Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 40. szám
ESZTERGOM és VIDÉKE közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Esztergom, I. évfolyam. ______ 40. szám.________________________Csütörtök 1879. Október 16-án. El őfizetési-ár: fél évre..............................................4 fit. — la-. é vnegyedre.........................................2 „ 20 „ i E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : Is e t e ii k é n t kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi vészét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^~IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. meg van, akkor hamarabb építtetik és mi azon tanúságot vonhatjuk ki belőle: Itt az idő a cselekvésre. Társadalmunk ügyében. Volt alkalmunk már egy ízben — még az iskola év megnyitása előtt — szótanunk azon elharapódzott társadalmi bajról, mely középosztályunkat oly veszélyesen fenyegeti: azon áramlatról, mely ifjúságunkat oly nagy erővel a tudományos pályára, a középiskolákba tereli. Figyelmeztettük előre a szülőket, fontolják meg e lépést, ne fosszák ki önönmagukat és családjukat gyermekeiknek erőszakos módon való tudományos kikópeztetése által. És ime, idén nagyobb a gymnasiumba való özönlés ;— kivált az első osztályba — mint valaha; és vannak kik azt örvendetesnek tartják. Igen örvendetes volna ez akkor, ha tisztán az általános művelődést előmozdítva, az ifjak nagy részét hivatásuk köréből ki nem szakítaná és oly életutakra nem vezérelné, melyek nem képesek többé ily nagy tömeget megtartani. • Föltéve, hogy mindenik szerencsésen be is fejezi iskoláit és felsőbb tanulmányait, még csak akkor veszi észre gyászos tévedését, midőn uj pályája kezdetén áll. Nincs annyi pör, mint ügyvéd, kevesebb a beteg, mint az orvos, s még a legnyomorultabb hivatalra pályázók száma is százakra rúg. Érzi, tudja ezt mindenikünk, de segíteni még sem akar senki, vagy nem tud. Mindenki szeretné fia jövőjét biztosítani, kényelmes életet I szerezni számára. De az eszköz megválasztásában igen sokan tévesen járnak el. Mert különbséget kell tenni a gazdagok és a szegények fiai között. Ami az előbbieknél csak ferdeséget szül, az az utóbbiaknál katasztróphára vezet; ami azoknak legtöbb esetben csak kerülést okoz, ezeknél igen sokszor az egész, talán jobb sorsra érdemes életnek vesztét és romlását idézi elő. Mindig fontolóra veendő, bogy a tudományos pályára való lépéshez kettő szükséges: vagyon és tehetség. Minél kisebb a vagyon, kell, hogy annál nagyobb legyen a tehetség; minél gyarlóbb a tehetség, annál tetemesebb legyen a vagyon, ha nem akarjuk, hogy a gyermeket, kit akarata nélkül kényszerítünk a tudományos pályára, a legkeserűbb csalódás érje. Nem szólunk a gazdag sorsáról; ha elhibázza az életútját, van módjában segíteni magán. De a szegény fia! Vagy van tehetsége vagy nincs. Ha nincs, úgy elvész nyomorultul a nagy áradatban, és a legutolsó mesterember inasának élete paradicsomi az ő léteiéhez képest. Ha van tehetsége, akkor nagy és nehéz küzdések után, bosszú évek múltán telve keservvel és küzdéssel, az átvirrasztott éjek, az ében töltött napok j kinteljes emlékével, eléri végre óhajának tető- i pontját, küzdésének czélját — kezében tartja a jól kiérdemelt diplomáját. Tizennégy év bosszú “tanulás után pedig csak igazán kezdő, miután tizennégy éven át kereset nélkül volt. Nemde 1 vonzó kép? S ki fiából ilyet csinál, mondható Vasút. Budapesti értesülésünk szerint, a budapest- győri vonal kiépítése pénzügyi nehézségekbe nem fog ütközni, amennyiben egy franczia consortium elfogadta a magyar nyugoti vasútnak azon tervét, miszerint az uj vonalra külön részvények illetve elsőbbségi kötvények bocsáttassanak ki, a kezelés azonban és a vasút igazgatása a nyugoti vasút igazgatásával egyesitessók. A konzorczium és a nyugati vasút között erre vonatkozólag az egyezség sikerülvén a részletek megállapítása most van folyamatban, oly irányban természetesen, hogy a magyar nyugati vasút