ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-03-16 / 30. szám

nel ünnepélyesen elfoglalom, az imént letett hivatali eskümet azzal egészítem ki, hogy minden képességemet és erőmet e vármegyék szolgálatába fogom állítani. — Ez azonban csak egy embernek szűk korlátok közt mozgó képessége és véges ereje, mely lehet irány ítóan fontos, sőt bizonyos esetekben elhatározóan döntő, azonban elég sohasem, mert nagy eredményeket csak egységes célkilűzéssel és az erők és akaratok összefogásával lehet elérni. — Erre az egységes célkitűzésre, erre az erők és akaratok összefogására pedig sohasem volt nagyobb szükség, mint most, midőn a világ háborúban hősiesen elvérzett Magyarország megcsonkítva és kirabolva a világgazdasági krízis nehéz küzdelmét vívja. — Midőn ezt a küzdelmet nézem, önkéntelenül a középkori perdöntő párbaj jut eszembe, amikor az igazát kereső meztelenül egy szál kardal küzdött a páncélos bajvívóval. — Igen T. T. B. a pőrére vetkőztetett Magyarország küzdelme ez a modern technika és a gazdasági hatalmi túlsúly minden fegyverével felkészült világgal szemben. — Kérdem, mi lehet itt a küzdelem során a célkitűzésünk ? Kérdem, lehet e tekintetben eltérés közöttünk? Nem hiszem, sőt meggyőződésem, hogy mindenki egyetért velem, midőn kimondom, hogy a cél, melynek elérése érdekében képességeinket, erőinket és akaratunkat össze kell fogni, az: — a békeszerződés revízióján kívül, mely minden tettünk ösztönös rugója — Magyaroszág gazdasági erejének helyreállítása. — Természetesen e cél megvalósíthatásának európai előfeltételei is vannak, mert hisz a Magyar gazdasági válság ha nem is egészben, de túlnyomó részt az európai gazdasági válság függvénye. — Európának öntudatra kell ébrednie ! A győzőknek be kell látniok, hogy a világháború az ö számukra sem hozott mást, mint pusztulást. — A győzőknek be kell látniok, hogy míg minden erejüket a háború szolgálatába állították, az alatt az idő alatt elvesztették tengertúli piacaikat és nyakig eladósodtak. Ezzel pedig egyrészt elzárták azt a csatornát, amelyen az arany eddig Európába özönlött és másrészt egy új csatornát építettek, amelyen az arany kifolyik. — Ha ehhez hozzávesszük Európa évi tengertüli importját, amiért ugyancsak aranyat kénytelen adni, — úgy tisztán állhat előttünk a világháború végső saldója, — ami nem más, mini Európa lassú, de biztos elszegényedése — Ennek tudatára kell Európának ébrednie és fel kell tennie a kérdést: Ki vette el piacaimat ? — Hova özönlik az aranyam? És ha erre megadja a választ, ami nem lehet kétséges, — akkor megszületik az európai gazdasági solidaritás, az európai monroe doktrína, ami egyet jelent az európai vámvédelemmel a tengertan' importtal szemben, ami viszont biztosítani fogja az európai ipari és mezőgazdasági termékek kölcsönös kedvező elhelyezési lehetőségét és az ipar és mezőgazdaság rentabilitása között megbomlott egyensúly helyreállítását. — Ezzel jórészt meg lesz oldva a magyar gazdasági krízis is. Azonban sajnos ez még messze van és ezt mi tétlenül nem várhatjuk be, bár az idő és a gazdasági bajoknak a győzőkre való átterjedése nekünk dolgozik. — Magyarországnak a maga részéről is meg kell tenni mindent, ami az európai öntudat felébresztésére és a gazdasági krizis belső leküzdésére alkalmas, — mindenek előtt azokat az intézkedéseket — melyek alkalmasak átvezetni ezt az országot azokon a nehéz időkön, melyek bennünket a gazdasági válság európai megoldásától még elválasztanak. — A kormánynak errevonatkozólag a népszövetségi kiküldöttek meghallgatása mellett elkészített programmja mindnyájunk előtt ismeretes. — El kell ismernük, hogy rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket tesznek szükségessé és hogy nekünk kötelességünk ezekhez az intézkedésekhez állampolgári hűséggel és hazafias áldozatkészséggel alkalmazkodni. — A magam részéről e tárgykörből csak két kérdései kívánok foglalkozni: a takarékosság és az import csökketésének kérdésével, mert mindkét követelmény helyes érvényesülése a társadalom magatartásától függ. — T. T. B. amilyen feltétlenül szükségesnek, sőt természetesnek tartom a szigorú, de józan takarékosságot az államháztartásban és a közületek gestiojában, mert hiszen itt közpénzekről van szó, éppen olyan veszedelmesnek tartom a túlzott takarékosságot a magángazdaságokban, mert a túlzott takarékosság csak a gazdasági válság kimélyítésére vezet. Polgártársaink legnagyobb része kényszerűségből úgyis takarékos, fogyasztását minimumra kénytelen redukálni, sőt nélkülöz. Azoknak a polgártársainknak tehát, kiknek a sors anyagi jólétet biztosított, — nagyobb közterhektől való félelmükben — nem szabad a takarékoskodók élére állani, — ahogy erre a hajlandóságunk általában véve megvan, hanem kötelességük élelstenderüket továbbra is fenntartani és ezáltal más existenciák fennmaradásának lehetőségét előmozdítani. i — Másképen áll a helyzet az importnál. — Kétségtelen, hogy Magyarország agrikultur jellege és emellett magas kulturális nivója igen nagy importot tesz indokolttá. Azonban az import kevés kivétellel nem elsőrendű szükségletre vonatkozik, s így annak nagyarányú redukciója keresztülvihető minden nagyobb áldozat nélkül. — Ha pedig így áll a helyzet és ezzel szemben tudjuk, htgy minden külföldre kivitt pengő az ország fi zetési mérlegét és így a pengő értékét rontja és ezzel a belső gazdasági nehézségek leküzdését akadályozza, úgy be kel látnunk, hogy az importnak a lehetőség határáig való kiküszöbölése nemcsak hazafias kötelességünk, hanem jólfelfogott érdekünk is. — Teljes megértéssel kell tehát fogadnunk a kormányak a valuta korlátozásra vonatkozó intézkedéseit, amelyek ha szabad mozgásunkban és megszokott igényeink kielégítésében akadályoznak is, végeredményben eminens érdekeinket szolgálják, mert a pengő vásárlóerejét védik és az infláció megakadályozását célozzák. — Hatalmas lépést jelent ebben az irányban a kormánynak egyik utóbbi intézkedése, a „Transfermoratorium", amit ha majd annakidején kiterjesztenek az összes valutára szóló külföldi köztartozásokra, a fizetési mérleg megszűnésére fog vezetni, amely esetben csak külke reskedelmi mérlegünk lesz, ami viszont aktív. — Ennek pedig komoly jelentősége van ! — Az aktiv külkereskedelmi mérleg azt jelenti, hogy nem Magyarországnak van szüksége idegen valutára, hanem a külföldnek pengőre. — Erre megindul a kereslet a pengő iránt, aminek folyamányaként eltűnik a disparitás a pengő belföldi és külföldi vásárlóereje között és az aranypengő fikciója élő valósággá válik. — Reménysugár ez a sötét jelenben, a feltámadás ígérete a halál küszöbén. — Igen, de mit szól hozzá a külföld, mit szólnak a hitelezők ? Mi lesz az ország hitelével, mi lesz az ország becsületével, ha a szerződéses kötelezettségei aknek nem teszünk eleget? — Normális viszonyok között e kérdések súlya alatt össze kellene roppannunk. Éreznünk kellene, hogy összeütközésbe jöttünk a minden nemzetek fellett uralkodó legfőbb törvénnyel, az ethikával. — Kérdem azonban, normális időket élünk-e? — Kérdem, hol van az ethika azokban a szerződésekben, melyek rabságra és éíihalálra Ítélik Európa lakosságának közel egyharmadát? — Kérdem, van e ott ethika, hol a négyéves emberháború után gyilkos gazdasági háború folyik már közel másfél é/tizede a legyőzött, megcsonkított és kirabolt országokkal