ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-03-25 / 34. szám

Magyar munkásnak ad kenyeret az, aki magyar iparcikket vásárol! ZTE Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fül. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők/ — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVII. évfolyam, 34. szám. Péntek, 1932. március 25 Koldúserkölcs... 1899-ben, mint egészen fiatal ember, résztvettem egy szövetkezeti kongresszuson, melynek vezérszónoka, a halhatatlan emlékű Prohászka Ottokár — akkor még az esztergomi szeminárium egyik elöljárója — volt. A fulmináns beszédből nagyon megkapott, szinte örökre a lelkembe fúródott ez a mondat: „Jegyezzék meg uraim: ha a pap a templomban koldusoknak prédikál, az az erkölcs is csak kolduserkölcs lesz." Igen, ez az igazság: koldus népnek koldus erkölcsei vannak. Kíváncsiak a kolduserkölcsre? Menjenek ki az országos vásárok és falusi búcsúk tömegei közé, ott látják az utak fordulóinál, a hidakon, a sáncpartok avarán a koldusokat, kik szégyenkezés nélkül mutogatják szennyes rongyaikat, csonka végtagjaikat, gennyedő sebeiket. Kétségbeesett tettetéssel, ál-jámbor kiabálással kérnek alamizsnát s szinte megkövetelik, hogy a világ figyelme feléjük forduljon. Ki keresné ezeknél az embereknél az igazi szegények szemérmességet? Ki keresné ezeknél az okok és okozatok mérlegelését ? Ki hánytorgatná felettük kolduséletük (sokszor nagyon vétkes) előzményeit? Ki merne a szemükbe vágni: rongyaitok és sebeitek okozói magatok vagytok, ha nem mindig és mindenben, de legtöbbször és sokban. Ha mégis megpróbálkoznék valaki a szemrehányással, a felelet átok és szitkozódás lenne, mert a vérbeli koldus „sértést" nem tűr, a koldus a világ legkevélyebb fajtája. Nem ismerik ezt a szót: koldúsgőg? Kétségbeesett vállalkozás, sziszifuszi igyekezet lenne ezt a tömeget okokkal meggyőzni, normális emberi életre visszavezetni, az önmérséklet és türelem erényére őket megtaníjtani. Ahonnan eltűnt a széigyenérzet, onnan eltávozott a íjózan beMtás, a logikus gondolkozás is. De fanatizálni, akár az őrület paroxizmusába vinni ezt a tömeget elég könnyű és eredményes feladat. Nem kell hozzá több, csak rongyok és sebek szüntelen emlegetése (hogy honnan erednek, nem fontos), az elégedetlenség folytonos szítása, hazug jelszavak ügyes felhas ználása, el keli találni az alkalmas időt, ki kell használni a legkedvezőbb szituációt, mikor a gyomrok legüresebbek, mikor a lelkek leglázongóbbak, — mikor a kolduserkölcs virágkorát éli. Nem valami ilyesféle történik manapság? Ránkszakadt a hosszú és véres háborúnak következményekép a világgazdaság oly krizise, melyhez hasonlót az emberiség keveset ért meg. Nekünk magyaroknak még külön szerencsétlenségünk, hogy a világháborúnak vesztesei lettünk, bár soha minket le nem győztek; a vesztett háborúnak következménye lett hazánk és nemzetünk feldarabolása, őrült koponyák viviszekciója testünkön. Megcsonkított testünket vasketrecbe zárták, kényszerzubbonyba gyömöszölték s ezt az égbekiáltó gazságot farizeus szemforgatással elnevezték békekötésnek, trianoni békének. Természetes dolog, a helyzet és tények logikája hozza ma1 gával, hogy amikor a győztes I országokban is veszedelmes j méreteket kezd ölteni a gazdasági nyomor, akkor nálunk j legyőzőiteknél, tehetetlen kolj dusoknál már szinte kétségbeejtő. De hát ki okozta mindezt? Kinek kellett a világháború, a háborús konjunktúra? Kinek kellettek győzők és legyőzöttek, megnyomorított birodalmak, feldarabolt monarchiák, párizs-környéki hazug békék, kontremin és devalváció, hossz és bessz, világkavarodás és őrület, koldúsrongyok és fájó sebek ? Kinek kellett mindez ? A nagy rablót, az emberiség hóhérját talán ismerjük, talán néven is nevezhetnénk, de felesleges a fáradságért (közkeletű, sőt elcsépelt frázis a neve), csak konstatáljuk a tényt, a szomorú valóságot: Marx Károly „elnyomorodási elmélete" nagyszerűen kezd a megvalósulás stádiumába lépni. Es ez kell. Az elsődleges cél ez : elnyomorítani, nyomorulttá