ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-07-20 / 116. szám

XXXV. évfolyam, 116. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1930. július 20 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. As általános védkötelezettség Esztergom, 1930. júl. 20. A békeszerződés kirívó igazságtalanságai között talán a legszembeötlőbb az, hogy nekünk csupán a belső rend és biztonság fenntartására engednek drágán fegyveres erőt tartani. A győzők természetesen szabadon fegyverkezhetnek, úgy, hogy felfegyverkezettségük mértéke messze meghaladja a világháború előtt volt felfegyverkezettségük mértékét. Hogy példát említsünk: a bennünket körülölelő három utódállam hadiereje a mienkének tizenháromszorosa és egyszerű mozgósításkor, ami nálunk tilos, mert nálunk eltörölték az általános védkötelezettséget, a mi kis haderőnk százharmincszor osára emelkedik. Mi tehát teljesen lefegyverezetten, teljesen védtelenül állunk állig felfegyverzettszomszédainkkal szemben, azok területeinek kellős közepén. A hágai és párisi megegyezések után ennélfogva ezen a téren is likvidálásra van szük-1 ség. Vagy kezdjék meg a leszerelést úgy, amint arra kötelezettséget vállaltak a maguk részéről és akkor rendben van a dolog, vagy pedig mondják meg határozottan, hogy nem fognak leszerelni, nem tartják meg azt az Ígéretet, amely igéret ellenében a mi leszerelésünk megtörtént. Ez esetben, minthogy leszerelésünk feltétel ellenében történt, ez a feltétel pedig be nem tartatott, az e feltételen alapuló kötelezettségünk megszűnik és visszanyerjük szabad kezünket. Szabad akaratunk, szabad rendelkezésünk visszanyerését ma csakis arra akarnók felhasználni, hogy azt a bizonyos minimumot elérjük, vagy megközelítsük, amit az eddigi pénzügyi kereteken belül is megcselekedhetünk, ha a toborzásnak reánk erőszakolt szisztémája helyett viszszaállítjuk az általános védkötelezettség rendszerét. Mi csak azt a minimumot kívánjuk elérni, hogy külellenség ellen támadás esetében képesek legyünk védekezni. Nagyban folynak az előkészületek az esztergomi Országos Vendéglős és Kocsmáros Kongreszszusra Már a meghívók szétküldése előtt is sűrűn jönnek a jelentkezések az ország minden részéből. A kongresszus tárgysorozata. A Magyar Vendéglősök és Korcsmárosok Orsz. Kongresszusának határozata alapján az ország valamennyi vendéglős és korcsmáros ipartársulatát és szakosztályát, valamint az ország összes önálló vendéglőseit és korcsmárosait meghívják az Esztergomban augusztus hó 27-én délelőtt 9 órakor tartandó Országos Vendéglős és Korcsmáros Kongresszusra. A gazdasági helyzettel is összefüggő súlyos szakmabeli sérelmek megkövetelik, hogy egyöntetű állásfoglalással segítsenek magukon és javítsanak sorsukon a vendéglősök és korcsmárosok, ezért valószínűen sokan fognak Esztergomba jönni a kongresszusra és már a meghívók szétküldése előtt is sok jelentkezés történt. A hatóságok részvételével a Fürdő Szálló színháztermében tartandó kongresszus érdekes tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó. 2. Italmérési és adóügyek: a) A bortermelői engedélyek, borbatyuzás, borcsempészés, b) Az italmérési törvény módosítása, c) A bor-, sör- és szeszkereskedők kicsinyben való árusítása, d) 'A korlátolt italmérési engedélyek, e) Az italmérési illeték reformja, f) A borfogyasztási adó ügye. 3. Ipari ügyek : a) A vidéki szakipartestületek ügye, b) A korcsmaiparnak reformálása és szakképzettséghez való kötése. 4. A sörkartell ügye. 5. A zeneszerzői jogdíj. 6. Idegenforgalmi ügyek. 7. Záróra törvényes rendezése. 8. A korcsmai hitel ügye, 9. A takarék asztaltársaságok (spóregyletek.) 