ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-09-05 / 134. szám

másrészt állandóan csökkenő jövedelmei mellett kamatfizetési kötelezettségeinek meg tudjon felelni. És sajnos, a képviselőtestület előre érzett aggodalma az év közepén beigazolódott s bármennyire is igyekezett azt megelőzni, 1930. augusztusában,famikor pedig a jövedelmeknek oly mértékben kellett volna emelkedniök, hogy azok a város pénztárát aktívvá tegyék, ez az aktivitás nem következett be és az csak úgy lett volna biztosítható, ha az elhatározott 200.000 pengős függőkÖlcsön teljes egészében vétetett volna, fel. í Mindeme tények és körülmények önmagukban bizonyságai annak, hogy ügy a város vezetősége, mint a multbani és az új törvény alapján megalakított jelenlegi képviselőtestület féltő gonddal, szerető aggódással kezeli a város pénzügyéinek és közügyeinek sorsát és félül tud emelkedni a bajokon, a nehézségeken és önmagában és a város közönségében fenn tudja tartani a hitet, hogy minden gazdasági nehézség és szorongatottság dacára is ennek a városnak hivatása van, annak meg fog felelni és ez a város élni akar és élni fog!" Az új költségvetési előirányzatot, amely természetesen ma még elfogadásra váró javaslat, vasárnapi számunkban ismertetni fogjuk. Nő a gond as esztergomi szőlőhegyeken. Cigány kút felett nyaralónak alkalmas ház el•adó:"' — Emberpár bútoraival a szabad ég alatt. Közeledik az. ősz. Hamarább sötétedik, és esténkint már érezni lehe| ;hűvös lehelletét-. Friss levegő borzongatja az ember hátát, amint lámpagyújtáskor a Csarnok-utca .mögött, vagy a kórház melletti dűlő .úton a pincék előtt ballag a hegyoldalak, felé. Ettől a borzongástól azonban még nem fázik az ember, ebbe még belevegyül az a nehéz nyárutói hangulat, amely az embert közvetlenül levélhullás előtt fogja el. A természetnek ez a nyárutói várandóssága pedig, amely színpompás, szilva- és szőlőszagú napokat rejteget, inkább gyönyörűséget -,és repeső érzést keit, és még mindig kicsalogatja az embert a szabad ég alá, a lombos lankák közé a sötétedő hegyi utakon. Most tekint végig mégegyszer a gazda a szőlőtáblán, amelynek sötétzöld, bokros tőkéit lassan elnyeli az este. Még egyszer számbaveszi a termést, az eshetőségeket, azután mára elég, indul hazafelé. Karján kosár, teli koránéro szőlőivel. • r ; . — így hordozzuk el a szőlőt, uram; amennyit csak bírunk^ Bár csak v legalább felét haza bírnánk puttonyőzni, — mondja á gazda szomorúan.'

