ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-09-05 / 134. szám
XXXV. évfolyam, 134. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1930. szeptember 5 ZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 llllér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Az esztergomi utcákon 1 e napokban csodálkozó szemű, félénk járású kisdiákok csatangolnak. Ismerkednek a várossal. Egyik-másik pajtásával járkál, sok meg magában. Szállásaikon pedig hallgatják a szállásadók nagyhangú magyarázatait és kicsinyes világszemléletre valló megállapításait. Lelkük megtelik sokszor bámulattal, sokszor botránkozásokkal, mignem az iskola gondjai s a tanitók, tanárok magyarázatai — ha még lehet — helyes irányba nem terelik a gondolkodásukat. Szeretnék e napokban a szállásadókhoz fordulni azzal az igaz kéréssel, hogy ne rontsák el az idejövő diákok illúzióit rögtön a panaszok és félreismert vagy rosszulismert gazdasági és személyi viszonyok feltálalásával. Alkalmam nyilt több izben tapasztalni, hogy azok a derék, jólnevelt gyermekek, akik Esztergom messzesugárzó jó hirével lelkükben jöttek ide, csakhamar lekicsinylően nyilatkoztak az itteni viszonyokról s nemcsak maguk között, hanem szüleik és hozzátartozóik útján is terjesztették igaztalan, rossz hírünket. Ennek okát kizárólag abban kell keresni, hogy informátoraik voltak elfogultak és rosszhiszeműek. Igaz, hogy van baj és panasz elég, de ez másutt is megvan. Aki kiteszi a lábát a városból, más vidéken néz körül és érdeklődik, szintúgy hall panaszokat, bajokat, de sehol sem dicsekszenek vele, sőt titkolják, szépítik, magyarázzák. Mert más aztán, ha valamit okosan magyarázunk és más, ha csak a tényeket tárjuk fel s a magyarázatot a hallgató intelligenciájára bizzuk. — Sohse hittem volna, hogy Esztergom ilyen drága város ! — mondta a napokban egy szülő gyermeke jelenlétében. És elsorolta az ottani árakat szemben a mi árainkkal. Egy nagykörnyékű dunántúli városból jött. S amikor elmondom neki, hogy itt van a Trianon által elszakított párkányi rész, ideát meg a bányák és gyárak fogyasztó népe s a közeli Budapest s rámutatok a régebben a szőllőtermésre berendezkedett Esztergomra, annak aránylag kicsiny határára, mindjárt megértett és belátta, hogy sok minden nem is lehet másként. Vagy pedig ostoba pletykák özöne fogadja a szegény szülőt és gyermekét. — Nohát, hogy ilyen papi városban... fakad fel a hallgató önkéntelen megbotránkozása. Pedig később kisül, hogy alaptalan pletykák áldozata a megbotránkozó, és valami (talán megérdemelt) személyi sérelem esett meg a megbotránkoztatóval. S ilyenkor hiába a bazilika tündöklése, az esztergomi kincsek világhíre, a képtár ékessége, iskoláink elsőrangú volta, Esztergomról nem ezek maradnak meg a szülők és gyermekek lelkében első benyomásul. Pedig sokat, igen sokat tehetne minden esztergomi ember, minden diáktartó házigazda városunk jóneve, becsülete érdekében, ha jóindulattal világosítaná fel az érdeklődőket és szeretettel irányítaná a fogékony diáksziveket. Az iskolák vezetőségeinek munkáját nagyban támogatni tudnák, a gyermekek tanulási kedvét magasra fokozhatnák, a szülők bizalmát megerősítenék, ha lekicsinylő vélemények és igaztalan pletykák helyett a város valódi szellemére tudnák fogékonnyá tenni a kisdiákok lelkét. Arra a szellemre, amely e helyen magyar szenteket és hősöket támasztott s nagy szenvedések elviselésére tett képessé és tántoríthatatlan reményekkel tudott eltölteni nemzedékeket egy ezredéven át. H. Dr. Antóny Béla előszava a város új költségelőirányzatához. A békekamatlábat megközelítő törlesztéses kölcsön révén viselni tudnánk a terheket és segíthetnénk a munkanélküliségen. Mint már jeleztük, Esztergom sz. kir. megyei város 1931. évi költségvetési előirányzata elkészült és valószínűleg a jövő hét szerdáján közgyűlési