ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-08-02 / 85. szám

XXXVI. évfolyam, 85. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1931. augusztus 2 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. A közgyűlés fegyelmére kell gondolnunk abból az alkalomból, hogy a közgyűlés fegyelme a legutóbbi képviselőtestületi ülésen nem volt meg. Hiányzott a tárgyalás fegyelme, amely pedig megkövetelhető attól a testülettől, amely Esztergom város közönségét képviseli. Fegyelem nélkül nem lehet eredményeket elérni, fegyelem nélkül nem lehet dolgozni, fegyelem nélkül nem folyhat alapos, komoly munka semmiféle közületben. A közület fegyelmét egyesek fegyelmezettsége adja, — a városi közgyűlés fegyelmét a képviselőtestületi tagok többségének fegyelmezettsége, egyetakarása adja, amely fegyelem és akarat mögött feltétlenül a tiszta közérdek komoly, önzetlen szolgálata áll. A tárgyi érvekkel uralkodni kell a közgyűlés szellemén és vitelén, az igazság tárgyi érvei köré azzal az erős akarattal és fegyelemmel kell sorakozni, hogy még akkor is lenyűgöző vagy inkább irányító hatással legyenek a közgyűlésre a meggyőződés hivei, ha a hangulatnak, demagógiának vagy a tévedésnek emberei hang vagy szám szerint többen vannak. Ha a helyes felfogás és igaz meggyőződés tábora győz, akkor éreznünk kell, hogy az igazság győzött, — ha a helytelen úton járók tábora győz, akkor éreznünk kell, hogy az igazság rövid időre alul maradt ugyan, de feltétlenül fel fog támadni — épen a közgyűlés fegyelmezett munkája révén. A tárgyalási fegyelem minden körülmények közötti megőrzése biztositja a közgyűlés nivóját — ezzel kapcsolatos a bizalom kérdése is. A bizalom könnyen megrendülhet abban a képviselőtestületben, amely nem tart fegyelmet tárgyalásai közben és elveszíti a fejét, úgyhogy az objektív érvek erejét elnyomja a hangulat és a szenvedély. A mai nehéz időkben pedig nagy szükség van a bizalomra. A válság igazi okairól Irta: Dr. HUSZÁR ALADÁR főispán. Az egész világot méreteiben sohasem tapasztalt gazdasági krizis emész i, amely megtámadja és létükben fenyegeti nemcsak a gyengéket, de a világ leghatalmasabb gazdasági egységeit is. Mindaz, amit Keines angol pénzügyi szakértő már 1919-ben megmondott, amelyet figyelembe nem vettek, amely őt, felelőssége tudatában, a béketárgyalások azonnali elhagyására késztette, bekövetkezett. Ma már a győzők saját testükön is érzik a gazdasági válság marásait, és Franciaországot kivéve, kezdik belátni, hogy a világ gazdasági életét csakis úgy lehet megmenteni és meggyógyítani, amint azt Keines 1919-ben csodálatos bölcseséggel és a jövőbelátó intuitioval javasolta, ha újból tárgyalás és megfontolás tárgyává teszik a háborús adósságok és a jóvátételek kérdését. Ma már Mac Donald angol miniszterelnök is, amint azt Berlinben mondott pohárköszöntőjében leszögezi, a jelenlegi krizis mélyreható okait a nemzetközi adósságok és a jóvátételek ügyében látja. Keines már 1919-ben felhívta az Amerikai Egyesült Államok képviselőit, hogy járuljanak hozzá, hogy az összes háborús adósságok töröltessenek, viszont a győztesek se követeljenek semmiféle jogcímen pénzbeli szolgáltatásokat a legyőzőitektől, mert a háború gazdasági pusztításait csakis úgy lehet kiheverni, ha az egész világ összefog és közös erővel igyekszik helyreállítani a világgazdaság normális folyamatát. : Keines figyelmeztette az Egyesült Államok képviselőit, hogy anyagiakban sokkal többet fognak veszteni, ha az európai piacok fogyasztó- és felvevőképessége alászáll, mint amennyit a háborús adósságok visszakövetelésével nyerhetnek. Keines előre látta a gazdasági élet csődjét, a túltermelést, az áruk felhalmozódását, a vásárlóképesség csökkenése folytán az áruk elhelyezésének a nehézségeit és értékben való fogyatkozását, a nagy munkanélküliséget, a nemzetközi pénzforgalom zavarait, a tőke általános bizalmatlanságát, — szóval mindazt, amelyből a mai rettenetes válság összetevődik és kialakul. A győzők azonban mindezt nem látták, szemük előtt csak egy cél lebegett, hogy a legyőzötteket mennél inkább és mentől hosszabb időre tönkretegyék és kikapcsolják a világot intéző hatalmasságok együtteséből. Ezt az irányzatot különösen Clemenceau francia miniszterelnök képviselte és oly erővel és csökönyösséggel, hogy Wilson elnök összes teoretikus megállapításai félre lettek téve és a bosszú politikája diadalmaskodott az egész vonalon. A békeszerződés Németországgal szemben oly súlyos gazdasági és pénzügyi feltételeket