ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-08-03 / 122. szám
Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetésiára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Sutfogások Esztergom, 1930. aug. 3. A világháború világszerte lezüllesztette az erkölcsöket. A nagy igények, a könnyű vagyonszerzés, a nyomor, az elégedetlenség ejtette rabul az embereket és ettől, sajnos, a magyar közélet sem tudta magát mentesíteni. Amig a békeidőben elvétve akadt egy-egy kisebb panama, sikkasztás, addig ma csaknem napirenden vannak az ilyen leleplezések és ami a legszomorúbb, de legjobban elitélendő is, igen nagy százalékban olyan állásbeli emberek kerülnek a biróságok elé, akiknek jó megélhetésük minden tekintetben biztosítva van. Az egyik a közvagyon ellen követ el vétséget, a másik tömegfizetések, állások felhalmozásával károsítja meg polgártársait. A közvagyon ellen vétők anyagi kárt okoznak az államnak, vagy kisebb közületeknek, a tömegfizetések, az álláshalmozók anyagi kárt okozóknál is bűnösebbek, mert szítják az elkeseredést, növelik az elégedetlenséget és ezzel a társadalmi rend alapjait ássák alá. Minden ilyen kipattant dolog végtelenül rombolja a köztekintélyt, tápot ad a gyanúsításnak s* különösen nyeregbe ülteti azokat az elemeket, akiknek legfőbb céljuk: — felborítani a jelenlegi társadalom rendszerét. Bármily sajnálatosak is eme bűnös kilengések és bármily gyakoriak is, mégsem jogosítanak fel senkit, hogy mindenhol panamát lássanak, kéjelegve lessék, hogy hol és mi fog kipattanni s korruptnak jellemezzék az egész magyar közéletet. A megindult vizsgálatok éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A szerencsétlen székesfehérvári eset, a helybeli zárdaépités kalamitásai valami módon befészkelték magukat városunk közönségének ama részébe, mely könnyen gyanúsít és botrányos szenzációkra éhes. Megindult a suttogás, a csendes gyanúsítás áradata. Mindenki tudott valamit, ami szerinte nincs rendjén és fújták a botrányhólyagot. Nyiítan odaállani és követelni a közmunkák felülvizsgálását és egyéb közérdekű ügyek feltárását : senki sem tette meg, pedig ez volna a legalkalmasabb módja annak, hogy tisztázódjék a helyzet és az illetők mentesíthessék magukat az alattomos gyanúsítások és jel nem hangzott, de a köztudatba mégis beledobott vádak alól. Az ilyen alattomos meggy anusitások szú módjára ölik a köztekintélyt és rombolják a társadalmi rend védőfalait. Ebben a szomorú és eléggé el nem Ítélhető aknamunkában csak az a vigasztaló, hogy kevesen vannak a szúk és azok is teljesen súlytalanok a város józan, komoly közönsége előtt. , (v.) Az esztergomi Szent Imre jubiláris kiállítás. Az augusztus -havában történő esztergomi Szent Imre jubiláris ünnepségek a Move „Szent István lövész-csapat" által rendezett lövész emlékversennyel a tegnapi napon kezdődtek. Augusztus 10-én nyilik meg a Bibliotéka emeleti nagytermében a régészeti és történeti kiállítás, amely specialitásánál fogva méltán nevezhető országos jellegűnek. Mintegy 4000 darab kegyérem és történelmi érem lesz ott látható, mely gyűjtemény úgy értékénél, mint teljességénél fogva egyedülálló az országban, mert eddig úgy a vidéki, mint a fővárosi muzeumok csupán a pénzgyűjtemények teljességére fektettek fősúlyt. Különös érdekessége lesz a kiálitásnak a pápai érmek sorozata Szt. Pétertől kezdve a mai napig. De ép oly érdekesek az egyes történelmi események, csaták, ünnepségek, stb. alkalmából kiadott érmek sorozatai is. A gyűjtemény a primási múzeum tulajdona, hozzá külön katalógus is készül. A kiállítás ezen részét dr. Peltz Béla numizmatikus rendezi. A kiállítás másik része dr. Lepold Antal prelátus-kanonok, dr. Zwillinger Ferenc ügyvéd, a primási és városi múzeumnak mintegy 400 darabból álló együttes gyűjteménye lesz Esztergom régi metszeteiből és látképeiből, ami szintén igen érdekes lesz és unikumot képez, mert Az „E sztergo m" tárcája. Levél