ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-01-26 / 21. szám
rí U U1Y1 Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Az esztergomi katolicizmus Esztergom, 1930. jan. 26. Él-e vagy hal az esztergomi katolicizmus? Bizonyosan él, de a hó alatt. Azaz megvannak az életerek, a forró vágyakozás a szebb és igazabb élet után ott szorong a szívek mélyén,^de a katolicizmus akkor él igazán, amikor kivirágzik, illata megérezhető a közéleti cselekedeteken és mindenütt, ahol emberek dolgoznak, embereket munkáltatnak és embereket irányítanak. Nem először villan elénk ez az élet nagy kérdéseibe kapaszkodó gondolat és szinte eleven tekintettel fordul az esztergomi ember acába, valahányszor évi közgyűlését tartja — mint ma is — az Esztergomi Katholikus Kör — ez az előkelő tradíciójú, nemesmunkájú, tagjainak finomlelkű előadásokat, jó könyveket és kényelmes otthont nyújtó kör, ez az úriasan pihenő és szórakozó tagokkal rendelkező egyesület, amely Krisztus életadó eszméinek, a katolicizmus lelkének igéit hordja homlokán. A ma dolgozó és szenvedő embere Krisztus életadó Jeszméiben nemcsak vigasztalást akar találni, hanem Krisztus 1 gondolatait akarja érvényesítve látni mindenütt a közéletben is, a társadalmi, és főképen az állami élet százféle megnyilvánulásában, minI denütt, ahol az ember életére, • munkájára, vagyonára, egzisztenciájára, kenyerére megy a játszma, mert — necsak a szegény ember éljen Krisztus I igéi szerint, hanem a gazdag is, — necsak a munkás, dolgos ember legyen jó katolikus, amikor az elégtelen kenyér híján nem káromkodik, nem lop, és Istenben mégnyugodva még többet akar dolgozni, hanem a munkáltató is értse meg Krisztus szavait, ihogy a munkás méltó a bérére, — necsak az adófizető j viselje megbékélten keresztjét, hanem az adókivető lelkiismerete is tisztán álljon égi Bírája I előtt, — necsak az alkalmazott, [a tisztviselő vállalja kötelességből a mindig több munkát j és kevesebb fizetést, hanem ezzel szemben az ezért felelős tényezők az igazságosságnak és méltányosságnak azt a módját gyakorolják, amely emberi szempontból Krisztus szellemének százszázalékig megfelel. Lehetséges-e a virágzó katolicizmus, azaz az élő közI életi katolicizmus ? Lehetséjges-e egy nagy társadalmi összefogás Esztergomban, a primási székvárosban Krisztus I eszméinek égisze alatt Krisztus Szívének erejével, amely egyesület kiindulás vagy csatlakozás lenne a magyar közéleti katolicizmushoz ? Lehetséges-e egy ilyen feltámadás akár az Esztergomi Katholikus Körben is, amely Krisztus nevében összefogva minden katolikus embert, egyetlen gerincet, egyetlen parancsoló véleményt jelentene, amelyet minden körülmények között respektálni és követni kell ? ! Lehetséges-e egy ilyen feltámadás testvérek között, — hiszen oly régen vágyódunk utána — amely meghozná a bátor szót az élet nehéz körülményei és ingadozásai kö zepette, amely meghozná a I bátor szót mindennel szemben, |ami igazságtalanság, erkölcsI te lenség és Krisztus tanításaiI val ellenkező, embertelen, antiszociális cselekedeteim van, ja közéletben, és ha van, az állami életben ! ? Lehetséges-e a virágzó katolicizmus Esztergomban ? !... Mert nem igaz az, hogy Krisztus tanításait kiki csak magába temesse, nem igaz az, hogy Jézus nevében még a legparányibb embernek is ne legyen szava az igazságot illetően közéleti dolgokban, — igen, a katolikus vallásom az enyém, de a katolicizmus mindnyájunké! A katolicizmusnak élnie "és virágoznia kell! Élnie és virágoznia kell befelé, amely esetben nem gond az egyházközségalakitás vagy egyéb nagyvonalú karitatív vagy szociális mozgalom sikere, — de illatoznia és gyümölcsöznie kell a katolicizmusnak kifelé is, mert szükség van az egységes katolikus társadalom gerinces állásfoglalásaira és sokszor a áz „Esztaom" tárcája * előbbi esetben csak emlékeztetők, - • • • addig igy valódi emlékek. A történeti szellem a Ezzel a címmel az „Élet" c. szépirodalmi képes folyóirat f. hó 12-i számában Staud Géza tollából igen tanulságos közlemény jelent meg, amelyet