Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 30. szám
vetni. Timiink van rá, hogy egyik helybeli kereskedőről így nyilatkozott. Tudva ezt, figyelmeztetjük a közönséget, hogy a szabadelvű kormány ezen vizsla szemű közegét kellő mértékkel fogadja. Pirulnunk kell, hogy az állam egyes közegéről igy kell nyilatkoznunk. Az ily emberek elölik a polgárság kebelében az állam pénzügyi gazdálkodása iránt meglévő legcsekélyebb bizalmat is: A kormány nem szándékozott a polgárság kebelére ily vérszopó nadályokat elhelyezni akkor, midőn az adó felügyelői intézményt meghonosította. A kormány tudtával az nem történhetik, hogy az itteni adófelügyelő arra leselkedik, hogy túlterhelt polgáraink közül, kik j á r- nak ebéd után kávéházba. I)e nagyon jó les z, h a végre v a 1 a h a r a in é g i s tudomásul vesz ilyes dolgokat. Elmondhatnánk még sok szép dolgokat, árva kormányunk szorgalmas kozákjairól, de legyen elég mára. Csak arra kérjük lapunk olvasóit, hogy ne tartsanak addig a veszélytől, mig az érdekeiket féltő őrszemek ébren figyelnek. Pedig hála az égnek a sok világtalan közt még sok őrszem is van. Bártfay Géza. Az első magy. oszt. ált. tisztviselő (B.Gy.) Az életbiztosítási intézmény korunk egyik legnagyszerűbb, legszebb vivmánya ; napról napra növekedik azok száma, kik belátják annak áldásos hatását, mivel senki, még a leggazdagabb sem bir azon biztosítékkal, hogy élete végéig Fortuna ked- vezend neki. A biztositó társulatok eddig rendesen úgy keletkeztek, hogy több tőkepénzes, illetőleg részvényes összeállt, föladatukká tévén ezen szükségletnek pénzük által eleget tenni. A részvényesek a válalkozók, a publicum a vevő, a társulat benső szervezésére a publicum, mely leginkább érdekelve van, semmi befolyással nem bir; ez a részvényesek dolga; a részvényesek hasznot húznak a közönség pénzéből. Egész ellenkező viszony áll e tekintetben az I. általános tisztviselő egyletnél: itt a tagok, kik az egylet jótéteményeit' élvezik, egyszersmind birtokosai az egyletnek, maguk kezelik azt minden tekintetben s maguk részesülnek a tiszta haszonban; az egylet vezetői nem húznak nagy évi dijakat, mint más részvénytársaságoknál, hanem a hivatalok mind tiszteletbeliek. Ennélfogva ezen egylet az élet és jára- dékbiztositási osztályt illetőleg, más hasonló biztosítási társulatok ellenében következő előnyöket nyújt : a) a befizetendő praemiumok 10°/0-al kisseb- bek mint minden más biztositó társulatnál. b) az egylet kisebb összegekre, 100 írttól kezdve is, elfogad biztosításokat és a praemiumok havi részletekben is fizethetők, mi egy társulatnál sem áll fenn. c) az egylet az esedékes fizetéseket pontosan minden levonás nélkül fizeti, sőt még az esetleg háborúban elhulltak visszamaradottjainak is kifizeti a biztosított összeget. d) végre az évenkint femnaradt felesleges őszszegek az általános pénzalaphoz csatoltatnak, melynek kamataiból az egylet szegény tagjai segélyeztelek. ~ « Néhány példával fogom mustrálni az előnyöket: igy pl. egy tanító, ki 35 éves, ha naponkint 10 krt. illetőleg havonkint 3 frtot megtakarít, bármikor bekövetkezendő halála esetén családjának 1500'irtot biztosit; ha 25 éves e tanító, 2100 frtot, ha SÖ éves 1800 frtot; a 40 éves 1300 frtot. 