ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-03-25 / 34. szám

Jól cselekszik az, aki a tömeg­nyomort kihasználva a népet hazug jelszavakkal egy soha el nem érhető cél (nem is az, csak fixa idea lehet) elérésére tüzeli és szervezi? Becsüle­tes cselekedet a koldus ron­gyokat harci zászlónak, az éhes gyomrok korgását harci riadónak felhasználni? Okosan cselekszik az a nép — legyen bármily szegény és könnyes szemű, — mely a nyomor vámszedőinek, a tör­ténelemhamisitóknak, a tele hassal éhséget kiabálóknak bedől? Nem és ezerszer nem ! Azt a vezért, aki le tudja törölni a könnyeket, aki paci­fikálni tudja a nemzeteket, aki meg tudja szüntetni a tár­sadalom kiáltó ellentéteit, aki egyetlen rács elé térdelteti a grófot és proletárt, aki test­vérekké tudja tenni a fajokat: azt a vezért nem hívják sem Marxnak, sem Lasalle Henrik­nek, s nem Leninnek és Stalinnak. Annak a vezérnek a neve: Názáreti Jézus, aki Pilátus előcsarnokából indul eL véres keresztjével a Gol­gotára. Igen, ez a mezítlábas názáreti vándor Ember az, aki köré a gondolatoknak, az alacsony és nagy gondolatok­nak, a hitnek és csűrés-csava­rásnak, a szeretetnek és em­beri kicsiségeknek olyan fo­lyama örvénylett, mint senki köré : — sem előtte sem utána. „Ez a mezítlábas Ember az eget hozta le szivében ..." Ennek az embernek szociális kátéja a négy evangélium, harci riadója : a hegyi beszéd. Ehhez a szociális kátéhoz, ehhez a harci riadóhoz kellene visszatérnie a világnak, ide kellene visszakényszeriteni a gőgös Mammont, a hatalmában őrjöngő — bankokráciát. Ezt elérni csak a Názáreti nyomain haladó, szilárd aka­ratú, erős egyéniségekkel le­het, de koldúserkölcsű, koldus néppel soha. Ez a nép csak a Mammonnak részeg hajcsár serege, a Vörös-rém janicsár­gárdája és idegen-légiója lenne. z. Igazgatósági ülés az Esztergomi Takarékpénztárban. Tiszta nyereség : 191,176 P, osztalék: 6 P. A vidéki kisiparosok és a közszállítások. A közszállííások körül eddig sok panasz hangzott el amiatt, hogy a vidéki kisiparosok szállításokban nem vehettek részt, mert a szállí­tandó anyagok mintái rendszerint csak Bpesten voltak megtekintetők. A kereskedelemügyi miniszter kör­rendeletet adott ki, mely szerint a törvényhatóságok vezetőinek gon­doskodniuk arról, hogy a közszállí­tásra kiírt anyagok mintái a kerü­leti iparkamarák helyiségeiben vagy valamelyik állami szerv hivatalá­ban megtekinthetők legyenek. Városunk legnagyobb pénzintéze­tének, az Esztergomi Takarékpénz­tárnak igazgatósága március 19-én, szombaton d. u. 5 órakor ülést tar­tott. Az igazgatósági ülésen Etter Ödön elnök-vezérigazgató elnökölt, aki az kíés megkezdése után meg­ható szavakkal parentálta el az alig egy hete oly hirtelen elhunyt Ma­rosi Ferenc nagykereskedőt, a Ta­karékpénztár igazgató-tanácsosát. Az igazgatóság a megboldogult ér­tékes munkásságát és nagy érde­meit jegyzőkönyvileg örökítette meg, míg mély részvétről külön átirat­ban kívánta az özvegyet értesíteni. Etter Ödön vezérigazgató által előterjesztett, mindenre kiterjedő részletes igazgatói jelentésből meg­nyugvással vette tudomásul az igaz­gatóság, hogy a páratlanul nehéz 1931.