ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-01-29 / 11. szám

Reviziól! Párká ny nélkül nem élhetünk! Igazságot Magyarországnak! ZTERGOM Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők/ — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVII. évfolyam, 11. szám. Péntek, 1932. január 29 lefegyverzési konferencia előtt. Irta: Dr. HEGEDŰS KÁLMÁN országgyűlési képviselő. Lord Róbert Cecil azt mon­dotta, hogy a leszerelési kon­ferencia kudarca a fegyver­kezés olyan kirobbanását ered­ményezi, amely fegyverkezés­verseny érthető lesz a legyő­zött államok — különösen ki­emelte — Németország és Magyarország részéről is. A leszerelési konferenciára évek óta készülnek. Hat évig tartott a leszerelési konferen­ciát előkészítő konferencia ülésezése. Mit biztosítottak ennek az előkészítő konferen­ciának során ? Biztosították, hogy majdan a leszerelési kon­ferencia a győzők instrumen­tuma legyen, mert az elabo­rátumnak, amelyet itt készí­tettek, 53. §-ában kimondották, hogy ezidő szerint a legyőzött népek nincsenek érdekelve a leszerelési konferencián, mert örök időkre fixírozva van a hadsereg létszáma az összes legyőzött népeknél. A leszere­lési konferencián tehát arról, hogy a mi hadseregünk lét­számát felemeljük, ilyen kö­rülmények között szó sem lehet. Ilyen körülmények között, — mondotta nem nagyon ré­gen a francia köztársaság el­nöke —, mindaddig, amig a Népszövetség nem rendelke­zik elegendő katonai erővel, amely biztosítja határozatainak végrehajtását, Franciaország­nak gondoskodnia kell határai védelméről és résen kell álla­nia abban a tudatban, hogy elsősorban csak önmagára szá­mithat; éppen azért Francia­országnak óvakodnia kell attól, hogy megbízható nemzetközi haderő megszervezése előtt saját erejét azon a mértéken alul csökkentse, amelyet szükség­letei, biztonsága és földjének, valamint gyarmatainak oltalma megkövetel. Ha a győztes, hatalmas, büszke Franciaország elnöke igy beszél, hogyan beszéljünk mi? Ha ő igy gondolkodik, hogyan gondolkodjunk mi ? Ha ő nem bizik, hogyan bízzunk mi annak a Népszövetségnek hadseregében, amely kellene, hogy mindnyájunkat megvé­delmezzen reánkrohanó ellen­ségeinkkel szemben? Azt látjuk, hogy a szomszé­dos államok mindegyike öt­ször akkora békelétszámú had­sereggel rendelkezik, mint amekkorával mi nem rendel­kezünk ; azt látjuk, hogy a nehéz ágyúknak, a tankoknak, a repülőgépeknek egész tö­mege áll velünk szemben. Ne kicsinyeljük le, de ne is túloz­zuk a szovjetveszélyt. A hon­védelmi miniszter ismételten és ismételten felhívta erre — nagyon helyesen — az egész civilizált világ figyelmét, hogy gondoskodjunk arról, hogy Európa védtelenül ne álljon a j fenyegető szovjethadsereggel I szemben. Akkor ne csodál­I kőzzünk azon, hogy minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a sorozás rendszerét vissza­állítsuk, hogy annak lehetősé­gét biztosítsák nekünk, hogy kiképzett tartalékunk legyen. De ha ez nem lehetséges, ak­kor kell, hogy lelki tartalé­kunk legyen abban a bizalom­ban, amelyet a nemzet min­den tagja érez is abban a szent összefogásban, amelynek végső célja az ezeréves Ma­gyarország visszaállítása. A nemzeti hadsereg mindnyá­junké. Ezt a nemzeti hadse­reget rendkívül képzett, kiváló tisztikar irányítja és vezeti. Ez a tisztikar napról-napra erősödik és egyre hatalma­sabb lesz kultúrában; szociá­lisgondoskodása tárgyává teszi a legénységet, amelynek való­ságos atyja és szellemi vezére. De nekünk nemcsak a had­sereg kultúrájára van szüksé­günk ; nekünk a kultúra had­serege kell, szellemi tartalék, amely a kellő pillanatban dobja bele a világtörténelem serpe­nyőjébe a magyar nemzet erejét. Ez a szellemi tartalék megtalálható abban a nagy összefogásban, abban a lelki egységben, amely kell, hogy kiterjedjen