Németországból. Wörishofen, 1930. július hó. Kedves Szerkesztő Úr! Bár esik, napi sétáinkat pontosan végezzük. Gyönyörű séták, örökzöld fenyvesek veszik körül a községet, s zúgásuk, mintha a párkányi gyorsvonat zúgása volna. Jóval 600 méteren felül vagyunk, a levegő tehát „magaslati." A fák közt mókusok kergetődznek, s ha mogyorót csörgetünk, lejönnek érte, kiveszik kezünkből és helyben elfogyasztják. Férfiak, nők itt harisnya nélkül, szandálban járnak s ha szép idő van, lehúzzák a szandált s úgy- gázolnak a selymes fűben, (csősz nem fütyül rájuk!), ha pedig hideg vizet találnak, mint a kacsa, beleugrálnak. Wasser treten! Az öreg Kneipptől így tanulták. Tegnapelőtt egy fiatalemberrel találkoztam az erdei úton. Megállít: — Herr Pfarrer, geben Sie mir doch ein' Arbeit! Nézze két erős kezemet, úgy szeretnék dolgozni, és nem kapok munkát. Lakatos vagyok. Fiatal, 27 éves! Kölntől Passauig voltam, mindent megpróbáltam, hiába! Bizony a munkanélküliség szörnyű felhő módjára ül Németország ege fölött, és a polgári lakosság aggódva nézi e villámokat, forradalmat ígérő felhőt. 2 millió 600 ezer munkanélküli van Németországban! Ha egy gyermek születik, szomorú humorral mondják: egy munkanélkülivel többet kell eltartani. És ez a munkanélküliség különösen az ifjúságra veszedelmes. Az ifjúkorú bűnösök száma 1927-ben 24.119 volt, 1928-ban 16 °/,-kal több, 1929-ben a most készülő statisztika szerint még 20°/ 0-os lesz az emelkedés. 70 °/ 0-a a bűneseteknek a vagyon ellen irányult, 16%-a testi épség és erkölcs ellen, 14 % volt az államellenes vétek. Nagyon megsajnáltam a rokonszenves fiatalembert, de természetesen munkát nem tudtam neki adni. Adtam neki egy márkát. Szóba elegyedtünk. — Nézze Uram, nem komiszság ez, hogy a gazdagok itt zene mellett sétálnak, költik a pénzt, s a milliónyi munkanélkülinek alig van betevő falatja? Megnyugtattam: ezek nem mulatni jöttek ide, akiket sétálni lát. Agyondolgozott kereskedők, hivatalnokok, tanárok, papok keresnek egy kis pihenést zilált idegeiknek. Különben is, mentől több a gazdag, annál több jut a szegény embernek, s ha több a jómódú fogyasztó, több munkáskéz talál foglalkozást. Mi lenne a wörishofeinekkel, ha elmaradnának a fürdővendégek? . . . Elgondolkozott. Becsületes arca kissé felderült: — No, majd lesz nekem is jobb sorsom. Nem csüggedek. Bízom Istenben! . . . Tegnap újra találkoztam vele. Örömmel újságolta, hogy a jó nővérek a Kneippiánumban adtak neki munkát: fát vágott és keresett 2 márkát és a napi eleséget. Ma pedig, mikor a dorschhauseni úton hazafelé jöttem, a záporozó esőben vidám énekszóval megint csak elém került az én fiatal barátom. Már messziről nyújtotta kezét és sugárzó arccal újságolta: — 8 márkát kerestem, csomagokat hordtam. Tessék, Herr Pfarrer, itt a márkája, szíveskedjék visszavenni. Megsegít a jó Isten! Ich ver" zage nicht! Mondtam: adja a márkát egy más rászorulónak s tiszta szivemből kívántam neki, hogy bizalmát az isten megáldja és jó munkahelyet találjon. — Ich verzage nicht! Nem csüggedek ! De százezrek és százezrek csüggedten néznek a jövőbe. Különösen a parlament feloszlatása óta. Szidják a német nemzetiek Hugenbergfrakcióját, mert ezek cserbenhagyták Hindenburgot. Szidják különösen a szociáldemokratáikat, akik a szocialista Müller kormánya alatt keresztülvitték a Young-féle egyezményt és így elérték a Rajna-vidék kiürítését. Ki is kérték részüket a babérokból a Befreiungsfest alkalmával. De mikor meg kellett szavazni az adókat, hogy az állam eleget tehessen a Young-féle kötelezettségeknek, akkor cserben hagyták a Brüning-féle centrum-kormányt a régi népszerű elvvel: „nem adózunk." A centrum annál nagyobb felháborodással látta ezt a hitvány demagóg viselkedést, mert a szocialista Müller-kormányt épen a kath. centrum segítette a Young-egyezmény keresztülvitelében. k ész női átmeneti kabátok és kész női model ruhákból már nagy választék Vermesnél Kossuth L.-u. 10. szám.
