ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-07-31 / 83. szám

ESZTERGOM Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill ***** M gjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVII. évfolyam, 83. szám. Vasárnap, 1932. július 31 Ernszl Sándor, Czeftler Jenő és Wolff Károly gazdasági és szociális bajaink okairól és az orvoslás módjáról. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt zászlóbontó Esztergomban. Esztergom, 1932. július 31. Ami tizenkétéves küszködéseink után biztosan megmaradt számunkra elégtételül a múltra és buzdítóul a jövőre: az a tiszta, nyugodt lelkiismeret. Tiszta, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy helyes irányt követtünk, helyes elveket vallottunk és'jót akartunk. íme, a keresztény politika vezérei, akik csütörtökön Esztergomban voltak, megállapították azt, hogy sok minden másként alakult volna, és sok bajt elkerülhettünk volna, ha mindenütt az országban úgy kitartottak volna a keresztény politika támogatása mellett, mint Esztergom tette az utolsó nehéz 12 esztendő alatt. Bizonyos, hogy ha nem is lenne oly rózsás a helyzet, mint amilyennek óhajtanánk, hiszen a leghatalmasabb államok is ezer bajjal küzdenek, de a keresztény kormányhatalom, amely mögött osztatlanul áll a nemzet ereje, talán inkább meg tudott volna küzdeni a tőke-, pénz- és kartellérdekeltségek lelketlenségével, talán inkább meg tudta volna szervezni a termelést és fogyasztást — ha kell — a profitéhes bankokrácia ellen is biztosítva a osonka ország népének boldogulását. A gyűlés tanulsága egy nagy mementó: vigyázzon a keresztény magyarság, hogy örökös rekriminálásaival, széthúzásával ne hajtsa ellenségeink malmára a vizet, a kereszténység elvei tartsanak bennünket össze a politikai életben és ne engedjünk abboly hogy a gazdasági életet is a kereszténység törvényei szerint kell átszervezni. Minél vészesebb a fergeteg, annál inkább szorítsuk egymás kezét és ne engedjük pihenni a keresztény politikát addig, amíg a gyakorlatban, a gazdasági életben ki nem vívtuk azt, amit eddig nem sikerült. Nagy baj volt, hogy az első fellángolás után elengedtük egymás kezét és sokan úsztak a hangulattal és azok közé állottak, akik nem annyira a közéleti bűnösök elűzésén, mint inkább a keresztény politika lejáratásán dolgoztak. A csütörtöki politika zászlóbontás után legyen összetartás az esztergomiak között. Az öszszetartás erőt ad mindnyájunknak e bajok könnyebb elviselésére és hatalmat azoknak, akik a mi politikai elveink alapján a nép érdekében cselekedni akarnak. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt vármegyei értekezlete iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Csütörtökön este 6 óra után gyülekeztek a Fürdő Szálló nagytermében a meghívottak. Megjelent a gyűlésen dr. Breyer István püspök, dr. Lepold Antal, dr. Szokolay Antal, dr. Meszlényi Zoltán, dr. Drahos János, Jeszenszky Kálmán prelátuskanonokok, Mátéffy Viktor prépostplébános, országgyűlési képviselő, vitéz SzívósWaldvogel József ny. tábornok, Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, Csanády István bányaigazgató, dr. Frey Vilmos és Kocsán Károly országgyűlési képviselők. Résztvett a gyűlésen dr. Lingauer Sándor főispán és Glatz Gyula polgármester, és az esztergomi polgárságon kívül megjelentek a vármegye községei szervezeteinek megbízottai is, — kisgazdák, iparosok, kereskedők, tisztviselők szorongtak a