tenni a világot, koldusokká a népeket, hiszen a koldus népnek koldus erkölcsei vannak. Az éhes és rongyos nép mindenre kapható, osztálygyűlöletre és társadalmi forradalmakra, rombolásra és Istenkáromlásra és a forradalmi szociáldemokráciára, melynek nyomán fakad — nem a szociális jólét, hanem az őrjöngő bolsevizmus. A középső cél ez... „A Dnyeszter partján emberhúst esznek a kutyák..." Cserkészeink diplomáciai szolgálatban. Gazdag országokban, melyeknek több okuk van rózsás szemüvegen át nézni a világot, mint Magyarországnak, újabban nagy sikerrel alkalmazzák a középiskolai oktatatásnak egy igen értékes segédeszközét. Ez a nemzetközi diáklevelezés, mely a földrajz, történelem, de különösen az élő nyelvek tanulását azzal teszi vonzóvá és közvetlenné, hogy egyéni levelezés útján ismeretséget hoz létre különböző nemzetek diákjai között. Nálunk sok tekintetben hasonló célt szolgál a Magyar Cserkészszövetség által kevéssé ismert munkája, melyet azonban „levelezési akció" néven annál sűrűbben emlegetnek cserkész- és diákkörökben. Ennek eredeti rendeltetése csupán az volt, hogy idegen nyelveket tanuló cserkészeinket léptesse érintkezésbe külföldi pajtásokkal. Megindulásakor több ellenvetés hagzott el: „A fiúk nem szeretnek levelet irni", vagy: „Haszontalanságokról fognak levelezni". Az eredmény azonban mást mutatott: a levelezési akció nem tudott elég gyorsan külföldi címeket szerezni a levelezni vágyó magyar fiúknak, akik közül néhányan, már az első év végén 1930-ban 20—30 idegen cserkésszel leveleztek. Másrészt a levelezésnek tartalma, melyet a Szövetség a legnagyobb figyelemmel kisér, az első perctől fényesen igazolta a fiúk felelősségérzetét: tudatában vannak, hogy külföldi barátaik számára ők Magyarországot jelentik. Hogy a levelezési akció valósággal korszükségletet elégített ki, az akkor látszott meg, mikor egyre több nem-cserkész diák kérte a Cserkészszövetséget, hogy számukra is tegye lehetővé a levelezést. Mivel „a cserkész, — ahol tud, — segít", az akció kötélnek állt. Eredmény: ma hazánk 106 helységéből 1270 fiú levelez külfölddel, főleg a nyugati kulturnemzetekkel, azután Finnországgal és az Egyesült Államokkal. Ez a nagyszámú levelezés Magyarország érdekében alig túlbecsülhető értékű diplomáciai szolgálat, melyet a Magyar Cserkészszövetség erős kézzel tart a helyes korlátok között, midőn a levelezők elé azt tűzi célul, hogy külföldi pajtásaikkal először barátkozzanak össze, azután igyekezzenek velük minél jobban megismertetni és megszerettetni Magyarországot. Ez az egyetlen cél, mely a levelezéssel hiánytalanul megvalósítható. S ez nem kis dolog: a világ közvéleményét nem lesz könnyű ellenünk hangolni, ha Magyarország a jövő nemzedék annyi tagja számára azt a földet jelenti, ahol egy nagyon kedves barátja lakik. E célkitűzés helyességét is az eredmények igazolják : külföldi diákok versengenek a nyíltszívű, művelt magyar fiúk ismeretségéért és mindent meg akarnak tudni róluk. Csak egy példát: a minap küldött egy oregoni fiú békéscsabai barátjának harminckét olyan ujságcikkket ellenőrzés végett, melyek Magyarországot érintő kérdéseket tárgyalnak. Ha ennél többet akarnánk elérni (nyilt irredenta propagandára célzok) a magyar fiú címe hamarosan megszűnnék szívesen látott portéka lenni B világ diáklevelezési börzéin s ismét saját bőrünkön tapasztalnék meg az „aki sokat markol, keveset fog" elv igazságát Hanem, ha majd egyszer nemzetünk hivatott diplomatái a magyar igazságért folytatott nehéz küzdelmükben kevesebb ellenállást fognak találni a külföldnek ma még ellenünk forduló közvéleményében, akkor sok száz magyar fiú és férfi szive fog titkon megdobbanni a jólvégzett munka boldogságától és a Magyar Cserkészszövetség ebben a tudatban fogja érezni egyedüli jutalmát. Március 26-án szombaton 7 és 9 órakor, 27-én húsvétvasárnap 3, 5. 7 és 9-kor: Húsvéthétfőn 3, 5, 7 és 9 órakor: Bemutatja Őfelsége a vigéc. Afrika beszél. A világ leghatalmasabb expedíciós filmje. ^ " A vígjátékok gyöngye 9 felvonásban.