ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-11-15 / 127. szám

rosi alkalmazottak létszáma leg­utóbb 19 fővel, összesen 25 fővel csökkent. A személyi illetmények csökkenő tendenciát mutatnak, mert 1930. évben 463.544 P, 1931. évben 460.670 P, 1932. évben 439.821 P-t tesznek ki, mely utóbbi összegből még az 5000/1931. M. E. számú rendelethez képest 22.700 P levo­násba hozandó. A cikkíró a szanálás tényét kizá­rólag a 97%-os pótadókulcs szem­pontjából bírálja el és számonkéri tőlem az Ígéretet, a pótadónak 15°/o-os csökkentését illetőleg. Az az állítás, hogy én valaha is beígértem volna 1932. évre a pótadónak 15°/o-os csökkentését, nem felel meg a való­ságnak, mert én csak azt ígértem, hogy a pótadó évek folyamán successive csökkentve lesz és a cél az, hogy mielőbb elérjük az 50%-os pótadókulcsot. A szanálás megíté­lése szempontjából nem az a fon­tos, hogy a pótadó az 1932-iki költ­ségvetési évben hány százalékkal lett csökkentve, hanem az, hogy egyáltalán csökkentve lett, mert ha a szanálás be nem következik, a város pótadókulcsa ma talán a 150% és 200% körül mozogna. Ebben a tényben van a számottevő könnyebbedés, amelyet a szanálás a város adófizető polgársága szem­pontjából jelent. Különben is nem a szanálás sikertelensége az oka annak, hogy a pótadókulcs csak 3%-kal volt leszállítható, mert oly kiadások jelentkeztek, és oly bevé­tel csökkenések álltak elő, amelyek szanálás nélkül is bekövetkeztek volna és amelyeknek pótadóemelő hatása mindenképen érvényesült volna. Igy a nyugdijteher emelke­dése : 18.547 P, a vármegyei háztar­tási alaphoz való hozzájárulásnál: 1170 P, a katonai épületek bérletei utáni házadó: 7000 P, illetékegyen­érték emelkedés: 1774 P, összesen: 28.491 P a kiadási oldalon. Bevételi csökkenések az általános kereseti adónál: 3000 P, a forgalmi adó­részesedésnél: 3000 P, a járda­fektetési dijak kivetésénél: 19.000 P. járdafektetési dijak kamatainál: 1800 P, csatornadijak kamatainál: 780 P, csökkenések összesen: 27.580 P. Miután pedig az 1930. évben nem folytak be kellő mértékben a jöve­delmek, igy a Közüzemi bérleténél is 48.513*56 P zárszámadási hiány mutatkozott, a szanálási kölcsönből kellett kifizetni a vármegyei hozzá­járulás hátraléka cimén 50.000 P-őt, a kövezési kölcsön kamatára 21.188 P-őt, úgy, hogy a Hazai Takarék­pénztárnál 50.000 P tartozást fel kel­lett tartani és ugyanily összeg nem lesz kifizethető a Törzs és Ormai cég követeléséből sem, Ez a helyzet eredményezte azt, hogy ezen utóbbi tartozások tőke és kamattörleszté­sére 30.000 P-őt kellett a költségve­tésbe beállítani. Az itt felsorolt té­telek összege: 86.071 P-őt tesz ki, amely egymaga 34%-os pótadókulcs­nak feiel meg. A szanálás számszerű mérlege a mai napon a következőképen néz ki: BEVÉTEL: A Hungária által nyújtott 1,050.000 svájci fran­kos kölcsönből 1,162.875'— P A Hungária által fizetett 30 évi bér 1,400.000-— P A Közüzemi Rt. felszámolása folytán átvett anyagok értéke és cselekvő követelés ek . 102.521-Q6 P Összesen: 2,665.396*06 P KIADÁSOK: Folvósitási jutalék tt% és kamatok .... 54.561 04 P 2/A''nagy követelésből fennálló 728.181-36 P kölcsönből 654.114-60 P Vízvezeték építésből fennálló 275.148-48 P-ből 198.000 — P Helybeli pénzintézeteknél fennálló 445.745 P-ből 445.745'— P Egyéb függőkölcsönök 628.656-15 P-ből . . . 628.656-15 P A Közüzemi felszámolási költségeiből .... 466.377*56 P Laktanya renoválásra eddig kifizetett .... 73.747*27 P Vármegyei hozzájárulásra 50.000-— P Kövezési kölcsön hátralékos kamataira . . . 