szemben? — Lehet-e tőlünk követelni, hogy mi a trianoni békeszerződést mint bibliát kezünkben tartva, meghajlott derékkal, ellenállás nélkül hajtsuk fejünket a.guillotin alá, különösen akkor, midőn mindazt a bajt és nyomorúságot, ami ránk sza kadt, a legnagyobb igazságtalanság, a legnagyobb erőszak, a világháború idézte elő, amit reánk kényszerítettek, s amit mi becsületből küzdöttünk végig. — Nem T. T. B. nem ismerek olyan erkölcsi szabályt, mely egy nemzetet arra kötelezne, hogy önkezével vessen véget életének! — Apáinktól integer és gazdag Magyarországot örököltünk, ezért haltak meg testvéreink. Őnekik is tartozunk, és nemzeti becsületünk ehhez a tartozáshoz van kötve. — Ez azonban csak az érem egyik oldalé, mert — sajnos — van egy másik válság is, mely ha az előbbinél nem is nagyobb, de annál vészesebb és ez a lelkek válsága. — Igen, a lelkek válsága. A nyomor, a nélkülözés rossz tanácsadók. A korgó gyomor, a hidegtől didergő tagok hamar elhitetik az emberrel, hogy a mai társadalmi rend2 visszaélés az emberi jogokkal, hogy az államhatalom a kizsákmányoló nagytőke bűnszövetkezete, hogy nincs Isten, nincs Gondviselés, mert mig az egyik anyagi javakban dúskálva büntetlenül sérti feslett erkölcsével az ethika törvényeit, addig a másik verejtékező munkával sem tudja koplaló családja éhségét csillapítani. — Igen T. T. B. Még mindig vannak sötét lelkek, kik a homályban bujkálva kihasználják a mai szomorú, gazdasági helyzetet, mérgezik a lelkeket és osztáíygyű • löletre izgatva társadalmi forradalmat készítenek elő. — De vannak T. T. B. mások is, kik akarva, nem akarva hozzájáI rulnak a lelki válság kimélyitéséhez. j Ezek jóhiszeműen, vagy kevéssé jóhiszeműen úgy állítják be ahelyzeI tet, mintha mindannak a sok bajnak, j nyomorúságnak, ami reánk szakadt, jegyedül a kormány lett volna az oka, annak pazarlása, önző egyéni és tehetetlen gazdasági politikája. — ^Ezek céljuknak megfelelően, midőn a kormány gazdasági politikáját ostorozzák, nem akarnak tudni arról, hogy egész Európa, sőt az egész világ gazdasága beteg, nem akarják meglátni, hogy addig nem köthetünk előnyös gazdasági szerződéseket, amig minden ország autarkiára törekszik és a maga gazdasági bajait mindegyik ugyanazzal az orvossággal (védvám, elzárkózás) akarja gyógyítani. — Ezek midőn a pénzügyi politikát kritizálják, s a deficites budget-ért támadják a kormányt, nem akarnak tudni arról, ' hogy a buza ára időközben j — rajtunk kivül álló okok! ból — 30 pengőről 9 pengőre esett j és ezáltal a nemzeti jövedelemből jcsak ennél az egyetlen terménynél j közel fél milliárd pengő esett ki, ami pedig mint adóalap-veszteség j ennek sokszorosát jelenti: mert céljjuk elsősorban és kizárólag a mai kormányrendszer megbuktatása. — T. T. 3., történelmi tapasztalat, jhogy a nagy gazdasági válság mellett parallel mindig megjelenik a lelkek válsága, a társadalmi forradalom árnyéka, vagy réme. — Ez előre volt látható most is. De vájjon elkészültünk-e rája ? Vájjon megépitettük-e a gátakat, melyek ezt az áradatot képesek felfogni és féken tartani? Vájjon van-e elég békeoíajunk, melyet a lelkek háborgó tengerére öntve elcsendesíthetjük azt? T. T. B. Ismerem fajunkat és tudom, hogy jogosnak vélt felháborodásában rettenetes tud lenni; de tujdom azt is, hogy józan, becsületes, tistenfélő, megértő és hűséges azokjhoz, kik igazán gondját viselik. I Adjunk nekik tehát jó közSZABO ALBERT m m.m ®*% W™ ELgg mm megfigyel, 1 ill LJ E. Ill I megmond, m MM mm* mm mm M megtud! n magánnyomozó irodája; Esztergom, Deák Ferenc-utca 15. szám. INDEN kényes természetű ügyben diszkréten nyomoz ismeretlen helyen tartózkodó és eltűnt egyéneket felkutat!