ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-08-24 / 129. szám

Baudrillart Alfréd melytenei c. er sek, Szmrecsányi Lajos egri érsek Guerra Ambrus v. cubai érsek, Pisani Pierre érsek, Filippi Ernest monre áli érsek, gr. Zichy Gyula kalocsai érsek, Heylen Tamás namuri püs pök, Waitz Zsigmond innsbrucki püspök, Theelen Dámján rustchuki püspök, Diepen Ferenc hertogen boshi püspök, Gföllner József linzi püspök, Straeter József, aacheni s püspök, Buddenbrock Tamás püs pök, Noll János forte-waynei püspök, Kubina Theodor chenstochowi püspök, Pawlikovski Ferdinánd se ckaui püspök, Diamare György montecassinoi püspök, Brey er István püspök, Kárpáthy Kamillo altábor nagy, a honvédség főparancsnoka Vértesy Sándor, a kabinetiroda fő nöke, Barcza György vatikáni követ Stozzingen Fidél bencés apátprímás Jansens Ferenc cisztercita gen. apát A. M. von den Wildenberg, Bárczy István államtitkár, Csiszárik János v: püspök, követ, Ripka Ferenc fő polgármester, Sipőcz Jenő polgár mester, Fehér Gyula dr. nagyprépost, Dalia Torre gróf, Landesdorf er Si mon 0. S. B. scheyerni apát, Lam per János 0. S. B. fiechti apát, Fer retti Pál bencés apát, Rótta Pál mi lanoi egyet, tanár, Jonkheer Ruys de Beerenbrouck, Cesarini József praelatus, Parisio Jácint praelatus, Pucci Enrico prelátus, Luttor Fe renc praelatus, Caffarelli Károly herceg, Zsembery István az OKSZ. alelnöke, Bonazzi pápai szertartás mester, Palkovics László alispán, Antóny dr. polgármester, Hohenlohe Constantin herceg, Pálffy Fidél gróf, Funder Frigyes a Reichspost főszer kesztője, Bergey abbé, a francia képviselőház tagja, dr. Lepold Antal kanonok, Esty Miklós pápai kamarás, Belardo Mario, P. Dassonville M Azzopardi Raphael, P. Muckermann P. S. J., Széchen Miklós gróf. A bíborosok a hercegprímás lakosztályában viziteltek, a többi előkelőségek pedig a palota fogadótermeiben gyü lekeztek. A palota nagy márványtermében terítettek. Az asztalt fehér és sárga dália virággal díszítették. Déli 1 óra után kezdődött meg az ebéd. Az asztalfőn Sincero bíboros foglalt helyet, tőle jobbra József kir. herceg, Piffl bécsi hercegérsek, Vass miniszter és Hlond bíboros, balra pedig Almássy képviselőházi elnök, Faulhaber bíboros, Klebelsberg gróf kultuszminiszter — és Lavitrano bíboros ült. Sincero bíborossal szemben foglalt helyet dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, tőle jobbra Rótta pápai nuncius és Zsitvay dr. igazságügyminiszter, balra pedig Seipel volt osztrák kancellár és Walko külügyminiszter ült. Ebéd alatt az első felköszöntőt dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás mondotta Sincero bíborosra és a jelenvolt előkelőségekre, majd Sincero bíboros a kormányzóra, József kir. hercegre és a bíbornokhercegprímásra emelte poharát, azután Huszár Károlyt, a Szent Imre, ünnepségek főrendezőjét köszöntötte a bíboros legátus. Érdekes eseménye volt az ebédnek, hogy tartama alatt az előkelőségek előtt a Kodek gyár bemutatta a Szent Imre ünnepségekről készített filmfelvételeket. 5 óra tájban távoztak el Esztergomból részint hajón, részint autóval a vendégek. Sincero bíboros és két bíboros, továbbá a miniszterek és más előkelőségek autón, Lavitrano palermói bíboros és többen hajóval utaztak el. Az esztergomi közönség nagy tömegben sorakozott fel a palota előtt és a vasúti állo másnál, és lelkes éljenzéssel búcsú zott el a vendégektől. Amit a nürnbergi polgármester Esztergomban mondott. „Mi sem vagyunk előbbre, mint a magyar" Dr. Antóny Béla polgármesternek as esztergomi dalosünnepen mondott beszéde. Tisztelt Ünneplő közönség! Kedves Dalostestvérek! Esztergom szabad kir. város nemes közönségét öröm és büszkeség tölti el, hogy a győri daloskerület a maga első ünnepélyét, első nyilvános sze replését itt, — Esztergomban, — tartja meg. Esztergomban, méltó helyen, Szent István király, Imre királyi herceg városában, — Esztergom