1

'-' Szótalanul megállok mellette. Tudom, hogy miért szomorú és miért akarja menteni így, ami még menthető, j • — Csak az' a:baj,-- kérem, hogy már a csemegeszőlőnek sem lesz . ára, — ha esztergomi. Már is 25 meg 20 fillérért vesztegetjük kilóját. Mi lesz még a beérésig! Hát érdemes volt dolgozni, vesződni, költeni, mondja meg uram, érdemes volt? . í. No mert szüretelni* bornak hagyni! —, ezt csak említeni sem érdemes! — De nagy lesz az idén az Istenáldás a hegyen! Szőlő lesz sok! •Talán így, a mennyiséggel egy kissé kárpótolhatja magát... — vetem oda tartózkodóan. Nekipirul erre a gazda és indulatosan felel. Látszik* hogy az fáj held legjobban, amire most gondol... — Az igaz, szőlő lesz sok. De amint érik a szőlő, úgy nő és kínoz a gond. Mibe teszem a bort, uram ! ? •Vegyek hordót? Hiszen az többe kerül, mint amennyit a bor ér!... . Denevér siklik el mellettünk. Itt az este. Egy asszony jön a hegyről puttonnyal a hátán. Szintén tele szőlővel. A puttonyt szőlőlevéllel takarta le, hogy a por be ne lepje a saját termést, — amit majd holnap elkótyavetyél a kofának... Megáll ő is a hangos beszédre ... — Aztán meg, uram, rengeteg boromnak kéne teremni, hogy a munkát, adót, áldozatot, költ;éget beleszámítva megkapjam az árát, azaz valami/ maradna belőle magamnak is. így csak másnak terem a szőlőhegy, amíg terem. Mert nem fog soká teremni. — Bizony, se ingyen, se pénzért, ... — szól bele az asszony. — Nem fog soká teremni, mert nem birjuk uram költséggel meg kedvvel sem. — Hej, az a<16 filléres boradó, uram, gondolja csak meg jól — fejezi be a gazda a beszédet nagy sóhajtással, — és folytatja útját a pincék mellett, -szinte a sóhaj viszi őt lefelé a városba .... A cigány kúti dűlőben vezető meredek úton liheg egy öreges asz! szonyka két- nagy piti i víz mellett. i — Hová azzal a vízzel, néném, ilyen későn ? — Vacsorához kell, uram! — Hát itt lakik valahol? — De itt ám, kérem, és pedig micsoda házban! Tessék csak megnézni. Nincs messze már innen. Jól kiszuszogtuk magunkat, mire a házhoz értünk. — No ezt nem hittem volna. Ez igazán szép ház. Hozzá még a hegytetőn! — kiáltottam meglepetve 1 és izzadt homlokomat törülgetve. I —Tessék csak beljebb! — inviI tál az asszony. I Hát egészen kedves, jól megépí! tett ház. Két szoba, mellékhelyisé|gek, űri ember is ellakhatna benne. Örömmel mutogat az asszony, síI mogatja az új ajtókat,. ablakokat, j falakat... j Aztán egyszerre csak elszomorodik, elpityeredik. I — Mi baj néném ? — Eladjuk ezt a házat* .uram, i vevőt keresünk rá. I Elcsodálkoztam. ! — Hát azért építették? Hiszen ez óriási fáradságba, munkába került itt a hegytetőn! — Jaj, azt el sem mondhatom, uram, hogy mennyit áldoztunk, vesződtünk, dolgoztunk. Mi magunk is hordtuk az anyagot a meredeken fölfelé. Mennyit áztunk, fáztunk, izzadtunk, amíg végre készen lett. És most itt van! Ki kell mennünk belőle! — Ne is kérdezze, uram, nem birjuk a kamatot, megemészt bennünket házastul együtt! Szótalanul tekintettem szét a házban. — Nem tud, kérem, valakit, aki megveszi? Nyaralónak is jó. Hiszen itt olyan jó levegő van! Többetér, kérem, itt, mint a városban! Nem tud rá vevőt? — Hát aztán maguk hová költöznek innen, jó asszony? Csendes sírás volt erre a felelet... A Csarnok-utca fölött, a vízvezetéki műtől felfelé hangos kutyaugatás fogadja az arra bandukolót. Különösen már ilyen sötét este. Két ember ül egymás mellett a füvön. Mellettük a szétszedett ágy, rozoga asztalka, sámli, meg miegymás. .