Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 32. szám
Sokan állítják, hogy az élet nem legnagyobb birtokunk. Hu azonban az élet értéke abban áll, hogy mindenki helyét hivatásához méltóan, életczéljának megfelelőleg betöltse, hogy minden egyén életének örvendjen, ez csak úgy érthető el, ha az ember mindennapi munkájához el nem gyengült erővel fog és ha egészséges testben egészséges lelket bir. -—■ Mindenféle működésünk, kezdve a legegyszerűbb munkától a legmagasabb szellemi foglalkozásig, megaka- dályoztatik, sőt megszüntetik, ha a test nem egészséges. Ha ezeket szem előtt tartjuk, azon kérdés merül fel, váljon a betegségek egyátalában elkerüllietlenek az emberiségnél? Vallási fogalmak szerint a járványok ..és egyéb betegségek büntetéseknek tekintetnek, melyekkel az Isten a bűnös emberekét figyelmezteti az élet múlandóságára, s azokkal az embereket bünteti elkövetett vétkeikért. — Nem lehet kifogásunk az ellen, ha azon betegségeket, melyek a közegészségügy általános törvényeinek (melyek az Isten törvényei) megszegéséből keletkeznek, isteni büntetésnek tekintjük, mivel mindenütt a törvény megszegése büntetést von maga után; de tagadnunk kell, hogy a természet a betegséget maga küldi az emberiségre, az nincs úgy, a világ minden tüneménye arra mutat hogy épen az ellenkező áll fen. a természet arra igyekszik, hogy a betegségek megakadályoztassanak, ezt a következőkből könnyen beláthatjuk, igv pl. a talaj és az ásvány oly keverékből áll, mely legjobban képes, terjedő és rothadó anyagok betegségeket előidéző hatását megsemmisíteni, — a levegőben elterjedt ozon rothadó gázokat megsemmisít, az eső és zivatar lecsapja a port és az abban létező mik- roscopicus, az egészségnek ártalmas anyagokat, — a szelek elkergetik és szétosztják a levegőben létező miazmákat. — Ebből belátjuk, hogy a természet a betegséget gátolja, csupán a közegészség törvényeinek nem ismerése és megszegéséből keletkeznek a bajok. De hol rejlenek azon okok. melyekből a bajok keletkeznek, s igy az emberiség munkaképessége akadályoztatik ? Ezen okok kétfélék : az elsők oly tényezőkön alapszanak, melyek az egyes egyén akaratától függetlenek, ilyenek a belélegzett levegő milyensége, a talaj és a ház, hol lakunk, a tápszerek és ital, melyiyel élünk. — A többi okok magában az egyénben rejlenek, igy a hivatás, mely leköt, a gondok, melyek lelkünket nyomják, a szenvedélyek melyeket nem bírunk fékezni, végre bármely örökölt baj. (Ezen bajokon segíteni az orvos van hivatva.) Azon bajokon segíteni, melyek oly. tényezők által idéztetnek elő, melyek az egyes egyén akaratától függetlenek, mint rósz levegő, talaj, lakás, tápszer, ott segíteni a társadalom minden tagja van hivatva, s ebben áll a közegészség ápolása és előmozdítása. Hogy levegő talaj, lakás és tápszerek hiánya okozói számtalan bajoknak, azt a halandósági statisztika leginkább bebizonyította. — Általánosan ismeretes, hogy városokban a halandóság sokkal nagyobb, mint a falun igy pl. ki van mutatva, hogy falun 40 ember közt egy hal meg évenként, kisebb városokban 32 közt 1 nagyobbakban 28 közt és a legnágyobbakban 24 közt egy. — A nagy fokú halandóság a nagyvárosokban leginkább a gyermekek halálozási számában kereshető különösen első évökben, továbbá ki van mutatva, hogy nagyobb szegénység, bizonyos foglalkozásmód, különösen a gyári munka azon okok. melyek a nagyvárosokban a nagyobb halandóságot idézik elő, végre betegségek miatt tüdővész és typhus, melyek nagyvárosokban meg sem szűnnek. Azt fogják most kérdezni, miért hal meg a városban több kis gyermek, miért káros a gyári munka, s miért uralkodnak ott mindenféle betegségek. A gyermekek halandóságának okai a nagy városban általánosan ismeretesek, a legszömvííbb ezek taló angyalai lettünk annak, akinek az oltár előtt azt esküvőnk, hogy nem hagyjuk el őt semmiféle „szükségében.