ban, a magyar államiság, a magyar kereszténység szülőhelyén, amely a magyar történelemnek egyik ékes köve, amely a magyar történelem minden fényét, dicsőségét, de minden gyászát, minden megaláztatását is keresztülélte, ahol minden tégla, minden kődarab, minden rög a ma gyar nagyságnak, a magyar nemzet alkotóerejének, a magyar géniusz nak hirdetője. Dalostestvéreim! Mi a dal? Az imának, a fohásznak, az áldozatnak, a dicsőségnek, a nagyságnak, az erőnek kifejezője, az egyén lelké ben élő szépnek, jónak, nemesnek megnyilatkozása, a népek, nemze tek alkotó, teremtő erejének hordozója. Ennek a dalnak, ennek a nagy eszménynek ünnepét üljük ma itt, azét a dalét, amely a magyar nemzetnek a súlyos megpróbáltatások idején mindig és mindenkor vígasztalója, biztatója volt, egyben pedig záloga a szebb jövendőnek. Dalostestvéreim! Nekünk a dal még ennél is többet jelent! Nekünk a dal talizmánunk, drága, nemzeti kincsünk. Volt idő, amikor — azt mondhatjuk — nem nyelvében élt a nemzet, hanem dalában. Mert a magyar nyelv, a zengzetes magyar nyelv tulajdonképpen a magyar dalból, a magyar énekből fejlődött ki. — Az Árpádok, Anjouk, Hunyadiak dicső korában a hivatalos nyelv latin volt, a magyart a jobbágy beszélte,— és csak mikor a török hódoltság súlyos ideje bekövetkezik, kezd a magyar nyelv kialakulni és teljes fenségében az egyetemes magyar nemzet nyelvévé lenni. Pázmány Péter az, aki a magyar nyelvnek mestere és akinek köszönhetjük a mi zengzetes, mindenkit magával ragadó nyelvünket. A török hódoltság idején, amikor a magyar egyik karjával nemzeti alkotmányát s függetenségét védi a nyugati császárok törekvései ellen — amelyek a meghozott véráldozatok viszonzásául a magyar függetlenséget fenyegetik, ezekben a súlyos időkben hangzik fel a „Hol vagy István király...", akkor születnek meg a Mária-énekek, akkor jelenik meg Balassa Báint és akkor terem meg a nép ajkán itt is, ott is a magyar népdal. Majd az elnyomatás korszakában, amikor az osztrák császár bekebeezési politikája súlyosodik a magyar feje felett, a Petőfi lánglelké-, bői fakadó magyar dalok vígasztal-' meg fogják hozni. ják a bilincsekbevert nemzetet s akkor születik meg Aranynak, Tompának örökszép költészete is. Most járt itt Nürnberg város polgármestere, aki mikor az itt felhalmozott egyházi és kulturális kincseket látta, csodálkozva így kiáltott fel: Mi, akik nem harcoltunk a törökkel, akiket nem raboltak ki kelet hordái, mi sem vagyunk előbbre, mi sem állunk a kultúrának magasabb fokán, mint a magyar! Csodálatos egy nép, csodálatos egy teremtő erő, amely akkor is alkot, amikor harcban áll és akkor is teremt, amikor nemzeti függetlenségéért vérét hullatja!" Rettenetes idők viharzottak át a magyar nemzet feje felett! Más népek is ismertek testvérháborúkat, welfeket és ghibelineket, kurucokat és labancot, de a világ egyetlen más nemzetével sem történt az, ami velünk: hogy a török szultánok janicsárokat neveltek a magyar anyák emlőjéről elrabolt csecsemőkből, rabszíjra fűzött serdülő magyar gyermekekből és elfeledtetve velük otthonukat, fajukat, nyelvüket, származásukat, ideküldték apa, testvér ellen harcolni és saját vérüket gyilkolni. És mégis itt vagyunk! És mégis élünk és hirdetjük az egész világnak, hogy a magyar fajban élő erkölcsi erőket, erkölcsi értékeket elpusztítani, kiirtani nem lehet! A történelem megismétlődik és ma ugyanilyen időket élünk. Északon, keleten, délen a csehek, románok és szerbek ismét janicsárokat készülnek nevelni; — a magyar anyák gyermekeiből cseh, román és szerb katonákat faragnak, hogy szülőt, testvért gyilkolni küldjék. De ha a török janicsárok fergetegét elviseltük, akkor ezekkel is meg tudunk birkózni és ahogy a török rabláncokat szétfeszítettük, úgy a trianoni bilincsekkel is meg fogunk küzdeni! Kedves Dalostestvéiek! Ma Esztergomba jövet, utatok a Duna mentén vezetett végig és amikor a vonat