ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-07-24 / 81. szám

XXXVI. évfolyam, 81. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1931. július 24 ZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 80. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. A főispán és az ..Esztergom. Nem egészen komoly helyről, de mégis tény, hogy felvetették és demagóg célokra használják ki azt a vádat, hogy az „Esztergom" a főispánnal való viszonyában köpönyeget fordított. Volt idő, amikor támadta, — mondják —, most pedig nem támadja, sőt sok tekintetben mellette foglal állást. Ebből azután az „Esztergom"-ra az elvhűség tekintetében kedvezőtlen következtetéseket vonnak úgy, hogy a felületesen szemlélődő még el is hiszi. Szembe kell néznünk tehát ezzel a váddal, és ebben az irányban is egyenes nyíltsággal tiszta helyzetet kell teremtenünk. Mindenekelőtt le kell szögeznünk a legfontosabbat. A hivatása magaslatán álló esztergomi újság a szanálás kérdésében csakis azt az elvet vallhatta és vallhatja, hogy vagy száz százalékig teljes publicisztikai erejével támogatja azt a közéleti férfiút, jelen esetben a főispánt, aki a város szanálását vállalta, — vagy ha meggyőződése szerint nem látja kifogástalannak a szanálás egyes eszközeit és kapcsolatos körülményeit, akkor a cselekedeteket becsületes kritikával illeti. A hivatása magaslatán álló esztergomi újság nem a személy ellen kritizál, hanem a közjó érdekében, — és kritikája nem a cselekvő személy letörését tartja szem előtt, hanem a közéleti férfiú cselekedeteinek a város javához való viszonyát és e viszony összhangját, termékeny voltát. A hivatása magaslatán álló esztergomi sajtó nem a személyi hajszában tartja az elvhűséget, hanem a város javáért folyó munka kritikai szemléletében. A munka jórafordulásából is rosszat következtetni, a jószándékot is letagadni és a jót is rosszá színezni csak azért, hogy állandó anyag legyen a személyi hajszához: az ilyen elvhűség nem lehet méltó a hivatása magaslatán álló esztergomi sajtóhoz. Az „Esztergom" igenis a cselekedetek becsületes kritikáját gyakorolta mindaddig, amíg meggyőződése szerint nem látta kifogástalannak a szanálás egyes körülményeit. Ám ha kritikáját hallatta a körülményekkel és a kezdet hatásaival kapcsolatban, — a helyes kritikai elv követeli, hogy a szanálás további folyamán is, abban a lényeges kérdésben, ami a szanálási terv sikerét illeti kritikáját hallassa. Ha annak idején helytelenítettünk egyes momentumokat és a villanyüzem bérbeadásával való szanálás mellé sem állottunk, és a közhangulattal együtt mi is féltettük a város e nagy értékét, úgy hogy a főispán valóban óriási felelősséget vállalt jóformán egyedül a város szanálásában: akkor, most, amikor erős lélekkel és akarattal tervét — (sajnos, egyéb terv nem adódott) — sikerrel keresztülvitte, amikor tény az, hogy ezzel a várost momentán megmentette és amikor ennek folytán megvan a mód hozzá, hogy egyáltalán tovább éljünk, — ezt tárgyilagosan le kell szögeznünk. Annál is inkább, mert cikkeinkben előre megmondottuk, hogy amennyiben a főispáni terv sikerül, ezt készséggel el fogjuk ismerni. Ezt a kritikai elv következetes betartása követeli. Igaz, hogy annak idején megjelentettük a „Repül a nehéz kő" című cikket, — de elveink ma sem változtak meg, amikor megállapítjuk, hogy a „nehéz kő" — a katholikus morál szerint is helyesen — a bűnösöket találja meg. Igenis az „Esztergom" is helytelenítette azt, hogy a város igen hátrányosan került országos érdeklődés központjába, — viszont