ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-02-16 / 39. szám

Xl ÚT U1V1 Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és iinneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. a varos­Az ellenzéknek, az ellenvé­leménynek kultúremberek kö­zött mindenkor megvan a maga jogosultsága és bizton­sága. Emberek vagyunk és senki­sem mondhatja magáról azt, hogy az ő judiciuma minden­kor jó és biztos, az ő Ítélete mindenkor helytálló, az ő vé­leménye minden ügyben irány­adó. Viszont ki-ki embertár­sainak rendelkezésére bo­csájhatja véleményét és fel­fogását lelkiismerete és szíve szerint, és joggal elvárhatja azt, hogy véleménye szintén tiszteletben tartassék még ak­kor is, ha' — ellenvélemény. A várospolitikában is meg­van az ellenzéknek a helye és jogosultsága. Hiszen sok­szor apró magánügyeinkben is jól járunk, ha a jóakaratú tanácsokból és ellenvélemé­nyekbői leszűrhetjük az igaz­ságot, amelynek birtokában biztosan cselekedhetünk. Mennyivel nagyobb fontos­ságú és jelentőségű az igaz­ságnak ilyen módon való ke­resése és megtalálása ott, ahol közügyről, a városnak és né­pének anyagi és erkölcsi bol­dogulásáról van szó. Az erkölcs és a jog tör­vényei szabályozzák az em­ber életét a társadalomban és még a magánvéleménynek is az adja meg a jogosan elvár­ható tiszteletet és megbecsü­lést, ha az erkölcs és a jog tiszta forrásából, becsületes szándékból ered. Annál inkább megkívánjuk a tiszta, magasz­tosabb, az igazsággal és a lel­kiismeret szavával megegyező szempontokat a közéleti kri­tikáktól, a közéleti ellenvéle­ményektől, amelyeknek soha­sem szabadna kicsinyes szen­vedélyekkel, rövidlátó előíté­lettel, hízelgő konjukturákkal, könnyű hangulatokkal és nagyképű demagógiával le­paktálniok. Igenis a jó várospolitiká­ban megvan a létjogosultsága annak az ellenzéknek, amely magasabb ideálok szerint dol­gozik. Ez az ellenzék nem a cso­mót keresi a kákán azért, hogy ellentmondhasson, hanem rá­mutat a hibára és bűnre, ha van, és következetesen kios­torozza a közéletből — min­denkor az elv és az ügy győ­zelméért küzdve. Ez az ellen­zék sohasem csak gyanúsít, hanem rögtön bizonyít is, mert vádat is csak akkor emel, amikor alapos okai vannak rá, mert a vádemeléssel is minden­kor komoly és meggondolt céljai vannak. Ez az ellenzék sohasem visszafelé dolgozik megtör­Veszedelemben egyes törvény' (hatósági kisgyűlés! tagok tént, de meg nem másítható dolgoknak a kritika kedvéért való kritizálásával, hanem a jövőnek él életrevaló tervei­vel és bizonyos ügyekben a hibát, a könnyelműséget és esetleg a korrupciót megaka­dályozó egységes és követke­zetes állásfoglalásával. Ennek az ellenzéknek a helyzete nem volna reményte­len és kétségbeejtő, amikor az ember arra gondol, hogy mit tenne akkor, ha mások nem alkotnának és a bírálatra anyagot nem nyújtanának többé!! Ennek az ellenzéknek hi­vatása van, ezt az ellenzéket meg kell teremteni.! A vármegye törvényhatósági bi­zottságának alakuló kisgyűlése tud­valevőleg névszerinti szavazással vá­lasztotta meg a havonkint egybeülő törvényhatósági bizottsági kisgyűlés tagjait, akik a havonkint egybeülő kisgyűléseken megjelenni, a vár­megye folyó közigazgatási ügyeiről tanácskozni és a törvény által ré­szükre megjelölt ügyekben érdem­leg is határozni hivatottak. Az alis­páni hivataltól nyert értesülés sze­rint a kisgyűlés tagjainak megjele­néséről nyilvántartást kell vezetni s az a tag, aki háromszor igazolatla­nul elmarad a kisgyűlésről, elveszti mandátumát. Palkovics László alispán lapunk útján is felkéri a kisgyűlési tagokat, hogy a fenfieket tudomásul venni szíveskedjenek. Ás elmúlt esztendőben csökkent Esztergom víshassnálata. A közönség spórol a drága vízzel. Érdekes statisztikát állított