Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 32. szám

Esztergom, I. évfolyam. ___________________________ 32. szám. ___ ___ Csütörtök 1879. szeptember 18-én E SZTERGOM közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: fél évre..............................................4 frt. — kr. é vnegyedre.........................................2 „ 20 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legoJeSobb áron közöttetnek. A lap szellemi részét illető levelének, a szerkesz­tőséghez, "'m\ SZÉCHENYI TÉF^ 35-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Mezőgadaságunk érdekében.") Ama soknemü tévedést, melyeket köz- és állami életünkben tizenkét évi önállóságunk alatt elkövettünk, idő és kellő belátás mind helyrehozhatja; csak az az egy tévedés válha- tik reánk nézve legkönnyebben és legrövidebb idő alatt végzetessé : hogy ennyi éven keresz­tül közgazdaságunk lét a 1 a p j á t, mezőgazdaságunkat majdnem teljesen elhanyagoltuk. Csodálatos valami az, hogy a midőn ötödfélszáz képviselő­ből álló országgyűlésünkben közel negyedfólszáz tag földbirtokos; — ötszáz és néhány tagot számláló főrendi házunk egészben földbirtokos ; — minisztereink legeslegnagyobb része is föld- birtokos ; — összes törvényhatóságaink bizott­sági tagjai is főleg a virilis intézmény behoza­tala óta, majdnem kizárólag a földbirtokos osz­tályból valók; csodálatos valami az, ismételjük, hogy ennyi hatalmasnál hatalmasabb érdekelt fél daczára tizenkét év alatt alig tettünk többet, mint hogy a mezei gazdaságtant a különböző népiskolai tantervekbe beiktattuk; azonban e helyütt is szerencsésen a papiroson felejtettük. Mi kik e bajt és vészes eredményeit évek óta közvetlen közelből szemléljük, soha sem mulasztottuk el az orvoslásra az érdeklettek figyelmét felhívni; mindazáltal.maradt minden a régiben, csak a gazdasági hanyatlás és ezzel a nemzeti vagyon és erő gyengülése haladt előre. Csak most, midőn az ez évi aratás si­lány volta mindegyre érzékenyebben tünteti fel az ép oly mélyen mint szélesen elterjedt hajt, most kezd sajtóban és közéletben a j aj ­*). Oly kézből kapjuk e sorokat, mely hivatva van ille­tékes Ítéletet mondani a mezőgazdaság állapota és bajai felül Azt hisszük, a czikkben foglaltak az illetékes körökben nem tévesztik el hatásukat és kezdeményezésre fegnak buzdí­tani. Szerk. „ESZTERDOM ÉS VIDÉKE11 TÁRCZÁJA­Hol vannak? . . . Hol vannak, hol vannak Ama boldog perczek, A midőn szemeid Még rajtam merengtek ?... És a mint merengtek, Oly édesen, szépen, Azt hittem, álmodom Tündérek ölében. Múló volt, rövid volt Ez a boldog álom, Csak a seb maradt meg Hogy örökké fájjon. Csak a seb maradt meg Mit csalfaság vága, ügy sajog, úgy éget — Te kegyetlen lányka! . . . Klauzál Gábor. A nők hivatása. A házasság a földi boldogság czéljából kötte­tik és vájjon a földi életnek adhat-e egy bölcs va­lódibb czélt, mint a boldogságot? Akar-e valaki hatalmas, gazdag, irigyelt, szóval bámult egyén lenni, veszékelés megindulni, hogy növekedő terheink mellett hová leszünk, ha hamarosan nem ér­kezik segély ! A közhangulat tehát már eljutott odáig, hogy gyökeres orvosláshoz kell fogni, mert az eddigi áldatlan politizálás mellett tönk­rejutunk. De ki legyen a kezdeményező ? Néze­tünk szerint a megyéknek s italában a törvény­hatóságoknak kötelességük e fontos ügyben az első határozott lépést megtenni, melyre