“ De a helyett, hogy igy tennénk, —- azt kívánjuk, hogy még mindig szeszélyeinknek hódoljanak; s a rósz kedvet ne hozzák haza. Elkezdünk zsémbelni, még a férj megunja a meg nem érdemlett leczkéz- tetést, — s elmegy. Ha hazajön, újra kezdődik ez a — boldogság! S ez igy tart mindaddig, mig végre azt veszi észre a szegény férj, hogy jobb is lenne, ha soha haza nem kellene menni ahhoz az örökösen szurká- lódó asszonyhoz. A nő pedig addig odahaza sirdogál, nem a fájdalomtól, hanem csak — hiúságból, és ha valakivel találkozik, bizonnyal elpanaszolja, hogy neki milyen rósz férje van, s ő a legszerencsétlenebb asszony a világon. Pedig ha jól meggondolná, ő is azt mondaná a mit én, hogy minden nő maga oka boldogtalanságának; mert ha teljes boldogságot nem is, de egy nyugodt házi életet minden nő teremthet magának, — ha ő akar! . . . y. Róza. A győri csónakázók. — Még nem látni őket! — Egy csónak eléjük ment. Szeretnék ott lenni. Elvezet lenne benne ülni a csónakban ! Es rádölve a kedves keblére nézni a hullámokat. az evezők csapkodását, a vidék regényesen gye; vUto/ását. meg meg szakítva ezen élvezetet egy-, gy elcsattanó e,sókkal. . . . f közt a rósz t á p Iáié k, legyen az rósz szoptatós i dajkák, hamisított tej, vagy a tejnek nem alkalmas j pótszerei következtében, igy az anyatej által táplált gyermekek közt az első évben 100 közt 18 hal meg a szoptatós dajka által tápláltak közt 100-ból 30. A mesterségesen tápláltak közt 63%, ezen utolsó táplálkozási mód van a munkásosztályban leginkább elterjedve. A tej leginkább viz által hamisittatik, — eltekintve attól hogy ez által a tápszer értéke csökken, bebizonyittatott hogy sok esetben ez által nehéz typhus járványok léptek fel. —Ez előadta magát néhány év előtt Londonban, -— itt egyik külvárosban úgy csupán 3 házra kiterjedő typhus járvány lépett fel, mélynek eredő okát nem voltak képesek kipuhatolni. Végre feltűnt hogy csupán azon családoknál lépett fel e betegség, kik egy s ugyanazon tej árustól kapták a tejet, a további kutatásnál kiderült, hogy a tejárus családjában szintén kettő typusban megbetegedett, honnét kapták ezek e betegséget, kitűnt, hogy a kútvizből mely időn- kint a szomszédos pőczegödörtől megfertőztetett, ittak, s ugyanezen kút vizével hamisittatott a tej s ez okozta 20—30 ember halálát. — Mihelyt ott a tejárulás megszüntetett, megszűnt a betegség további terjedése. — Ez egy egyes eset, melyet fontosságánál fogva bővebben illustráltam. De nem csak a rósz táplálkozásban rejlik a gyermekek nagyobb halandósága, — e mellett főszerepet játszik a lakás káros volta és egyátalában elhanyagolása a gyermekeknek; — kiknek gyengéd szervezete ily káros tényezők mellett romlásnak indul, melynek a kifejlett ember még ellen bir állani. (Folyt, köv.) Hygiea. A szenttamási iskola. A megyei közigazgatási bizottság legutóbbi ülésében igen határozott, félremagyarázhatlan végzést hozott a tanköteles gyermekek iskoláztatására vonatkozólag. Törvényszerűen, helyesen járt el, de határozatának végrehajtására kiváncsiak vagyunk. Nem a jó akaratban kétkedünk, hanem a körülmények kényszerítő hatalma fogja a jó akaratnak útját állani. íme itt a példa: A szenttamási felekezeti iskolában van 4 osztály. Hogy maguk a szenttamásiak meg ne botrán- kozzanak állításunkon, sietünk hozzá tenni, hogy