Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 30. szám

Azok n „bizonyos körök“ nélkülözhetlon alkatrészei mindennemű mozgalmaknak s minthogy annél- kül is olyan nagyon parányi társadalmunk van, visszavonulásuk ha nem is buktat meg bizonyos mozgalmakat, de nagyon is meggyöngit.

Adja a kedvező fordulat, hogy ezek a „bizonyos körök“ a többi .lenézett köröknek“ bizonyos elöljáró példázatokat szolgáltassanak műveltségben, társadalmi formákban és lelkesedésben. Akkor azután nem lesznek „bizonyos körök,“ hanem csak „biztos közönség.“ Ezt a morált vettük ki derék tűzoltó egyesületünk múlt vasárnapi vigalmából. ó.

Szinházi szemle.

(KLyó) Egy folytában jönnek mennek az előadások. A jó társaság s a jó közönség csaknem merül ki. Ilyen egy folytában került szilire múlt szombaton

Lecoq operettje a Kis menyecske. Oda tartozik a Lecoq kedves költeményei közé, melyek még jó sokáig újdonságok maradnak. Valljuk meg azonban, hogy hatása után Ítélve a Kis menyecske talán legszerényebb hódításokat cselekedett.

Erezi (Sant Carlo) csupa merő csínnal és kecsesei sürgött forgott s énekelt a podesta kegyen- ezében s az ő dicsősége, hogy az operetta legunalmasabb részeiben ő maga sohasem vált unalmassá.

Alszeghy Ilon (Graciella) tökéletesen beváltotta eddigi jó hírnevét, gondosan játszott, érzéssel énekelt. Csak egy kicsit több fürgeséget és elevenebb arezjátékot ajánlunk neki.

F o 1 lin us (Montetiascone) legtöbbször kifogástalanul állta meg helyét, de gyakran kirívó modorosságba esett. Egyöntetű mozdulatok, egyhangú szavalat, változatlan arezjáték kisérik ilyenkor. Fol- linus valóban jeles tehetség s mint ilyen tépje is le magáról a sallangokat.

Nikó Lina (Lucrétia) sok tűzzel csittegett csattogott, de néha túlzással. Az csak a közönség kedve, ha Nikó Lina továbbra is fölséges kedvvel játszik, csak azután ne csapjon az a kedv korlátlanságba.

Négyüket illette legkiválóbban az est érdeme, a mit a közönség tapsai el is ösmertek. A choru- sok mint rendesen kifogástalanok voltak 8 ez megint a karmester érdeme.

* *

*

Vasárnap Müller Ottó Nini ebe czimtí ope- rettejét mutatták be. A pajkos operette-et csak Hen- nequin és Milaud gondolhatták ki. Csupa csáb, csupa leleményesség, csupa vidorság és csupa öröm. Csak úgy örülnek neki a fiatal kopaszok s a vén parókák.

A „Kis Nini ehe4 fürge és csapongó szerepét Alszeghy Ilon vette kezébe. Többször volt alkalmunk a Népszínház Ninicheeit látni, de maga a kedves, kaczér alak is több igénynyel ruházott föl. Alszeghy Niniche tagadhatlanul takaros aífajta höl- gyecske volt, csakhogy kevés tűzzel és eredetiséggel. Múltkori megjegyzésünket kellene e helyütt ismételnünk, habár ez alkalommal olykor-olykor gyújtott is.

Boros Lajos (a diplomata gróf) egy kicsit több előkelőséggel mozoghatott volna; de átalában kivívta a közönség megelégedését.

Mikei (Gregoire) jó tulajdonságait fölül tudta keríteni hátrányain. Nem túlzott se mozdulataiban, se arezjátékában, se szavalatában.

Foil in us (Bopefszil Anatol gróf) teljesen kifogástalanul énekelte a megháromszorzott coupletteit; játéka is több helyütt kitűnt.

0. Takács H. (Szilleriné özvegy) határozottan fölülmúlta Pártényiné ismeretes alakítását.

A közönség derült hangulatban, díszes számban és átalában megelégedéssel élvezte a kedves Operette jó kedvvel irt szövegét és csapodár zenéjét.

* *

*

Hétfőn Csepreghy Sárga Csikó-ja. A darabról már elmondtuk volt egy ízben véleményünket, a mit ion is tartunk. A népszínházban csak legközelebb adták ötvenedszer, a mikor is Csepreghyt megtisztelő ovatiokban részesítették.

Beődy (Márton, csikós gazda) a népszínmű legdrámaibb és leghatásosabb szerepében legkiválóbb sikerrel állta meg helyét. Felfogásban és kivitelben mutatja be valójában tauulmányos és tapasztalatos tehetségét.

