ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-09-02 / 95. szám

ESZT RGOM Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. .1^1». • • Éli Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom. Kossuth Lajos utca 3Q-. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdaválMatnál. A szerkesztésért felelős : GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVIi. évfolyam, 95. szám. Péntek, 1932. szeptember 2 Az igazságos adózás érdekében. A pénzügyminiszter mosta-1 nában kiadott egy körrende­1 letet, amely a jövedelemadóra vonatkozó újabb rendelkezé­seket ismerteti. Ebben a ren­deletben a pénzügyi hatósá­goknak szóló utasítások fog­laltatnak arra nézve, hogy miként kell megállapítani azoknak a jövedelemadóját, akiknek életmódja sokkal na­gyobb jövedelemre enged kö­vetkeztetni, mint amennyi jö­vedelmet adóalap gyanánt az Illető adózó bevallott. Ez a véleményezett jövedelem azon­ban csak az olyan adózókkal szemben alkalmazható, akik­nek jövedelmi adóalapja a tíz­ezer pengőt meghaladja, te­hát már önmagában is csak a nagyobb adófizetőkre nézve lép érvénybe. A sajtó útján a közvélemény ezt a feltétele­zett nagyobb jövedelmet az úgynevezett „látszatadó" né­ven ismeri és az újabb pénzügy­miniszteri körrendelet kibo­csájtása alkalmával ismét úgy állítják be ezt az intézkedést, mint amely az adófizetők veg­zálására szolgáltatna alkalmat és a pénzügyi hatóságoknak módot nyújt majd az adózók magánéletében való turká­lásra. Sőt vannak olyan la­pok is, amelyek pártjára kel­nek a valódi jövedelmüket be nem valló olyan adófizetők­nek, akik a jólét magas fo­kán élnek, de az ehhez szük­séges kétségtelenül nagyobb jövedelmeik után nem akar­nak hozzájárulni a közter­hekhez. Hogyan áll ez a kifogásolt „látszatadó" a valóságban ? Arról van szó, hogy igen sok tehetősebb adófizető egysze­rűen eltitkolja valóságos jö­vedelmének a nagyobb részét és adóalap gyanánt csak egy kis jövedelemösszeget vall be a pénzügyi hatóságnak. Nyil­vánvaló, hogy itt egyszerű adóeltitkolással állunk szem­ben, amely kétszeresen káros és elitélendő. Először is az ál­lamkincstárt károsítja meg a megrövidített adósösszeggel, másodszor pedig károsítja a becsületes adófizetőket, akik valóságos jövedelmük után fi­zetik meg az adókat, tehát aránytalanul nagyobb részt viselnek á közteherből, mint azok, akik jövedelmüknek csak egy csekély része után visel­nek közterhet, lényeges jöve­delmük után pedig adómentes­séget élveznek. A becsületes adófizetőkkel szemben az ál­lam nem részesítheti előnyben az adóeltitkolást és az adó­megrövidítést éppen olyanok részére, akiknek anyagi hely­zete sokkal jobb, mint azoké a szé)es polgári rétegeké, akik csekély jövedelmük ará­nyában csak nehezen bírják el a becsületesen megfizetett adóterhet. A pénzügyi hatóságok egé­szen fantasztikus eseteit álla­pították meg az ilyen nagy jövedelmek eltitkolásának és az adómegrövidítésnek. Van olyan adózó, aki 5.000 P évi jövedelmet vallott be, de ugyanabban az esztendőben több százezer pengő értékű házat, telket, luxusvillát vásá­rolt. Notórius álláshalmozók és mammutjövedelmet élvezők valóságos jövedelmüknek gyakran csak egy tizedrészét vallják be. Egy spekuláns 8.000 P adóalapot vallott be jöve­delme gyanánt és ugyanakkor feleségének 24.000 pengős bun­dát vásárolt. Mit tesz most már a pénz­ügyminiszteri rendelet az ilyen adóeltitkolókkal szemben ? Egyszerűen azt, hogy a ható­ság által igyekszik napfényre hozni az eltitkolt jövedelme­ket, hogy azok után is meg­felelő adó alá vonja az illető adózókat. Önkényességnek, meg nem érdemelt vegzatu­rának helye ilyenkor nem is lehet. T. i. a pénzügyi ható­ság az adózó életmódjának megismerése után megállapítja azt, hogy az ilyen életmódra való tekintettel szükségesnek látszó jövedelem és az illető adózó által bevallott