e négy osztályú elemi iskola egy tanítóval rendelkezik. egy tanterem áll ennek szolgálatára, és ez egy tanító, ez egy teremben ezidő szerint már 84 növendéket osztályoz a 4 osztályba, mely szám a hidegebb évszak beköszöntésével felnövekszik 120-ra. Hogy az állapotot még tejesekben megvilá- gositsuk, hozzátesszük, hogy ugyanezeu tanító vezeti a vasárnapi iskolát is, hova 30—40 inasgyerek jár. Tehát tessék itt szigorúan keresztül vinni a határozatot, és tessék a tanulókat mind összehozni, hogy az az egy tanító vesződhessék legalább 130—140 tanulóval. Hozzászoktunk már, hogy az emberek túlérzé- kenyek nálunk. Es most is határozottan ki kell jelentenünk, nehogy a túlérzékenykedés folytán újra félreértés keletkezzék, hogy a közigazgatási bizottság határozatát egész terjedelmében he ly es e lj ük. Ennek kijelentése után azonban talán szabad lesz mégis kételkednünk a szenttamási iskola ügyében ennek végrehajtása iránt. Határozott tudomásunk van ugyanis felőle, hogy a tanfelügyelő ur a tanítók túlterheltetéséről a fenálló szabályzatot érvényben tartja és 80 tanulónál többet nem enged egy tanító keze alá kerülni. De a többi szenttamási iskolakötelezettekkel — kiknek száma túl megy a beírtak számán — mi fog történni ? Arra kényszeríteni, hogy a szomszéd város iskoláját látogassák, azt hisszük, nem lehet. — Annyi igaz, hogy élénk képzelő ereje van. Hova goklol azonnal! — Engedjen meg, kisasszony, ez hozzátartoznék ahhoz az élvezethez, mit kegyed említett. — Miért tartoznék hozzá? — Mert csak a bennülésről emlékezék meg! — És ? — És azok ott a ladikba nem csak ülnek, hanem dolgoznak is ; az evezés, kivált ha anynyi ideig tart, kifárasztja az embert, akkor pedig kevesebb jut az élvezetből.- Miért nem tagadja meg egészen, hogy élveznek ?- Nem lehet azt mondani, hogy az élvezetet kihagyták a számításból, de az első gondolat, az első szándék, ami minden sporttal közös, az erő, az izmok gyakorlása és erősítése. . . . Tudom a többit; mert erős testben erős a lelik. De menjünk, mert már nem jőnek. Most érte- sitnek hogy a felső szigeteken szállottak ki, mi itt hiába várjuk. * * * Festői látvány volt. A tengerész öltözet elütő sajátossága, a nap- barnitotta egészséges arczok, a fáradalomnak nyomait is megtagadó alakok ruganyos léptekkel szállottak ki a csónakból, de alig léphettek a földre, majdnem ölbe fogták a fogadásukra érkezett ismerősök és sport-barátok. Szabó József győri reáltanár ur volt a cicero- nejuk és ennek folytán a. fogadtatás a felső szigeten. Igaz, hogy a közönség, mely nagy számmal Es igy a végrehajtás egy sajátszerű dilemmába jut. Oka azonban ennek nem a közigazgatási bi- j zottság. De ha e tényt eltagadni nem lehet; ha ily körülmények merülnek fel egy oly községben mint Szenttamás mezővárosa, azt hisszük, csak kötelességünket teljesítjük, midőn e kérdést is szellőztetjük. Szenttamás mezővárosa eddig csak egy oldalról volt hires, mely oldalt a régi spieszburger német világból fennmaradt közmondással merünk csak illusztrálni : Wer „ihre“ Eltern nicht ehrt, kommt gewiss am Thomasberg. E hírességét maga a város eléggé röstelte, de nem segíthetett rajta, és legjobbnak látta hallgatni, hogy igy a világ — nem tudván egyéb bajait, — ne sokat beszélgessen róla. És a manőver sikerült. A nagy csendből, mely Szenttamás közügyei felett uralg, azt hinné mindenki, hogy ott a legjobb rendben áll minden, pedig hát a nevelés és tanítás ügyére nagyon furcsa világot vetnek a fent jelzett tények. A nevelés és tanítás ügyének ily törvényellenes könnyenvevése, hogy ne mondjuk, elhanyagolása