ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-07-26 / 82. szám

XXXVI. évfolyam, 82. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1931. Július 26 RGOM Keresztény és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. A pengőfronl. Esztergom, 1931 július 26. Jobb lett volna száz év előtt, vagy száz évvel később születni. Szállóigévé vált ez a mondás. Tényleg egy nemzedék sem élt még a maihoz hasonló időket. Világháború, forradalmak, infláció, defláció mind olyan események, amelyek évszázadokra is felosztva súlyos megpróbáltatásoknak tették volna ki az emberiséget. Alig húsz év alatt átélni a ma emberének mindezeket, túlmegy a teherbírás határain. Még nemrég reméltük, hogy túl vagyunk a mélyponton és most már csak javulás jöhet. Máról holnapra szakadt reánk a német gazdasági krizis, amely nem lehetett lokalizált jelenség, ennek hullámai végigsöpörnek az egész földgömbön. Végtelen naivitás azt hinni, hogy egyetlen állam is kivonhatja magát ennek hatása alól. Még a mai splendid isolationban élő Franciaország is, amely azt reméli, hogy gyarmatai és aranyhalmazai révén felette áll az egész világnak — nagyon téved. Tudatában vannak Európa és az Újvilág gondolkodó fejei, hogy mit hozhat a majdnem nyolcvanmilliós német birodalom gazdasági bukása. Hoover szózata megmutatta az utat, amely jobb ösvényekre vezetheti a hepehupás buckákon bukdácsoló emberiséget. Hinnünk kell a londoni, párizsi tanácskozások eredményességében, mert nem tételezhetjük fel, hogy a világot egyes államok önző érdekei a teljes anarchiába kergessék. A német válságot az elviselhetetlen hadisarc, a külföldi hitelmegvonások és a belföldi tőke kiáramlása okozta. Régi nemzetgazdasági megfigyelés, hogy a pénz a legkisebb veszélyre eltűnik. Ezért a német események hatása alatt nálunk is történtek kisebbnagyobb külföldi tőkefelmondások. Kormányunk a német helyzeten okulva, idejekorán megelőzte a nagyobb bajokat és az ismeretes kényszerrendeleteket léptette életbe. Ami a nagyközönséget legjobban érinti, a betétek 5%-ig korlátozott kiadása. A zavarosban halászni akarók és a pénzügyi Konrádok megjelentek hihetetlen rémmeséikkel és jóslataikkal. Az emiitett nagy hazafiak, ha tényleg rajtuk múlna, odasüllyesztenék a pengőt, ahol a magyar korona befejezte pályafutását. A pénzügyi kormány rendeletei mind oda hatnak, hogy a pengő frontját, amelyet ellenségeink szívesen áttörnének, szilárdan és megrendíthetetlenül védjék. A bajok széruma már ismert, újabb pénzromlás nem jöhet. A mult tapasztalatai azt mutatták, hogy a pénz devalválódása nem kizárólag a külföldi országok bizalmatlanságából ered, hanem hathatósan támogathatja az ország belsejében lévő kishitűek indokolatlan aggodalma és kapkodása. Országunk papírbankjegyeinek fedezete a Magyar Nemzeti Bank trésorjában őrzött arany és külföldi nemes valuta. Amíg ez a készletünk megvan, semmiféle külső támadás nem ronthatja le a pengő vásárló erejét. Ha a pengő kiáramlik külföldre és ott átcserélődik idegen országok pénzére, akkor a külföldi bankok visszaszármaztatják az ott eladott magyar pénzt országunknak; a Magyar Nemzeti Bank tartozik ezt az illető állam fizetési eszközében viszszavásárolni. Amíg ezen cirkuláció nyugodt mederben folyik, illetve a valutakínálat és a pengőfelajánlás kiegyensúlyozza egymást, addig nincs baj, a Nemzeti Bank készlete nem fogy, — de ha a belföldi tőke rohamosan hagyná el az országot, vagyis a pengő kihelyezése nem állana arányban a bejövő külföldi értékekkel, csak akkor adódhatna elő azon eset, hogy a Nemzeti Bank valutakészlete kimerül és így már a pengőnk nem volna alátámasztva. Az állami elgondolás az volt, mint az egyetlen helyes út, hogy átvágta a külföldi átutalások lehetőségét és ugyancsak megszorította a bankbetéteket, nehogy ezek tömegesen hagyják el az ország határát és ezáltal megingassák a pengő mai szilárd értékét. Ma a helyzet az, hogy a pénzintézetekben elhelyezett tőke (egyeseknek legnagyobb sajnálatára) nyújtja a garanciát Úrra, hogy nem lesz pengőromlás és nem jön vissza a siberek aranykora. OPV a virágos Esztergomot! Mióta a mindinkább súlyosbodó gazdasági helyzet városunk közönségét arra kény szeritette, hogy a háborúelőtti megszokott módoktól eltérőleg új utakon keresse boldogulását, a városszépités kérdése eddig nem sejtett fontosságúvá vált. Iskolaügyünk nagyarányú kifejlődése következtében Esztergom olyan kulturközponttá vált, ahová sokszáz idegenből jött gyermek és ifjú jár tanulni, fürdőink, gyűjteményeink és egyéb természetadta kincseink pedig állandóan nagy tömegeket vonzanak Esztergomba kirándulásra üdülés céljából, sőt állandó letelepedés szándékával is. Ezen mozgalmak nagy gazdasági jelentőségét ma már azok is elismerik, akik a közelmúltban még tagadták azt. Évről-évre fokozódik az a jövedelem, amely a tervszerűen fejlesztett idegenforgalom révén, iskoláink látogatottsága és az újonnan letelepülő nyugdíjas családok következtében a város gazdasági vérkeringését íelfiissiti. Nem lehet letagadni azt, hogy városunk megszeretéséhez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy az utóbbi években rendkivül sok történt a köztisztaság emelése, a városszépités és ezzel a város kellemessététele érdekében. Nem lehet kétséges, hogy nemcsak az üdülni és pihenni vágyók nagy tömegei, hanem a nálunk nevelődő iskolai ifjúság egészsége és kulturális fejlődése érdekében sem szabad megállanunk az eddigi eredményeknél, hanem igyekeznünk kell Esztergomot mindazzal ellátni, ami az itt tartózkodást minél nagyobb tömegek számára kellemessé és vonzóvá teheti. Dacára szegénységünknek, az utóbbi években nagy lépésekkel haladtunk a kitűzött cél felé: a régi poros-piszkos Esztergom, egy kedves, szép kis várossá vált, amelyet szívesen keresnek fel különösen a budapestiek. Mennyi gúnyt- és lekicsinylést kellett zsebrerakni a Budapest Badenja propagálóinak, hiszen még a város polgármestere is azt irta, hogy ez csak „elgondolás." Eltűntek a bűzárkok, a szemétlerakodóhelyek a város közepéről, midenütt apró parkok, virágágyak létesültek s a pihhennivágyók árnyékos fák alatt, gondozott utakon, virágágyak között szívhatnak tiszta levegőt. Megható az a törekvés, amellyel még a legszegényebb emberek is igyekeznek házuk táját és udvaraikat széppé tenni. Ez a,7< igyekezet pedig pénzt és keresetet is jelent különféle iparosnak, munkásnak ! Az idén tekintélyes költséggel megkezdték a várhegy rendezését és gondozásai is; rövidesen sor kerül a vár Duna felőli kopár oldalának befásitására is, ami festői keretet fog adni a hatalmas bazilikának és pompás háttere lesz a primási palotának. Az érseki tanítóképezde virágos kertjei, az apácazárda előtti kertecskék, a Nagydunaparton létesült s mind jobban kibontakozó Serédi-park lényegesen emelik a város szépségét. A keserves kinok között megszületett Széchenyi-tér és a Plébánia-tér parkosításáról igen előkelő emberek mondtak már hízelgő, elismerő véleményt. Hátra volna még a Szent Tamáshegy zölditésének és a kanonoki palotasorok előtti kerteknek kérdése. Ha pénzünk volna hozzá, egyik sem volna megoldhatlan probléma. A Szent Tamáshegyen már nagyon sok kísérlet történt anélkül, hogy azok eredményre vezettek volna. A magam részéről azt ajánlanám, hogy cserjékkel ültessük be a hegyoldalt, amelyek lényeges költségbe nem kerülnek és az ottani talaj- és fekvési viszonyoknak megfelelnek. Természetesen gondoskodni kellene a megfelelő védelemről is; meg kell szüntetni azt a hiedelmet, hogy a hegyen mindenki azt tehet, amit akar. Városunknak elébb-utóbb négy nyolcosztályú középiskolája lesz, van két tanítóképzőnk és sok alsóbb iskolánk. Ha tekintetbe vesszük, hogy eddigi könyvből való növénytani oktatásunkkal azt értük el, hogy még a hazai flórát sem ismerik a felsőbb oktatásban részesült embereink, nem tudnak különbsé Női és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!