21.188"— P Átutalási költség 250 — P Ezek szerint a szanálási pénzek­ből még 72.756-44 P áll rendelke­zésre. A szanálás mérlegét jelenté­kenyen kedvezőbbé teszi azon kö­rülmény, hogy a város mintegy 560.000 P-t kitevő kintlevőségéből befolyó összegek a jelen körülmé­nyek között ténylegesen mint költ­ségvetési feleslegek jelentkeznek. A szanálás lehetővé tette azt, hogy a város ma minden fizetési kötelezettségének pon­tosan eleget tud tenni, lehe­tővé tette azt, hogy a város Összesen: 2,592.639*62 P [vezető tisztviselői ma nyugod­I tan és zavartalanul dolgozhat j nak a köz érdekében és nem kell idejük jó részét fizetési halasztásokért esengő kérel­mek előterjesztésével és pilla­natnyi pénzzavarokból kise­gitő váltókölcsönök felhajtá­sával eltölteni. A szanálás le­hetővé tette azt, hogy Eszter­gom város hirneve, hitele és becsülete teljes mértékben helyreállt és a mai rettene­tes súlyos viszonyok dacára Äz „Esztergom 51 tárcája. Esztergomban. Or. Lopoäd Anlai prelátus-kanonok előadása a Balassa Bálint Társaságban. A magyar nemzet a szomorú je­lenben szomjas lélekkel szívja az erőt dicsőséges múltjából. Nemzeti és faji értékeit kiemeli és szemlél teti itthon és a külföld előtt egy­aránt. Különös szeretettel zarándo­kol a nemzeti öntudat lendületének kezdő korába. Az idei esztendő Kazinczy Ferenc halálának század­fordulója. Aug. 23-án száz eszten­deje mult, liogy a magyar nyelv nagy szerelmese, a nemzeti műve­lődés kiváló bajnoka meghalt. Or­szágszerte emlékünnepségeket ren­deznek s ismételik a mai nemze­dék előtt Kazinczy mondását: „Mi ezt a nyelvet szeretni tartoznánk, ha ily szép és a maga nemében egyetlen nem volna is, mert a mi­énk." Nemes anyag a mi nyelvünk. Szebb, dallamosabb, kifejezőbb, mint az európai nyelvek legtöbbje. Ér­demes az aranymíves szereteté­vel és gondosságával alakítani, dí­szíteni rajta. Kazinczy újszerű tipus a magyar népcsaládban. Idegein nem cikkáz­nak a lobogó szenvedélyek. Lelkü­letét nem a hősiesség kultusza tölti ki. Távol áll tőle az önelégültség és büszkeség, a természetesség és fe­gyelmezetlenség. Finom, cizellált, halkszavú egyéniség; a béke, az emberi jogok, a művelődés, az elő­kelőség rajongója, aki gyöngéd ér­zelmességgel formatökélyre, válasz­íékonyságra, gördüíékenységre, szép életre vágyik s eszményeiért kitar­tóan, fegyelmezetten dolgozik. A római császári kor fölényesen elő­kelő elegantiarum arbitereiért, a francia udvar fölvilágosult finom lovagjaiért és szellemes íróiért, a germán szellem mélyen érző, a szivek hárfáján játszó költőiért lel­kesedik. Eszményeinek győzel­méért Magyarországon mozgalmat indít, minden ellenhatással szem­ben hű marad irányához, vezéri szerep jut neki a magyar szellem­történet egyik korszakában, amely a magyar művelődésnek a haladot­tabb európai népek színvonalára eme­lését tűzte ki céljául. Ifjú korában a fölvilágultság, a forradalmi ele­mek, a szabadkőművesség fegyver­barátságát keresi; de a várfogság, a forradalom túlkapásai, az élet­tapasztalatok élete második felének más irányt adnak. Inkább a kon­zervatív történelmi erőkhöz van bizodalma. Élete alkonyán útra kel a széphalmi életbölcsen s Pesten gőzhajóra szállván, elmegy Pannon­halmára szentbenedekrendi barátját Guzmics Izidort meglátogatni s meg­értéssel fogadja a Magyarország val­lásos egységének helyreállítását sür­gető szerzetes gondolatait. Útközbe.i Komáromban nagy szeretettel öleli szivére Czuczor Gergelyt. Pannon­halmán