kinek a hibája? Nem tudjuk, azt sem tudjuk, kit terhel a felelőség a hibáért, annyit azonban ki merünk mondani, hogy maga Szenttamás városa aligha teljesiti kötelességét, midőn ez állapotot eltűri, midőn az ellen nem szólal fel, mindőn tanítójának túlterhel- tetéseért sem hoz nagyobb áldozatot, mint évenként 42 frtot; hogy mit csinál az iskolaszék, azt kérdezni nem merjük; hogy az ez ügyben érdekelt factorok miért nem látják meg, és miért nem gondolkodnak az ily körülmények következésein, azt szinte nem kutatjuk. Hátha a kutatás rá vezetne arra. aki bűnös a mulasztásban, és a túlérzékenykedés újra megor- rolna azért is, hogy felderítettünk valamit! Miután azonban szeretjük egyátalán a hangzatos frázisokat, kutatás helyett az érdekelteknek csak egy mondást hozunk emlékezetükbe, a mely nem frázis ugyan, bár hasonlít ahhoz, hanem azért felébreszti Őket: „Az iskoláztatásban van hazánk boldogulásának egyik alapköve letéve, ennek könnyenvevése vagy elbán y a goi á s a bűn a haza ellen.“ Azt hisszük, saját jól felfogott érdekük parancsolja a testvér város polgárainak, hogy e fölött ne csak gondolkodjanak, hanem mihamarabb tettekre is szánják el magukat. És a tevékenység e téren oly könnyű. Szenttamás anyagi helyzete — határozottan tudjuk,— egyik fooka annak, hogy az anyavárossali egyesüléstől fáznak. Talán az idő, talán a körülmények, talán a tények helyes magyarázata fel fogja deríteni, hogy nézetük igen téves. Sajnos volna azonban, ha az ily felfogás, ha talán az áldozattóli remegés vissza tartaná őket, hogy az érintett bajon segítsenek, pedig —- alig lehetne méltóan jellemezni az állapotot, ha ez igy maradna. Reméljük azonban, hogy ezen — érdekelt részről jött felszólalás nem fog pusztában elhangzó szó lenni, és hogy nem sokára jelezhetjük a szerencsés fordulatot. Színházi szemle. Szombaton „Kornevilli harangok“ bérletszünetben és felemelt árakkal. Az operette oly közönséget vonzott a színházba, minőre nem emlékezünk az utóbbi időkben. Minden páholy, minden ülőhely elfoglalva díszes, ragyogó közönséggel. Ami magát az előadást illeti, az est hőse K i s Ferkó (Hanri de Korueville) volt, ki kedvvel, helyes felfogással, művészi routinnal játszott és énekelt Az jelent meg a dunaparton, hiába várt, de — ők nem a közönség kedvéért jöttek, hanem a gyakorlat kedvéért, és igy őket a felső szigeti fogadtatás jobban érdekelte, mint a közönség várakozása. És a számukra rendezett mulatságok sem terjedtek hosszúra, hanem annál kedélyesebbre. A közönség csak a színházban láthatta, hol mindkét estén ott voltak, hétfőn este azután a gőzhajóval eltávoztak. A kirándulók neveit, mert sokan óhajtották tudni, feljegyezzük: Schrikker Sándor, Veöreös Jenő győri ügyvédek, Hajúk jegyző a győri törvényszéknél, Mihalkovics k. közjegyző Győrött és a mi földiuk, Szabó József tanár. * * * Kissé élénkebb volt városunk, mig itt voltak. Váljon miért élénkülünk fel akkor, ha vendégeink jönnek? Miért nem élénkül meg városunk oly alkalmakkor is midőn az inditó-ok önmagában a városban keletkezik ? Miért nem keletkezik ily ok is többször? Csakhogy ha ezen kérdőjelekre feleletet akarnánk adni, akkor a társulati, az egyleti életet kellene nálunk elővenni, erről pedig nagyon nehéz beszélni. Örülünk, ha élénkség van, de csak ha van és magunk ennek létesítésén nem akarunk közreműködni. Előszámláljam egyleteinket, társulatainkat, melyek — alusznak ? Nem teszem, hanem csak emlékezetbe hozom a vasárnap délutánt, hol — vártunk, és várhatnánk még igen sokszor, mert ehhez türelmük van, dei mozgáshoz, a kezdeményezéshez — nincs. yy.
