ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-10-02 / 107. szám

RGOM Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. XXXVIL évfolyam, 107. szám. A szerkesztésért felelős : GÁBRIEL ISTVÁN. Vasárnap, 1932. október 2 „A kormány akkor áll szilárdan, ha súlypontja nem a legfelsőbb tízezrek köreiben, részvénytársaságok és kartelek érdekeltségében, hanem a nemzet minden rétegének bizalmában gyökeredzik!" » «Mi Gróf Zichy Ernő nagy beszéde a megyegyűlésen. Komárom—Esztergom megye szeptember 30-án tartott őszi közgyűlésén gróf Zichy Ernő feltűnést keltő beszédet mondott a magyarság mai helyzetéről és az orvoslás módjairól. — A mai közgyűlés tárgysorozatában — mondotta gróf Zichy Ernő — igen súlyos problémák szerepelnek. Abauj-Torna, Békés, Győr — Mosón—Sopron, Borsod—Gömör és Kis-Hont, valamint Zala vármegyék törvényhatóságainak átiratai olyan nagy horderejű kérdéseket vetnek fel, hogy nem is merek mindegyikhez külön-külön hozzászólni, csak két szempontból akarom az át• átiratok megtörténte által előállott helyzetet bírálni. — Az átiratok — tekintet nélkül tartalmukra — a mai helyzet következtében előállott lelki állapotok két jellegzetes tünetét állítják elénk : az összefogás, az együttdolgozás vágyát, mondhatnám kényszerét és másodszor a tanácstalanságot. Mind a két jelenség természetes folyománya annak, hogy ma úgy a magyarság, mint az egész emberiség egy lelki krizis tetőpontján áll, mely krízisnek négy szóval adhatom meg legtalálóbb kifejezését: tovább így nem mehet! — Azóta, hogy a jobbágyság felszabadult és a rendiség megbukott, igen sok helyes és okos reform is érvényesült, de legnagyobbrészt forradalmi jellegű fejlődésre irányuló hajlamok jutottak érvényre a gazdasági és poiitikai élet újjászervezésének terén. Ezen folyomány eredményekében mindinkább háttérbe szorult a történeti földtársadalom, helyt adva az olcsó munkabér, biztos kamatok és könnyű megélhetés hírére idesereglett ideidegen pénznek és idegen nagytökének. Ennek következtében az ország vezetésében döntő befolyást olyan egyének is leltek, kiket inkább csak felszinen mozgó kötetlen elemeknek lehetne mvezni és kiknek legfőbb gondja saját egyéni jólétük volt, mivelhogy a közügyeket csakis megélhetési forrásnak tekintették. A külföld jóakaratáért és bizalmáért áldozatokat nem kí mélve sokszor azt a határt is átlépték, melyet nemzetünk becsülete ilyen esetekben félre nem érthető világossággal szokott megszabni. — A marxismus,hitlerizmus, fascismus, és modern liberalizmus nem valók Magyarországra! Tiltakozik ellenük a történeti fejlődés nyomán kialakult nemzeti érzés: a minden magyarban egyaránt lobogó arisztokratikus gondolkodás, melynek alapja az egyén és nem a tömeg, a család és nem a kollektiv társadalom, akármilyen legyen is az. — Ma azzal az egy kérdéssel van tisztában mindenki, hogy változás kell. Az út, amelyen a legutóbbi évtizedeken haladtunk, nem bizonyult olyannak, hogy tovább is kivánnók követni. Legyen bátorsánunk bevallani, hogy tévedtünk. Szégyen volna, hogyha nyilvánvalóan helytelen eljárásunkat minden elképzelhető módon és az eszközök tágkeblű megválogatásával igyekez nénk saját magunk igazolása és megmentése céljából a valóságnak meg nem felelő világításba helyezni. A változás elengedhetetlenül és elodázhatatlanul szükséges volta ma minden honfitársunk legnagyobb kérdése és egyszersmind legnagyobb gondja is, vájjon bekövetkezik-e és ha igen, milyen lesz az új rendszer, meg fog-e felelni minden vonatkozásban, nem az egyes pártérdekek, hanem az ország lakossága egyetemének, a magyar nemzet érdekeinek és követelményeinek. Ebben a káoszban, a fogalmak és irányok eme zűrzavarában, midőn minden új próbálkozás a vállvonogató fagyos bizalmatlanság félelmetes mementójával rémít bennünket és mi mindenek dacára — a körülmények súlya alatt görnyedve, kívánjuk a változást, a régi ideál kerül ismét mindinkább előtérbe: a föld. — A föld, a régi földrendszer a maga puritán, becsületes, józan szellemével, egészséges társadalmi konstituc.'