ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-01-26 / 21. szám

Krisztus igazsága szerinti •tiltó szavára, amely elől kitérni sem a közéletben, sem a felelős kormányzásban Esz­tergomban, Magyarországon nem lehet! Takarékosság a városgazi rül az eladásra szánt fába, amivel a keményfa árát csökkentjük. Sem a házi tüzelés, sem a fa eladása nem adja meg a hárs valódi érté­két. Nem tartanám helytelennek, ha az erdőgazdaság érdeklődnék fa­gyapotot készítő marógép iránt és I ismeretes főbb pontokból 'próbálják a fatelepen bevezetett villanyerővel | felállítani a hágai megállapodás a kitermelt hársból, mely kiválóan alkalmas rá, értékes fagyapotat állí tana elő. Esztergom város sönsége Missióra készül Egy polgártársunk, aki a takaré­kosság szempontjából figyeli a vá­rosgazdaságot, az alábbi hozzászó­lást juttatta el lapunkhoz közlésre: Az utóbbi évek szükséges óriási befektetései hatalmas összegeket nyeltek el. A remélt gazdasági eny­hülés helyett súlyosabb viszonyok következtek be, melyek szinte lehe­tetlen helyzet elé állították Eszter­gom város gazdasági politikáját. A helyzet kibontakozása harsányan álljt! vezényelt, amely vezényszó nak saját érdekében mindenkinek engedelmeskednie kellett. így jutottunk el a költségvetés háromszori megosztásához, felsőbb intő figyelmeztetésekhez és a sza­náláshoz Nem célom bírálatot mondani a szanálás végrehajtásáról, jóslatokba sem bocsájtkozom, csak leszögezem, hogy városszerte nagy visszatetszést szült az egész ügy és elég éles bírálatok hangzottak el társadal­munk minden rétegében. Ám jó, szanálni kellett, mert takarékoskod­nunk kell. Ez rendben van, de ha már takarékoskodunk, akkor tegyük azt meg az egész vonalon és egy­formán úgy a pengőkkel, mint a fillérekkel. Már régebben beszélnek róla, hogy a házilag kezelt gazdaság sze­mélyzete a gazdasághoz arányítva sok. Van egy városgazda, aki már tel jesen közel áll a nyugalmazáshoz. Ezt az állást üresedés esetén betölteni nem lesz szabad, mert teljesen meg­felel a gazdaság kiterjedésének egy gazdatiszt. A bolgárkertészetet, a Vimmer­telepec és a dinnyetermesztést a mostani három ember helyett egy, mind a három ágazatban jártas ker­tész kezébe tenném le a gazdatiszt ellenőrzése mellett. Ezzel nemcsak személyi járandóságot takarít meg a város, hanem tekintélyes dinnye­termésének felét is, amit eddig a dinnyés vitt el. Az a fél dinnyeter­més pedig a kiadott napszámok mellett is tekintélyes megtakarítást jelent. Idővel megtakarítást lebet majd a két hegymesteri állás megszünteté­sével is elérni. Ugy gondolom ke­resztülvinni az ügy megoldását, hogy a dülőútak karbantartásáról a város mérnöki hivatala és az erdő­gazdaság vezetősége gondoskodnék. Munkaellenőrzésre úgy a jelenlegi, mint az esetleges új gátőrt is fel­lehetne használni. A mező és liegyerők ellenőrzés szempontjából a város gazdatisztjé­hez tartoznának. Itt meg kell jegyez­nem hogy a mező és hegyőrök számát a megtakarított összeg egy részének felhasználásával saaporitani lehetne A józan takarékosság nem je­lentheti azt, hogy csupa takarékos­ságból megálljunk és ne fejlődjünk, ne eszközöljünk olyan újabb befek­tetéseket, melyek meghozzák gyü­mölcsünket és önmagukat fizetik ki. Tudtommal a városi erdőségek­nek tekintélyes része hársas. A kitermelt hársfát házitűzelésre hasz­Mátéffy Viktor prépost-plébánosa következő felhívást tette közzé: Soha nehezobb napokat nem élt a magyar, mint most. Szent István országa leírhatatlan lelki és anyagi nyomorúsággal küzdödik. Ezeréves hazánk romjai felett sírunk . . . Ten­gersok szenvedésünk keserű nap­jaiban vigaszt, enyhülést hol keres­sünk, hol találunk? Az út Istenhez vezet! Jézus Szen­séges Szive minden vigasztalás kút­feje és dúsgazdag mindazok iránt, akik Hozzá fohászkodnak. Ő az út, az igazság, az élet! „Testvérek ! Itt az óra, hogy az álomból