tárgyalásra kerül. A költségvetési előirányzatot dr. Antóny Béla polgármester a többek között az alábbi figyelemreméltó sorokkal vezeti be ; „Már 1927-ben érezhető volt a gazdasági válság és a gazdasági erők morzsolódása, a bevételi és kiadási eltolódások előszele már akkor jelentkezett, úgyhogy az 1928. évi költségvetést a képviselőtestületnek a város ügyeiért féltő szeretettel aggódó tagjaival már több hetes munkával készítettük elő s a költségvetési javaslat már ezen bizottsági munka alapján került a közgyűlés elé. A város képviselőtestületének minden egyes tagja — a nehéz gazdasági helyzet dacára — tudatában volt annak, hogy a létesítmények és a történt befektetések az élniakarás szempontjából feltétlenül szükségesek voltak, és amennyiben Esztergom szab. kir. város nem akart lemondani a jövendőről, a szebb jövő reményének létjogosultságát biztosítani akarta és a túlsó partra biztatóan akart átinteni, ezen létesítményekre és a befektetésekhez felvett kölcsönökre elengedhetetlenül szükség volt. A város a fokozódó gazdasági leromlás dacára most is férfiasan és áldozatkészen viseli a rászakadt, de mégis önként vállalt terheket és amikor minden egyes polgár a legnagyobb erőfeszítéssel igyekszik a maga életfeltételeit s a város életlehetőségeit megteremteni, az államhatalomtól csak egyet kérünk: hogy a gazdasági válságnak ebben a súlyos idejében adassék meg a lehetőség arra, hogy a vállalt terhek horribilis kamatai csökkenthetők legyenek és a város megszabadulhasson attól a lealázó és állandó bizonytalanságot I jelentő helyzettől, hogy a magas kamatok miatt törlesztésre egyáltalában nem gondolhat, sőt a magas kamatokat megfizetni csak a legnagyobb erőmegfeszítéssel bírja, sőt talán újabb adósság magáravétele árán képes. A képviselőtestület minden egyes tagja tudatában van annak, hogy amennyiben egy, a békekamatlábat megközelítő törlesztéses kölcsön volna szerezhető, úgy a város nemcsak viselni tudná az eddigi terheket, hanem talán az égetően szükséges újabb befektetésekre is sor kerülhetne, — a város támogathatná az államhatalom ama törekvését, amely oda irányul, hogy minél több közmunka induljon meg, ami elősegítené a polgárok boldogulását és a gazdasági vérkeringés regenerálódását. Mert köztudomású, hogy a nagy munkanélküliségnek, az általános elszegényedésnek és az adóalap tönkremenetelének — mondhatnám — leglényegesebb és legszámottevőbb oka a magas kamatláb, amelyet sem az ipar, sem a kereskedelem, sem a mezőgazdaság, de még kevésbbé a közületeknek közcélokat szolgáló közművei el nem bírhatnak. S amíg e téren változás be nem áll, addig egészséges gazdasági életre, a nemzet erőinek felfrissítésére és a közélet megnyugvására — melyre nemzeti szempontból oly nagy szükség van — nem számíthatunk. A város képviselőtestülete mindig és mindenkor átérezte és átérzi a helyzet nehézségét és ezen tényezők birtokában a költségvetés öszszeállításánál mindig realitásra igyekezett. Sajnos, azonban annak realitását biztosítani a fentemlített okok miatt nem lehetett. Az 1930. évi költségvetés összeállítása után pár hónapra már mindannyian éreztük, hogy az az állandóan romló gazdasági viszonyok miatt minden igyekezet ellenére is nem fogja megállni a helyét. És hogy a város fizetési kötelezettségeinek valamiképen eleget tudjon tenni, 1930. áprilisában a felettes hatóságokkal történt tárgyalások alapján 80|1930. kgy. számú határozatában újabb áldozatot hoz, amikor is 120.000 pengő újabb pótadó szükségét állapítja meg, ezt pótköltségvetésében ki is veti, egyben pedig egy 200.000 pengős függőkölcsön felvételét határozza el, amelyre kétségtelenül csak azért van szükség, hogy a város az egyrészt be nem folyó, Az új model k ész női átmeneti kabátok és kész női \M^msm ^ %^^•fcAI Kossu * n L-u. model ruhákból már nagy választék VCIi lOSild 10. szám.
