ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-05-22 / 55. szám

2 DÉLI HIREK Harry Piel a világ legégetőbb problémájával foglalkozik legújabb filmjében Kevesen akadnak a filmszínészek között, akik éppen olyan tehetsége­sei a játék művészetnek, mint az ar­tistaprodukcióknak. A legtöbb ismert nagyság helyett úgynevezett dublót, helyettest kell beállítani, aki aztán a főszereplő maszkjában megcsinálja a bravúros mutatványt. Harry Pi el ta­lán az egyetlen, aki saját életét koc­káztatja minden filmjében. Aki he­lyett nem kell artistát beállítani, hogy elvégezze a kijelölt produkciót. Ezért értékesebb Harry Piel minden alakí­tása, mint hasonló filmsztárkollé­gáié. Ebben az új filmjében is Harry Piel a lélekzetállító artistamutatvá­nyok olyan sorozatával lepi meg a moziközönséget, amellyel koronát tesz összes eddigi szerepei fölé. Repülő­produkciói a legelszántabb pilótának is dicsőségére válnának. A légi madár biztoskezű kormányzója Harry Piel, mint ahogy fölényes, gyakorlott szí­nész, elegáns világfi és hódító sze­relmes is egy személyben. A fantasz­tikus filmtörténetnek nemcsak cso­dálnivaló hőse, főszereplője, de ren­dezője is Harry Piel, az univerzális tehetségű, kedvelt filmművész. A film meséje a következő: Az éjszakában egy repülőgép ber­reg a metropolis fölött. A kivilágí­tott kőtenger ferde síkokban rohan, női a gép alatt, — csak néhány perc még és a leszálló aeroplánt elnyeli a város. Egyetlen utasa, Harry Par­ker azonban ezt nem várja be. Ejtő­ernyőt csatol a derekára és kiugrik a gépből A repülőtéren detektívek várják az aeroplánt. Izgatottan fag­gatják a pilótát, hogy magányos utasa hova lett. Veszedelmes kémet gyanúsítanak benne, aki meg akarja szerezni Managan professzor félelme­tes találmányát, a várospusztító ha­lálgázt. Harry Parker ezalatt szeren­csésen leszállt egy hatalmas épület tetejére s egy óra múlva már nagy­ban tanácskozik barátjával a sánta Basinnal. Csakugyan a félelmetes ta­lálmányról van szó. A mérgező gáznTc ellen küzdő genfi világszövetség meg­bízta Parkért, hogy a tanártól meg­vegye a halálgázt és megsemmisítse. De senkisem tudja, hogy Managan professzor hol dolgozik. Laboratóriu­mát egy tönkrement gyár épületében rendezte be, ahol csak a Sálit, az ipari kémelhárító szervezet főnöke és Ruth, a tanár leánya keresi fel néha. Parker a római képzőművészeti aka­démián, egy évvel ezelőtt, megismer­kedett a leánnyal és most felkeresi, hogy megtudja tőle a professzor cí­mét. A találkozásból szerelem lesz és Ruth elárulja a titkot Parkernek. Sok viszontagság után az elszánt fia­talember végre a professzor elé ke­rül és felszólítja, hogy semmisítse meg szörnyű találmányát. De Sálit is megakarja kaparintani a haláigázt, hogy hasznot húzzon belőle. A próba­töltés már ott van az áruló kezében, amikor Parker meglepi, az acélpalack eltörik és a gáz kiárad belőle. A bá­tor fiatalembert csak egy gázmaszk menti meg a biztos haláltól, míg az áruló életével lakol a vakmerő kísér­letért. A professzorban felülkereke­dik a lelkiismeret és megsemmisíti találmányát, Parker pedig elnyeri Ruth kezét. Minden naggiiafaloin gázháDordra Mszfll... PMMémí a $MMMrú elleni védeftezes mftdtafra A világháború befejezése óta el­telt tizenkét esztendő alatt az ame­rikaiak csakúgy, mint a többi fegy­verkező nép, megtalálta a módot a támadógáznak olyan anyagokkal való kombinálására, amelyek minden eddig ismert maszkon keresztülha­tolhatnak. Ez a gáz nagyobb mennyi­ségben belélegezve, harminc másod­perc alatt kezdi romboló hatását a szervezetben és hat-tíz óra