zakatolását hallgattátok, az talán a diákkor kedves emlékeit elevenítette fel lelketekben, amikor vakációra menet az öröm dalát dalolták a kerekek. De ma hiába kerestétek benne az öröm hangjait, mert a túlparti elrabolt területek és rabságban sínylődő testvéreitek láttára csak szomorúságot sírt fületekbe a vonat.. . És amikor itt, a Széchenyi-téren, Szent Imre emlékének ünnepén daotok az égbe száll, avval a hittel és avval a fohásszal száll, hogy Szent Imre herceg életének példája, édesatyjának állambölcsessége, az általa megteremtett magyar alkotmányos élet és az abból fakadó nemzeti alkotóerő az áhított feltá llOKTOllittlI iitiniuiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiMiiimuuiiiiiiiiiiiiiiiiiiuii' JUHTÚRÓ iiiiuuiuuiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiuuiiimuiiiiimiiiiiuuuuuiiuüiiuiiiuuii Tejszövetkezeti Központ Budapest 4, postafiók 20. Versaillesi urak, úrfiak! Trianoni bohócok! A békének csúfolt szerződés már sokáig nem tarthatja magát! Az a badarság, amellyel a világháború által kiváltott bolsevizmus ellen Versailles és Trianon termeiben nem szérumot igyekeztetek ki tenyészteni, hanem ennek a lelki vésznek, ennek a lelki pestisnek itt, — Középeurópában, — televény talajt építettetek, meg fogja bosszulni magát és már is pusztulással fenyeget benneteket! Egyiptomban, Indiában, Kínában minden forrong. Minden nagyhatalmi állás inog és omladozóban van. Magában Albionban a munkanélküliség és politikai bizonytalanság olyan hullámokat vet, hogy azok már-már az angol nagyhatalmat is elnyeléssel fenyegetik. A Liberie, Egalité, Fraternité népe pedig, a Grande Nation, a francia nemzet, mint Petőfi őrültje, puskaport szállít a túlfűtött középeurópai feszültségbe és ágyúval, gyilokkal látja el Jugoszláviát és Csehszlová-* kiát, odahaza meg aranyat halmoz abban a hitben, hogy a tőle távoleső, felfegyverzett két keleti állam és a halombagyűjtött arany biztosítéka és záloga lehet az általa diktált csúfos béke fennmaradásának. Pedig hát sem fegyverrel, sem aranynyal ezt a békét, ezt a hatalmat biztosítani nem lehet! Az egy népnek, egy nemzetnek szabadságát, egyének legszentebb jogait tiporta sárba és minden fegyver, minden arany gyenge az igazságtalansággal szemben és minden fegyverrel, minden arannyal szemben az igazság átütőereje győzedelmeskedni fog! Ebben a ránkszakadt világháborúban mi nem tettünk mást, mint védtük az ezerév munkájával, könnyével és vérével megszentelt magyar földet, a magyar otthont és becsülettel álltuk a bajtársi hűségfogadalmat. E szent, nagy eszményért, ezért az ideálért küzdöttünk és minden megtépettségünk, minden megalázottságunk és darabokra szaggatottságunk dacára is itt vagyunk, élünk, élni akarunk és élni fogunk! És ma is ennek az ezeréves földnek, a magyar otthonnak szent eszménye, éltetőereje hozott itt össze bennünket, hogy a szépséges magyar dallal szolgáljuk hazánkat és sorsának jobbrafordulását. Hisszük és hirdetjük mindannyian, hogy azok az erkölcsi erők és utak, amelyeken a múltban jártunk, melyeket ma itt életre hívunk és amelyeknek a magyar dallal hódolunk, az Igazság diadalát, a Magyar Feltámadást !g jelentik! A megalázott csonkaországhoz, szegény, kifosztott nemzethez nem illik az ünneplés. Azonban ennek a mai ünnepségünknek nemcsak jogosultsága van. Arra szükség van! Mert a magyar léleknek legdrágább kincsét, a magyar dalt ünnepeljük itt és annak szárnyán emelkedünk a hétköznapiságból az eszmények világába. Szükség van ilyen ünnepre, hogy az ezer gondtól szántott magyar arcok néha-néha felderüljenek és megerősítsék, biztossá tegyék azt a tudatot, azt a szent meggyőződést, hop,y az eszmények ünneplésével, az gj ideálok követésével a sárbatiport g c ab m madást, a szebb magyar jövendőt! Magyar Igazság végre is győzedel- Q meskedni fog. (•Harisnyák, fehér ruhaanyagok, öltönyök, fürdöfelszerelésalegolcsóbbak BALOG-nál.