Magyarország min­den hű lakójára. Nekünk haza­fiasabbaknak kell lennünk, mint amilyenek az összes többi nem­zetek, nemcsak azért, mert mi testvértelenül állunk a nemze­tek világában, hanem azért is, mert nagy feladatokra vagyunk hivatva. És nekünk hazafia­sabbaknak kell lennünk elő­deinknél is! Volt idő, amikor elegendő volt a passzivitás, volt idő, amikor a passzív rezisztencia csodákat művelt. Ma aktivitásra van szükség, olyan aktivitásra, hogy a mi hazánk szeretetének fényével és melegségével átöleljünk Szent istván koronájának egész területén élő és szenvedő min­den hű magyart. Mi a magyar nemzetet el­pusztulni nem hagyjuk! Ez a magyar nemzet ezer évig állott : itt és talpra fog állni ismét és [dicsőségesen fog haladni egy új ezerév felé a diadalmas, a hatalmas, a régi Nagy-Magyar­ország. A kettős állások, A miniszterelnök legutóbbi uagy beszédében hangsúlyozta, hogy a gazdasági helyzet megjavulására egyenlőre kilátás nincs, ezért nincs más mód, mint arra igyekezni, hogy a most következő legnehezebb hó­napokat élve megússzuk. Ehhez tartozik az a Iegnagyobb­fokú takarékoskodás a magánélet­ben és az államháztartásban, ami­ről mostanában oly sokat hallunk. Az államháztartásban leginkább a személyi kiadásoknál takarékos­kodnak. A kormány megszüntet ügyköröket, állásokat és leszállítja a fizetéseket. Amikor a családfenntartók illet­ményeit le kell szállítani, család­apák állását be kell szüntetni, — nemzeti és szociális szempontból tiltakoznunk kell az ellen, hogy az úgynevezett „kettős állások" tovább csak egy napig is fenntartassanak. Kettős állásnak nevezzük nem­csak azt az állapotot, hogy a tiszt­viselő vagy alkalmazott két állás után húz fizetést a közülettől (pl. az egyiket nyugdíj, a másikat aktív járandóság címén), hanem kettős állásnak kell tartanunk azt az állapotot is, amikor egy család­ban ketten (férj és feleség) foglal­nak el olyan állásokat és ketten húznak a közülettől olyan fizetést, amelynek mindegyikéből külön­külön megélhet egy család. Kettős állásról kell beszélnünk akkor is, amikor köztisztviselői állást foglal el az az asszony, akinek jólkereső, biztosjövedelmű, esetleg köztiszt­viselő férje van. A mai nyomorúságos viszonyok között, amikor a családapák ezreit űzi a kétségbeesésbe az állásta­lanság és amikor ezért ártatlan gyermekek ezrei éheznek és szen­vednek, mi jogon és miféle szoci­ális igazság alapján foglal el állá­j sokat olyan asszony, akinek meg­jvan a családfenntartója. A jobb megélhetésre, nagyobb kenyérre és a szebb ruházkodásra való törekvés jogán? Kereken ki kell jelentenünk, hagy ez a jog ma nincs meg és nem is lehet meg ebben a csonka hazában, amíg ezt a gazdasági élethalál-harcot meg nem vívtuk! A kettős állások megszüntetése ellen az utóbbi időben már történ­tek bizonyos intézkedések, így Bu­dapest polgármestere is legutóbb elég mélyen nyúlt ebbe a kérdésbe. A kettős állások fent körülírt második fajánál azonban hatá­rozottan bizonyos köntörfalazás történik. Pedig itt óriási összegeket lehetne megspórolni az átmeneti időben úgy, hogy egyetlen család szájából sem kéne kivenni a kenveret. Nem a kenyérkereső nőn esne itt sérelem! Isten mentsen! A családfenntartó nő ugyanazon el­bírálás alá esik, mint a család­fenntartó férfi! Csupán a biztosjövőjű, férjes asz­szonyok, az ügyvédek, orvosok, bankárok, miniszteri, megyei és városi tisztviselők stb. nejeit hívná fel az állam arra, hogy ezekben a I súlyos időkben mondjanak le állá­sukról. Hozzák meg ezt az áldo­zatot, és az így elvesztett anyagiak Szombaton, jan. 30-án Vasárnap, jan. 31-én SÁRGA LIL Színmű 10 felvonásban. — Biró Lajos « Kf)B7f^ világhírű színműve teljesen új szinkronizált ** IVwImfcw példányban. — Kocavadászat Afrikában. MOZGÓBAN ?

Next

/
Thumbnails
Contents