ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-10-21 / 116. szám

ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. A vidéki újság sem arra való. hogy mindenféle hatalom Őexcellenciáját legyezgesse, — akár helyesen gyakorlatozik ez a hatalom, akár nem, — akár üdvös ez a hatalom az összpolgárságra, akár nem, — akár lelkiismeretesen intézi a város és a polgárság sorsát, akár nem ! Az újság nem kiszolgál, az újságnak külön hivatása van, amely hivatás alaptermészete irtózik a szolgaságtól. Az újság lényegét és becsét — ha vidéken is nyomják — az adja meg, hogy eszmékért harcol és hogy ebben a harcában két vezércsillag: a lelkiismeret és a tiszta meggyőződés vezeti. Lelkiismeret és tiszta meggyőződés! E kettőnek vezérlő jelenlétét kell kiéreznünk a sajtó munkájából — és akkor vele érzünk, akkor az ember magáénak, barátjának tudja az újságot, — és ebben az esetben vele szemben hiábavaló az erőszakoskodás. A lelkiismeretes igazságkeresés és a tiszta meggyőződésen alapuló kritika nem árthat a hatalomnak, amely maga is az igazság útjain akar járni, hiszen a legbiztosabb és legmegingathatatlanabb trónszék az igazság. Ma a sajtó egyik legfőbb feladata a szociális igazságért való harc. E feladat lelkiismeretes betöltésében pedig nem nézhet apró-cseprő udvariassági mellékkörülményekre,—a szociális igazságtalanság ma, a kenyértelenség korában mindenfelé sürgősen gyógyítandó, fájó sebeket üt. Bizony a vidéki újságnak is egyéb feladatai vannak, mint egyes főfunkcionáriusok személyi hírközlései, vagy hogy ez vagy az az ünnepi szónok milyen szépeket mondott. Kit érdekel ma ez? A régi jó világban ártatlan, versikés, maszlagos, vadászkalandos, hímenesés mindent szolgaian dicsérő, személyi apró tetteket felfújóan magasztaló, a lényeges dolgokat elhallgató szerepet szántak a vidéki sajtónak a kisváros urai. Igy voltak az urak hozzászokva, és ezen az alapon becsülték kevéssé a sajtót. Lehet, hogy ma is vannak, akik így szeretnék látni a kisvárosi sajtót, — azonban ügy érezzük, hogy ezeknek a viszonyoknak befellegzett. Ezt a közönség tudja, a hatalom emberei pedig lassan be fogják látni. Látogatás Mária Terézia észtergomi szobránál. Kiemelik mai méltatlan hetysetéből és mint műemléket a városi múzeum udvarára szállítják. Az öregebb esztergomiak még jól emlékeznek a Buda utcán (a mai Kossuth Lajos-utcában), a szentferencrendiek telkének kőfalánál állott Mária Terézia szoborra, amely a nagy királynőt koronázási diszöltönyben, vörösmárvány talapzaton fehér márványból kifaragva ábrázolt?.. A szobor előtt akácfákkal diszitett kavicsos „Promenád" húzódott, mig a mai gimnázium épülete helyén egy szűk köz, a „Paulinusköz", népiesen „Büdös-köz" vezetett át a mostani Bottyán János-utcába. A szobor hátterét a szentferencrendiek telkének kőfala alkotta, amelyen felül a szobornak csak a mai kaszárnya felé néző életnagyságú feje magaslott ki. Eredetileg a Nagypiacon, a mostani Széchenyi-téren, a Szentháromság szobrának közelében állott, mint az a városnak 1767-ik évi állapotát feltüntető, Szalóky János primási mérnök által rajzolt térképén megtalálható. (L. Villányi Szaniszló: „Néhány lap Esztergom város és megye múltjából" c. mű térképmellékletét.) A szobor talapzatán két felírat volt olvasható. Az egyik a következő : M. MARIA THERESIA OBI1T 29 NO VEMB. 1780. (MáriaTerézia nagyasszonyunk (?). Meghalt 1780. nov. 29.) A másik felirat szövege: REGI APOSTOLICAE MATRI