ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-05-22 / 55. szám

DELS HIREK Titokzatos gyilkosság: egy külvárosi uccán. Jelenet a Titkos külde­tésben c Harry Piel filmből. Harry Piel nem megy a mindennapi témáktól, mert igy közelítheti meg a közönséget Harry Piel ismét rendez, ismét játszik, beszél, csak éppen nem éne­kel. Harry Piel a békeidők, a néma­film korszakának legnagyobb már­kája volt. Nem kellett a mozi falára semmit kiírni, csak annyit, hogy Harry Piel játszik a filmen és az emberek törték magukat a jegyek után. Jött a hangosfilm korszaka és Kaivy l'iel darabig hallgatott. Azt hittük, hogy az idő rohanó árja el­temette. Téveaett mindenki. Harry Piel *armlt. Megtanulta, hogyan le­het a témáit összeegyeztetni a han­gosfilm követelményeivel. És most már meg is találta. Harry Piel ismét a legjobb márka, a leg­nagyszerűbb vonzerő. Harry Piel semmit sem engedett filmjein a né­mafilmjeiről ismeretes nagyszerű trükkjeiből, témájából, izgalmas for­dulataiból és jeleneteiből, hanem át­vitte hangra, ami eddig csak képben volt. Legújabb filmje, amelynek címe Titkos küldetésben, ismét a legna­gyobb siker ígéretével került ki a műteremből. Harry Pielnek, úgy látszik, van valami titka. Nemcsak úgy látszik, hanem valóban úgy is van. Egy kávéházi beszélgetés alkal­mával — mert Harry Piel a legbol­dogabb, ha kávéházi asztal mellett üldögélhet — elmondta a titkot. — Én nem magam tervelem ki a témámat — mondotta. — Vagy ha a témát magam építem is fel, de vi­szont az alapötletet a napilapok ha­sábjairól veszem. Mindig azt kere­sem, mi az, ami az embereket leg­jobban foglalkoztatja. És a témát az alapötletre építem fel. Most például divatja van a kémtörténeteknek, nagy divatja van Genfnek, amely a Népszövetség székhelye és így éven­ként kétszer-háromszor a világ kö­zepe és divatja van a jövő háború­ján való meditálásnak, üj filmem te­hát ezen az alapötletkomplexumon épült fel. Genfből indul ki a mese, kémek munkáját látjuk benne és a téma, a jövő gázháborúja. Hogy köz­ben milyen bravúrokat csinálok? Is­tenem, el tudom képzelni a légtor­nászt, hogy négylábú széken már nem is tud kényelmesen ülni! Én sem tudok egy-két nyaktörő trükk nélkül filmet csinálni. Éjszakai repülés a világváros felett A nagyváros fénytengerét — ha leszáll föléje az éj — mindnyájan is­merjük. Hatalmas fénybetűk, a leg­különbözőbb színekben izzó csíkok, szalagok, vonalak és egész homlokza­tokat beborító lángcsóvák borítják nappali fénybe a metropolisokat. A házak tetejét és csúcsát hatalmas vi­lágító-oszlopokká változtatják az izzókörték ezrei . . . ki törődik ve­lök az uccán járókelők között. De milyen máskép, milyen fantasz­tikusan hat a nagyváros láng folyama a repülőgépről. Köröskörül az egész földet homály borítja, a gép órálág hasítja a levegőt és csak az iránytű kormányozza, itt-ott kis falvak, apró lángocskák, egy-egy fontos közleke­dési főér; vagy eldugott tanya sza­kítja csak meg a sötétséget és vé­kony csíkjával felér a kabin abla­káig ... azután egyszerre csak a kö­röskörül súlyosan elterülő sötét ten­ger közepén a lángmező, mint valami sziget. Ezek a lángoló vonalak olyan tisz­tán mutatják a város kontúrjait, mintha valami játékszer terülne el alattunk. Szinte kezünkkel foghat­juk meg a hatalmas utakat, a szállo­dák sarokoszlopait és a szórakozó­helyek kivilágított tornyait. . . Előt­tünk egy hatalmas háztömb láng­folyóba borítva, mellette egy kupola, amelyet folyton változó lángvonalak tarkáznak » « , mesés látvány t , , Azután lehajlik a gép, már látjuk a repülőteret . . . már ragyognak a repülőgépkikötő hatalmas fényszórói­nak lánggömbjei, fénycsóváik má­sodpercenkint végigsimogatják gé­pünket, a csillogó talaj kísérlete mind közelebb jön hozzánk, mintha ferdén húzódna felénk, mindjobban tágul­nak az épületek kontúrjai, nem emel­kednek ki az elhagyott kopasz tájból, hanem ameddig a szem ellát a gép­ről, végtelen sorban állnak egymás mellett ... a gép alsó részén egy­szerre magnézium fáklyák lobbannak lángra, élesen tűnik elénk egy szem­pillantásra a repülőtér és a pályaud­var, a motorok leállnak, és a légi óriás gurulni kezd a földön . . . Az éjszakai repülés, a mesebeli él­mény, amelyet wosí a kamera meg­fogott, véget ért ... a kísérteties nagyváros ismét valóság, józan és mindennapi valóság . . . 