ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-07-15 / 77. szám
XXX Vf. évfolyam, 77. szám, Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1931. július 15 GOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnái^ A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Miféle ambiciók azok, amelyek egy város életében a tradíciók és tekintélyek figyelembevétele nélkül, sőt — lm más út számukra nem adódik — a tradíciók és tekintélyek letiprásával igyekeznek érvényesülni ? Micsoda emberek azok, — hál' Istennek nincsenek oly sokan, mint hangjuk után Ítélni lehetne — akik saját érvényesülésüket, saját uralmuk kivívását a város fölött fontosabbnak tartják, mint azt a mérhetetlen közéleti kárt, amelyet akár téves és ebben az esetben jóindulatú, akár céltudatos és ebben az esetben rosszakaratú ambícióik kielégítése közben okoznak? Miféle ambíciók ezek, miféle emberekkel ? És vannak-e komoly céljaik, ideáljaik ? Amit elkeseredett hangulatukban akartak és amiért ma már a legtöbben közülök talán kicsit röstellik is magukat, tudniillik: hogy az ellenpárt győztes képviselője mondjon le a mandátumról, vagy a plébánost felettes hatósága tiltsa el a politikától azért, mert győzött, — ez legalább is gyerekesnek mondható. A másik bevallott és nagyhangon hirdetett cél, — az, hogy a főispán menjen el, — mert a kormány jelöltje mellett állott a választáskor, — még naivabb gondolkozásra vall. Van azután valami homályosan körülírt ideál, amelyet szintén igen sokszor hallunk duruzsolni: fejlődést Esztergomnak, kenyeret a népnek. Ez így magában helyes, és ezért valóban nemcsák szabad, hanem kell is minden esztergomi polgárnak és polgári vagy várospolitikai egyesülésnek küzdenie, — hiszen ez körülbelül abból a programúiból van véve, amelyet a városi párt annak idején részletesen kidolgozott és amelyet mi is magunkénak vallunk. A komolytalanság itt csak abban rejlik, hogy ezt a várospolitikai eszmét mint fegyvert szegzik azok mellének, akik ezért félemberöltőt dolgoztak, akik ennek megvalósításáért ma is nem szóval, hanem tettekkel küzdenek. Nem komoly kritikával illetik a közéleti munkát, és a nekik nem tetsző közéleti férfiúnak nem várospolitikai, városgazdasági, vagy szociális cselekedeteit kritizálják (ebben az esetben rászolgálhatnának a városi ellenzék elnevezésre !), — hanem kézzelfogható alkotásokat igyekeznek a nép előtt lebecsülni, jószándékokat feketítenek be, várospolitikát tesznek lehetetlenné és embereket igyekeznek kiöklelni a közélet porondjáról. Magatartásukra nézve talán legjellemzőbb az a hallatlanul nagymérvű elbizakodottság, amelyből elvakultságuk és harci modoruk ered, és amelylyel szemben a komoly szemlélő — aki tisztaQ jóakaratot keres az emberekben — teljesen tanácstalanul áll. Azt mondják és írják, hogy ők a „közvélemény/' és természetesen ellenvéleményt nem tűrnek. Azt hiszik, hogy ha ők a mind kisebbre zsugorodott szentgyörgymezői és tabáni társaságukkal szeretnék a főispán távozását, akkor azt a „népakarat", a „közvélemény" akarja, — és egyáltalán nem törődnek azzal, hogy másoknak éppen az ellenkező a véleményük ebben a kérdésben, és hogy itt van kívülük az egész Komárom—Esztergom-vármegye, a melynek szintén főispánja a főispán, és hogy Esztergom város nagyobb részének az egész vármegye népével együtt egészen más a felfogása és akarata, — és ez az, hogy szűnjön meg a kicsinyes személyeskedés, a tekintélyek rágása és üldözése. Az idő is komolyságra és testvéries, együttes munkára int bennünket, — és itt az idő, amikor a város közönsége el fog fordulni a gyanús ambíciókkal fűtött egyénektől, és inkább hallgat arra az intő szóra, amely ma a főispán ajakáról is elhangzott és amely hazafiúi összefogásra hívja fel e város minden egyes polgárát. Dr. Huszár Aladár főispán a komoly időkre való tekintettel a kicsinyes személyeskedés helyett hazafiúi összefogásra hívja fel Esztergom város Komárom—Esztergom-megye kisgyülése szokatlanul nagy érdeklődés mellett ülésezett f. hó 14-én, kedden reggel 9 óra után. 1 A gyűlést dr. Huszár Aladár főispán nyitotta meg és tárgysorozat előtti bevezető beszédében bejelentette, hogy a minisztertanács az ország összes pénzintézeteit három napra bezárta. — A kormány ez intézkedése mutatja a mai európai helyzet komolyságát — mondottta a főispán. — A legnagyobb határozottsággal kell viselkednünk e nehéz időkben, őrizze meg mindenki hidegvérét. Minél nehezebb a helyzet, annál öntudatosabban kell cselekednünk. — Reméljük, hogy Európa nem fog vakon és igazságtalanul cselekedni egy 70 milliós néppel, Németországgal szemben, és meg fogják találni a válság kivezető kulcsát. — Németország gazdasági összeomlását egész Európa megérezné. A kisgyűlés tagjait kérte ezután a főispán, hogy legyenek apostolai e nehéz időkben a higgadtság, józanság szellemének, majd biztosította a vármegye közönségét, hogy ő minden körülmények között férfiasan fog helyén állani és a rendet minden rendelkezésre álló eszközzel fenn fogja tartani. Melegen üdvözölte ezután a megyei törvényhatóságban is helyet foglaló új országgyűlési képviselőket, külön üdvözölte gróf Esterházy Móricot, akinek, noha távolabbi kerület választotta, értékes és nagytekintélyű egyéniségét a vármegye is magáénak mondhatja. — Örömmel állapithatom meg — mondotta a főispán —, hogy a választások alkalmával a közvélemény igazolta Beth len István gróf politikáját, és hogy az ország népe a komoly parlamenti munkának hive. — Boldog vagyok, hogy hat értékes közférfiút és komoly munkatársat küldhetett vármegyém népe Bethlennek, — és ennek kijelentésénél nem a pártember, hanem a hazafi beszél belőlem. — Bethlent a Gondviselés küldötte az országnak. Benne reménykedik a nemzet, és bizik, hogy az ő államférfiúi kvalitásaival sikerül kimenekülnie a bajból a jobb jövő felé. Ezután a főispán javaslatára elhatározta a kisgyűlés, hogy Bethlen választási győzelme alkalmából és abból az alkalomból, hogy a vármegye összes megválasztott képviselőit Bethlen táborába küldte, táviratilag üdvözli Bethlen István gróf miniszterelnököt és törhetetlen bizalmáról biztosítja. A főispán ezután beszédében áttért az esztergomi viszonyokra. — Úgy érzem — mondotta —, hogy mint főispán és mint ember kemény harcot vívtam ós vívok a becsületért és tisztességórt, és e harc alatt nem volt a rágalomnak az az eszköze, amellyel ne támadtak volna. Én ebben a harcban feltilmaradtam és sikertilt rendet teremtenem Esztergom városban is. — A bekövetkezett nehéz idők és az egész pénzügyi világra nehezedő válság bizonyítják, hogy az én szanálási tervem helyes volt és annak keresztülvitele kiszámíthatatlan előnyökkel jár a városra. — Eljön az idő rövidesen, amikor a ma még tartózkodók, félrevezetettek is be fogják látni intézkedéseim helyességét és azt, hogy Női és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál