ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-07-15 / 76. szám

A vörös kéz. Az az olvasó, akit nem vakitot tak még végleg el a pártszenvedélyek, s józan mérsékletének legalább egy részét megőrizte, megdöbbenve szemlélheti napról-napra azokat a híradásokat, amelyek a külföldről jövő zavargásokról szólnak. Németországban a nemzeti szocialisták és a kommunisták titkos polgárháborúja lassankint nyilt harcokká fajul. Belgiumban, "Svédországban a sztrájkoló munkások támadásait az államhatalom kénytelen volt fegyverrel elnyomni s a világ más részeiből is olyan nyugtalanságokról és mozgalmakról érkeznek hirek, amelyek arra mutatnak, hogy valami nagy központi irányitószervezet dolgozik s megakadályozza a felzaklatott emberi indulatoknak rendes mederbe való terelését. Senki előtt sem titok, hogy ezt a központi 'rányitó szervet Moszkvában kell keresni. Amióta az orosz bolsevizmus úgy véli, hogy odahaza biztonságban érezheti magát, annál nagyobb hévvel folytatja s ha kell pénzzel, támogatja a külföldi agitációt, hogy elérje nyíltan is bevallott célját, a világforradalmat, amelynek győzelme után a proletárdiktatúra „áldásaiban" részesülnének a világ népei. Nem is beszélve arról, hogy ez a proletárdiktatúra a legmérhetetlenebb elnyomást s még a mainál is elrettentőbb gazdasági elnyom orodást jelenti, hozzá kell vennünk mindazokat a rémségeket, amelyeket ilyen erőszakos s a lakosság túlnyomó többségének érzésvilágával nem találkozó átalakulás elkerülhetetlenül magával hozna. Bizony azok az elemek, amelyek még ragaszkodnak a polgári józanságnak és jogoknak a jótékony intézményeihez, amelyekben még benne él mindazoknak az értékeknek a megbecsülése, amelyeket évszázados kultúrfejlődés lassú folyamata termelt ki, mint gyöngyöt a kagyló, aggodalommal kell hogy lássák ezeket a vad összeütközéseket és gondolkozniuk kell azokon a védelmi eszközökön, amelyekkel ellensúlyozhatok ezek a felforgató kísérletek. Mikor azt látjuk, hogy úg/ a szélső jobb, mint a szélső*bal embereinél oly fanatizmus nyilvánul meg, amely végeredményben az élet semmibevevéséhez vezet a pártgondolat szolgálatában, ana a következtetésre kell jutnunk, hogy a polgári józan elemek ,a kétoldaliéi jövő nyomásban csak akkor nem fognak felőrlődni, ha maguk is ugyanolyan szívóssággal ragaszkodnak eddig megőrzött ideáljaikhoz, mint a jobb és baloldaliak a most hamarjában kitermelt eszméikhez, ha ugyanúgy megbecsülik valóságos és tényleges termékeit világnézetüknek, mint amilyen fanatizmussal ragaszkodnak amazok a nem is valóságos, hanem csak képzeletbeli világuk állítólagos előnyeihez. Magyarország annak idején már megkóstolta a proletárdiktatúra ke serüségeit s így annál inkább felteheti az ember, hogy itt az emberek józanabbak és okosabbak és minden felforgató törekvést a múltra való visszaemlékezéssel kilöknek a község védelme alól. Ha igazságosak akarunk lenni, meg kell állapítani, hogy Magyar országon tényleg nagyon kevés azoknak a száma, akik a legszélsőségesebb törekvésekkel rokonszenveznek, mégis a világban szerte lefolyó eseményekkel kapcsolatban azt szeretnők, hogy a szélsőséges törekvések ellen való küzdelemben a magyar társadalom még a mainál is nagyobb egységet mutasson. Hogy a proletárdiktatúrát célzó törekvések megakadályozásában és bírálatában ne lássanak egyes körök felekezeti, vagy faji kérdéseket, hanem csak azt a tiszta és jól megalapozott törekvést, amely minden erővel el akar hárítani a nemzet jövő sorsa elől olyan esetleges megpróbáltatást, amelynek követkéz menyei egyenesen kiszámíthatatlanok. Azt látjuk, hogy a világ nagy államai közül ma is azok haladnak az élen, amelyek igenis biztosítják népeik számára a szabadság meglehetős széles skáláját, de minden erővel küzdenek a szabadosság ellen, ahol megvan a szólás és véleménynyilvánítás joga, de nincs meg