ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-10-02 / 107. szám

alaptörvényeivel. Tehát programm kell, olyan előirányzat, amely számol a magyar társadalom jelenlegi helyzetével és fejlődésének lehetőségeivel. És aki a fejlődést, a jövőt tartja szem előtt, legszentebb kötelességének tartsa az ifjúság felkarolását, segítését és érvényesülni akarásának kielégítését. Mert ez a fiatalság nemcsak üres vágyakat hoz, hanem megértést is a mai kor követelményeivel szemben; hiszen a mai korban született, a mai élet forgatagában nőtt, illetve nő fel és tanul, dolgozik és képezi magát szakemberré, hogy aktiv és döntő részt vegyen azoknak a súlyos kérdéseknek megoldásában, melyekben az életbevágó fontosságot a fáradt korosztályok vakolathullató politikája szakértelem híjján föl sem ismerte. — Csak a szakember nyugodt és tárgyilagos Ítélete, nem pedig' az „ut aliquid fecisse videatur" politika mentheti meg még az utolsó órában hazánkat. — Ehhez azonban ideál és ideálban hinni tudás, lelkesedési képesség és szent szorgalom kell olyan emberek részéről, akik tudják, hogy mit akarnak, bírják a munkát és még életük árán is haladnak kitűzött útjukon. Vagyis nem az összetett kézzel ülve váró ifjú alkalmas a felszabadításra, hanem aki tollal vagy ekével kikényszeríti az élettől, amit az meg akar tőle tagadni. De nemcsak a kor szerint fiataloké legyen a jövő, hanem a szellem-, a lélek fiatalságáé is, a leláncolt Prometheusoké, az ezeréves és mégis fiatal magyar föld társadalmáé, mely harcolni és dolgozni, megvédeni, megtartani és építeni hivatott. — Anélkül, hogy programmot akarnék adni, legyen szabad rámunom pars pro toto, egy pár olyan égető problémára, melyeknek megoldásával egy pillanatig sem kételkedhetünk. — Jogvégzettséghez kötendő a jegyzői állás elérése, mert az állami adminisztráció végrehajtó vagyis legfontosabb szerve előtt nyitva kell állania az útnak a magasabb állások felé, és mert szakképzettség nélkül ma már nem tud kötelezettségének megfelelni. — A nemzetietlen irányok érvényesülése és forradalmi hangulatok kipattanása elleni legerősebb védő r bástyákat, az autonómiákat kell széles körben kiépíteni a centralizációs politika helyett. Ideértendők a községek, városok és vármegyék ügveinek ujjá való szervezése, ezek háztart'irtásainak rendezése, a községi birtokok és vagyonok jövedelmezőbbététele, valamint a pótadó megreformálása. — Az ország agrárállam lévén, a proletariátus legnagyobbrésze a földmi nkás társadalomból kerül ki, nem pedig az ipari munkásokból Ezért a szociális reformokat az agrártársadalom szükségleteinek kielégítésével kell kezdeni, sőt erre a néprétegre, mint alappillérre támaszkodva kell az összes reformokat érvényre hozni. A belső stabilitás csak akkor érhető el, ha a konszolidációt nemcsak karhata lommal tudjuk biztosítani, hanem az állameszmét és polgári öntudatot a legszélesebb körökben tudjuk kiterjeszteni, mert mint a fizikában is, úgy a politikában annál szilárdabban áll bárki, mentől mélyebben fekszik súlypontja. Egy\ kor mány is csak akkor áll szilárdan, ha súlypontja nem a felső tízezrek köreiben, néhány részvénytársaság és kartel érdekeltségében, hanem az egész nemzet minden rétegének osztatlan bizalmában gyökeredzik. — Az agrár-krízis megoldására a jelenlegi tőkeszegény világban csakis a belső telepítés alkalmas a részes termelésnek kötelezővététele által, amivel karöltve kell haladnia a szövetkezeti elv legmesszebbmenő kiterjesztésének. Súly helyezendő a márkás termék és áru központi megszervezésére, ezzel összefüggésben a belső fuvardíjak és külső exportok szabályozására. — Az agrár-export biztosítása érdekében meg kell az ipari vámvédelmet addig a pontig szüntetni, míg ez a redszabály mezőgazdasági kivitelünket fokozhatja. A tényleges magyar iparnak ezzel nem árthatunk, és