Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 40. szám
az előrelátó íieinzlÉgazdának,' fiának javát elő- niozditó szerető apának? A ki csak némileg is fiának jó sorsáról gondoskodni akar, az rosszabb utat nem választhat, mintha felsőbb iskolába küldi. Ha a lutriba rakná a beiratási pénzeket, épen annyit nyerne. Ha számításba vesszük, hogy egy csak némileg tűrhető viszonyok közt élő apa évenként átlag '200 frtot költ fia taníttatására, úgy ez tizennégy év múlva 3000 frtnyi tőkét képez, mely összeg, ha megtakaríthatott volna, elégséges arra hogy a fiú akár mint iparos1, akár mint 'szerényebb kereskedő tisztességesen berendezkedhessek, üzletet nyithasson. A szegény diplomás ember, midőn diplomájáért ezen s ennél a legtöbbször sokkal nagyobb'‘^sVzeget elköltött, ha határozott tehetség hiányzik avagy a szerencse nem propagálja: még a kezdetnek kezdetén sem áll ; első bebútorozásával is talán oly adósságot vállal el, melynek terhét hosszú éveken, vagy egész életén át viseli. S e dolgok állása más nem is lehet oly országban, hol az általános elszegényedés oly nagy. mint nálunk. Az úgynevezett tudományos osztály tagjai, mindenek előtt a középosztályból élnek. Ahol gazdag a közép osztály, Frankhonban és •'Németországban, ott gazdag ügyvédek, orvosok, mérnökök is találhatók. Ami középosztályunk azonban csak keletkező félben vau s Így amazokat eltartani nem képes. S ha azon körök gyermekei, kikből volta kép a munkásoknak, az iparosoknak, a kereskedőknek,. szóval a nemzet napszámosainak kellene kikerekedniök, továbbra is saját hivatásuk köréből kilépve, a direkt nem produkáló osztályokba sorakoznak: a középosztály még kedvezőtlenebb arányokat fog ölteni. Jelszavunk tehát: „erősítsük a középosztályt Adjuk meg erre a tért. adjuk meg az alkalmat." í:''; Hogy mikép érhető el e czél, mik lesznek az? eszközök, arról legközelebb szólunk. Levél a szerkesztőnek. Tisztelt Uram! Engedje meg, hogy a becses lapjában „Szüntessük meg a reáliskolát“ jelszó alatt megjelent czikk- nek egy a valóságnak meg nem felelő passu a át helyre igazítsam, illetőleg valódi érdemére reducáljam. Nem érzem magamat sem hivatottnak, sem illetékesnek a helybeli reáliskola „lenni és nem lenni“ kérdéséhez hozzá szólam, de a reáliskolák reputatiója csín 1 at magának. Az az irigy Róza rendesen nem szokott igazat mondani. A mit mondott, azt nem hitték el, pedig most igaza volt. Öli én még nagyon emlékezem arra a napra. Gyönyörű májusi nap volt. A természet költészete. Attilái és a ma macska azt mondották, hogy egy hón.,p múlva. . . Milyen vidám volt akkor. . . Ne tekintsen rám olyan bánatos szemmel. Istenem. ha tudnám, hogy nehéz szive lesz az én oseve- g' em ől, akkor inkább elhallgatok . . . De folytass m? Hiszen az emlékezet olyan jól esik néha a bet- g szívnek, mint sivár téli napok közt a vero- fónyes nap. Mindig reszketett a szivem, mikor a kis Margitét olyan boldognak láttam. Mert hiszen én annyira szerettem s úgy kértem az istent, hogy legyeu is boldog.' Annyi szenvedés után meg is érdemelte Volna. 1 *■ Akkor azután azt hazudták az újságok, hogy Arthur nem jó ember. Hogy tomboltam én akkor dühömben, mikor Arthurt annyira rágalmazták! A kis Margit csak sírt, szobájába zárkozott és eltitkolta könnyeit. A • in am ácska sokat imádkozott és műidig vidám volt Margit előtt. Arthur ért két űr jött Pestről s azt mondták hogy elkísérik Pestre. Akkor azután Margit, már nem bírta. Teli volt a szíve ’s a szeme. Csordultig volt, ki kellett folynia a ke..erőségnek s a kénynek. Kis Margittól elragadták azt, a kit annyira szeretett. . . Ne sírjon Margit . . . Kérem ne sírjon . . . Hiszen nem azért beszélek én, hogy fájdalmat •okozzak. . . Majd inkább újságot olvasok.’ . . De csak úgy, ha nem sir. . . Lássa kis Margit a doctor ur azt mondta, hogy csak nyugodt legyen. Engem nagyon meg fog sérteni az a doctor, ha megtudja hogy. . . ügy Margit. . . Csak mosolyogjon. Azért se és az igazság érdekében kötelességemnek tartom megczáfolni azon állítást, mintha: a tapasztalat biezonyitan á, hogy a reáliskola a t e c h n i- kár a nem képes an n yira élőké|zi teni mint a g y m n á s i u m -— auynyival is inkább, mivel magam is a technikán végeztem tanulmányaimat s egyébként is volt alkalmam ez intézet belszerveze- tével megismerkedni, viszonyait tanulmányozhatni. Czikkiró bizonyára azért nyomatta szórt hetükkel szóban forgó állítását, mivel azt statisztikai adaton alapulónak vélte. Igaz, hogy van egy statistikai adat, mely szerint a gymnáziumból kikerült ifjak a műegyetem legkitűnőbb hallgatói közé tartoznak, de e tény korántsem abban leli okát, mintha ezeket a gymnásium reáliskolát frequentált társaiknál jobban készítette volna elő. hanem igenis abban, hogy a gymuásiumot végzettek közül csakis kizárólag azok lépnek műszaki pályára, kik e pálya és ennek tanulmányai iránt kiváló kedvvel, előszeretettel és lelkesedéssel viseltetnek és amellett a megfelelő tehetségekkel megáldatvák. A reáliskolákból pedig úgy a java mint a közepese és alja egyaránt tódul a technikára, mint számukra fenálló egyedüli felsőbb intézetbe, s igy természetes, hogy mindnyájan nem excellálhatnak, lévén mindig több a salakja mint a föle. Ennek folytán természetszerű dolog, hogy a gynmazisták a technikán jobbára reussiroznak, míg a realisták közül sokan elbuknak. De azért mégsem szabad állítani azt, hogy a reáliskola nem volna képes tanulóit azon mveaura emelni—különösen technikai szempontból szólva s nem tekintve az universalis raíveltségi állapotot— mely a műegyetemre való belépésnél megkivántatik. Nem akarok dicséneket zengeni a reáliskolák fölött, s szívesen megengedem, hogy sok szó fér hozzájuk akár szervezetüket, akár végczéljokat tekintve, de azért bizonyos adatok helytelen magyarázatával nem szabad fölöttük könnyelműen pálezát törni, s felületes okoskodással — a helyi érdekeknek és viszonyoknak egyszerű ignorálásával - létjogosultságokat megtagadni. Ekkert Antal. A befásitás. Megjött az Ősz, innen-onnan túl leszünk a kiil- munlrák halasztást nem tűrő teendőin, újra alkalmunk lesz egy megkezdett, de ki nem vitt terv végrehajtását eszközölni, értjük a befásitást. A faültetés hasznairól ha beszélnénk, csak fölösleges dolgot végeznénk, meg van erről győződve mindenki, épen azért egyszerűen csak a tényekre utalunk. Ne ijedjünk meg, nem akarjuk erőtetni azt a befásitási tervet, mely már egyszer dugába dőlt; nem akarjuk azon urakat újra kihozni a türelemből, kiknek oly sok ellenészrevételeik vannak a befásitás iránt, mi csak lassan, de azért következetesen akarunk előhaladni. Ha már háziuraink oly nagy ellenszenvvel viseltetnek a befásitás egynémely részletei ellen itt ott , majd talán idővel megpuhulnak és engednek valamit merevségükből, de ahol akadálytalanul lehetne szépet és hasznosat eszközölni, ott — ha ideje eljött, kár elmulasztani. Az ároksor kis dunai szélétől a Rozália kápolnáig végig két sor faültetés eszközöltetett, épen a legutolsó nagy viz előtt és a szép munkát tönkre tette majd egészen a korlátáiból kiszabadult elem. Váljon miért nem pótoltatnak a vizái* által elsodort kitépett fák ? Hogy milyen hasznot okoznak, arról a mindennapi tapasztalat meggyőz, hogy milyen kelle- ! mes. azt sem szükséges mondani, hogy eszközeink is vannak hozzá, hogy alig figyelembe vehető költséggel eszközölhető itt a befásitás, az is általánosan tudott dolog. Ott van továbbá a szép jövőt Ígérő Simor ut- cza, hol a faültetés most még helyi akadályokba sem ütközik, mert a kövezési munkálatok is hagytak helyet, jó részben pedig csak most fog még munka alá kerülni. Es ez utcza különösen megérdemelné a befásitást, mert széles, mert poros, mert a kövezés által sem menekül meg attól a körülménytől,, hogy sáros ne legyen, míg a hegyekből lefolyó esővíz levezetése nem szabályoztatik, de e baj okom igen sokat segít már a befásitás. Azt hisszük idejében történik felszólalásunk, hisszük, hogy azon időre, midőn a beültetésnek szakszerű ideje elérkezik, akkorra az illetékes közegek megfogják tenni az előkészületeket, hogy azonnal foganatba lehessen venni. Bizony nem lesz utolsó érdemük azon közegeknek. kik városunk befásitását keresztül viszik. A cseléd ügy. Ha valaki figyelemmel kisérte eddig városunkban a mi cselédségünk azon történetét, mely a legtöbb esetben nem a cselédtartó gazdák vagy asszonyok szemei előtt folyt le, hanem leginkább a városház, a városi vagy körorvos bir felőlük tudomással, akkor megborzadva gondol végig városunkon, állapotunkon. Nehogy pedig nevessen valaki e sorokon nagyot, még egyszer mondjuk, hogy tegyen ez ügyben kérdést a rendőrségnél, a kórházi felügyelőségnél, a városi orvos urnái és nevetni való kedve el fog múlni, eltekintve attól, hogy a legkisebb bajt nem gyanító asszonyaink is alig győznek eleget panaszkodni a cselédségre. És e tekintetben nem lehet vádolnunk senkit, mint önmagunkat, mint a társadalmat, és nem lehet más úton a tarthatlan helyzet javítására gondolnunk sem, mint társadalmi úton, mert hatósági intézkedésnek ez ügyben helye nincs, a hatósági illetékesség a mennyire terjed, csak a helynélküli cselédségre vo- natkozhatik. Bár e tekintetben is sok a panasz, mert a helynélküli cselédekre úgy gyakoroltatik a felügyelet, ha épen a rendőrség keze ügyébe esik. Az ügy fontos, mert nemcsak házi kényelmünk, hanem az eddig tapasztaltak szerint egészség ii gyünk is veszélyeztetve van és igy megérdemelné, hogy asszonyaink, mint a leghivatottabb és a legközelebbről érdekeltek foglalkozzanak e kérdéssel, sőt első sorban lépjenek e kezdeményezés terére. Példákat nagyon nehéz felhozni. Részint a személyi tekintetek, részint a példák visszataszító rútsága és borzasztó meztelensége nem engedik meg, hogy csak illetékes egyének, például a városi orvos urnák kifejezéseit is reprodukáljuk. De felhozhatjuk azért azt. hogy asszonyaink túságosan elnézek, hogy nem igen jut eszünkbe kérdezni és kutatni, hogy váljon miért nem szolgált a cseléd ennyi meg ennyi ideig, nagyon hamar mege- légesznek a felelettel, hogy otthon volt szüleinél, pedig az az otthon! ha tudnák, milyen az az otthon, mire a legtöbb esetben hivatkoznak, hogy őrizkednének ily „otthonról“ jövő cselédektől. És miként vigyáznak arra. hogy a házon