az izgatásé, ahol az állam szociális gondoskodása kiterjed a szegényekre és védelemreszorulóra, anél-1 kül azonban, hogy felbátorítaná aj rablás és elkobzás híveit. Gondol-1 junk csak pl. Angliára, vagy Franciaországra, ahol mindenki meg lehet elégedve a szabadságnak ma fennálló fokával s ahol ez a megelégedés éppen abban csúcsosodik ki, hogy nem is annyira az államhatalom, mint inkább a nemzeti közvélemény a maga nyers erejével fojtja el annak a jelentéktelen kisebbségnek a szélsőséges törekvéseit, amelyet nem a hatadás, hanem a pusztulás előhadának tart. Tanuljon a magyar közvélemény, ezeknek a nagy országoknak a példáján tanulja meg azt, hogy semmiféle politikai, világnézeti, vagy vallási ellentét nem vezethet oda, hogy olyan értékek kerüljenek veszélybe, amelyek a józan gondolkodású magyarság kilencvenkilenc százalékának kedveseknek és minden védelmet megérdemlőknek látszanak. Virágos Esztergom, — gazos, szemetes utcák. A legutóbbi cikkünkre olyan helyről jött válasz, amelyre a cikk címezve nem volt. Egyik törekvő, és a városszépítés terén érdemeket szerzett és mindenkor megértést tanúsított kiváló iparosunk nagyon is figyelemreméltó és rendkívül tanulságos levelet intézett a szerkesztőhöz. Teljesen jogos az az észrevétele, hogy a cikkünkben foglalt szemrehányást általánosítani nem szabad, ami azonban nem is volt célunk. A levélnek megértő és konciliáns hangja kötelességünkké teszi, hogy kijelentsük, hogy semmiképen sem feledkezünk meg arról a kegyeletes és áldozatos munkáról, amelyet a levélíró éveken keresztül kifejtett; a szemrehányás tehát neki igazán nem szólhatott. Rendkívül becses és megszívelésre méltó a levélíró azon kijelentése, hogy a maga részéről is helyesnek tartja cikkünknek azt a részét, amelyben azt fejtettük ki, hogy kertészeinktől is elvárhatunk a város virágosítása terén tettekben is megnyilvánuló áldozatot. Ez dederék beszéd! Milyen szép lenne, ha kertészeink ezen a téren egymással nemes versenyre kelnének s megmutatnák, mit tudnak. Pompás dolgokat lehet produkálni s a város közönsége szívből tudna gyönyörködni a nemes vetélkedés eredményeiben is és hálás lenne értük. Illetékes helyről tudtuk meg legalább, hogy a széthúzás fürge apostolainak kívülről jövő buzgólkodására kertészeink megbeszélésre gyűltek össze, amely megbeszélésnek a városi kertészet, illetőleg a kertész elleni akció volt a célja. Nagyon érdekes azt is tudni, hogy ez az akció — a sült gesztenyének a parázsból való kikaparása — nem találkozott osztatlan tetszéssel, mert hiszen még a megbeszélésen való részvételt is csak többszöri rábeszéléssel sikerült egyeseknél elérni. A mozgalomra nézve nagyon jellemző az érdekelt levélírónak nagy józanságra valló azon megállapítása, hogy konkrét adatok h-i anyában sérelmek megállapíthatók nem voltak. Szeretnénk, ha ezen tanulságokat kertésziparosaink is megszívelnék és az ugratóknak nem ülnének fel, hanem maguk gyomlálnák ki a közéjük keveredett dudvát és tesvéries összefogással alakítanák ki a „Virágos Esztergom"-ot. Neveljük csak meg közönségünket a virágok szeretetére, fog itt jutni minden kertész számára elég kenyér ! —ÉM i <WB—— ••••• I Nagy Anna-astáiyt rendez a; esztergomi Idegenforgalmi Hivatal a Fürdő szálló kerlhelyiségében. I F. hó 23-án este 9 órai kesdettel nagy Anna-estély lesz a Fürdőben. Kabaré, tombolajáték, konfetticsata, j női szépség-, férfi csunyasági verseny, tűzijáték a vízben, jazz- és cigányzene. Beléptidíj személyenként 1 P. A tombolajegy ára 50 fillér. A tombolajáték tiszta jövedelmét az esztergomi Stefánia anyaés csecsemővédő egyesület javára fordítják. A kabaréban résztvesznek a soproni színtársulat legjobb erői és a helybeli közkedvelt műkedvelők. Jazz- és cigányzenére reggelig tánc. A tombolajáték uyerernénytárgyai 17-étől a Vörös-féle üzlet kirakatában megtekinthetők. Kedvezőtlen