ha idegen betolakodott érdekel ségek meg is szenvednék ezt a rendszabályt, magyar értékeket mentünk meg és ujjakat teremtünk a föld jövedelmezőségének fokozása által. — A transfermoratorium fenntartandó addig, amíg a külföld fokozottabb mértékben nem vásárol tőlünk, és a transfer pénzek belföldi befektetéséhez ragaszkodunk. A hosszú- és rövidlejáratú hiteleknek pedig más és más elgondolások tárgyát kell képezniök. — Főkülönbség azonban a mezőgazdasági és az összes többi hitelek között teendő azáltal, hogy a mezőgazdaság részére a maiaknál még kedvezőbb kamattételek volnának megállapítandók. Ezzel karöltve megreformálandó a végrehajtási és árverezési eljárás is. — Ha már most a kölcsönprobléma nagyjában megoldatnék azáltal, hogy megfelelő kamatok és tőketörlesztési igények mellett a fennálló adósságok elviselhetőkké válnak, a tőkebetétek és ezek jövedelmezősége minden infláció és devalváció nélkül garantálható. Ezeket pedig minden áron ki kell kerülni éppen a gazdatársadalom érdekeire való tekintettel. — Hasonlóképen gond fordítandó az ipari és mezőgazdasági cikkek árainak egymáshoz való arányosságára, ami csakis az ipari cikkek árának csökkentésével érhető el a nyereségi kvóta és az önköltségek leszállítása által. Gondolunk itt elsősorban az \\ ari vállalatok mértéktelen rezsijére, a vezérek túlméretezett fizetésére és egyéb itt fel nem sorolható luxuskiadásokra, melyek minden kár nélkül mellőzhetők. A kartelek revíziója is égetően szükséges. A cukorkartel 135.000 katasztrális holdról 69.000 re szállította le a cukkorrépa termelést, ami által egyrészről drága importcukorra szorultunk, másrészről 90.000 mezőgazdasági munkás fejenként évi 50 napszámtól fosztatott meg, ami 2 pengővel számítva 9 millió pengőt jelent, mint olyan összeget, amelyet a mezőgazdasági munkások szájából vettek ki. Ä szénkartel elérte azt, hogy a batyuzott szenet, mely Vörösváron 110 P-be kerül, Budapesten 4.20-ért adják. A buikolt tejkartel pedig megdrágította a budapesti tejárat 34 fillérre, mert föHsleges nagy apparátusával, a termelővel szemben érvényesített vexatórius intézkedéseivel és azáltal, hogy a közvetítőket nem tudja kiküszöbölni, csak üzemének rentabilitását tartja szem előtt, pedig a termelők érdekvédelme volna a legfontosabb. — A mezőgazdasági, főként a kisés törpebirtokok adózásásának megkönnyítése átmenetileg Malcomes Albert báró rendszere alapján úgy volna megszervezenJő, hogy a szövetkezetek—amelyeket e célból legmesszebbmenőleg ki kellene építeni — kötelezve lennének bizonyos áruknak váltók ellenében való átvéte lére, mely váltók viszont adófizetésre volnának fordítandók és az állam által tisztviselői fizetésekre és egyéb hivatalos belföldi kiadások fedezésére használandók. — Felemlítendő még a közizgazgatás és a büntető törvénykönyv égetően szükséges reformja, amely elsősorban a falu népe érdekeit szolgálja, mihez még a tagosítás végleges keresztülvitele és a vadászati törvény újjáalakítása csatlakozik, mint olyan követelmény, amely igen nagy hátrányokat és károkat képes elhárítani. — Magyarországon ma kb. 70.000 kat. hold áll mint fölösleges dülőterület kiaknázatlanul. Milyen munkaalkalmat, termelési és értékesítési lehetőséget rejt magában ez az egy mondat! És megvan a mód a kérdés megoldására: a tagosítás. — A vadászati törvény, mely 1883-ból lévén, a mai kornak meg nem felelő, olyanképen volna módosítandó, hogy a sok vadkár ellen hathatósabb védelmi lehetőséget nyújtson megváltoztatva azt az állapotot, hogy vadexport nem éri fel az őrzés költségeit és a meg nem térített vadkárt. Eleje veendő annak a lehetetlen helyzetnek, hogy igen sok vidéken már meg sem művelnek bizonyos területeket, mert a vad, ami ellen védekezni nem szabad, úgyis tönkreteszi. — A felelősségnek lefelé való hárításából, vagyis a hivatalnoki