ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-05-25 / 56. szám

sssBtBBsaaa ESZT Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. M. gjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. 1 — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. XXXVI8- évfolyam, 56. szám. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Szerda, 1932. május 25 Esztergom közönsége vasárnap nagygyűlésen követelt igazságot Magyarország számára. Esztergom közönsége va­sárnap délelőtt 11 órakor lel­kes részvétellel nagygyűlést tartott a Széchenyi-téren és ezzel dokumentálta az orszá­gos revíziós nap mozgalmai­hoz való csatlakozását. A gyűlést vitéz Szívós Waldvogel József tábornok nyitotta meg, az ünnepi szó­nok dr. Csonkás Mihály reál­iskolai tanár volt, aki hatásos szép beszédében bizonyította a trianoni szerződés folytán keletkezett magyar helyzet tarthatatlanságát. A gyűlés az alábbi hatá­rozatot hozta, amelyet fran­cia nyelvre is lefordítottak és a világ összes vezető politiku­sainak elküldöttek: A Páris-környéki békeszerző­dések felforgatták Kelet-Európá­nak évszázadok óta kialakult gaz­dasági rendjét s az uralmi elv kiméletlen érvényesítésével gaz­dasági és politikai téren intézmé­nyesen szembeállították egymás­sal a győztes és legyőzött orszá­gokat. Ennek folyományaként az egyes államokat gazdasági autar­chiára kényszerítették s az így felidézett állandó vámháborúkkal az egészséges árúcserét lehetet­lenné tették. Az ipar, mezőgazda­ság, a kereskedelem válságba ke­rült, a munkanélküliség ijesztő arányokat ölt, az államok pénz­ügyi nehézségekkel küszködnek, a nép szegényedik és a Dunavölgy államainak gazdasági katasztró­fája egész Európa rendjét veszé­lyezteti. Ami Magyarországot illeti, a trianoni békediktátum ezt az esz­ményi földrajzi és gazdasági egy­séget öt részre darabolta, kisza­kított belőle 13 millió magyar állampolgárt, köztük több mint három és fél millió szinmagyart, elvette területének majdnem há­romnegyedrészét, megfosztotta nyersanyagforrásaitól s ezáltal megbénította gazdasági életét. Magyarország és a dunavölgyi államok gazdasági és politikai összeomlásának megakadályozása céljából a magyar nép a Duna­völgy rendezését szükségesnek tartja, minden erre irányuló tö­rekvést teljes erejével támogat, ily együttműködésben azonban •csak a teljes egyenjogúság alap­ján és minden uralmi célzat ki­kizárása esetén vehet részt. A gazdasági együttműködésnek is aiapfeltéteíe az őszinte politikai megbékülés, a lelkek megnyug­vása, az pedig csak a trianoni békeszerződés által elkövetett igazságtalanságok revíziója után következhetik be: ennélfogva a magyar nép múlhatatlanul szük­ségesnek tartja a békeszerződés területi rendelkezéseinek megvál­toztatását, a wilsoni pontokban lefektetett és a győztes hatalmak által is hangoztatott nemzeti elv és önrendelkezési jog alapján. A nemzeti elv alapján visszaköve­teli a szinmagyarlakta területeket, amit a Millerand-féle kísérőlevél is kilátásba helyezett, az önren­delkezési jog alapján pedig a Magyarországtól elszakított és az utódállamokhoz csatolt vegyes­ajkú területeken semleges és pár­tatlan adminisztráció felügyelete alatt mielőbb népszavazást kö­vetel. A Dunamedence békéjéhez és fejlődéséhez ez az egyetlen út vezet el. Esztergom város, 1932. máj. 22 Vitéz Szívós­Waldvogel József a nagygyűlés elnöke. Krompaszky Sándor a nagygyűlés jegyzője. Az iskolaszék teljes elégtételt adott Mátéffy Viktornak a szent­tamási iskola ügyében és meg­állapította a vádak alaptalan­ságát és igaztalanságát. Az esztergomi elemi isko­lába beiratkozott gyermekek számszerű statisztikája alap­ján, amelyet évenkint be kell küldeni a minisztériumba, ez évre úgy döntött a kultusz­miniszter, hogy a Szent Imre fiúiskolával ugyanegy épület­ben levő szenttamási fiúiskola külön igazgatósága szüntet­tessék meg és a szenttamási fiúiskola a Szent Imre fiúisko­lával egy igazgatás alá kerül­jön. Ez az adminisztrációs és rendtartási szempontból két­ségtelenül racionális és helyes rendelkezés természetesen nem érinti a