ójaval lehet csak az egyedüli kiinduló pontja egy ujabb fejlődésnek ; az a régi ideál, amelyet a németeknél Wotan és Freya személyesít meg és melyet minden olasznak egy szent szó jelent: Róma. — Az utolsó évszázad nagy változásai kevés kivétellel nem a magyar paraszt, földműves vagy földbirtokos osztályból kikerült férfiak befolyására és vezetésével történtek. Történelmi osztályaink hallgattak, mert a demagógia és dilettantizmus segítségévet érvényesülni igyekvő sikertelen akarások hosszú sorát nem ismerték fel és mert azokat az ország dolgait tényleg őszintén előbbrevinni hivatott megoldásoknak tartották. Pedig ezek csak erőket forgácsoltak szét, osztályversengést és felekezeti harcot szítottak, vagyonilag aláásták a nemzetet és végül kigúnyolták mindazokat, kik kockára tették mindenüket akkor is, mikor reménytelen küzdelembe indultak a haza megmentése és a nemzeti becsület helyreállítása érdekében. — Ennek a régi osztálynak, azoknak, akiknek az erejük a magyar földbe gyökeredzik, kell visszajönni és erős kézzel megragadni a megfeneklett szekér kerekét, visszaállítva az időt, és azt a lelki állapotot, amikor nem a kalmár volt a falu központja, hanem a földesúr, a pap, a tanító, és midőn jóllehet nem voltunk tisztában a szocializmus és liberalizmus világboldogító tanaival, de azért boldogok és megelégedettek voltunk. — Akkoriban természetes adottsága és magától értetődő jellege volt minden közéleti férfiúnak a közéleti tisztaság, amit a magyar föld ősi szelleme garantált és amit mással pótolni nem lehet. — Ez a társadalom, amely hazánknak ezer éven át adta nagyjait és vezéreit, újból hivatott vezéreket kitermelni magából, akik a földet nem befektetett tőkének, ha nem hazájuknak tekintik és ezért a hazáért — teljes tudatában a birtoklásból eredő felelősségnek — minden veszéllyel és nemzetietlen iránnyal szembeszálltak, harcoltak, elvéreztek, nyertek, győztek, megvédték és visszaszerezték határainkat. Súlyos feladat vár a föld társadalmára és a jövő vezéreire, mert sajátmaguk újból való felépítése mellett és által pálcát kell törniök az igazságért, oly reformokat kell hozniok, amelyek az egész nemzet bizalmát biztosítják nekik, még akkor is, ha ezek a reformok fájnak, de képesek egyszer s mindenkorra útját állani minden nemzetietlen irányzat érvényesülésének és forradalomnak. — A boldog magyar jövő csak a magyar földben rejlik, ott gyökeredzik és csak abból virulhat ki. Minél nagyobb darabot bír belőle valaki, annál nagyobb kötelessége a haza megmentésén fáradozni és segédkezet nyújtani a vezéreknek a kibontakozás nagy, felelősségteljes és háládatlan, de szent és elodázhatatlan munkájában. Ne feledjük el, hogy a mai határok túlsó oldaláról három és fél millió magyar néz reánk. Ők egy oda nem hívott, betolakodott csürhe bunkós botja és bocskora alatt görnyednek, véreznek, áldoznak, szenvednek és meghalnak, de magyarok maradnak ! Nekünk pedig megadatott, hogy saját keblünkből válasszuk vezéreinket, akiket követhetünk, még pedig saját elhatározásunkból felemelt fővel és büszkén, hogyha az egész nemzet, az egész magyar nép mint egy ember feláll és elszánt akaratának érvényt szerez. Ezt pedig meg tudja tenni. — Nem bocsátkozom az elmultak bírálatába. Tisztában vagyok azzal, hogy így tovább nem mehet, tehát másképen kell hozzálátni a kibontakozás megvalósításához. Pilitikai jelszavak helyett konkrét programmra van szükség, mert a programmnélküli kormányzás, a pillanatnyi szükségletek esetről-esetre való elintézése messzebbmenő tervszerűség nélkül, ellentétben van a társadalmi erők egyensúlyának UJ - (október szo mfepf e l^Sián A spanyol légy es vasárnap 7 és 9 órakor; 3, 5, 7 és9órakor. (KIKAPÓS FÉRFIAK) Arnold és Bach bohózata 10 felvonásban. Zenéjét szerezte: Jean Gilbert. Főszereplők : Fritz Schultz, Ralph Arthur Roberts. — Hangos hiradó. KORZÓ MQZGOSZINHÁZ. (SZÉCHENYI-TÉR)