Nikó Lina (Erzsiké) csapodár jó kedvvel énekelte Soldosné ellenállhatatlan dalait. Játékát is csupa öröm volt végignézni.

Kiss F e r k ó (Laczi) talán rosszul volt dis- ponálva, mert hol énekei, hol játék helyzetei vesztették el minden színüket. Pedig Kissnek kiváló orgánuma s rokonszenves játéka van egyébkor.

Boros (a csárdás) aligha jellemzett minálunk egy szerepet annyira, mint ezt. Tőrülmetszett népi- esség, a leghívebb valóság s a legkiválóbb siker sorakoztak melléje.

Dezséri (pusztabiró) és Somló (a fia) teljes eredmény nyel oldották meg részöket.

Közönség igen tisztességes közép számban. A

felségesen mulató karzat zsúfolt.

* *

*

Kedden nagyon változatos programmot élveztünk. Egy kis bohózat, égy kis raagánvigjáték, egy kis operette s kis ballet került a deszkákra.

A kis bohózat az egyik Follintis átdolgozása: Vidám Náozi volt, Vagy hogy teljes czimmel

szolgáljunk: Polgármester választás Nagy Ki kin dán. Nagyon egészséges, de itt ott nagyon nyers, ha nem is durva bohózat. Indokolás, lélektan, jellemzés és magasabb rendű cselekvény alig van benne.

Pollin u s Vidám Náczija, M i k e i polgármester-jelöltje és Boros városi Írnoka azonban gyakran megkaczagtatták a közönséget.

A d á m i Piroska (Lilla) csak még mindig pazarolja fürgeségét s tékozolja mosolyait. Pedig nagyon jól tenné ha már egy kicsikét jobban gazdálkodnék velők.

A bohózat után jött a balett, melyben Car ló de Pasqualis „római balletmester. “ Fabri Leopoldina, a „bécsi opera privát tán- ezosnője“ és I) is éri Julietta léptek föl. Fabri Leopoldina remekelt és elismerésben részesült.

A boldogtalan asszony czimű magánj e- lenet, melyet a másik Follinus fordított s nálunk már Márkus Emilia is bemutatott, G erő Lina alkotása volt. A széptehetségű színésznő ez esti sikeréhez mi is csak elismerésünkkel járulhatunk.

Erre megint a deli termetű s ügyes és biztos mozgású Fabri Leopoldina tánezosnő lépett föl s eljárta a csárdást. Táucza közben megesett rajta az a „balszerencse,“ hogy lehullt a sarkantyúja, mire Ő nagy művészettel leesett. Ez is de különösen ügyessége nagyban kivívta a közönség legkiválóbb rokon- szenvét.

Végül Müller Szerelmi Varázsital czimű operette-je került elő. Alszeghi Ilon nagyon festői viseletű, de nagyon hideg; Boros a borbélyban minden tekintetben kiváló; Erezi a pórimban csupa kellem és melegség ; A d á m i Piroska Margitban csupa tékozló volt mosolyával és üdeségével.

A változatos programmot a csinos közönség nemcsak kellemes szórakozással, de sokszor élvezettel hallgatta végig.

Hírek.

— Költségvetés. A pénzügyi bizottság keddi ülésében folytatta a költségvetés tárgyalását, mely tárgyalás folyamán a múlt számunkban közlött felszólalás folytán a kiadási előirányzatot teljesen visz- szautasitotta és a törvény értelmébeni átdolgozás, illetve a törvény értelmébeni külön csoportosítás eszközlése végetir az ügyész és a főjegyző uraknak kiadta. Készletek: A hivatalos lap subventiója töröltetett. A községi bíráskodásra vonatkozólag továbbá azon határozatot hozta, miszerint ezt az eddigiek szerint a békebiró hatáskörében meghagyatni, és csak a mezei károk felvételére a kapitányságot utasítani, de a bíráskodást ez esetben is a békebiróságnál hagyni véleményezte. A bevételi előirányzatot szerdán délután tárgyalta a bizottság, mely szinte átdolgozás végett az ügyészség és főjegyző úrhoz áttétetett. A főjegyző és ügyész urak, ha munkájokkal készen lesznek, ezt újra a pénzügyi bizottságnak beterjesztik, mely ekkor újra tárgyalás alá veendi az egész dolgozatot, és ha lehetséges, ez a legelső közgyűlés elé fog terjesztetni. Egyúttal megemlítjük, hogy a pénzügyi bizottság elhatározta, hogy ezentúl a kir. adó kivetésével Bártfay Géza ur bizassék meg.