felkeljünk, mert most kö­zelebb vagyon a mi üdvösségünk, mint amikor hívőkké lettük. Az éj elmúlt, a nap pedig elközelgett. Ves­sük el tehát a sötétség cselekedést és öltözzünk a világosság fegyve­reibe !" Az apostol szavaival hívjuk esz­tergomi kath. testvéreinket a belvá­rosi plébánia-templomban február 1-től február 9-ig tartó szent mis­sióra, amelyet Jézustársasági atyák fognak tartani. A szent missió feladata: Krisztust bevezetni az elmékbe, a szívekbe, hogy azokban éljen, azokban ural­kodjék, azoknak parancsoljon. Új lelkekre, új szívekre, a bűn­bánatban megtisztult új lélekre és az isteni szeretettől lángoló új szí vekre van szükségünk, ha hazánkat a romokból fölemelni, nyomorúsá­gos sorsunkból szabadulni akarunk. Nagyobb hitre, erősebb szeretetre, igazi katholikus életre nevelnek a szent missió napjai. Ezeket a nagy kincseket keresni földi és örök bol­dogságunk érdekében áll! t A Szent Imre jubiláris esztendő ünnepségeinek méltó bevezetését is akarja szolgálni a szent missió. Szent Imre vallásos és hazafias lel­két fogjuk leimádkozni, hogy a ma­gyar jövendő : az ifjúság lelkét ma­gasra emeljük. A missió-ájiatosság f. évi feb­ruár hó 1-én, szombaton este 6 óljakor kezdődik „Veni Sancte"-val, amelyet Őeminenciája, a Bibornok Hercegprímás úr fog tartani. Naponkint reggel 6 órakor, fél 8 órakor és 9 órakor szentmisék, d. e fél 10 és este 6 órakor szentbeszé­dek tartatnak. A missió tartama alatt két ünnepség lesz: az egyik szűz Mária tiszteletére, a másik a leg­méltóságosabb Oltáriszentség tiszte­letére. Azonkívül külön oktatások lesznek, amelyeknek sorrendjét a missiót tartó Jézustársasági atyák fogják megállapítani. Egyéb ájtatósságok a főtisztelendő Jézustársasági atyák eUtal naponkint előre fognak a híveknek kihirdettetni és reájuk a jel a plébánia-templom harangjai által adatik. „Én akit szeretek, azt megdorgá­lom és megfenyítem; buzdulj fel tehát és tarts bűnbánatot. íme az ajtó előtt állok és zörgetek. Aki hallja az én szómat és megnyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzája." {Jel. könyv III. 19. és 20.) így szól az Üdvözítő. Tőlünk függ, hogy sza­vai rajtunk teljesedésbe menjenek. Jézus lelket keres!! Mátéffy Viktor pápai kamarás, c. prépost, plébános. A missió iránt már is nagy az ér­deklődés városszerte. mérlegét. Olvashatunk nyilatkoza­tokat, melyek döntő magyar győ­zelemről áradoznak, melyben egy csapásra megnyertünk mindent és a nagyhatalmak hátat fordítva kis szövetségeseiknek, teljes hatalmi súllyal a magyar ügy mellé állot­tak. Másfelől nzonban az ellenkezés és elégedetlenség is sűrűn hallatja szavát. Kudarcot, vereséget emleget és a kormány felelősségre vonásá­val fenyegetőzik. Meg vagyok győződve, hogy a magyar közvélemény józan ítéleté­ben sem az egyik, sem a másik irányú szélsőséges felfogásnak nem ad helyet. A hágai egyezmény mér­legmegállapításában sem a túlzott optimizmusnak, sem a rosszindu­latú pesszimista lebírálásnak nin­csen helye. Tagadhatatlan és céltalan volna minden takargatás, hogy ez az újabb nemzetközi egyezmény is, mely a trianoni helyzet morális kényszeré­nek hatása aíatt létesült vesztesé­súlyos köteie­írja elő szá­szegényen va­életünk küzd­iräa: SZÖRYSEY JÓZSEF kormányfótanácsos, a TESs Ogyv. elnöke. Hetekig tartó feszült várakozás cseh-oláh-szerb szégyenles íelíéte­után végre megtörtént ez, amire az teleket. utolsó, izgalmas, idegkarbácsoíó éj- Ennek a közönséges útonállótak­szakáig tán még az érdekelt felek tikának a célját a magyar delegáció sem számítottak : a Hágába tanács­1 világos rámutatásainak, valamint kozásra összegyűlt államférfiak j gróf Bethlen István erélyes és meg­egyezséget kötöttek. Rendezték a! ingathatatlan állásfoglalásának nyo­nagy háború után, a békeszerződé- mán a főhatalmak idejekorán i'el­sek rendelkezéseiből folyó összes ismerték és minden lehető eszközt