teremben, amely a zsúfolásig megtelt, amikorra a nagyszabású értekezlet megkezdődött. Fél hét óra elmúlt már, amikor a bíboros-hercegprímásnál tisztelgésen volt keresztény párti vezérek, Ernszt Sándor dr. ny. miniszter, dr. Czettler Jenő, gróf Esterházy Móric volt miniszter, dr. Wolff Károly és Túri Béla lelkes éljenzés közben a terembe léptek. Az értekezletet dr. Fehér Gyula nagyprépost, díszelnök nyitotta meg, aki üdvözölte a párt vezetőségét. Utalt a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt programmjára, amely keresztény alapon akarja elérni azt, hogy mindenkinek jusson kenyér ebben az országban. Tizenötéves megegyezés Ausztriával, az export és a belső fogyasztópiac megszervezése, — telepítés a munkanélküliség enyhítésére. Az első szónok dr. Czettler Jenő volt, aki a gazdasági kérdések fejtegetésével kezdte beszédét. — Békében Magyarországon 65— 66 ember élt egy • km.-en. Ma, több mint 90-nek kell megélnie ugyanazon a • km.-en, — mondotta. — Békében itt volt a nagyszerű Bácska, Temes és Torontál-megye, amelynek területéről annyi élelmiszer, búza, kukorica jutott az országba, hogy maga elégséges volt az ország egész lakosságának eltartásához. De tessék ma végigutazni Budapesttől le Halasig és megnézni azt a vigasztalan homokos, szikes, mocsaras területet! Ebből kell ma nekünk megélni! A nyomorúságnak adottsága itt van már. Többen vagyunk a kenyérhez. — De nemcsak itt a baj, hanem ott is, hogy azelőtt a piac mindig biztosítva volt. Ma? Nem elég, hogy túrjam azt a földet. Mikor kész az aratás, szaladgálhatok utána, hol kapok vevőt a termésre! Itt vagyunk például szőlősgazdák. — A pince tele borral. De hol lehet értékesíteni? Ha nincs katasztrofális termés, nem lehet megoldani a kérdést. 120 holdas szőlő ma nem irigylésre méltó dolog.* Biztos adósság. Kiadás jövedelem nélkül s a gazda azt mondja, nincs kivezető út már, csak ha az Úristen megáldja óriási katasztrófával ezt a földet, hogy egy évi termés egészen eltűnjön. Most csak így tud lélekzethez jutni a gazda. Igaza van. — Itt van a búza. Ha ma a rozsdakár az ország legnagyobb részén tönkre nem teszi a termést, törhetnénk a fejünket, hogy az ötmillió mázsa felesleges búzát hol tudjuk eladni. A gyümölcsnél, állatnál szintén ezt látjuk. Dolgozunk, de kinek dolgozunk? Nem irigylem a munkás sorsát, akinek a feje felett folyton a munkanélküliség veszedelme lebeg; do akármilyen nyomorúságosan fizetik is, legalább tudja, hogy a hét végén mennyi napszámot kap. A gazda nem tudja, hogy azért, amit a földbe tett, milyen napszámot, milyen munkabért kap, mire a csűrbe kerül. — Mert az értékesítés kérdése nincs rendezve. Nem is lehet rendezni, mert nem tőlünk függ. Ennek az országnak a fundamentuma a mezőgazdaság. Ha a gazdának pénze van, mindenkinek van. Ha a jólétet emelni akarom, csakis a mezőgazdaság sorsának emelésével tudok általános gazdasági Jólétet elővarázsolni. -— Ezért vagyunk mi, a keresstény gazdasági párt, — ha nem is kiabáljuk gazdapártnak magunkat, — agráriusok, gazda-érdeket védők a múltban, jelenben és a jövőben is, mert a gazdasági érdek általános országos érdek. Ezt nem engedjük kisajátítani senkinek, épp úgy, amint ahogy a gazdának az a föld, amelyet túr, nemcsak telekkönyvileg tulajdona, hanem a magyar hazának egy része is, melyet őriz, oltalmaz és ha kell, a vérével is védelmez. — De hogy tudnánk mi most a gazdán segíteni? Ez a kérdés. Az ellő dolog, a kttl-