ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-08-09 / 88. szám

XXXVI. évfolyam, 88. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1931. augusztus 0 ESZT RGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős : HOMOR IMRE. Akik segíthetnének és akik hiába fel magukat. Esztergom, 1931. aug. 9. A bankzárlat megszüntetését nemcsak azok óhajtják, akiknek bankbetétük van, hanem azok a szegény emberek is, akik a gazdasági élet felszabadulásával munkaalkalmat, kenyeret várnak. A gazdasági és pénzügyi helyzet megmentése ma nemzeti létérdek, ezért erre a mentő munkára áldozatkészséget kell tanúsítania minden magyar embernek. A magyar kormány kötelességet teljesít akkor, amikor a végsőkig szorítja a költségvetés kiadási tételeit mind személyi, mind dologi tekin

r tétben. Kétes ugyan, hogy a tisztviselői, főleg a kistisztviselői fizetésredukció célravezető lesz-e, — mert a magas fizetések, pótlékok és jutalékok megszüntetése kétségtelenül helyes az ország mai viszonyai között, azonban a kistisztviselők fizetését még tovább leszorítani úgy, hogy cipőt, ruhát ne csináltathasson magának, a kereskedőtől ne vásárolhasson, a kisiparossal ne dolgoztathasson, — a gazdasági helyzet szanálásának határozottan árt. Vannak, akik segíthetnek a bajokon áldozatkészségükkel, — és vannak, akik nem segíthetnek, akik hiába áldozzák fel magukat, akiknek egzisztenciája letörésével legalább annyit veszít az ország gazdasági vérkeringése, mint amennyit momentán nyer az állami költségvetés. Azok, akik segíthetnek a bajokon, — a tőkések, a tehetősek, a pénz és vagyon urai. Az ő áldozatkészségük eredményre vezethet. Legutóbb ebből az irányból is hangzottak el tervek a pénzügyi helyzet megmentésére. Gróf Esterházy Móric vetette fel elsőnek a belföldi kölcsön eszméjét. A külföldi kölcsönre való bazírozással szemben gróf Esterházy Móric kifejtette azt, hogy az ország tehetősebb rétegére támaszkodva, belföldön is biztosítani lehetne egy nagyobb összegű valutakölcsönt. Az Üj Nemzedék elsőnek közölte dr. Friedmann Ignác budapesti ügyvéd tervezetét, amely szerint kétszázmillió pengő elég volna ahhoz, hogy államháztartásunk egyensúlya és ezzel együtt devizapolitikánk szilárdsága biztosítva legyen. Az országban kétmillió adóalany van, akik közül ötszázezer tehetősebb önként fizessen négyszáz pengő értékű valutát a magyar államnak s az így befolyó összegből nemzeti alapot kell teremteni. E terv iránt máris nagy az érdeklődés, és sokan ékszert, sőt mások értékes ingatlanokat ajánlanak fel fedezetül. Más tervek is vannak a belföldi kölcsönt illetően, amelyekről kormánykörökben is komolyan tárgyalnak. Pénzügyi körökben is helyesnek vélik a belföldi kölcsönnel való segítés módját. Amíg a külföldi kölcsön ügye sikeresen halad előre, addig nem szabad összetett kézzel minden bizodalmunkat a külföld segítségébe vetni. Próbáljunk magunkon segíteni, és elsősorban segítsenek azok, akik segíthetnek. A pengőt mentsék meg azok, akiknek a pénz, a tőke és vagyon a kezükben van, — mert ez elsősorban nekik érdekük. A tőke és a vagyon mai birtokosainak nemzeti kötelessége ez, hogy az ő kötelességteljesítésük folyományaképen a gazdasági élet fellendülésével teljesíthessék honfiúi kötelességüket azok is, akiknek csupán munkaerőt, munkakészséget és képességet adott az Isten. Megjegyzések a város jövő évi költségvetéséhes. Az „Esztergom" augusztus 7-iki számában „Az új költségvetés'