— A közönség félrevezetése az a nyomtatott rágalom, mintha lapunk belső munkatársa, Bártfay Géza ur az adófelügyelőség által jutott volna hivatalába, s hogy most, mint félkegyelműt ugyancsak az adófelügyelőség távoztathatna el. A pénzügyminisztérium az 1877-iki 36. rendelettel az illeték nyilvántartását e városokban mindenütt városi tisztviselőkre bízza. Tehát nem az adófelügyelőség rendélete szerint. Azután Bártfay urat a közgyűlés választotta még pedig egyhangúlag, tehát megint nem az adó- felügyelőség. Végül azok az urak nem is az illeték nyilvántartási hivatal, hanem Bártfay ur személye ellen debachálnak: de mit is lehetne mást várni nemes adófelügyelőségünktől ? A zaklatás és üldözés nem fogja elkerülni a kormány figyelmét. Intézkedtünk, hogy a kormány is kezeihez vegye lapunk mai számát.

— Utolsó majális. Palkovics Károly ur a mai napra több városi tisztviselőt és képviselőt a körté- lyesben tartandó mulatságra hivott meg. Az indulás cl. u. egy órakor lesz a város majorból. Kedélyes mulatságnak Ígérkezik, már csak azért is, mert nem pénzen vett társasebéd, hanem zárt mulatság lesz, mely talán bezárja az idei majálisok sorát, mert az ezentúl a szabadban tartandó mulatságok neve már szüret lesz.

— Fúzió. Jön a kis Fáma s az ő csacska ajkaival „aszongya,“ hogy Rényi Rezső ur és Sarkadi ur lapja octóber elsejére szépen el fog aludni az urban. Hozzá teszi azután egy kis malicziával, hogy Rényi ur és Sarkadi uram főmunkatársai lesznek egy uj

l lapnak, melyet Hahn Rezső ur fog szerkeszteni. Ez azután már csakugyan érdekes. Jön erre egy uj hir s „aszongya,“ hogy Sarkadi ur mint szerkesztő csakugyan lehetetlen minálunk. Még erre se szólunk. I)e már azt örvendezéssel fogadjuk, hogy Hahn Rezső ur menti meg az ügyet, .még pedig úgy hogy higgadtan és helyi ösmeretekkel fog hozzá egy uj laphoz. Rényi Rezső ur lapja csöndes végelgyengülésben sorvad el. Jámbor volt teljes „életében.“ De menyországba is jut érte. Sarkadi uram orgánuma képtelen erőlködésekben dől ki. Gonosz volt teljes „napjaiban.“ De nem tudom, hova jut érte. Azután jön Halm Rezső ur és megindít egy uj lapot régi emberekkel. Beszéljen csak a kis Fáma, majd hallgatunk mi, hogy a mire ő elhallgat, akkorra mi beszéljünk.

Színház. Ma színre kerül a „kis doctor“ operette, szombaton pedig a „kornevilli harangok.“ Ez utóbbi darabot Beődy ur bérletszünetben és helyár felemeléssel fogja adatni, miután a darabra tett költség oly nagy, hogy máskép áldozatba kerülne: maga a zene partitúra 200 frtba került és hozzá a díszletek! A közönség a csekély ár emelésért azonban oly élvezetes estében részesül, a minő estéje még Esztergomban színházban nem volt, mert nemcsak a működő tagok tehetsége, hanem azok erős igyekezete is összpontosul e darabban, a szabatos és összevágó előadás pedig mindig főkelléke minden darabnak. ügy hisszük, hogy közönségünk méltányolni fogja Beődy ur igyekezetét és a felemelt helyárak nem fogják visszariasztani a nem közönséges előadási látogatásától. Egyúttal megemlítjük Beődy urnák, hogy az idő viszonyai miatt helyesen tenne, ha előadásait már hét órakor kezdené, amint ez már a budapesti színpadokon megtörtént. Az idő erre alkalmas.

— Szinházi közönségünk — pedig ez időszerűit ez igen szép és díszes közönség — mindig hangosabban nyilatkozik a Lőrincz utcza kövezete feletti boszankodásában. Hogy meddig tart ez állapot, nem tudjuk; azt hisszük addig — mig valaki erre is nem hagyományoz egy összeget; hogy pedig addig hiába ne várjunk, mi leszünk rajta, hogy egy műkedvelői előadás rendeztessék a jövő tél folyamán e czélra és mig ez meglesz minden egyes számunkban elfogjuk ismételni: a Lőrincz utcza kövezése még mindig a régi !