épen most a legkedvezőbb alkalom is meg van adva. A napokban küldte ugyanis szét a székesfehér­vári országos kiállítás alkalmából megtartott má­sodik gazdakongresszus határozatait annak vég­rehajtó-bizottsága az egyes megyéknek és tör­vényhatóságoknak, hogy azokat magukévá tévén, a jobb jövőt előkészíteni a maguk részéről is segítsék. Ezen határozatokban földmivelési ösz- szes bajaink konkrét alakba vannak foglalva; mindenki láthatja azokban a helyzetet, legfölebb a helyi viszonyok nyomorúságait* kelt még abba beleilleszteni. Oly fontos kérdés ez s még min­dig annyi erőt magában rejtő intézmény az a megye: hogy együttes komoly fellépés esetén okvetlenül be kell következni azon többoldalú működésnek, mely egyedül képes a gazdakon­gresszus határozatainak életet adni. Többol­dalú működést említettünk, mert nem elegendő már ez ügyben a megyék tevékenysége és ereje. Kormánynak, országgyűlésnek, törvényhatósá­goknak, gazdasági egyesületeknek vállvetve kell itt közreműködni a baj elhárítására, legelőször azonban a megyéknek az által: hogy a gazda- kongresszus határozatait magukévá tegyék, a mennyire azok általuk ismert bajokat mind föl nem ölelnék, azokkal ama határozatokat kibő­vítsék s azok alapján a törvényhozásnál sür- getőleg kérvényezzenek: hogy ama határo­zatok alkotmányos módon minél előbb élet- bel éptettessenek. _____________________________ h a egyszersmind nem lehet boldog? És a földi bol­dogság kereshető-e másban mint a boldog házasság­ban? Boldog!? Vájjon hányán mondhatják el, hogy: én boldog vagyok a házas életben. És ennek csupán mi nők vagyunk okai; mert azt mondja a példabeszéd, hogy egy jó nő a leg­rosszabb férfit is megjavíthatja, És ez igaz is! mert a nő arra van hivatva, hogy boldogítson; s azért ne­vezik őket az emberiség védangyalainak. Már pedig akkor első sorban férjének kell, hogy őrző s boldo­gító angyala legyen. S hány eset van, hogy angyal helyett valóságos — ördöge lesz a férjnek; pedig ha jól föl tudnák fogni kötelességük érzetét, ami a házasságnál a fő, akkor saját boldogságuk árán is megszereznék a családi élet boldogságát. Tőlünk nőktől függ, hogy egy egész életre nyu­godt csendes házi tűzhelyt alkossunk magunknak; nem múló szenvedélyes szerelemmel, de őszinte, oda­adó, önmagunkat is feláldozni képes szeretettel. S azt a szent érzést, a mely bennünket hozzá fűzött, ne hagyjuk elaludni; de minden erőnkkel oda hassunk, hogy az még fokozódjék. Ha czélul tűzzük ki magunknak a boldogitást, feláldozóknak kell lennünk mindenben, nem pedig követelőknek. Oh ha igy gondolkoznék minden nő, akkor édes jutalmul nyernék azt, amit csak az az öntudat nyújthat, hogy hivatásunkat híven s lelkiis­meretesen betöltöttük ; s magunknak is megszereztük azt az édes családi boldogságot, mely a kötelesség érzetén alapszik. Akkor nem kellene félnünk, hogy férjünk saját házában nem találja fel otthonát, — s házon kiviil keres szórakozást, hogy elfelejtse az ott­honi poklot. Egy nőnek oda kell hatni, hogy nélkülözhetet­len legyen férjének, s ha összehasonlítást tesz más nővel, mindig az Ő előnyére történjék. Tartsa meg házassága után is, leánykori csinosságát; gyermekeit Esztergommegye törvényhatóságától remél­jük, sőt bizton elvárjuk: hogy a fentebb jelzett módon első igyekszik lenni e fontos nemzeti ügy megindításában. A bizottsági őszi közgyű­lések körülbelül össze fognak