1 cím alatt megjelent cikk mintegy felhívás volt a város közönségéhez, hogy tárgyilagosan foglalkozzék a város gazdasági helyzetével. A mult feletti siránkozás, hibakeresés, ellenségeskedés reális gazdasági értékkel nem bir. Abban az esetben használunk ezekkel a közületnek, ha elkerüljük mindazokat a dolgokat, melyek felett ma siránkozunk és nem esünk ugyanazokba a hibákba, melyek a mai helyzetet megteremtették s ellenségei leszünk minden túlméretezett, mai viszonyoknak nem megfelelő követeléseknek, de azoknak is, akik a városi képviselőtestületi közgyűléseken nagyigényű követelésekkel lépnének fel és megfeledkeznének a polgárság teherbírásáról. Gátat kell azonban azoknak is vetni, akik ellenségei a fokozatos és gazdasági fejlődésnek. Emlékezzünk csak vissza a „Kertváros" sorsára. Kiszámíthatatlan kárt szenvedtünk ennek leszavazásával. Amit Trianon elvett Esztergomtól, azt visszaadta volna a „Kertváros" és a belőle fakadó körülmények. Ma, amikor a város oly súlyos anyagi helyzetben van adófizető polgáraival együtt, hogy már az összeomlás örvényében fulladozott, minden módot meg kell ragadni a kiútra. A költségvetésben minden felesleget törülni kell és minden olyan üzemet be kell szüntetni, mely nem jár megfelelő haszonnal. Sokak szerint a városi gazdaság is olyan üzem, mely lehetetlen, hogy rentábilis legyen, és ez könynyen el is hihető. Úgy tudjuk, hogy a város mintegy 300 holdon gazdálkodik. Ebben a gazdaságban van alkalmazva egy gazdatiszt, egy gépész, egy mindenes, három kocsis(?). A szőlőgazdaságban van egy vincellér. A bolgárkertészetben egy kertész és egy kocsis képezik a tehertételt. Az 1931. évi költségvetésben ugyan a juhász a legelőfenntartási költségek terhére van felvéve, de tulajdonképen ez is a városi gazdasághoz tartozik. Ezenkívül a tehenészet is három alkalmazottal van megterhelve és egy más címnél elrejtve találunk még egy bognárt is. Ha ezeknek az alkalmazottaknak összeadjuk csak a készpénz járandóságukat, 15.187 P kiadást nyerünk. Nem számítva a tűzbiztosítás és az Oti kiadásokat, s 300 holdat véve, holdankint csak fizetésekre 50*62 pengő készpénzkiadás esik. Azt kell kérdeznünk, hol van az a gazda, aki munkát, vetőmagot, adót hozzászámítva, a mai viszonyok mellett ki birja hozni a mi homokos, nedves talajunkból ezt a kiadást. A felsorolt személyzethez még egy feles dinnyést is hozzá kell számítani. Vájjon nem volna-e gazdaságosabb az egész házi gazdaságot mindenestül bérbeadni és a holt felszerelést részben, az élőt egészben eladni s felhasználni kölcsöneink törlesztésére ? Megszabadulna a város csak az itt felszámított 15.187 P kiadástól és a földek bére mint tiszta jövedelem szerepelne. A bérletnek természetesen az egész komplekszumra és nem parcellánkint kellene szólnia. Kissé komikusnak tűnik fel, hogy mintegy 4 km. hosszú árvédelmi vonalra 5,508*60 P csak személyi kiadás van felvéve akkor, amikor a város két mérnököt is fizet ezenkívül. „Az új költségvetés" című cikkben bizonyos személyi járandóságok redukálásáról is van szó. Ezekre most nem óhajtunk kiterjeszkedni, hanem inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy a Közüzemi felszámolása után miként fog reuzálni az autóbuszüzem és fog-e a kőbánya annyi jövedelmet hajtani, mint a Közüzemi kezelésében. Ezzel kapcsolatban némi kétségünk merül fel az erdőgazdaság körül is, mert ugyancsak a Közüzemi megszüntetésével a mészégetés is megszűnt, már pedig ez szoros összefüggésben volt az erdőgazdasággal. Ha már az erdőgazdaságról van szó, figyelmeztetnünk kell az illetékeseket a múltban elkövetett hibákra. Eddig ugyanis a beraktározott fának felcsapták az árát. A közönség, dacára annak, hogy a város terűéiben részes, nem birta megvenni a saját erdejében termelt fát. Olcsóbban kapta azt meg a dömösi, pilisNői és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!