öntudat hiányából és lelkiismereti fogyatékosságból eredő káros és sokszor botrányos állapotoknak meg kell szünniök és nem szabad, hogy a legjobb rendeletek és legfontosabb kérdések felelőtlen altisztek és segédhivatalnokok áttöri letétien falanxján megakadjanak. Ezért Égy a falusi jegyzői, mint a többi állás elnyerésének feltételei megszigorítandók és az állasok magasabb színvonalra emelendők. Mert.a modern államfejlődés a közvetlen végrehajtó szolgálatban kivánja a legnagyobb szakértelmet és sokoldalúságot. Nemcsak a tudás fontos, hanem a jellem és az egyéniség is. — Ezzel szemben biztosítandó a tisztviselő gondtalan és állásának megfelelő megélhetése; nem méltó magatartású tisztviselő pedig állásában meg nem tűrhető, mert ő az, aki a polgárságnak mintaképül kell hogy szolgájon. Éppen ezért a politikai visszaélések, hatalmi túltengések és hivatali szabálytalanságok a büntető törvénykönyv reformja útján a legszigorúbb elbírálás alá veendők. — Ezek az elgondolások egy egészséges és tiszta kibontakozás körvonalai, melyeken belül az egyes részletek egymással összefüggésbe hozva volnának megoldandók. Ehhez azonban puritán, őszinte és cselekedni akaró és tudó férfiak kellellenek, kik nemcsak a nyelvükben, hanem lelkükben is magyar hazafiak; olyanok, kik a magyar földben gyökeredzenek, akiknek a magyar föld az életük, a hazájuk, a szerelmük, bölcsőjük és sírjuk is, akik önzetlenül, minden gáncsnak és szenvedésnek örömtelt lélekkel néznek elébe, mert többnek tartják a kötelességteljesítést hazájuk érdekében, mint az olcsó dicséretet, el smerést és népszerűséget; akinek a hon nem lakhely és érvényesülési alkalom, hanem a legszentebb fogalom, a magyar nép nem kihasználandó tömeg, hanem testvéreinek sokasága, és életük célja nem a munkanélküli kényelem, hanem a munka, ha életükbe kerül is. Ezeket a férfiakat pedig csakis a magyar föld tudta és tudja kitermelni. Remélem, hogy ezek a férfiak ma is megtalálják a módját annak, hogy amit egyénenként magányukban vagy szűk baráti körben igaznak és szükségesnek vélnek, egy harsány szóval bekiáltják a nemzet egész közvéleményébe és maguk köré gyűjtsék a tettr kész, öntudatos és áldozni képes magyar társadalmat. — Bizalmunk az ősi erényben! A beszédet több helyen hangos helyeslés szakította félbe s végül hatalmas tapsban nyilvánult meg az elismerés. A kisemberek vagyonkáinak pusztulása nagyobb veszedelem az országra, mint a néhány ember kezén levő nagytöke értékcsökkenése. A törvényhatósági bizottság rendes őszi közgyűlése. Komárom—Esztergom vármegyék törvényhatósági bizottsága meglehetős részvétlenség mellett tartotta meg pénteken őszi rendes közgyűlését. Még a karzaton is alig néhány ember foglalt helyet, pedig napirend előtt olyan két beszéd hangzott el, amilyent mind érdemében, mind reális értékében nagyon keveset visszhangoztak a vármegye tanácstermének falai. Gróf Zichy Ernő törvényhatósági tag napirendelőtti felszólalását, melyet ha a törvényhatósági bizottság teljes mértekében hivatalosan nem is tehetett magáévá szűkreszabott működési keretei miatt, általános elismerés honorálta azt s mi, lapunk más helyén közöljük teljes egészében. A másik napirendelőtti felszólalás dr. Tomanóczy József törvényhatósági bizottsági tag lelkéből szakadt ki. A bizottsági tag felirati indítványt nyújtott be a hitelélet megkönnyítése tárgyában. Tekintettel azonban a most alakuló kormány összeállítandó programmjára, miután annak elébevágni nem akar, illetve nem tartja ildomosnak, indítványát formailag nem tartja fenn, de szükségét érzi indokolását. Tomanóczy József dr. indokolásában, ami súlyos vádbeszédnek is beillett, jol^an megdöbbentő példákat** htzott fel a mai hitáMe%3nmzejéröl, melyek égetően szükségessé teszik»^féKalT gyökeres orvoslását. Beszédjében rámutat a nagy pénztőkének és