1 Hasonlókép lehet kis havi részletek lefizetése Vajha az illetékes intéző körök mielőbb létre^ hoznák a rég tervezgetett „Szegények házát,“ melynek alaptőkéjéhez, tudomásom szerint a nagymélt. főkáptalan egyik igen tekintélyes tagja már is szép summát helyezett el egy budapesti közintézet pénztárában. Akár magam is hozzá járulnék tehetségemhez képest, szívesen az ily Szegények-liáza fentartásához és velem együtt akárhány polgártársam is mindig. Mert ott először a segélyre valóban rászorult, önhibájukon kívül szegény sorsra jutott egyének tisztességes helyzetbe jutnának: hol erejükhöz és tehetségükhöz mért munkálkodásban, teszem azt: tollfosz- tás, szalmafonás, kertművelésben lelnének hasznos szórakozást; mig a sehonnai kapakaszakerülőket irgalom nélkül ki lehetne tiltani a város területéről. Másodszor pedig meglennénk óva a jelzett abszurdumok hatásától nemcsak, hanem bizonyára a betörések vagy tolvajlások száma is kevesbednék, méhek inscenirozására meg vagyok győződve, hogy ez utóbbi gazok szolgáltatják a legnagyobb contingeust. Hanem hát nagyon magasan esik ám az ég fölöttünk! — még azt a nem tudom én hány millió mértföldet e jámbor óhajtás hangja eléri és a légion sobb „helyben hagyás“ viszont megérkezik rá — addig sok viz lefolyik a Dunán, és sok krajezár úszik el nagy hiába a koldus miatyánkok révén. — — Ne vegye tőlem senki panaszképen. által bizonyos évi járadékot biztosítani, melyet vagy az illető biztosító halála esetén, vagy bizonyos évek múlva, pl. 50 éves korától húzhat. 2) ujonan született gyermekünknek bizonyos tőkét biztosíthatunk, melyet az bizonyos korban megkap, vagy kiházasitás, vagy tanulmányokra stb. igy 3 frt. havi befizetéssel 1300 frtot kaphat a gyermek ha a 20-ik évét eléri, ilyenkor 20 évig befizetendő a 3 frtos havi részletek, — de megeshetik, hogy a gyermek atyja időközben elhal, ebből nem az következik, hogy a gyermek nem kap többé semmit, hanem ha bármikor bekövetkezik az atya halála, azért a gyermek 20 éves korában mégis kap 1070 frt. ha megfordítva időközben a gyermek halna meg, a a befizető visszakapja pénzét. A mi a takarék és előleg osztályt illeti, ott a a tagok igen olcsó kamatokra 6—8% pénzt kaphatnak kölcsön, és ugyanott pénzűket biztosan elhelyezhetik 4—6%-ra. ■— Ezen osztálynak azon előnye hogy a tagok kedvező feltételek alatt, gyorsan és minden jótállás nélkül kapnak kölcsönt, melyet havi részletekben is vissza fizethetnek, s igy óva vannak az uzsorásoktól. Végtére a betegsegélyző osztálynál a tagok megbetegedésük esetére havi segélypénzeket kapnak. Megjegyezzük végre, hogy minden tag tetszése sze- I rint e három fönemlitett osztály bármelyikében vehet részt. Az egylet tagja lehet minden nyilvános vagy magán tisztviselő, sőt egyátalán azok, kik szellemi munkájuk után élnek. Az egylet működés kiterjed az egész osztrák magyar birodalomra. — Ügyeit elintézi a közgyűlés, az igazgató tanács, a felügyelő bizottság Bécsben, az egylet helyi fiók bizottságok. Az egylet működése 1877-ig röviden a következő : Az egylet tagjainak száma 56,700. Az egylet vagyona meghaladja a 3 milliót, van | 4 háza, az egyleti ház Bécsben, továbbá egy ház Bécs mellett a tagok özvegyei és árvái számára, ugyanily ház Budapesten, a „Budolfshofp-nak nevezett ház Marienbadban. — Az egylet fenállása óta tagjainak majdnem 5 milliót fizetett ki biztosított összegek és segély dijakban. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen egylet minden tőke nélkül lépett életbe, s már 14 évi fenál- lás után oly eredményeket mutat fel, melyhez hasonlót nem képes más ily intézet felmutatni, ez legjobb bizonyítéka annak, hogy megfelel a tagok igényeinek, azok mindenféle szükségleteinek, ennélfogva a tisztviselők saját érdekében fekszik azt pártolni. — Ez az, amit lehető legrövidebben ez egyletről mondhatunk, de még sokat lehetne arról s annak jótéteményeiről beszélni, de túlinenünk a czikk keretén*) Távol van tőlünk ezzel az egylet számára propagandát készíteni, csak is a benső meggyőződés az egylet előnyéről vezet engem arra, hogy vidékünk tisztviselőinek saját javuk előmozdítására a legmelegebben ajánljam. A tűzoltók vigalmáról. — Szept. 