-Í üzletévet fényes eredmény­nyel zárta a takarékpénztár. Bár a mostani gazdasági viszonyok majd­nem mindegyik üzletágon meglát szanak, mégis az 1930. üzletévi 191,187 pengővel szemben sikerült 191,176 P tiszta nyereséget elérni. Nagyközönség által az intézet iránt \ érzett bizalomnak kétségtelen jele­)az is, hogy a Takarékpénztárban a j betéttőkék 10.6 %-os elvonási arány­; száma erősen az országos 27 %-os átlagon alul van s bár a nyári leg nehezebb idő alatt is a legmesszebb menő előzékenységgel állott a be tevő közönség rendelkezésére és kívánságára, a betétkifizetést sok­szor felmondás nélkül is teljesítette, mégis az 1931.-i év csak az 1930-iki üzletév alatt elért nagy betétsza­porulat egy részét vitte el. A városi tartozások ügyével kap­csolatosan jelentette az elnök ve­zérigazgató, hogy azok 70.000 P-re apadtak le, mert a város szanálá­sakor cca 300.000 P-t visszafizetett. Ugyanis a Takarékpénztár mindenkor a legnagyobb készséggel állott a város segítségére, ha az felsőható­ságainak jóváhagyása mellett a Ta­karékpénztárhoz fordult, mert a nagyközönség érdekeit vélte szol­gálni, ha a várost nehéz pénzügyi helyzetében kölcsönfolyósítással támogatja és így a várost nagy költségektől és perektől mentesíti. A Takarékpénztárt terhelő adók összege ez évben is emelkedett. Összehasonlításul kimutatta az el nök, hogy a Takarékpénztár az 1928. évben 47.602 P 03 fül. 1029. évben 73.682 P 18 fill. 1930. évben 106.846 P 75 fill, és az 1831. évben 109.432 P 18 fil­lér adót fizetett. Megnyugvással vette tudomásul az igazgatóság a Pénzintézeti Köz­pont által eszközölt revízióról szóló jelentést is, amely szerint a hivata­losan kiküldött revizorok mindent rendben találva, a zárszámadások ellen kifogást nem emeltek. Az eredményfelosztási tervezet során az igazgatóság az 1931,-i osztalékot 6 pengőben javasolta megállapí­tani, egyrészt mert a kétségtelenül nehezebb 1932. évre külön 30.000 P t akart előre tartalékolni, másrészt, mert ezzel a javaslattal nemcsak a fővárosi és vidéki számottevőbb pénzintézetek példáját kívánta kö­vetni, hanem egyenesen a Pénz­intézeti Központ felhívásának is meg kivánt felelni. A nehéz gazdasági év dacára a takarékpénztári fürdők forgalma emelkedett, mert az 1930. évi 51.306 személlyel szemben az 1931. évben a fürdőket 52.562 személy kereste fel. A forgalom emelkedése a jöve­delem növekedésében is kifejezésre jutott. Sajnos azonban a fürdők for­galma még mindig nem érte el azt a szintet, amolyet az országos vi­szonylatban is elsőrangú esztergomi fürdőtelep megérdemelne ! A személyi ügyek kapcsán Müller Gyula helyettes főkönyv vezetőt 25 éves szolgálati évfordulója alkalmá­ból az igazgatóság elismerése jeléül cégjegyzőnek nevezte ki. Dr. Wip­linger Ödön ügyész kérelmére ré szere 6 havi betegségi szabadságot engedélyezett az igazgatóság, egy ben helyettesítésével dr. Mattya sóvszky Béla h. ügyészt bízta meg Brenner Ferenc az Esztergomi Gaz dasági Bank r.-t. igazgatója beteg ségére való tekintettel kérte a ta­karékpénztárhoz való visszahívását és nyugdíjazását. Az igazgatóság mindkét kérést teljesítette és Bren­ner Ferencet 44 évi hűséges és be­csületes szolgálatának elismerése mellett teljes fizetéssel nyugdíjazta. Az évi közgyűlés napját március 30-ár a tűzte ki az igazgatóság, egyben közgyűlési elnökké dr. .Frey Vilmos országgyűlési képviselőt vá­lasztotta meg. Ugyancsak egyhangú választással igazgató-tanácsossá lett Kerschbaummayer Károly gyógy szerész, aki a megválasztást őszinte szavakkal köszönte meg, hangsú­lyozván, hogy ugyanazzal a ragasz­kodással és szeretettel kivánja az in­tézetet szolgálni, mint