REGNI DEVOTI CIVES BREXERVNT (Az apostoli királynak, az ország anyjának a kegyeletes polgárok emelték.) A kiemelt római számok összege itt is 1780at tesz ki. A hálás polgároknak azonban nem igen kellett mélyen a zsebükbe nyúlniok, mert a szobor költségeit a királynő nagy tisztelője, Görgői és toporczi Görgey Márton kanonok fedezte. Görgeit 1807-ben, közel 70 éves korában pécsi püspökké nevezték ki, de kinevezése után 23 napra Budán meghalt. Hogy mikor helyezték át a szobrot az akkori Nagy-piacról a Promenádra, vagyis a szentferencrendiek kőfalához, további kutatás tárgya lehet. Utóbbi helyéről szájhagyomány szerint a mult század hetvenes éveiben, a gimnázium épületének emelésekor, Villányi szerint pedig „a hazafias tüntetések napjaiban" szedték széjjel és darabokban helyezték el a városi majorba. Mivel a szobor iránt, mint XVIII. századbeli értékes műemlék iránt nemrégiben illetékes fővárosi körök érdeklődtek, s az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat elnöksége azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a szobor maradványait a városi múzeumban elhelyeztesse, felkerestük a városmajort, hogy megtekintsük ezt az országos műemlékek közt nyilvánitott becses alkotást, amelyet, azt hisszük, igen kevesen láttak azóta, amióta a ferenciek falától elkerült. . A városi major gazos, elhanyagolt udvarán számos kőrakás van. A Mária Terézia szobor vörösmárvány talapzatát hamar megtaláljuk az egyik cselédlakás bejáratával szemben, a deszkakerítés mellett. Szépen faragott, rovátkás (cannelurás) kődarabok, amelyeken a felirás még egészen tisztán elolvasható, dacára, hogy felfelé fordítva ki voltak téve az idő viszontagságainak. A tetején állott talapzat is megvan; az alsó részét annakidején a Kerektemplom restaurálásakor oltárlépcsőnek használták fel. Legalább ez a része került méltó helyre. Keressük magát a szobrot. Végre meglátunk az udvar egyik sarkában, a disznóólak mellett egy nagyobb fehér kőtömböt. Közelebb menve ott látjuk a szoboralak torzóiát az ajaktól a térdig. Látszik még ma is a szobor finom kidolgozása, a magyaros fűző, a deréktól lefelé egyre szélesedő brokátszoknya, a csonka kar, amely valószínűleg a kormánypálcát tartotta, — egy mélyebb kivágás a torzó baloldalán legalább azt sejteti. A torzó hátulsó részén szintén gondos a kidolgozás, a nyakon és a hát egy részén csigákban leomló dús hajat faragott a művész. A fehér márványdarabot, amely egykor a nagy királynő alakját állította a polgárság szeme elé, ma már ellepi a kőzuzmó, de szakszerű tisztítás még megmenthetné ennek romboló hatásától. Ettől néhány lépésre az elfűrészelt szobor alsórésze látszik félig a földbe süllyedten. Ezen is szépen kitűnnek a ruhát díszítő faragványok. A szobor feje, amely bizonyára koronát viselt, nincs meg. Illetékes érdeklődésre a városházán kijelentették, hogy kutatni fognak utána, s valószínűnek tartják, hogy e két nagyobb márvány torzó közelében a földbe sülyedve azt is megtalálják. A nyakrészen nem látszik, hogy gondos fűrészeléssel távolították volna el a főt, sőt itt törés, zúzás nyomát véltük felfedezni. Sőt ba igaz Villányinak ama idézett állítása, hogy a szobor hazafias tüntetések céltáblája volt, aligha hisszük, hogy épségben kerülhet elő. A városi major udvarán egyébként még több érdekes dolog is felkeltette figyelmünket. A volt „Cifrahid" városfelőli hídfőjének kőmaradTélikabát, ha jó és olcsó, áruháza Balog László!