alatt ha­lált okoz. A francia kémikusok gázainak ne­vét eddig senki sem hozta nyilvános­ságra. Angol és svájci megállapítás szerint a francia hadvezetőség kezé­ben olyan gázcsoport van, amellyel szemben eddig nem találtak védeke­TITKOS KÜLDETÉSBEN (HALÁLGÁZ) Rendezte: Harry Piel. Gyártási vezető: Joe Pasternak SZEMÉLYEK: Harry Parker Harry Piel Managan professzor Eduard von Winterstein Ruth, a leánya Maria Solveg Salif, a titkos szolgálat főnöke Leonard Stecke! Baschin, a sánta ember Reinhold Bernt Brandes Ferdinand Hart A miniszter..* Ferdinand von Alten Hangfelvétel: Tobis Klangiilm. Universal-film tmmmmmmamiasm Gáz!... A tízmilliós hangyaboly, Európa szíve, a kontinens legnagyobb metro­polisa, amelynek dolgozó népe üzle­tekben, irodákban, műhelyekben, gyárakban szorgalmaskodott, riad­tan figyelt fel a futótűzként elter­jedt hírre: HÁBORÚ! ... Percekig állt a munka az egész vonalot. Az emberek emlékezetében még ott rémített a két évtizedelőtti világégés felejthetetlen képe. Es most, hogy egy újabb vész előszele száguldott végig a fővároson, foko­zott döbbenet lett úrrá tízmillió élő lélekben, fiatalban, öregben, sze­gényben, gazdagban egyaránt. A legutóbbi világháború óta hét­mérföldes csizmákban rohant fejlő­dése útján a modern haditechnika és nem kisebb tempóban licitáltak egy­másra az egyes államok hadikészülő­déseik során. Az új stratégia már nem a közelharcra, nem a tízezrek és százezrek erejének összemérésére és nem a fegyverek pusztítására ala­pozta a 'övendő sikereit, hanem egy sokkal hatásosabb eszközre, olyanra, amely a legrövidebb idő alatt a leg­nagyobb területen és a legszámotte­vőbb tömeget képes háláiba küldeni. Ez a félelmetes eszköz a kémia diadala, a gyilkos méreg, az embert, állatot, növényt ölő gaz, amely per­cek alatt végez mindennel, ami út­jábe akad és ami életet él. GÁZ!... GÁZ!... GÁZ!... A három betűből álló halálos me­mentó villant át a milliók agyában, képzeletében és a megszokott robot egyszeriben megtorpant a megrémí­tett hangyabolyban. A munkára len­dült karok energiája lehűlt, az alkotó szellem megbénult, a spekuláció az érdektelenségbe süllyedt, a szerelem érzése kialudt a szívékben, amelyeket most már csak az ösztönös, állati fé­lelem, a védekezés és a menekülés problémája dobogtatott. A rendes, napi kerékvágásukból kizökkent emberek szinte tébolyul­tan, cél nélkül, reményvesztetten lá­tottak-futottak az uccák labirintusá­ban. Elborult, ködös tekintetük az ég felé meredt, ahonnan a halál ijesztgetett le rájuk. A gyilkos gázt lestek a magasságból. Ha egy gya­núsabb, nagyobb felhőt fogott fel riadt pillantásuk, őrült módjára or­dítottak fel és szaladtak szerteszét. A halálos méreg közeledését látták az ezüstszínű bárányfelhőkben is ... Hosszúnak tűnő napok, végtelen­nek tetsző hetek multak el ebben a páni félelemben, miközben az ellen­ség milliói titokban, de annál láza­sabban készttették elő a biztos ha­lált. Repülőgépek raja, gyilkos gáz­zal telt bombákkal félszerelve, várta az indulás pillanatát, hogy pillanat­nyi pontossággal a kijelölt helyre dobja le öldöklő mérgét a tízmilliós város számos pontján. GÁZ!... GÁZ! ... GÁZ! ... Mintha lángbetűk írták volna fel az éjszakai égbolt sötétségébe ezt a rettenetes szót, aludni sem tudtak az emberek és minden pillanatban újból és újból leszámoltak az életük­kel. Mit használna a gázmaszk, a pin­cébe menekülés, a szobákban való légmentes önbebörtönzés? Ideig­óráig tartó életmeghosszabbítást. A vég elkerülhetetlen. A gyilkos méreg előbb-utóbb behatol a legrejtettebb zugba is, halált