megragadja finom lelkét a szerzetes élet fönsége s átérti Szent István nagy gondolatát, aki nem­zete fölmagasztalását várta a szer­zetesektől. Megcsodálja Nóvák Kri­zoszíom apát lelki nagyságát. Pan­nonhalmáról Farkas Vince bencés atya társaságában Tatán keresztül kocsin jön Esztergomba 1831. ápr. 14-én délben. Elhalad a Szent Anna új rotondája mellett, amelyet akkor még kőművesállványok fognak kö­rül. A klasszikus formákhoz ido­mult lelke gyönyörűséget talál az oszlopcsarnokos, kupolás körtemp­lomban. Eszébe jut a római Pan­theon s kritikája rövid sóhajtásban tör ki: „ó, ha lámpája nem volna, ó, ha tornyai nem volnának:" A kupola tetején világosságot nyújtó laterna s az oromzat fölött a két tornyocska bántotta a szemét. Eze­ket újabb elemeknek mondja, pe­dig az építészet történetében ugyan­csak nem újak. Kazinczy kritikája belekerült az útirajzába. S hatása nem hitelezői kegyétől függ hanem saját becsületéből meg­ingathatatlan szilárdsággal áll a talpán. A város költségvetésének és a szanálás kérdésének itt kritika alá vont birálata is igazolja azt, hogy komoly kér­désekkel csak komolyan és kellő szakértelemmel lehet foglalkozni és az objektivitás, a szaktudás hiánya oly térre ragadja a kritikust, amely egyáltalán nem egyeztethető össze a közérdek szolgálatá­val. Az a tanács pedig, ame­lyet a cikkíró a „svájci" bi­zottságot illetőleg a város kép­viselőinek ad, kétségtelenül ráteszi a koronát a tudás, a szakismeret és a komolyság­teljes hiányára. Nem, cikkiró úr, a város ér­dekében teljesített komoly munka eredményeit nem lehet egy ily szakértelem nélküli bírálattal agyonvágni és fő­ként nem lehet az igazságot semmiféle zsurnalisztikái tech­nikával elhomályosítani, mert az emberek gondolkodnak, mérlegelnek és csak azután Ítélnek! Adóerkölcs. Amióta fennál az adózás rend­szere, az emberek soha nem fizet­tek szivesen adót. Valami olyan szükséges rossznak tartották, ami alul mindenkor iparkodtak kibújni. Ha pedig már sehogvsem lehetett kibújni alóla, nem sikerült a lecsú­szás, sőt sok esetben a letagadás és eltitkolás, akkor addig halogatták a befizetést, ameddig csak lehetett. Az adófizetők eme gyengéi min­denkor megvoltak, pedig, hogy ne menjünk évtizedekre vissza, alig volt, hogy 1839. után a bazilika kupolájának eredeti tervéről töröl­ték a laternát. íme egyik mara­dandó művelődéstörténeti emléke Kazinczy esztergomi látogatásának! Kazinczy a bencés székházban szál • lott meg. Délután a várhegyre sétál Jankó Félix (1790—1867.) bencés humanista tanár és hitoktató társa­ságában. Egyedül akar menni, hogy a látott dolgok közvetlenül hassa­nak rá. Kísérője néma hallgatag­ságot igér. De később Kazinczy áldja a Gondviselést, hogy ily in­telligens kisérőt rendelt mellé. Meg­döbbenve látja a várhegyen Rudnay prímás kolosszális alkotásait. Ké­szen áll a kanonoki házak két sora, az alagút, a bazilika a fal egyénig. A két kanonoki ház között még 6 öl magas domb emelkedik, a vár­hegynek nyúlványa, amely kéthar­madában már eíhordatott, de egy­harmadában még itt van. Horácius, vagy Sallustius nyelve kellene a szédítő méretű munkák leírására. Azok isteneket sejtenének a torv mögött. Mily nagyok vagyunk, hogy isteni műveket tudunk létesíteni! Fölfelé haladtában elgondolkozik a kortársak kicsinyes kritikáján, miért építtette a prímás a templomot hegyre s miért az elhagyatott Esz­tergomban s nem a királyi fényű és templomszegény Pesten? Gyö­nyörködésében elutasít minden okos-

Next

/
Thumbnails
Contents