00 képe Irta: BLEIER MOR ny. ezredes A repülés technikájának és a vegyi harcieszközök gyártásának óriási fejlődése olyan mértékben változtatja meg a hadvezetés mód­ját, hogy ezzel a nagy nyilvános­ságnak is behatóan foglalkoznia kell, hiszen nem utolsó sorban mindnyájunk testi biztonságáról és jólétéről van itt szó. A háborúkban eddig az volt a vezérelv, hogy fel kell keresni, meg kell verni az el­lenséges hadsereget. Igy történt ez az ókorban és a középkorban s így cselekedett Napoleon is. A stratégia törvényei mindig ugyanazok marad­nak, csak eszközei változnak az idők folyamán. A repülő fegyvernem minden ed­digi teljesítménye csak gyermek­játék ahhoz viszonyítva, amire az egy jövőbeli háborúban képes volna. Pershing, az északamerikai Egye­sült Államok hadseregfőparancsnoka, azt írja egy nemrég közzétett könyvében, hogy „a háromdimen­ziós — a föld felületén és a leve­gőben — való hadviselés objektuma nem annyira a katona, mint a fegy­vertelen, védtelen polgár. Tehát va­lósággal nem háborúról, hanem egy­szerűen lemészárlásról lehet szó a jövőben". Angol katonai körök és főleg Richardson tábornagy véle­ménye szerint néhány órával a há­ború kitörése után bombavető re­pülőnaszádok, amelyek elhomályo­sítják az eget, fognak az ellenséges ország fővárosai és gazdasági cen­trumai fölött eldübörögni és óriási lövedékek ledobása által olyan pá­nikot idéznek majd elő, hogy az em­bereknek a pincékbe és egyéb föld­alatti helyiségbe kell menekülniök. Ezzel a lehetőséggel számolva, Oroszországban új házak építésére csak úgy adnak engedélyt, ha az építkező kötelezi magát, hogy föld­alatti betonozott, robbanás és gáz behatolása ellen mentes helyiségeket is építtet. A bombavető naszádokat követik a gáznaszádok, amelyek a legveszélyesebb mérges gázokkal árasztják el az emberlakta vidéke­ket és onnan minden életet — még a növényeket is — kipusztítanak. Nagy városok elgázosítása tekin­tetében igen eltérőek a vélemények. Német szaktekintélyek nem hisznek ebben a veszélyben, mert 'azt vélik, hogy például Berlin elgázosítására nem kevesebb, mint ezer tonna mé­reganyagra volna szükség, amelyet csak háromezer repülőgép tudna szállítani. Ilyen nagyszámú aerop­lánt egy célra felhasználni még Franciaország sem volna képes, amelynek pedig a világ leghatalma­sabb légiflottája van. A németekével szemben az angolok véleménye az, hogy a legújabb mérges gázok olyan szörnyű hatásúak, hogy ezer apró gázfejlesztővel, amely már tíz repü­lőgépen is elfér, egész Londont el le­hetne pusztítani. A nézetek tehát, mint látjuk, igen eltérőek. Ha mélyebben bepillantunk e nézetkülönbség motívumaiba, köny­nyen kitalálhatjuk ennek okát is. Né­metországban nem beszélnek a leg­modernebb gázokról, de joggal fölte­het j ük, hogy ismerik őket. Ezek a legújabb mérges gázok hatásukban sokszorosan felülmúlják azokat, ame­lyekről a német szakkörök a fenti optimisztikus módon nyilatkoznak. Az angol szakemberek pedig ama régi angol szokás szerint járnak el, hogy a nép előtt sohasem festik ki­sebbre a veszélyt, mint amilyen. De feltéve, hogy az angol vegyészek erő­sen túloznak a szóbanforgó mérges gázok hatását illetőleg, mégis bizo­nyos, hogy aránylag igen csekély­számú — és így nem könnyen észre­vehető — repülőgép is elegendő volna az angol főváros elpusztítására. Harry Piel ejtőernyőn érkezik a fővárosba. TITKOS KuLDETíSBEM ^"ÄF HARRY PiEL^Té

Next

/
Thumbnails
Contents