osztva embernek, ál­latnak, növényi vegetációnak. Mindenki leszámolt már az életé­vel, amikor egy éjszaka megszólaltak a város vészszirénái, hogy figyelmez­tessék a lakosságot a közeledő vesze­delemre. A tízmillió ember pillanatok alatt talpon volt a halálriadó félelmetes hangjára. Fejvesztetten, össze-visz­sza szaladgált az emberrengeteg. Ha­ját tépve, ártikulátlan hangokat or­dítva, egymást lökdösve, rúgva igye­kezett menedékhelyet keresni nyo­morult élete számára mindenki ... Apák gyermekeiket taposták agyon, férj a feleségét lódította el útjából, hogy minél hamarább védett zugba jusson a rohamosan ömlő, terjedő zést. A francia gázok a legveszedeU mesebbek abban a tekintetben, hogy a legkisebb mennyiségben is hatnak. Egy milligram gáz száz liter levegő­ben elegendő ahhoz, hogy harminc másodperc alatt megkezdje hatását és harminc perc alatt halálos bénu­lást okozzon. Németország volt az első hatalom, amely a gáztámadásokat igénybe­vette. A német gázok a sárgakeresz­tes és kékkeresztes csoportban azóta óriást fejlődtek. Romboló hatásuk vetekszik a franciáéval, eüenálhatat­lanságuk a Levnsit-éval. Természete­sen a titokban, tartott anyafok hatá­sáról nincs jelentés. A védekezés már az elmúlt világ­háborúban is nehéz volt a gáztáma­dás ellen. A katonák maszkot hordtak ugyan, de a különböző támadógázák ellen csak különböző maszkok nyúj­tottak védelmet. Ha tehát nem sike­rült a támadógázt gyorsan felismer­ni, a maszk ellenére is halálos volt a hatás. Azóta ezen a téren is na­gyobb a haladás. Több hatalom nem is titkolja, hogy olyan gázokat birto­kol, amelyek úgy vannak kombinálva, hogy anyaguknak egyik része az él­lenfelet addig fojtogatja, amíg le­vegő után kapkodva, le nem rántja az álarcot s akkor a másik alkatrész végez vele. De különben is, mint azt a német katonai szakértők legutóbb írásban is kimutatták, állandóan megvan annak a lehetősége, hogy egymásutánban egész ellentétes vé­dekezést kívánó gázokkal árasszák el a megtámadott tervletet és így a maszkokat értéktelenné és haszna­vehetetlenné tegyék. A Vöröskereszt három esztendőn keresztül pályázatot írt annak a ké­mikusnak jutalmazására, akL tökéle­tes biztonsággal ki tudja mutatni a levegőben a támadógázok jelenlétét, s ezzel kapcsolatban pályázatot hir­dettek a megfelelő védekezési módra is. Három esztendőn át maradt meddő ez a pályázat; a világ legjobb kémikusai tucatjával, sőt százával is termelik a gyilkoló gázokat, de nem képesek védekezni ellenük és a felidézett szellem már erősebb, mint a bűvészinas, aki a börtönéből kisza­badította. gáz elől, ha csak órákra, ha csupán percek röpke idejére is ... De a szálló méreg ellen nincs or­vosság, nincs menekvés. A parányi rovart a fa kérgébe fúrt fészkében épúgy megtalálja, mint a bölcs em­bert, a teremtés urát és koronáját raffinált rejtekhelyén, a föld alatt vagy a levegőben egyaránt. A színtelen, szagtalan gyilkos gáz, mint óriási takaró, ráüllepedett a tízmilliós Babilonra és nem bújha­tott ki alóla emberfia, sem más élő­lény ... Aratóünnepet ült a HALÁL ... A hajnali nap aranysugarai egy nagy temetőt borítottak be életosztó melegükkel. De élet már nem volt többé. Az élet kialudt, meghalt... Emberszív nem dobbant, állat nem hízott kövér legelön, búzakalász nem szökkent szárba, virág nem bimbó­zott, fűszál nem zöldéit, légy nem zümmögött többé ... Meghalt minden ... meghalt min­denki ... A gáz, ez a gyilkos méreg kioltott minden életet... Megölte az embert is, aki életre hozta... Talán megölte a háborút is! (v. <Ll

Next

/
Thumbnails
Contents