kívül mit csinál a cseléd ? Váljon gondolkodnak-e arról asszonyaink, hogy az úgynevezett kimenő napokon a cselédek elmaradása a legtöbb esetben mit jelent? A cseléd ügy pedig javítható. Csak szigorúbb kezelés alá veendők a cseléd könyvek, csak. a cselédkönyvekben a miuősitvények lelkiismeretesen álli- tandók ki; ügyelni kell szigorúan a cseléd szerzőnek engedjen, lássa én is mosolygok. Minek a bánat, hisz olyan fiatalok vagyunk ! Én hiszek kis Margit. Hiszek a jövőben. Ar- tluír nem fog meghalni . . . hisz nem is halhat meg. Arthúr ezentúl még jobban fogja szeretni, kis Margit. Lássa Ő választani akart a becsület és szerelem között. Ott az élet, itt a halál; ott a menekülés, itt a gyalázat. Eu nem hiszem Margit, a mit ráfogtak. Arthúr nem hamisíthatott váltót. Azt csak ellenségei gondolták ki. Arthúr most is szereti Margitot . . . Tudja hogy honnét tudom? . . . Az újságok ugyan nem Írták, de tudom bizonyosan, hogy betegágyán vágyva gondol az ő kis betegére. Ha maga egészséges lesz, kis Margit, akkor meglátogatjuk Arthúrt. Egy nagy palotában lakik, egy fényes nagy palotában . . . Sok kényelme van, gondosan ápolják s neki nem szabad sokáig betegeskednie . . . istenem kis Margit maga megint olyan szomorúan néz rém . . . Már abbahagyom. Nem akarok lelkiösmereti vádat magam ellen. Nem azért beszélek, hogy megszomoritsam, hanem hogy vigasztaljam . . . Hisz eddig csak ón tudtam vigasztalni . . . Majd olvasok újságot. Epen most vannak itt a pesti újságok. Hisz tudja MargiL minő mulatságos emberek azok a újságírók. Ok csinálják a világ folyását s olyan szépen tudnak hazudni . . . Majd keresek valamit . . . Nézze cs'ak kis Margit . . . Mindjárt . . . Nézze csak, már megint róla Írnak . . . Jót írnak, szépet írnak . . . De más hirt. Szegedről van itt egy levél. Elolvassam? Miért néz rám kis Margit olyan borúsan? Talán megbántottam? Elolvassam a szegedi levelet? Nem akarja. Igaz nagyon unalmas lehet. Hit a királyi vadászatokat? Melyiket? Egyiket se akarja. Ne szóljon, kis Margit, nem szabad szólnia ... a doctor úr mondta, hogy még ma sem. Róla? Nagyon hosszú a hír. Azután csak az van benne, hogy Arthúr javul. . . Margit az istenért . . . Adja kérem vissza azt a lapot . . . Margit kérem . . . Majd elolvasom én . . . Nem igy Margit ... a hírlap hazudik . . . Arthúr nem halt meg . . . Szent isten, Margit! . . . nézzen rám ! . . . higyjen nekem . . . Jön a mamácska is . . . Itt a doctor úr is . . . Margit, édes kis Margit . . . Csak még egy szóra . . . Irgalmas ég, hallgasd meg imámat! édes kis Margit, nézze csak a mamát . i . Sir , zokog , őrjöng . . . nézzen rám . . . mert meghalok fájdalmamban ... kis Margit, ne hagyjon itt minket! . . . Másnap a ravatalon feküdt. Olyan volt mint a szép szobor. Nyugodt és hideg. Arthur is akkor feküdt a ravatalon. A halálos seb, melyet golyója okozott, egy hónap haldokoltatta. Megbiinhödött mindenért. Pesten temették el a kórházból. A kis Margittól csak egy emlékem maradt. Az a vanília, n elvet halálos ágyának hoztam, a mely kezében volt. mikor mosolyogva meghalt s mely a szentölt vízben volt, mikor a ravatalon feküdt. De már n un a kis csintalan, vidám, boldog és csevegő Margit kapta tőlem. Hanem egy haldokló. A kis vauiba hervadásának története nagyon hasonlított a kis Margit hervadásához. Csak ez az egy emlékem van tőle . . . Elhervadt virág egy elliervadt leánytól . . . Körösy László.