állapított meg, hogy előrelátható volt, miszerint ezen kötelezettségnek Németország nem tud eleget tenni. Hiába hivatkoztak a német nemzet képviselői arra, hogy e feltételek végrehajtása rabszolgaságra itél egy hetvenmilliós nemzetet, a győzők hajthatatlanok maradtak. A békeszerződésben foglalt intézkedéseknek természetes következménye volt a német birodalmi márka összeomlása és az az őrjöngő, lázas gazdasági állapot, amelynek a világ az inflációs korszakban tanúja volt és amely majdnem a francia frankot is magával rántotta. Stresemann bölcs és mérsékelt politikájának köszönhető, hogy az ellentét Németország és Franciaország között valamelyest enyhült és a békeszerződés pénzügyi feltételei is revízió alá vétettek. A Dawes-, majd a Young-terv, mely a jóvátételi kötelezettségeket fix összegben állapította meg, egy bizonyos határig már számolt Németország fizetőképességével, bár előrelátható volt, hogy Németország a Young-tervbeu foglalt fizetési kötelezettségének sem fog tudni akadálytalanul eleget tenni. Azonban nemcsak a németekkel megkötött béke, hanem a többi békeszerződés is, különösen azok, amelyek az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területét darabolták fel, hozzájárultak ahhoz, hogy a világgazdasági egyensúly megzavartassék és igy alapvetőleg előidézői a mai mérhetetlen gazdasági krízisnek. A monarchia nagy gazdasági egysége helyett az újonnan keletkezett apró államok vámhatárai zárják el és bénítják meg a gazdasági életet, amelyhez még nyomasztó politikai atmoszféra és kölcsönös bizalmatlanság járul. Minden állam arra törekszik, hogy külkereskedelmi mérlegét javítsa és ezért csak eladni akar, de venni nem és a szomszéd államok feléje irányuló exportját minden eszközzel megakadályozni igyekszik. Minden állam eutarchiában akarja kiélni a maga gazdasági életét és úgyszólván összes szükségleteit önmaga akarja előállítani és fedezni. Eltekintve attól, hogy már a természet javainak elosztódása folytán sem törekedhetnek kis államok arra, hogy önmagukat minden szükséglettel ellássák, de épp az ily erőltetett törekvések vezetnek azután ahhoz az egészségtelen állapothoz, hogy a belső termelés mesterséges eszközökkel, túlhajtott vámvédelemmel lesz alátámasztva és kerékkötőjévé válik a nemzetközi árucserének. Egészséges nemzetközi árúforgalom csak akkor alakulhat ki, ha minden állam rendelkezik exportja révén külföldi fizetési eszközökkel, amelyekkel import-szükségleteit, vagy legalább azok egy részét fedezheti. Ha valamely állam nem tud eladni, úgy nem tud venni sem, mert nem rendelkezik elegendő mértékben azokkal az eszközökkel, amelyekkel vételből származó külföldi tartozásait fedezhesse. Ha az állami jegybank nem tud az igénylőknek elegendő fizetési eszközt rendelkezésre bocsátani, akkor megindul az arany kiáramlása, amelynek megakadályozására és az illető állam pénzértékének szükségszerű védelmére ismét oly intézkedések lépnek életbe, amelyek a nemzetközi áruforgalmat korlátozzák és akadályozzák. Lehet ugyan még segíteni ily esetekben külföldi valutahitelekkel, amely hitelekből befolyó idegen pénz használódik fel az esedékessé vált külföldi. fizetések céljaira, de ahhoz az is kell, hogy a reászoruló állam a hitelt meg is kapja. Németországnak évenként 2 milliárd aranymárkát kell jóvátétel cimén kifizetni és ez a hatalmas összeg évről évre ki lesz vonva az ország gazdasági életéből. Ezen külföldön teljesítendő fizetésekhez szükséges eszközt Németország háromféleképen szerezheti be; vagy úgy, hogy külföldön árut ad el és az igy kapott valutát használja fel, vagy aranykészletéhez nyúl, vagy külföldi valutahitelt vesz igénybe. Németország megkísérelte termelését különösen ipari téren fokozni és igy külföldi fizetési eszközökhöz jutni, mig a feléje irányuló exportot a lehetőségig korlátozta. Ezen eljárása eredményezte azt, hogy különösen Középeurópa agrárjellegű országainak vevőképessége a fizetési eszközök hiányában alászállott, Németország nem tudta ipari termékeit elhelyezni, igy termelését korlátozni kellett, ami azután a munkanélküliség nagyfokú emelkedéséhez vezetett. A mai válságos időknek ezen ijesztő Jelensége, a nagyfokú munkanélküliség nemcsak Németországban, hanem Európa úgyszólván összes ipari államaiban, sőt Amerikában is oly mérveket öltött, hogy maga ez a körülmény is lényegesen érinti az egyes államok belső fogyasztó- és vásárlóképességét. Németország népe hiába igyekezett Női és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!