Esztergomra is vonatkoztatható megállapításai miatt közérdekűnek tartok ismertetni. Az áltörténetiséget teszi bírálat tárgyává a jeles szerző különösen nemzeti és katholikus szempontból. Kövessük őt megállapításaiban s az ő budapesti példáinál esztergomi példákra is gondoljunk. Azt hisszük, nem lesz nehéz párhuzamokat találni. „Ha végigmegyünk egy városon, — mondja a szerző — népét annál kulturáltabbnak mondjuk, minél több nyomát találjuk a mult tiszteletének. Ez megnyilatkozik emlékművekben, utcanevekben, szobrokban, régi házak megőrzésében. S ezek az emlékek annál értékesebbek, annál inkább szószólói az illető nép kultúrájának, minél eredetibbek. Eredetiségben azt értjük, ha az illető emlékek abból a korból is valók, amelyEgy város utcaneveivel, szobraival épületeivel s egyéb emlékeivel \ szinte térképe valamely nép törtéIneti érzékének s ezen keresztül hű képet ad annak kultúrájáról is. Ha ' Parison végigmegy az ember, az , utcanevek után szinte megírhatja ; Franciaország egész történetét. j És nálunk? I A város csak arra jó, hogy politikai divatok hazug cégéréül szolIgáljon. A budapesti Múzeum-kőrút I Mehmed-szultán út lesz, majd mikor I elmúlik a politikai divat, visszavedlik Múzeum-kőrúttá. Ugyanígy a i Vámház-körút, amely Ferdinánd ; bolgár-király-útra változtatta nevét. I Es így sok száz más is. Dicső doI lógnak tartjuk, hogy egy politikai I jelszónak rögtön helyet adjunk a házak falán, de azt nem vesszük észre, hogy közben történelmünket adjuk el, azt a Múzeum-körutat, amelyen még Petőfiék vonultak végig és azt a Bécsi-kaput romboljuk le, amelyért sokan az életüket adták. Ha ez a rombolás mind tudatos volna, — mondja tovább a szerző — a legutálatosabb cinizmus nevére volna érdemes, de mivel úgylátszik, nem az,... megérthető, de meg nem bocsátható. „De nemcsak az a baj nálunk, — folytatja a szerző — hogy nincs a polgárságunkban semmi történeti érzék, hanem az is, hogy egész közéletünket betegessé fejlődött individualizmus fertőzi meg. Amikor a régi Szarvas-teret Szebeny Antal-térré keresztelték, senki sem érezte, hogy ezzel egy évszázados emléket törüitek ki a mindennapunkból. Mert a Szarvas-tér nemcsak „Szarvas-tér" volt, abban sokkal több volt, az elmúlt Tabán egész története. Barbároknak nevezzük a cseheket, akik egy számukra idegen nép szobrát, a Mária Terézia-szobrot döntötték romba, mi pedig saját multunkat, saját történelmünket töröljük el igy mesterségesen. Az előbb emiitettek csak néhány példa, amelyhez hasonlót százat és százat lehetne említeni. De persze nálunk ilyesmiről beszélni nevetséges és kicsinyes dolog. Egy utcanév ? mi az: egy régi ház ? csak egy ócska épület, semmi más! S mindazt, amit századok szentesitettek, egy városi tisztviselő egyszerűen eltörölheti. Nem arról van szó, hogy ne nevezzünk el nagy emberekről utcákat, vagy ne építsünk új házakat, de ne olyan utcákat nevezzünk el róluk, amelyek nevének már hangulata, tradíciója van és az új házak kedvéért ne tegyünk tönkre műemlékeket. Vájjon mért neveztek el régi-régi pesti utcákat llákócziról és!.\ B Kossuthról, amikor akkor ott volt a sok *új között Lipót, József, Erzsébet stb. körút. Nem Rákóczitól és Kossuthtól, e nagy nevektől sajnáljuk az elnevezést, csak azt nem értjük, mért kellett az ő emlékükért megölni a régi Pestből a Kerepesiutat és a Hatvani-utcát? Ezeken valamikor Kossuth is járt s hangulatukban talán jobban megvolt Kossuth emléke, mint így. A közvélemény nagyon téved, amikor kizárólag személynevekben látja csak a történelmet, amit beteges individualizmusnak neveztünk, — egy látszólag jelentéktelen köznévbe sokszor százszor-százszor többet sűrítettek az elmúlt generációk. Az említett jelenségek szomorúan jellemző szimbólumok is: a mai köztudat eladja a magyar multat egy x y érdemeiért. A mult értéktelen számára, mert nem veszi közvetlen hasznát. Ez történelmi utalitarizmusba visz s akik így látják a múltjukat, azok nem érdemlik azt meg. De a jövőt sem. (Folytatjuk.) STI I női és lerínia léiikabáísok hihetetlen olcsóért; Vermesnél.