— Hát maguk mit csinálnak itt? — Építünk kérem. És hátrafelé mutatnak önérzetesen. Valóban ott áll a ház. A falak felhúzva, a gerendázat is rajta. — No és most így várják az éjszakát ? — Megszoktuk mi már azt, kérem ! Négy év óta mienk ez a telek, azóta hordjuk ide a köveket a házacskához a hátunkon.. Hát most már csak lesz belőle valami. Nagy bizakodással beszélnek. Ezek talán nem kölcsönből építenek. De hol van még a födél, — az esős ősz pedig holnap már itt van.. . Egy-két lefelé siető emberrel találkozom még a téglagyár mellett... Terhet visz mindannyi... A hold sápadt fénye tükröződik az égen. Kicsit világít a hegyi úton is, de csak úgy, hogy éppen orra ne essék az ember... (g.) 130 széles gyapjucheviott 3*50 P Teniszflanelek ..... —'78 fill. Kelengyevászonmaradékok 1*— P Tornacipők, egyes számok 3*— P Dorco, vagy parafatalputornacipő 35—41-ig . . 4*30 P Gumitalpú cipő 2*70 P Sima és előírt csíkos ruhaanyagok, kész iskolaruhák, öltönyök, svéd tornanadrág, harisnyák minden szín és számban, fehérneműek, kötött kabátok, a már közismert jó minőségekben alog László divatáruházában. A kereskedelmi és iparkamara ipari osztályának értekezlete. Magas nívójú értekezletet tartott legutóbb a győri kereskedelmi és iparkamara ipari osztálya Nagy Dániel elnöklésével. Az értekezleten nagy számban jelentek meg a helyi és vidéki tagok, Az értekezletet Nagy Dániel nyitotta meg. Bevezető szavaiban rámutatott arra, hogy a vidéki és városi élet között nincs meg az a nexus, aminek meg kellene lennie. Az összetartás, az együttműködés érzését háttérbe szorította az áldatlan állapot, mely két év óta foglalkoztatja a kamara tagjait. De most új éra kezdődik. És ennek az új érának legyen első sikere a szoros kapcsolat megteremtése. — Fontosnak tartja az ipartestületek és a kamara szoros együttműködését. Javasolja, hogy ezentúl minden ipartestületi ülés jegyzökönyvét küldjék be a kamarához, ahol átvizsgálják a felmerült go7idolatokat és szakvéleményt mondanak róla. Ezután Grábits Frigyes terjesztette elő pompásan megírt javaslatát a kisipari hitelről. A javaslat szerint a hitel elosztásnak nem a központból kell megtörténnie. Vidéki elosztószervezeteket kell felállítani, mert a hiíelkérdés alapja nem az ingatlanbiztosítás, hanem az emberi erkölcs, már pedig egyéni ismerettel csak a helyi szervek rendelkezhetnek. A javaslatot elfogadta az értekezlet. Nagy Dániel elnök indítványozta, hogy az ipari munka nívójának biztosítása céljából a kamara keresse meg a minisztériumot annak az engedélyezéseért, hogy ezentúl csak a mestervizsgát tett iparosok tarthassanak tanoncot. Az indítványt elfogadták. Több apró ügy szerepelt még a tárgysorozaton, majd ezek letárgyalása után az értekezlet véget ért. Nem engedélyezik több hitelintézeti fiók felállítását. A pénzintézeti központ legutóbb tartott igazgatósági ülésén fontos és a pénz piac helyzetére messze kiható határozatot hozott. Kimondotta az igazgatóság, hogy az ország legnagyobb 31 piacán 1932. évi december 31ig új fiókok letelepedésére nem ad engedélyt. A pénzintézeti központnak ugyanis az az álláspontja, hogy az ország területén már meglevő hitelintézetek feltétlen elegendők ahhoz, hogy a rendelkezésre álló tőkéjükkel az ország hitelszolgálatát ellássák. A péuzintézeti központ véleménye szerint inkább fúziók, mint uj intézetek felállítása volna kívánatos. Ez a fiókfeiállítási tilalom 1932. deeember 31-től számítókig további két évig érvényben marad, amenyiben a már fentebb kijelölt idő alatt bármelyik piacon az ott letelepedett pénzintézetek között fúzió jönne létre. Ez azt is jelenti, hogy a pénzintézeti központ által megjelölt piacokon újabb pénzintézetek nem létesülhetnek. Az ország érdekében állna, ha a már fennálló hitelintézetek minél nagyobb számban fuzionálnának, amely olcsóbbá tenné a hiteleket, de ehhez feltétlen szükséges, hogy a pénzintézeti központ tőkeállaga megerősíttessék. • Intézeti ruhák, anyagok, torna- s ké/imunkacikkek legolcsóbbak BALOG-nál.