szenttamási iskola belső tanítási rendjét, főként nem pasztorációs munkáját, egyáltalán nem akadályozza Keményfy K. Dániel plébá­nosnak, az intézet hitoktatójá­nak munkáját, hanem ezt a rendelkezést az iskolaszék is mindenkor úgy értelmezte, hogy a szenttamási iskola — amiként most is van — az épület alsó termeiben külön elhelyezve végzi feladatát, csu­pán az adminisztrációs mun­kát fogja egy igazgató végezni és az igazgatói jogokat és kötelességeket fogja egy sze­mély gyakorolni. Ezt a miniszteri rendelke­zést megérkezése után éles hangon támadta Keményfy K. Dániel vízivárosi plébános, a saját jogkörének megnyirbá­lását és a szenttamási iskola sérelmét látta benne. Szemé­lyeskedő cikkekben kritizálta a rendelkezést, kirohanásokat intézett Mátéffy Viktor prépost­plébános iskolaszéki előadó ellen, és a rendelkezést az ő személye ellen irányuló „poli­tikai bosszúnak" minősítve le­veleket irt a város polgár­mesterének, sőt a szenttamási egyházközség elé vitte az ügyet, amelynek szenvedélyes tárgyalása után egy minden reális alapot nélkülöző memo­randum született meg, — telve személyes támadásokkal. Esztergom szab. kir. város iskola­széke f. hó 23-án, hétfőn délután tárgyalta többek között — melyekről következő számunkban emlékezünk meg — a szenttamási iskola sok port felvert ügyét dr. Fehér Gyula nagyprépost elnöklete mellett. Mátéffy Viktor prépostplébános, iskolaszéki előadó felolvasta Ke­ményfy K. Dánielnek már emiitett ;két levelét, amelyet az iskolaszék tagjai megütközve és sokszor a kézenfekvő valótlanságokon moso­lyogva hallgattak végig. A levelek­ből kirívó durva személyeskedést a szenttamási tagok is elitélték. Mátéffy Viktor a levelek felolva­sása után hangsúlyozta, hogy neki a szenttamási iskola igazgatóságá­nak megszüntetése ügvében semmi része nincs, majd bizonyította, hogy a levelekben foglaltak telve vannak szemenszedett valótlanságokkal, a levelekben foglalt vádakat pedig visszautasította. — Én minden kérdést az iskola­szék elé hoztam és nyilvánosan tár­gyaltam, — nem tehetek róla, hogy Keményfy bizottsági tag úr a gyű­lésekre nem jár el. Ezután az új elemi iskolák felépí­tésének hiteles történetét és a szent­tamási iskola mai elhelyezésének körülményeit ismertette Mátéffy Viktor. — A kultuszminisztérium nevében Esztergomban járt Pogány minisz­teri tanácsos állapította meg az arra hivatott bizottsággal egyetemben annak idején, hogy a város elemi iskoláinak elhelyezése kritikán aluli, tűrhetetlen és egészségtelen. Ez fő­ként a szenttamási iskolára vonat­kozott, amelynek rozzant épületé­ben most az ipariskola sínylődik. — Együttesen és nyilvánosan, a pénzügyi bizottságban és a közgyű­lésen határoztak a 16 tantermű új iskola államsegéllyel való felépíté­séről, — természetesen azzal a cél­lal, hogy az új épületben a szent­tamási iskola is tisztes, a pedagó­giai és egészségügyi követelmények­nek jaegf elélő elhelyezést nyer. így is történt. — A szenttamási iskola az épü­let földszintjén külön van elhe­lyezve, — ahol a vízivárosi plébá­nos úr teljes lelkipásztori és hit­oktatóijogkört élvez. Még a létszám­csökkenés miatt az emeletre áttett első osztályos szenttamási gyerme­keket is összegyűjtik a tanítók és előadás után a plébános úr paszto­rációs és szociális gondoskodására bocsátják. Ez így van most, és így lesz ezentúl is! — Soha sem vettem magamnak bátorságot, — folytatta Mátéffy — hogy a szenttamási iskola terüle­tére belépjek. — A szenttamási iskolát nem én, hanem a városi hatóság helyezte el. (Dr. Brenner Antal: Ez teljesen igaz!) — Higiénikus szempontok és al­kalmatlanság miatt nem lehetett az ipariskolát az új iskolába helyezni. Különben is az új padok oly kicsi­nyek, hogy abba az iparostanulók csak úgy férnének el, hogy a pa­dokat — a város drága vagyontár­gyait — rövidesen szétnyomnák. — A gyermek egészsége elleni bűn volna a szenttamási gyermeke­ket a szép új épületből a rozzant Szerdán, május 25-én 8 órától folyt.: Vasárnap, máj. 26-án 3, 5, 7 és órakor: A SZERELEM SZIGETE KORZÓ MOZGÓ

Next

/
Thumbnails
Contents