil- lanyozni elhatározását. — Nem melancholikus elégiát, hanem czáfolatot vártam.—Vádjaimra azagg- legényi állapot védelmezésével akart felelni. — Válaszából azonban kisül, hogy ön voítaképen nem is agglegény, hanem csak agglegényjelölt — Es igy mulkoíi levelemet, hibás czimzés miatt, egyszerűen csak az agglegényekre kellett volna hárítania. — De már, hiába, nagy önben is a hajlam az agglegénységre, mert védelmezi leendő állapotát. — Csak azért haragszom önre, hogy mint agglegényjelölt, az agglegények védeliffere kel. :— Nem érdemlik meg. De nem is ldfiet. — Az ön reputatiója az esztergomi hölgyvilág előtt néhány százalékkal emelkedett is. de meg csökkent is. — Emelkedett, mert megezáfolta agglegénységét és csökkent, mert meg akarta czáfolni vádjaimat az összes "agglegényekről. Az agglegények és védőik nem részesülhetnek a szép lányok gráciájában. — Átoknak is. kárhozatnak is borzasztó. — De ne csináljon, kérem, elégiákat, heuem hódítson és hódoljon. — Ha kell, átlépheti még a Rubicont is. — Hanem Pór Antal urat, aki lapunk olyan szorgalmas olvasója, igen szépen kérem, ,'iigyekezzék mielőbb beadni az iuterpellatiót. — Nagy sensatiót fog csinálni egész Európában. — Az agglegényekre föütartom conclusiómat. — Ismétlőm, hogy minden agglegény a teremtés comicuma, a természet tévedése, az élet absurduma s a társadalom örökké fizetésképtelen adósa. — Vegye kérem mielőbb igénybe Pór Antal ur egyházi hatalmát. — Fogadja áldásomat. — . — Férjjelölt. — Hogy nem sajnálta rá Férjjelölt ur a pénzt! Miután már elkéstem a felelettel,vissza térek rá jövőre, ha rá időt hagy a sok — lakodalom. Agglegény.