idő esetén is megtartják az estélyi. Tombolajegy kapható : Vörös József kereskedésében, a Fürdő éttermében és az Idegenforgalmi Hivatalban. um? i ii iii iiw • ii imii I.IIHÍIII „gwasaga Az „Esztergom" tárcája. C» 25 Ha is a ín. Álljunk csak a látogatók karéjába, és várjuk a cserkésztábor legértékesebben kimagasló pillanatát! Tábortűz, el kalandozás a dicső múltban, honfibú, elmélyedés a sivár jelenben, tettekreszá'ntság a szebb jövő meg döntésére egyet jelent. E nélkül senkivel sem pöfög vissza a vonat, nélküle a látogatók kíváncsiság a hiányos kielégülést nyerne, mert ez a cserkésznevelés beszámolója, nyilvános fényképe. Vezényszavak pattognak. Megérkeznek á cserkészfiúk. Letelepednek a zászlórúd elé a tábortűz körül. Mokány, megbarnul* arcú fiúk pislognak a nagykarimás kalapok alól a pattogó tűz világánál. Közé pen Saly parancsnok ül, mintha felgyűrt ingujjal ő is gyermek lenne, mellette jobbról, balról és háta mögött azok a fiúk csücsülgetnek, akikért ő él, s akik őt szeretik. Cserkészszemek találkoznak a szülők és a többi látogatók mosolyderűs pillantásaival. Megnyílnak az ajkak, ropo^ósszövegű dalok, hazafias érzelmeket fakasztó énekek csendül-j nek a pihenő erdők sötét mélysé-l| gélől visszhangozva a sercegő tábortűzet elnyomó lendülettel. Könnyázoítak a szemek, amikor dagadó kis keblek kettős hangban harsogják a néma hegyek gyászoló völgykatlanán át a csehektől bitorolt magyar föld felé: „Akármerre járok, mindig arra várok, Mikor fogjuk visszavon n i Nagy ma gy arországot." Vájjon látják-e, tudják-e mindenütt, íiogy hány ilyen tábortűz edzi éjjelnappal a büszke magyar ifjúság honszerelmét a szenvedésben tettekrekészebbé, ha szükség lesz a magyar ősök termékeny vérétől áztatott ezeréves, csatákban dacosabbá keményült földjére tetemre hívni a gyilkos szerbet, az alattomos oláhot, a hazug csehet és a sanyargató osztrákot, tettük is acélosan biztos célkitűzésű s eredményes legyen a magyarirtó zsákmányolókkal szemben. Táplálják a reményt az érzelmektől duzzadó ifjú szivek, amikor nem maradnak adósok a felelettel, és a vénülő csüggedők felé zengik: „Leszünk mi még boldogok is Nagymagyarországon !.".." Szegény magyar ! Milyen piciny a te csonka földed, ha a Kárpátoktól ölelt hazád már nagy, amely úgy is sok-sok nemzet hazájának csak elenyésző sarkát tenné! É í voltak ennek is irigyei, bár más föld után nem áhítoztál, és most is csak ezért sóvá; rogsz ? ... Egyszer végezni kell az irigység ádáz munkájával ! Majd akkor fo^ja a leszámolást elintézni a magyar ifjak karja, ha nevelésükből dicsőségesen kipattant győzelmek árán boldogan ölelik a kárpátos Magyarország határára tűzött magyar zászlót, amelyet mi annyi pokolian dúló és hosszú győzelmes harcok után megtorpantán leejtettünk. Megpróbáltatás visz a boldogság útjára !... Éppen ezért igaz a cserkészfiúk dala! Felocsúdít a bánatos magyar gondolatokból később feltörő rímes dalegyveleg mosolyra késztető tartalma. Változatossá teszik a műsort: „Éljen Saly bácsi, éljen Sebők bácsi" cserkészkiáitások, amely őszinte megnyilatkozásokat hasonlókkal toldja meg a látogatogatók együttérzése. Dr. Saly Arnulf parancsnok délceg alakja emelkedik szólásra. Bensőséges szavakkal köszönti a cserkészmamákat és papákat. A táborozáskeltette fölösleges aggodalmakat eloszlató kijelentései tetszéssel találkoztak. Úgy volt, mint mondta. Az első ízben látogatók mindjárt a fekhely után érdeklődtek, míg a cserkésztábort többszöri látogatásukkal megtisztelő szülők nyugodtan jöttek ide, hogy gyermekük jó helyen és biztos felügyelet alatt van. Majd Őeminenciájának mond köszönetet, hogy a táborozást a bencésdiákcserkészek részére nagylelkűen lehetővé tette. Utána Orosz erdőíanácsos gondosságát dicséri, aki feleségévei résztvett a kiránduláson, és mindenre kiterjedő figyelmével s előrelátó felügyele-