ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-11-22 / 130. szám

szolgálatai is igénybe vétessenek, — elfogadta, ennélfogva felkéri a polgármestert és főszolgabírókat, hogy a környezet-tanulmányok, családlátogatások végrehajtásánál a lelkiismeretes és pontos munkát végző, fáradhatatlan, ügybuzgó védőnők szolgálatait szintén igénybe vegyék, illetve ily irányban az öszszes: községek elöljáróságát és a helyi segítő bizottságokat megfelelőleg utasítsák. Az óvodás, illetve iskolás gyermekek lehetőleg forralt tejjel látandók el, vagy ingyen meleg ebédben i észesítendők. A társadalmi gyűjtés keretében a } elyi és járási segítő bizottságok által összegyűjtött bármiiéle segélyeszközről (pénz, élelmiszer, ruha, cipő, fűtőanyag stb. stb.) valamint az adakozókról és segélyzettekről — beleértve a nekik esetről-esetre (pénz kivételével) kiosztott segélyeket is, a helyi segítő bizottságok, kívánatra bemutatandó és 2 példányban szerkesztendő pontos nyilvántartást tartoznak vezetni. A nagylelkű adakozók jóvoltából a városban eddig is megszervezett r. n. ingyenebédakciók az idei :éli hónapokbban az eddiginél lehe;öleg nagyobb teljesítőképességgel íjból és mielőbb megszervezendők. A vármegye területén megindított inségenyhítő akció céljaira szánt, illetve felajánlott eddig már bárhol Cs bárkinél befizetett, valamint a helyi és járási segítő bizottságok által társadalmi úton összegyűjtött, vagy gyűjtendő bármily összegű pénzadomány teljes összegében a vármegyei inségalapba leendő bevételezés végett az Esztergomi Takarékpénztárnak küldendő meg a 731. számú folyószámlára az fsszeg rendeltetésének feltüntetése mellett. A vármegyei inségalap felett kizárólag a köponti bizottság rendelkezik. A vm. inségalapból egyesek, intézel ck, egyletek vagy a községek által igényelt segély iránti kérvények, minden esetben az I. fokú közigazgatási hatóságok (polgármester és főszolgabíró) útján terjesztendők be. Irta: úr. Teutsch József törvh. biz. tag. Quousque tandem...! ? Ezt a kérdést elsősorban mindazokhoz intézem, akik ma a kormány kerekét tologatják, de intézem másodsorban a magyar nemzetnek mindazon nagyfaihoz is, kik állásuk és tudásuk birtokában legelsősorban arra hivatottak, hogy a mai lehetetlen atmoszférát még idő előtt tűrhetővé tegyék, mert nehéz árát adja meg majd a nemzet mindannak, amit az őszinte akaraterő és a tévelygésbe ejtett lelkiismeret nem tudott idő előtt arannyá váltani. „Segíteni és nem rombolni," ez a mai aktuális csatakiáltás ! A sok lemondás közepette két szerény propozicióm is volna a nemzetmentés gondolatával kapcsolatban. Egyik propozició pedig az: alapítsunk városokat. A háború következményei oly szűkre szabták határainkat, hogy ott csak azok tudnának ma rendesen megélni, akik valamikor régen is ott laktak. De miután részben az önkéntes átvándorlások (nagyon helytelenül) részben pedig a kiutasítások és egyéb atrocitások a magyar embert megmaradt magyar területre kényszeritették, olyannyira megszaporodott nálunk az emberanyag, hogy azt a régi recept szerint kielégítően a magyar közigazgatásba beilleszteni nem tudjuk. Nem beszélek arról a rengeteg beözönlő tisztviselőről, ki szerzett jogok árán a kicsiny ország államkasszáját nemvárt mértékben veszi igénybe. Ezek mind oly szomorú tények, melyeket letagadni nem lehet, viszont megélhetés szempontjából lényegesen a serpenyőbe esnek, mert a bevándorlók sok ittélő és itt élt honpolgár kenyerét idővel kétségessé tették. A dolog rákfenéje szerény véleményem szerint az, hogy az a fölös emberanyag legnagyobb részben vagy a fővárosban telepedett le, vagy pedig nagyobb városokhoz csatlakozott és igy, úgy a közigazgatás, mint az egyéni termelés során eddig üres ballasztnál egyebet aligha jelentett. Ha most már egy városalapitási akcióval karöltve lehetővé tennők azt, hogy bizonyos nagyon kedvező amortizációs kölcsönökkel önállósithatnók a magyar nemzet egy bizonyos részét, esetleg előnyös állami bérlethez juttatnók azt, úgy mi sem természetesebb, hogy az a sok munkanélküli iparos és intellektuel karöltve elhelyezést nyerne, hisz annyifelé terjedne uj munkaalkalom, ahány új város nyilna az országban. Az építkezések megkezdésével pedig a nemzet jóléte is lassankint kialakulna és sok szegény ember a munkaalkalmak adottságával a mindennapi kenyerét megkereshetné. A sok új közigazgatás pedig a maga részéről szintén lekötne egy bizonyos embertömeget és az általános produktivitás terén új élet éledne a régi elnyomott helyén. Az egyes városok lakossága csak bizonyos korlátok között mozoghatna és 10—20.000 leieknél semmi esetre sem lehetne nagyobb, mert különben sok ember ismét elveszne a tétlenség homályában. És mert a magyar gabonában úgy is túlprodukció van, automatice csökkentenénk ennek hasznát a városok létesítésével és a földek parcellázásával, a lakosságot viszont olvan cikkek készítésére szorithatnók, melyeknek kitermelése az ország szempontjából elsősorban fontos és hézagpótló. Hogy ezen tervek keresztülvitelénél a magyar föld