később kiderült, hogy a rádióba a hir csak a kötelességüket teljesítő laptudósítók révén került, akiket a főispán egyáltalán meg nem bízott, — és hogy Esztergom rossz híre még előbb terjedt el úgy, hogy a volt polgármester apróhirdetések révén keresett városának kölcsönt. Kiderült, hogy a fegyelmik keresztülvitele indokolt volt, hogy a szanálás kényszerítő szükségesség volt, hogy a szanálásra jobb mód nem adatott, — és hogy a sikeres keresztülvitel olyan katasztrófától mentette meg a várost, amelyhez képest azok a körülmények, amelyek miatt érzékenykedtünk és elítélően bírálgattunk, elenyésző jelentéktelenségek a város java szempontjából. Ezek után kérdeznünk kell, hogy követheti-e az „Esztergom" azt a magasabb szempontok nélküli, mucsaias sajtóizlésű irányt, amely az elvhűséget a személyi hajsza következetes erőszakolásában tartja ? Emelt fővel állithatjuk, hogy mi a szanálás kérdésében a főispán és az „Esztergom" közötti viszonyt illetően mindenkor a személytől elkülönített és csak a cselekedeteket és a tagadhatatlan tényeket tekintő objektív álláspontot foglaltuk el, — és mindenkor ragaszkodtunk ahhoz az elvhez, hogy tekintet nélkül arra, hogy a vezető közférfiúi személye ennek vagy annak, ezeknek vagy azoknak szimpatikus-e vagy nem, mindig tiszta becsületességgel és a város java szempontjából mértük és mérjük le cselekedeteit és szándékait. Viselhetné-e felelősségét másként az „Esztergom" a város közönségével szemben, és elvei követésében engedhet-e a demagógiának az az „Esztergom", amely soha — a Károlyi-forradalom alatt sem, a Majláthuralom idején sem — engedett ma is vallott tiszta elveiből és katholikus erkölcsi felfogásból folyó igazságérzetéből ?! Lesz-e kenyere az esztergomi szegény embernek? Julius 12. számunkban „Esztergomi gondok" cim alatt irtam egy cikket. Nem tudom, hányadszor és hány év óta sürgetem az állami segítséget Esztergom város részére. Állami segítséggel munkát kértem, kérek és kell kérnie a város vezetőségének és a város felettes s felelős hatóságának is. Nem vagyok sem pesszimista, sem optimista, de keserű lélekkel kell reálisnak lennem, amikor a nép között járva látom annak kenyértelen nyomort, most nyár derekán, a legnagyobb munka idején. Mi lesz itt télen? Birtokos gazdáink gabonatermése, egynéhányat kivéve, jó termés idején sem mutatott számbavehető felesleget. Ez .évben pedig a gabonatermésünk határozottan rossz. Harmincnegyven keresztet termő föld ez évben 12—14 keresztet termett. Amig közepes termésnél is 80—110 kg-t fizetett egy kereszt, most alig ad 40 kg-ot és az is nagyon, de nagyon silány. Mit segit ezeken a szegény, iparkodó embereken a felemelt boletta? Nem lesz mit eladnia,, tehát nem kaphat bolettát sem, ellenben veheti a méregdrága lisztet, ha lesz rá pénze. Normális körülmények között a szőlőtermés volt gazdaközönségünk pénzszekrénye. Szőlőtermés remeknek Ígérkezik, ámbár még messze van az elszűréstől, de mégis reménynyel kecsegtethetne, ha nem olyan hirek keringenének, hogy őszre 10—12 fillér lesz a törkölyös must ára, vagy még annyi sem. Közterheink túlnagyok. Gazdáink rengeteg hátralékkal szerepelnek a közterhek terén és 80—90%-ban el vannak adósodva. Temésük nincs és ami esetleg lesz, annak nem lesz ára. Ilyen körülmények között kiegyenlítő számadást csinálni teljesen lehetetlen, de levegőbe épített lesz a város költségvetése is. Az esztergomi gazdaközönségnek ez a reális képe és még kétségbeejtőbbet fog mutatni, ha őszre leNői és férfi divatcikkek legolcsóbban BalognálI