részvényesei rövidséget semmi oldalról ne szenvedjenek. Ez értesítés magyarázatát nyeri azon körülményben. hogy a franczia tőke újabb működési színhelyül az osztrák magyar birodalmat választó, és megragad minden alkalmat, hol magát érvényesítheti. E körülmények városunkra csak annyiban nevezetesek, hogy meggyőződhetünk, miszerint a tervezett vonal kiépítése a legrövidebb időben meg fog kezdetni, de még azért mindeddig teljesen eldöntetlen, váljon melyik irányban fog a vonal vezetése megállapittatni, ugyanis a magyar államvasutak igazgatósága eszközölteti a helyszínelést mindkét irányban, e helyszínelés még mindig folyik és a consortium, ha a nyugoti vasúttal teljesen tisztában lesz, bármelyik irányban elfogja vállalni az építést. Mindenesetre nagyobb a valószínűség, bogy ha a vállalkozó „ISET1ES0M ÉS VIBlEI“ SiROZÁJAr ■; ! Ne bántsuk a halottakat! A szenvedély s harag kiégett, Mely eddig lángolt égetőn; Elérték már a. békességet, Pihennek ők —a temetőn. Kis sirhalom tövébe ottan Aluszszák síri álmukat; Alusznak ők szépen, nyugodtan . . . Ne bántsuk a halottakat! A kik egymást igen szerették S gyűlölték egymást végtelen : Mind egyformán egy földbe tették, Békén pihennek oda len . . . Hányat viszünk a sirgödörbe S föld nem borítja hamvukat, ítélnek rajtuk pálczát törve . . . Ne b á nt s u .k a halott a-k a t ! Itt egy uj színdarabot adnak, A néző publicum figyel; Élete nincsen a darabnak Es vizkérságba’ múlik el. Sobajtoz a. poéta sírva, A publicum fütyülj káczag: Hurczoljátok gyermekét a sírba . . . N e b á n t s u k a 11 a 1 o t1 a k a t! Alighogy szépen elsiratja A sirharang panaszszava, A kritikus békén 'nem hagyja, Kiássa s elviszi haza. Szétbonczolja majd darabokba’, Az éles késsel hasogat; Miben múlt ki, ir a lapokba . . . Ne bántsuk a halottakat! A fösvény érzi már halálát Sok könyj átok kiséri őt; Az örökösök várva várják, Hogy a kincsen osztoznak ők, Mely a ládát balomra tölti S eddig pihent az aranyat Az örökös, életre költi . . . Ne bántsuk a halottakat! Szivem, szegény beteg szivem te, Reményűn koporsója te! Öli mennyi égető kényembe Kerültél már, elhiszed-e ? Örökre, végkép eltemetted Az édes, égő vágyakat, Sírok keservesen feletted . . . Ne bántsuk a halottakat! Aradi Jószef. Egy elhervadt virág története. — Naplómból. Ugy-e kedves kis Margit nem haragszik meg rám, hogy ma is meglátogattam ? Lássa az a csúnya doctor azt mondta, hogy még nem szabad kimennie a szabad természetbe. De hát minden doctor kegyetlen. Pedig hogy szereti a kis Margit a vaníliát. Azt az elbuyó kis virágot, mely a szerénységtől illatos. Fogadja kis Margit. Hozok én magának mindennap. Mert én is szeretem a vaníliát. A rózsát nem szeretem, mert nagyon kaczér. Mondja csak kis Margit, mért szeretjük a virágot ? De ugy-e beülhetek ide maga mellé, ide párna börtöne mellé. Azután szabad meg csókolnom ezt a gyilkos kis kacsót. Istenem, mennyi pillangót és virágot gyilkolt meg! Hallja kis Margit a maga kacsója ma sokkal forróbb, mint tegnap ilyenkor. A maga kék szemei ma nem mosolyognak olyan édesen, mint tegnap. De miről is beszéltünk tegnap ilyenkor? Hiszen maga olyan bizalmas hozzám kis Margit. Nekem sok mindenféléről szabad beszélnem. Igaz, Arthurról beszélgettünk. No lássa most megint a tegnapi mosolyával tekint reám. Folytassam? Hiszen tudtam, hogy megengedi. Ugy-e szabad megcsókolnom ezt a kis kacsót? Arthúrról ma azt olvastam, hogy már javul. Azután, hogy nemsokára vége lesz szenvedéseinek. . . Higyje el Margit, mert én nem himzek híreket. Egy hónap óta. . . Ugy-e emlékezik még kis Margit, hogy egy hónap előtt itt volt Arthúr . . . Akkor együtt voltunk ... A kedves mama nagyon boldog volt. A kis Margit még jobban .szerette a virágot; mert annyi szeretet volt akkor abba az áldott jó szivében, hogy meg kellett osztania. És nekem is jutott belőle egy sugár. Úgy, mint minden vaníliának a napból. Akkor az az irigy Póza azt kezdte beszélni a városban, hogy a kis Margit menyasszonyi ruhát