amellyelelelőd­je Marosi Ferenc mindenkor viselte­tett. Tudomásul vette végülaz igazga­tóság Csanády László bányaigazgató nak az igazgatóságba történt behí­vását, míg az üresedésben levő pót­tagsági helyekre dr. Schleiffer Má­tyás főorvost és vitéz Matus Gyula nagyiparost jelölte. Ezek után az ülést Etter Ödön el­nök-vezérigazgató berekesztette, mig az igazgatóság tagjai azzal a nyugodt érzéssel oszlottak szét, hogy az Esz­tergomi Takarékpénztár a lefolyt üz­letévben a legnehezebb viszonyok között ismét kiváló üzleti eredményt mutatott fel. A PtUoLc^ Az összefogás példája Nyergesujfalun. Az erők tömörítésének ritka pél­dáját statuálta Nyergesujfalu köz­ség lakossága. Átérezve a súlyos idők parancsoló szükségszerűségét, a divatossá váló külön utakra lépés és új mesgyék keresése helyett a társadalmi és gazdasági összefogás célját írta zászlajára, megalakította egyetemes kulturális és gazdasági javainak szolgálatára a Kultur Kört, hogy benne polgárai, társadalmi helyzetükre s politikai felfogásukra való tekintet nélkül egymás mellé állva egymásért munkálkodjanak. Az alakulás március idusának megünneplésével esett egybe. Vasárnap délelőttjén szentmisére vonultak fel a tűzoltók, a levente egyesület zászlókkal, a szaléziai in­tézet, az állami elemi iskola a tel­jes tantestülettel, a megjelenő Re­viczky Elemér főszolgabírót és László István tüzr. felügyelőt fo­gadva és kisérve. Szokatlanul nagy számban láttuk ott az értelmiséget, iparosságot, a gazdákat, élükön a képviselőtestü­lettel, hogy lerójják kegyeletük adó­ját a márciusi eszmék iránt, melynek ünnepsége a szaléziai in­tézet udvarán történt mise után. Maga a Kultur Kör megalakulása délutánra esett. Az alapszabályok ismertetése után megválasztották a tisztikart, élükön Zsitvay József elnökkei, Léderber­ger Pál, Lóhner József és Niki Já­nos csoportelnökkel, amint azt a Kör figyelemreméltó tagozódása kí­vánta. Van ugyanis értelmiségi csoportja a vezetésre hivatott intelligencia számára, gazda és munkás csoportja, mindegyiknek külön helyisége egy­azon házban, külön választmánya, melyet mindegyik csoport a maga kebeléből választ, felettük a közös elnökséggel s választmánnyal, amelynek főfeladata a különböző társadalmi rétegek érdekeinek a kö­zös nevezőre hozása, mindnyájuk kulturális javainak az ápolása. Gazda, munkás, úr egy szerve­zetben, egyazon alakulatban, a ve­zető a vezetettél, termelő a fogyasz­tóval ugyanazon megértő szándék­kal, bár példájává válnék az egész országnak, amint Reviczky mondotta, akinek különben régóta volt már ilyen alakulás létrehozása kedvelt ambíciója. A délben érkezett Frey Vilmos orsz. képviselő a maga részéről ugyancsak örömmel gratulált az uj­falusiaknak, talpraesett beszédben üdvözölve az eszmét, amely a ma­gyar egységet szolgálja. A gyakor­lati politikus szemszögén át jelle­mezte találóan, a mai nehéz viszo­nyok konklúziója az egyetemes ösz­szefogásra élénk hatással volt hall­gatóira, akik lelkesen ünnepelték s vették körül a népszerű főszolga­bíró társaságában. A kör megnyitás a atűzoltók eskü­tételével fejeződött be, majd a ha­gyományos kaszinói vacsora követ­kezett, hogy március idusának nem­zeti hagyománya s a ma gondjai­Festesse lakását kedvező részletfizetésre a legmodernebb mintákban szobafestő- és mázolóval, Esztergom, Kossuth Lajos-utca 24. szám. Szabó József I

Next

/
Thumbnails
Contents