össze a város vízvezetéki osztálya az el­múlt évek vízfogyasztásáról. A kimutatás szerint az eszter­gomi vízvezetéki mű 1928-ban 602.058 m s vizet termelt, illetőleg a vízvezeték révén ennyit használt el a város közönsége. Ezzel szemben 1929-ben már csak 584*009 m 3 víz fogyott el a vízvezetékből. Egy la­kosra naponkint és fejenkint 1928­ban 91*6 1. víz jut, 1929-ben napon­kint és fejenkint 88'8 1. az elfogyasz­tott vízmennyiség. Ezen statisztika szerint tehát an­nak dacára, hogy a vízvezetéki be­rendezések, (fürdőszoba, closett stb.) szaporodtak, 1929-ben a vízfogyasz­tás mégis csökkent. Ez azzal magyarázható meg, hogy a közönség különösen a vízmérő­órák beszerelése óta kezd takaréko­sabban bánni a vízzel, tekintettel drága voltára. Igaz, hogy még igen sok vízmérő óra beszerelése hiány­zik, de a város belterületén csak­nem mindenütt van. Főként olyan helyeken hiányzanak még a víz­mérő órák, ahol amúgy is aránylag kevés a vízfogyasztás és ahol a víz­vezetéki szerelés primitívsége miatt alig adódik mód az óra beszerelé­sére. Az 1929-es évi vízfogyasztás ke­vesbedését még azzal is lehet indo­kolni, hogy az utóbbi időben a cső­repedések által okozott vízelfolyás csökkent. Európa keresztény­sége, humanizmusa és önvédelme. Oroszországot kivéve az összeg európai kormányok kereszténysé­gükkel, humanizmusukkal szemfor­gatva szeretnek önmaguk és a vi­lág előtt tetszelegni. Mindnyájan a polgári tőkés társadalmi berendez­kedés alapján állanak, de sem egyi­ket, sem a másikat, sem a harma­dikat megvédeni nem tudják, vagy nem akarják. Műveltségükre büszke hatalmak kezetfogtak a szerb király gyilkosok­kal, sőt szövetségre léptek velük. Némi felháborodás színlelése után napirendre tértek a szerajevói gyil­kosság feldicsérése felett. Mindkét esetben elnézők olyan bűntényekkel szemben, melyeket minden ország törvénye üldöz, hisz természeti tör­vényellenes cselekedetek. Bátor­talanok, gyengék erélyesen fellépni. Legalább annyit tennének meg, amennyit önmagát megbecsülő magánember tesz meg, hogy meg­vetéssel fordul el a gyilkostól, nem pártfogolja, nem támogatja. Oroszország szovjethatalmasságai Európa kereszténységét, tőkéstársa­dalmi rendszerét fenyegeti és a kontinens örök szégyenére lábbal tiporja a szent humanizmust. Ki akarja irtani a vallást, az erkölcsi világ eme alapkövét. Ezrével zárja be a templomokat, halomra löveti a nép lelki vezetőit. Ocsmány, bor­zalmas módon gyalázza meg a ke­reszténységet, és a keresztény Európa hallgat. A keresztény hatalmak sze­rint mindez belügy. Hogy nálunk nem engedjük hatalomhoz jutni azokat, akiknek nemzeti szervezet­lenségünk óriási részét köszönhet­jük, hogy fékentartjuk azokat az elemeket, akik 10 év előtt raboltak, kínoztak és gyilkoltak, — ez Európa hatalmasságai előtt nem belügy, ha­nem jogforrás. És ezek a hatalmak nem restelik ezért neheztelésüket is éreztetni velünk. A vallásüldözés lehet belügy azok előtt, akik maguk is távolállanak a vallástól, de nem lehet az a keresz­tény Európa előtt. Azok az ember­telenségek, bestialitások, melyek Oroszországban napirenden vannak, közönyös lehet a kannibálok, de nem a művelt, humánus Európa előtt. Az orosz belső gazdasági elrendezés lehetne belügye annak a szerencsét­len országnak, ha abból nem szár­maznék a többi országra kár. És némi álokoskodással, gyávasággal minősíthetné mind a hármat Orosz­ország belügyének, ha azok nem sugároznának kifele. Paris tele van az orosz cseka embereivel. Megcsúfolták a francia szabadságot, vendégszeretetet, idegen védelmet, amikor a város közepéből, fényes nappal elrabolták Kutjepov orosz tábornokot. Egész Európát, sőt európai hatalmak fenhatósága alatt levő más világrész országait orosz

Next

/
Thumbnails
Contents