7-cn. — Szeretnék egy vezérczikket Írni arról, hogy mennyit köszönhet a humanismus a tűzoltó egyesületnek : szeretném belevenni azt is, hogy mennyire méltó a tűzoltók egyesülete közönségünk legmelegebb rokonszenvére. Azonban nem akarok a vezérczikk kenyerébe vágni, mert azt nem éh sütöm s nem akarok pleonasmusokba esni, mert megróna a közönség. Csak annyit mondok, még pedig egyenes őszinteséggel, hogy a mi tűzoltó egyesületünk, mely néhány kevés év alatt annyi sok válságon vajúdott keresztül, olyan életrevaló egyesület, a melynél szükségesebb, humánusabb és összetartó®) kicsiny városunkban aligha van több. Derék tűzoltóinknak nem csak akkor jut ki a kötelességből, mikor megkondulnak a vészharangok, *) Bővebb értesítést ez ügyben Bártfay Géza ur ad. Legmulatságosabbak még a koldus osztály arisztokratái: az „Arme Reisenderek“ — és művészei a verkli, hárfa, duda, pikkolo, harmónika, hombár#, klárinét és fagót félreismert lángeszű kezelői. Csakhogy az elsőknél mindnagyobb hanyatlás tapasztalható, mert a ezéhek elmúltával, az ipar fejlesztésének és előrehaladásának elég kárára nem létezik többé a vándorlási kényszer a mesterlegénység közt s csak egyegy megrögzött professionals „Fecht-bruder“ du- dolgatja magában: Lumpáczius Yagabundus nótáit, melyekből a morál németül van: Mit dem Hut in der Hand Kommt man durch ganzem Land. Atalában a magyar nem szeret koldulni. Ezt mostanában nem rég kiemelte maga a király is, t. i. midőn a szegedi katastrópha alkalmával a legnagyobb nyomor közepett sem csengett feléje kolduló kéz. S ha már épen valamely mellékkörülmény folytán mégis ráfanyalodott e keserű kenyérre, nincs meg benne ama szemérmetlen tolakodás, mely más- faj u kollegáit oly kiállhatatlanul jellemzi.. S lám e nemzeti önérzetre mégis büszkék lehetünk ! A koldus állapot illustráczióján keresztül ön- kénytelen eszembe jut amaz érdekes jelenet, mely a hét folyamában, itt közelében létező kocsigyáros há- zatetején játszódott le! S nehogy valami sentimentalis olvasó mindjárt hanem akkor is, midőn a társadalom megélénkité- séről van a szó. Uj átalakulás után, minap nyílt akalma először a társadalom megélénkitésére. Ne keressük díszes előkelőségünk, hogy melyik egyesület, vagy milyen „kör“ competens a társadalom megélénkitésére. Szerintünk minden tisztességes egyesület s minden tisztességes ember. Mert ez a bibés kérdés zavarja meg leginkább társadalmunk harmóniáját. Bizonyos körök mindenütt vannak, de bizonyos alkalommal nem szabad lenniük. Mikor a közérdek, a tudomány vagy művészet kérdései merülnek föl, akkor csak közönségnek szabad lenni, mert ha opponáló körök vannak, akkor csak selejtes eredmények, kedveszegett közharezosok és szegénységi bizonyítványok vannak. Nem tagadjuk, hogy a társadalomban is meg van a megkülönböztető rangfokozat, csakhogy a közéletbeli rangot még se szabad egészen átvinni a társadalomba, különben mindig megleszen a gőg, a visszavonás, az elkeseredés, a pangás és a kudarcz. Bocsánat oh nyájas olvasó, de nem kínállak több vezérczikki labdacscsal. Hanem általtérek a szeptember hetediki tűzoltók vigalmára. A borcsarnok kedves helyiségében folyt le, a hol az emelet öt ablakán piros transparentes jeligék fogadták a publikumot. A vendégfogadó mottók ezek voltak: Egyesült erő a veszélyben! Isten segítségével fentartott baráti egyetértés! Jóbarátság, összetartás, legyen áldó fegyverünk! Önfeláldozás a felebaráti szeretedért! Isten dicsőségére, felebarátunk védelmére! Ezek a mottók nemcsak ragyogó phrásisók, hanem tűzoltóink egyesületének vezérelvei. Azért irtuk fel valamennyit. Meg is fogják tartani valamennyit! Az öt ablakos emeleti helyiségek, a tetős nyári terem s a kert helyiségei megteltek a közönséggel. Gyönyörűen volt világítva a kert s a nyári terem. Magát a vigalmat fölségesen sikerült tűzi és vizijáték előzte meg, melynek dicsérgetésére a közönség szótára kicsi is volt. Azután megeredtek a táuczok s egyenruhás tűzoltóink nagy tüzet csináltak. Csakhogy azután jó is volt hogy el nem oltották. Szünóráig egyforma tűzzel járta apraja, nagyja, egyenruhása, czibile. Szünóra alkalmával azután társaságokra oszlott a közönség. Egy ilyen társaságba kerültünk vagy buszán. Természetesen megindultak a toasztok is. Nem említünk neveket. Csak azt mondjuk, hogy poharat emeltek a nőkért, poharat az egyesületért, poharat annak derék parancsnokáért és poharat az asztal fejéért, az iparbank és borászati egyesület nagy érdemű megalapítójáért. Azután hoztak egy koszorút s a tűzoltók nevében átnyújtották Reviczky Győzőnek, az egyesület parancsnokának. Valóban megható rokonszenv és meleg szeretet koszorúja volt. Ha minden egyesületnek kölcsönös becsülés és összetartás az alapja, úgy tűzoltóink biztos alapon egyesültek. Szünóra után újra vidáman folyt a vigalom. És csak reggeli öt órakor némult el a Pali hegedűje. Volt sok szép lány, volt sok jó tánezos, volt tisztességes jókedv, volt szép közönség s mikor eltávoztunk voltak szép emlékek is. A kezdeményezés erkölcsi sikere tehát valóban lélekemelő. Derék tűzoltóink megérdemlik, hogy a közönség minden rétegében elismerésre és támogatásra érdemesül] enek. Van egy furcsa ember Esztergomban, a ki mindig kinyomatja, hogy „bajaink orvoslására komolyan tanulmányozza társadalmunkat.“ Csak tanulmányozza. Hanem ne a lugasban s ne czilinderek társaságában. Mert akkor sohase fogja megtanulni, hogy igenis meg van nálunk a minden jóra, szépre és igazra alkalmas társadalom, csakhogy „bizonyos körökkel,“ a melyek csak „bizonyos körökkel“ olvadnak össze. A mi „komoly tanulmányozásunknak“ legalább ez a végeredménye. Már pedig mi nem járunk lugasokba s a czilindert nem a fejünkben, hanem a fejünkön viseljük. ________________________ h olmi szerelmes idillre következtessen, a szavak után sietek megmagyarázni, mikép e kérdéses dolog érdekessége csak oda lyukad ki. hogy a tűzoltó testület felcostümözött tagjai iránt milyen kisvárosias szellem és erélyessége ellen mily sértő modor tapasztalható majd minden tűzesetnél. Itt az egyik szekerezés tűzoltó teljes kötelesség érzetében sietett fel a létrán s onnét a füstölgő s víztől sikamlós háztetőn kapaszkodó léket vert lába számára — Le onnét! — Nem kell bontani!! — Ha le nem megy. lerúgom !! ! — orditá rá — természetesen az elmaradhatlan epithetonok kíséretében — tele torokkal egy a padlás ablakon lovagló kender- kócz ruhás atyafi magas helyzetének méltó öntudatában ! Már bocsánat, ki és mi, itt a lerúgni való f De vigasztalódjunk, nincs rózsa tövis nélkül. S ha nagyon tisztelt tűzoltóink mindezek daczára kedvvel, hivatás érzettel, s valóban érdelmélkül való önfeláldozással működnek a közjóiét fentartására, jutalmazza őket saját édes öntudatukban az ég áldása és ezen kívül a hálás elismerés még szerény soraimban is. K— y. J—s. A szépirodalmi rovat vezetője: Körösy László.