intenzivebb megmunkálása is újabb gazdag és értékesíthető forrásokat dobna felszínre, azt majdnem biztosra veszem. Egy másik, a városalapitással talán karöltve megvalósítható reform volna az összes iskolák célszerű központosítása. Mindenki átérzi azt a végtelenül nagy űrt, mely egy tanulatlan szegény munkás és egy tanult, intellektuel ember- között van. A magyar szeparálódniakarás nálunk a nevelés hibáival is hatványozza ezt az érzést és ha a nemzetnek vagy társadalomnak bármikor közös akciókat ki kell fejtenie, azokat fenti okoknál fogva rendesen csak nagyobb áldozatok árán teheti meg. Tudva azt, hogy belső berendezkedésünknél fogva minden ember legféltettebb kincse a gyermek és azt hiszem, hogy ebben a feltevésemben úgy szegénynél mint gazdagnál egyformán nem csalódom, módot kellene adni a szegény embernek is ahhoz, hogy gyermekeit a szabad érvényesülhetés „törvénye" alatt nevelhesse és egyetemet épúgy látogathasson, mint bárki más. Ezt úgy vélném elérhetni, hogy az állam legszigorúbb rendelkezéssel megbízható és kiválóan képzett tanárok vezetése mellett központi internátusokat létesítene, hová a tanköteles gyermekek beiratkozva, állami oktatásban és állami ellátásban részesülnének. Minden gyermek egyforma intézeti ruhát viselne és egyforma ellátásban részesülne. Nem volna különbség szegény és gazdag között, megszűnne mindenféle kasztrendszer, a tanulók egymás mellett lassan felnőnek és bizonyos napokon a szütők által meglátogathatók, illetőleg hazaengedhetők volnának. A szabad érvényesülés a tehetségek kialakulása szerint csoportosulna évről-évre, az állami érdekek és szükségességek szigorú szemmeltartásával. A gyermekek a vizsgáztató bizottság által szelektálva, elkülönülve, arra a pályára lépnének j elsősorban, amelyet a bizottság mint; szakközeg, azaz az állam, élethiva-| tásul nekik előirt. Itt nem dominálna ' protekció, itt nem uralkodna pénz, mert az utolsó szegény proletár* gyermeke is megkülönböztetés nél-j kül mindabban a sok jóban része-! sülne, amiben a burzsoázia gyer-j meke. A fennálló egyetemek mint állami intézmények is belekapcsolódnának ebbe az akcióba és az! állam költségén mindenki, (amennyiben a bizottság által javasoltatott) diplomás polgárt nevelhetne. Evvel végeredményben el akarom érni azt, hogy az a nemes és áldó szociális elgondolás, amelytől még ma oly távol vagyunk, testet öltsön és gazdag a szegénnyel ilyen purifikáló és igazságos intézményen keresztül kezet a kézben, a magyar állam igaz és megbízható pillérévé váljon. Ha azután az a bizonyos anyagilag tehetségesebb az u. n. rostabizottság véleményét nem respek tálná és a gyengének minősített tanulót mégis egyetemre akarja beíratni, akkor tegye meg azt, de csak külön tandíj alapján, minden állami támogatástól menten. Egy ilyen intézménynek a fenntartásához minden egyes polgár anyagi viszonyaihoz képest" örömmel hozzájárulna, mert átlépné vele majdan azt a nagy űrt, amit eddig járhatatlannak gondolt. Az itt vázolt levezetések praktikus, valamint finansztechnikai része is okkal-móddal megoldható. tak és nyugdíjasok válsága. Gazdasági láztól vacog az egész ország foga. Válság itt, válság ott s válság az egész vonalon, kivéve azokat a szigeteket, amelyeken nyolc-tizféle igazgatóságok, háromnégyféle jövedelmek, nyilt és titkolt segélyek, ideig-óráig tartó panamák teremnek. Ha azonban a felsorolt kivételeket górcső alá tesszük, akkor ezekben olyan baktériumokat fogunk felfedezni, melyek még inkább fokozzák a válságlázt. A mezőgazdasági válság előidézte a kereskedelmi és ipari válságot. Eme két utóbbi a kartellek lelketlenségével együtt fokozta a munkanélküliséget, melynek ismét visszaható ereje lett a kereskedelemre és iparra. Mindkettőnek együtthatása pedig végeredményben az államháztartás gyűjtő medencéjében érezteti hatását. A gazdasági bajok láncolatába most bekapcsolták erős szemként a kisebb fizetési osztályokba sorozott tényleges és nyugdíjas közalkalmazottakat. Azért hangsúlyozom a kisebb fizetési osztályokba sorozottakat, mert ezek képezik a fogyasztó tömeget és kivétel nélkül egynek sincs módjában többféle címen jövedelmet húzni, annál kevésbbé jövedelmező igazgatóságokba beülni. Hatalmas tömegénél fogva nagy a felvevőképessége is s így mint gazdasági tényező is fontos szerepet játszik a gazdasági élet vérkeringésében. Felvevő képességét azonban nagyon erősen megbénították az igazságtalan percentuális levonásokkal. Nemcsak magukat a közalkalmazottakat hajszolták gazdasági válságba, hanem velük mindazokat a gazdasági tényezőket, amelyeknek életerejük éppen a közalkalmazottak felvevőképességében rejlett. Magyarul mondva, néhány millió megmaradt az állam kasszájában, de megszűkítették a bevezető csapokat és megrontották ezer és ezer ember amúgy is szűkreszabott megélhetését. A súlyos operáció megtörtént. A pénzügyi operatőrök azonban, úgyMa vasárnap, november 22-én este 8 órakor Katalin-est a Kath. Legényegyletben. Szinre kerül: „Érik a búzakalász' Vidám játék 3 felvonásban. Irta: Ujházy György.