10. Esetleges indítványok. A nagyszabású programmból közöljük az alábbiakat: Az „Esztergom" Mrcája. Levél Németországból. Regensburg, 1930. július. Kedves Szerkesztő Úr! Régensburgban csak egy napot töltöttünk, de iparkodtunk e napot jól felhasználni, hogy mentől többet lássunk és tanuljunk. A város neve a Regen folyóról van, mely itt torkollik a Dunába. (Akárcsak a mi városunk német nevIÍ is a szemben levő Garamról: Gran.) Valamikor kelták laktak itt, tőlük származik Regensburg latin neve: Ratisbona. Régi város tehát ez nagyon, három folyó összefolyásánál, egy messze délkeletnek nyúló termékeny síknak szélénél, az északkelet felől fekvő bajor erdők és hegyek lábánál. Mikor Goethe itt járt, elragadtatva írta: „Oly szép vidék, hogy várost kellett elővarázsolnia !" Mikor a rómaiak az első században az Alpokon át a Dunáig hatoltak, felismerték e hely stratégiai fontosságát, és a ma is látható 550 km. hosszú észak-déli határtöltés (limes) védelmére megerősítették. Egy 179-ből, Marcus Aurélius császár korából származó kőfelírás szerint itt volt a „Castra Regina", (némelyek szerint innen a név: Régins-Burg) mely a III. itáliai légió állandó állomását képezte. Az esztergomi múzeum lelkes barátai gyönyörűségüket találnák a római uralom érdekes emlékeiben (6000 római sír!), melyek jórészt a múzeummá átalakított Ulrichskirche falai közt láthatók. A római erődítmény egyik ép kapuja, a „Porta Praetoria", abba a szállodába van befalazva, melyben mi laktunk. A város a Duna mellett fekszik. De mi esztergomiak alig ismernénk rá ami fönséges, méltósággal hömpölygő Dunánkra, mely itt bizouy keskeny, akárcsak Komáromnál- a Vág, és egy hegyi folyó gyerekes rakoncátlanságával bukdácsol, sistereg, habzik a meder fenekén lapuló sziklák felett. Valamivel lejjebb megnyugszik. Ott van a regensburgi hajókikötő, idáig jönnek a legkülönbözőbb zászlók alatt járó hajók. Feljebb nincs járat gőzösök számára, mert mint egy MFTR gőzös kormányosa megjegyezte: útban van a regensburgi nagy kőhíd. Ezt a kőhidat Kevély Henrik bajor herceg 1135-től 1146-ig építtett és 305 méter hosszúságban araszolja át a szigetektől 3 ágra tépett Duna testét. De kőhíd ide, kőhíd oda, bizony a modern ember túlteszi magát az ilyen akadályokon: csatornát ás, megkíméli a hidat, kimélyíti, kiszélesíti a felső Duna medrét, összeköti a Rajnával, s ha megéli a mi kormányosunk, nemsokára akár Kölnig szállíthatja azt a rakomány magyar kukoricát, melyet most oly nagy nehezen tudtak eladni Regensburgban. A hídon három torony volt, a déli még most is áll, a középsőt elhordta az ár, az északit Napóleon ágyúi. A híd kőkorlátján egy kicsi emberke, a „Brückenmännchen", kiről azt állítják, hogy ő volt a híd építője. A monda szerint fogadott a dóm építőjével, hogy ő hamarább készen lesz művével, és az ördög segítségével tényleg hamarább készen is lett, mire a dóm építője elkeseredésében leugrott temploma falairól. Regensburg érdekes ódon város, mely felett elmultak az idők anélkül, hogy ősi építményeit elsodorták és a régi korok bélyegét letörölték volna. Amit itt-ott a háború, tűz és víz rombolt, azt a régi alapokon megújították. Zömök, hatalmas patricius-házai, keskeny, tekergő utcái, sokféle stílusú templomtornyai egyik legérdekesebb német várossá avatják. A XIII. századig fényre, gazdagságra Délnémetország első városa volt, s lakóinak száma 80.000-re emelkedett. (Ma 75.000!) Kereskedői Kievig, Velencéig, sőt a keresztes hadjáratok idején azon túl is jutottak, de aztán jött a tatárjárás, elpusztultak a keleti piacok, Regensburg lehanyatlott és háttérbe szorult más városok, pl. Augsburg és Bécs versenyével szemben. A reformáció után azonban újra fellendült. A Habsburg-házból való császárok 1808-ig tartották a birodalmi gyűléseket. Még ma is áll a Gasthof zum goldenen Kreuz erős védtornyával, melyben V. Károly császár 1531-ben, 1541-ben és 1546ban megszállt. Itt szerette meg a szép regensburgi polgárleányt, Blomberg Borbálát, kitől 1547-ben a későbbi lepantói hős, Don Juan d'Austria született. De a mi szállodánk: a „Bischophor sem marad el régiség dolgában! 1368-tól 1381ig épült. Falait a XVI. században egy Melchior Bocksb

erger ékesítette festményeivel! Vendégül látta Miksa Harisnyák, fehér ruhaanyagok, öltönyök, fürdőfelszerelés a legoiGSÓtfbak BALOG-nál.^H