esni az ország­gyűlés megnyíltával. Legyen Esztergommegye az elsők közt, kik a honatyák ajtaján az ország legvitálisabb érdekében kopogtatni fognak s egy­úttal figyelmeztetést intéznek az ország sorsa fölött döntő képviselőházhoz: hogy az általa reánk rótt terheket elviselni s a törvényhozás nevében elvállalt kötelezettségeknek megfelelni képesek csak úgy leszünk: ha kormány és par­lament kezet fog az országgal közgazdászati érdekeink megmentésére. S még egyet. Talán megyei gazdasági egy­letünk is tehetne valamit a gazdakongresszus ha­tározatainak elfogadásával s azok életbelépteté­sének követelésével a törvényhozás előtt? Az egylet, saját hatáskörében egyúttal országos nagy érdekeket képvisel. .1 A közegészség. Ha azon mozgalmakat közéletünkben figyelembe vesszük, melyek egyátalában városunkban történnek, tagadnunk nem lehet, hogy. meg van a törekvés min­denütt a polgárok jólétét előremozditani, igy kelet­keznek vasút, kaszárnya s egyéb közügyek, de eddig még senkinek sem jutott észébe a közegészség ápo­lása és előmozdításáról valamit tenni, sőt ilyen dol­gok, mennyire lehet, mind háttérbe szorittattak, en­nélfogva nem tartom feleslegesnek, ha ezt átalában és viszonyainkra vonatkoztatva megbeszélem. A közegészség ápolása azon tényező, mely arra van hivatva, a mindenféle általános káros hatányok által előidézett zavarokat és akadályokat ellensúlyozni, mely odatörekszik, hogy a népek egészségét előmoz­dítsa és munka kedvet és erőt felkeltse, irtó jár­ványokat mennyire csak lehet megszüntesse, az azok által ütött sebeket enyhítse és gyógyítsa. tartsa tisztán; háztartását ne hanyagolja el, s legyen egy szerető vidám feleség. De hány nő van, ki ha már férjhez ment, nem gondol magával; otthon piszkos, gyermekeire semmi gondot nem fordít, az egész házon meglátszik valami unott lomhaság; azt hiszi az ilyen nő, hogy most már úgyis a férjem uramé vagyok, s e szerint szeretnie kötelessége. Mit gondoljon ő még vele is, elég az, ha ki­mennek sétálni, akkor fölöltözködik „másnak,“ a férj­nek fölösleges. Csakhogy a férj megfordul ám máshol is, s ha ott az ellenkezőjét látja az Ő otthonjának, összeha­sonlítja a csinos menyecskét, az ő nem csinos fele­ségével; otthon elmondja, hogy bizony csak rend van annál az X-nénél, meg csinos asszony az még mindig. Ennél azután nem kell egyéb; kitör a vihar egész erejével, a szegény X-nére rá lesz szórva ir­galmatlanul minden titulus, hogy milyen kokett, ha­szontalan asszony, még az ő férjét is elcsábítja; pe­dig dehogy akar az valakit elcsábítani, de kevésbé az ő férjét; az csak a maga férjének akar tetszeni még mindig, — úgy mint régen. — De ne csak külsőleg kívánjuk meghódítani férjeinket, hanem lel­kileg is. Megtörténik igen sokszor, hogy a férj az anyagi gondok miatt roszkedvüen tér haza; nem bánt senkit, csak szomorú, ilyenkor nem hizeleg, mert nem tud; ez nem a szeretet hiánya, hisz épen akkor érzi szükségét egy szerető léleknek, — a ki megosztja vele bánatát. Ha ilyenkor a szerető nő részvéttel közeledik felé, kis kezével igyekszik elsimítani homlokáról a redőket, s egy édes csókkal zárja le panaszos ajakát, vigasztal, biztat a jövővel, mind ezt tennie szent kö­telessége. Van-e a világon oly férj, aki nem lenne ilyenkor hálás ? S nem-e lenne az az öntudat édes jutalom, hogy hivatásunkat betöltöttük ; mert vigasz-

Next

/
Thumbnails
Contents