vitás kérdéseket, vagy diplomáciai felhasználtak arra, hogy a kis rab­nyelven likvidálták a háború ma-Ilók kielégíthetetlen zsákmányéhsége radványait. A tárgyalásra kitűzött I ne állhasson tovább Európa kon­problémák között elismerten leg-1 szolidálódásának útjában. Az utolsó nehezebb feladatot a magyar kér- j nap-éjet kitöltő, drámai jelenetek dés tisztázása és reális megoldása | között lezajlott huszonhétórás tár­rótta a kiküldött delegátusokra. Ma-1 gyalás végül is meghozta a döntést, gyarország a keleti jóvátétel bonyo- i mely a békeszerződésből még Ma­lult kérdésének minden vonatkozá-j gyarországra háruló összes kötele­sában a feitétlen igazság álláspont-j zettségeket véglegesen rendezte, ját képviselte, míg ellenfelei, a kis- A hágai egyezmény főbb pontjait antant országok az újabb harácso- j és elvi rendelkezéseit ma már szó­lás és felháborító fosztogatás érvé-; veg szerint ismerjük. Az egyes pon­nyesítése érdekében a legszemér-í tok végrehajtásának módozatai el­metlenebb harcot kavarták fel. i lenben még ismeretlenek, amennyi­A Benes-Titulescu érdekeltség | ben ezeket egy későbbi, Parisban minden igyekezete odairányult, hogy | összeülő újabb tanácskozás során zsarolási manővereikkel holtpontra! fogják részletekben lefektetni az juttassák a konferenciái, melynek i érdekeltek. végül is a teljes csőd elkerülésére! Azok a hozzászólások tehát, me­csak egyetlen útja maradjon: el- j lyek ma igen nagy számmal n nálja fel a város s egyrésze beke- fogadni vakon és alku nélkül a ponta a sajtóban c megjelennek, az cheiberné geket szentesített és zettségek teljesítését munkra. Bármilyen gyünk is, gazdasági jön bár a legkétségbeejtőbb válság­gal, 1943 után is fizetnünk kell még '23 évig 13 és fél millió aranykoro­nát évenként. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy ezt az össze­get nem jóvátétel, hanem likvidá­ciós költségek címén fizetjük s ezt a tényt „ellenzéki" okveíetlenkedés­sel sem lehet elforgatni. Még lénye­gesebb momentum, hogy ezek az összegek túlnyomó részben egy olyan alap megteremtésére szolgál­nak, melyből az utódállamokban kirabolt véreink nyernek kárpótlást. Ha hozzávesszük még ehhez a nagy­hatalmak és a kis szövetséges álla­mok által létesítendő második kár­talanítási alapot is, arra az ered­ményre jutunk, hogy az általunk 23 év alatt iizetendő 310'5 millió aranykorona Trianon károsultjainak kármegtérüléseiben teljes összegé­ben visszaömlik az ország gazda­sági erezetébe. A további részletek ismerete nél­kül is, józan megfontolás alapján be keli vallanunk, hogy jobb ered­ményekre Hágában nem számítot­tunk és akarva, akaratlan el kell ismernünk, hogy a hágai egyez­ményt az adott helyzetben a lehető legjobb elérhető eredménynek kell elfogadnunk. Gondoljunk arra, hogy a hágai tanácskozó asztalnál a Trianonban gyalázatosan megcson­kított, teljesen lefegyverzett, gazda­ságilag gúzsba kötött Magyarország képviselői vívták a magyarság élet­halál harcát erőskezű olasz baráti támogatás mellett ugyan, de állig fegyverzett és a francia trikolór legteljesebb védelme alatt mindenre elszánt ellenség-tenger ellen. Gondoljunk arra, hogy a trianoni kényszer-béke jogalapján kellett ki­küldöttjeiknek védekezniük a kon­centrikus jogíosztó támadásokkal szemben... és akkor teljes elfogu­latlansággal el kell ismernünk,,hogy Bethen István gróf miniszterelnököt és derekasan felkészült munkatár­sait jogosan megilleti páratlan ener­giával és magas diplomáciai művé­szettel teljesített eredményes mun­kájáért a nemzet őszinte hálája és köszönete. Trianon gyalázatától, igaz, a hágai kiegyezés sem váltotta meg a szen­vedő magyar milliókat. De vissza­adta pénzügyi szuverenitásunkat és megszüntette azt a kínzó bizony­talanságot, mely bénítólag hatott szőnyegek gyári árban. © Szenzációs nagy válaszfék! uiószonyeg már

Next

/
Thumbnails
Contents