— Újra kalap? Vasárnap este a színházban egy úri ember megkérte az előtte iilo hölgyet, hogy vegye le kalapját. A megszólított hölgy azonnal engedett a kérésnek. Reméljük azonban, hogy ez csak paródia akart lenni.

— A tözoltó egylet, illetve a mászóház javára Weisz Antal ur szerkesztőségünknek egy forintot adott át, melyet köszönettel nyugtázunk és rendel- tetése helyére fordítunk.

— Katonáink kedden d. e. 11 órakor megérkeztek. Elsőbb a negyedik, utána negyedórái időközzel az ötödik zászlóalj legénysége épen és egészségI ben tért meg. Meglehetős néző csoport gyűlt össze a kaszárnyák előtt és örültek, hogy láthatják őket újra. Az Annatemplom előtt akadtak Örzsikék, kik Peczek Demeter-üknek virágokkal jöttek eléjük; az „isten hoztá“-t szívből hangoztatja egész városunk.

— Véres párbaj színhelyévé vált volna csöndes kis városunk, ha . . , De hát úgy történt, hogy az egyik fiatal ember egy másik fiatal embernek szőlőcsutkát röpített bájos szemei közé. mire ez a másik fiatal ember hasonlóan cselekedett. Ez a véres párbaj első felvonása Erre kimenesztetnek a tanúk. A megsértett fél egy igen lovaglás Adonis, a sértő egy nagyon nyájas dandy. A segédek kivonulnak. A sértőt fölkeresik irodájában. Minthogy azonban nem találják, megindulnak a szülői házba. Ez a második felvonás. A nyájas dandy édes apja kétségbe van esve mert kedves fia soha életében még verébre se lőtt. Maga a nyájas dandy azonban visszautasítja a párbajt. \ kemény mauzsettás segédek komolyan távoznak. A nyájas dandy kezd kétségbeesni a következmények felett. A megsértett fél közönséges agyon- puffantással fenyegetőzik. És mi a dráma vége ? Az utolsó felvonásban a publikum kaczagni kezd s a nagy szabású véres dráma csúnyául megbukik.

— Süttö. Innen onnan kénytelenek leszünk Süttő érdemes községének állandó rovatot nyitni. F. hó 3-án a község 60 éves tehenésze, ki a községet 30 éven át szolgálta, felakasztotta magát. Hulláját a temetőn kívül elásták. — Ez alkalomból megemlék- szünk még egyszer a 26 számban közölt hírünkre. A körorvos ur czáfolatot küldött be, melyben rectificálni kiséri meg eljárását. Tudomásunk és pedig határoz- zott tudomásunk vau róla, hogy a dunaparton talált hulla megvizsgálása csak megnézésből állott. Többre nem reflectálunk. A most közölt esetből azonban fölmerül a kérdés: váljon elég-e a megnézés, és ennek alapján jegyzőkönyv? Váljon a forma határoz.-e vagy a lényeg? Váljon miért nem bonczoltatott fel az öngyilkos ? Ennyit az orvos urnák. A szolgabiróságtól pedig bátrak vagyunk kérdezni, vájjon meddig fogja tűrni, hogy a holtak — bárhogy haltak el. — a temetőn kívül takargassanak el ? A plébános soha nem ur a temető felett; ha nem szabad az öngyilkosnak egyházi kíséretet adni a temetésház, ez az ő dolga, semmi szavunk ellene, — de azt nem szabad tűrni, hogy a holttest valaha oly helyen takaritassék el, mely nem e czélra volt szánva. Az ember -is érdemel figyelmet, ha már holt is, de még az illem és közegészség ügy is. Es e tekintetben elég mesélni valónk volna a süttői és piszkei határokból. Kérjük a szolgabiró urat, terjessze ki figyelmét az ily esetekre is.

Leléden kedden tűz ütött ki a pinezék közt. Leégett 6 pinczeház és ez alkalommal nagy szerencsétlenség történt, ugyanis a molnár pinezéjében levolt rakva az idei gabnatennése, és midőn kihordáshoz láttak, a pincze beszakadt és öt embert ott temetett. Az ötből hármat kimentettek, de ezek közűi is egy már meghalt, kettő pedig veszélyesen megsebesülve fekszik. Kettő pedig ben fúlt.

— Szerencsétlenség. Múlt szombaton délután özv. Német György Jánosné lábatlani lakos 15 éves János fia egy kocsideszkán akart a Dunán úszkálni és könyelműségének áldozata lett, lecsúszván a deszkáról eltűnt a hullámok között. Hulláját ez ideig nem találták meg.

Felelős szerkesztő: Igazmondó.