jövede­delem között milyen külön­bözet van, és ezt a különbö­zetet az adózók meghallga­tása után jövedelemadóval rója meg. Az ilyen életmód szempontjából feltételezett jö­vedelem tekintetében a pénz­ügyi hatóság az illető adózó­hoz kérdőivet intéz, amelyet a jövedelmét eltitkoló adófize­tőnek nyolc napon belül ki­tölteni köteles. Természetes, hogy ennek elmulasztására valami sanktiót kell kitűzni s ezért a rendelet kimondja, hogy az adózó, aki a kérdő­ivet kitöltve be nem mutatja, vagy a hozzáintézett kérdé­sekre a választ megtagadja, az a megállapított adóalap 10 százalékát fizeti birság címén. Ugyancsak büntetés alá esik az az adózó, aki a hozzáinté­tézett kérdőivekre valótlan adatokat jegyez be. Egészen érthetetlen, hogy az ilyen adóeltitkoló adózókat a közérdek nevében most a sajtó egyrésze védelmébe ve­szi. Ha látjuk, hogy a verej­jékező gazda, a küszködő kis­iparos, a fizetésképtelenség hullámai között vergődő kis­kereskedő mily kínnal fizeti nehéz adóját, akkor igazán joggal megkövetelheti a kis­emberek százezernyi tábora, hogy a jólétben dúskáló, el­titkolt jövedelmeket élvező boldog kiválasztottak a ma­guk valóságos anyagi körül­ményeihez mérten vegyék ki részüket a közterhekből. Ez első követelménye az adózta­tás igazságosságának és ezt az igazságos adóztatást teszi lehetővé és bástyázza körül a sokat szellőzteti látszatadóz­tatás. Nem a látszatot, hanem a valóságos jólétet akarja és fogja megadóztatni a pénzügyi hatóságok ébersége. Aki ez ellen tiltakozik, az bűntársává szegődik az adóeltitkolónak, akinek most már nehezebb lesz a zavarosban halászni. Miért nem fejlődött ki a gyü­mölcstermelés Esztergomban? A kifejlődés elmaradásának meg­van a történeti oka. A feltett kérdésre röviden azt felelhetjük, mert az esztergomiak­nak főfoglalkozása a borgazdaság volt, mely eléggé jövedelmezett és jólétet adott. Nem kellett a mező­gazdaság más, szintén különleges ágazatát munkakörbe illeszteni. Igy szorult háttérbe a kalászosok, a kapásnövények termelése, az állat­tenyésztéssel a tejtermelés stb. Az emberek letelepülésére Esz­tergom környéke alkalmasnak bizo­nyult. A letelepülő az életszükség­let anyagait megtalálta. A nyugalmi biztonságot a földrajzi adottság nyújtotta. Védelmi helyül a Várhegy erődítésként kínálkozott. Az ókorban, a római uralom alatt, a vár már kiépített hely volt. A hunnok és avarok népvándorlása­kor Esztergom megerősített vár volt. A honfoglaló magyarok kifejlődött mezőgazdaságon kívül Esztergom­ban ipart, kereskedelmet és szel­lemi műveltséget találtak, azért Géza fejedelem alatt a magyarok főváro­sává lett. Esztergom hegyei ősidőktől szőlőt és gyümölcsöt termettek, mit a hon­foglaló és letelepült magyarok a már itt talált népektől megtanultak és a gazdaságot ezen irányban foly­tatták, fejlesztették napjainkig. A földbirtok felosztás alá került. Jutott ebből a főnemesnek, köz­nemesnek és így a jobbágyaknak mint földmíveseknek is. Idővel kiala­kult a polgári birtok. Tudjuk, ezen birtoklási rendszer megváltoztatását a f;ancia forradalom indította meg a XVIII. század végén. Ezen moz­galom a XIX. század első negyedé­ben nálunk is bekopogott, majd az 1848—49. évi forradalmakban erős k'fejezésre jutott és befejezését az 1867. évi kiegyezéssel érte el. A megcsontosodott rendszerekhez az emberek görcsösen ragaszkod­nak. Az új célkitűzések előtörnek, a teret lassacskán hódítják meg. Az új időkhöz új embereknek kell ki­alakulniuk. A fejlődés a nagy tár­sadalomban csigamódon halad. A nagy találmányok hosszas fejlődé­sek után jönnek gyakorlatba. A mezőgazdaság irányváltozásá­hoz hosszú idő és sok jó példa kellett. mrnse» Szombaton szept. 3-án 8 órától folyt. Vasárnap, szept. 4-én 3, 5, 7 és 9 órakor Főszereplő: Greta Nissen, Edmund Love Garnizon ördöge ^Korzóban;

Next

/
Thumbnails
Contents