ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-07-16 / 114. szám

XXXV. évfolyam, 114- szám. . illl IWil IWIIIIWiÉMillliiMIIIIMWWWMMMBW Ára köznap 10, vasárnap 16 fül. Szerda, 1930. július 16 Keresztény politikai és társadalmi lap. —r- ~* 'i VT' 'ir'n~nnriVi*ini m » ii~nmiH|irii~w*ii •mr

,

*in.iiJ"anr»*«nnni\|i*iifiino^

i Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Négy hét mindössze és ránkkövetkeznek az esztergomi Szent Imre ünnepségek napjai. Szent István és Szent Imre városának ekkor kell megmutatnia, hogy méltó régi nagy hiréhez, s hogy akkor, amikor az egész világ figyelme Magyarországra irányul, oda is irányuljon, ahol az Egyház és a magyarság e nagy szentjei napvilágot láttak s lépteikkel, ittartózkodásukkal megszentelték ezt a földet, amelyen most mi élünk. Nem vagyunk gazdag város. A régi dicsőség fénye letűnt rólunk, szegények lettünk. Aki ma Esztergomban a hajdani magyar királyi székvárost keresi, csalódva hagyja el városunkat. Nem is ambicionálhatjuk, hogy mi a mai fővárosok utánzatát nyújtsuk azoknak, akik a mult iránti kegyeletből idezarándokolnak. Mint ahogyan az általános utibenyomások mindig lehangolóak a Szentföldet járóknál, \ akik a klasszikus nagy festők í művei nyomán képzelték el a Megváltó szülőföldjét s oda| nem áhitatukat, hanem érdeklődésüket mentek kielégíteni, épp úgy lehangolja az Esztergomba érkezőket, ha itt nagyvárosi modern látványosságokat, kényelmet és élvezeteket keresnek. S bár nyugodtan leszögezhetjük, hogy nevezetességeinkkel álljuk a versenyt bármely más vidéki várossal, nem ezekre kell helyeznünk a súlyt, hanem azokra a belső lelki élményekre, amelyeket az idejövő keresztény magyar megszerez magának, ha e történelmi város megszentelt földjét tapossa. Ezeket a lelki élményeket necsak azok az eszközök nyújtsák, amelyeket mi az egy hónap múlva lezajló ünnepségekre programmba vettünk. Az istentiszteletek, szónokiatok, magvas tanácskozások, versenyek, dal és ének mellett meg kell Esztergom közönségének mutatnia, hogy magatartása, viselkedése, megnyilvánuló szokásai megfelelnek e hely szellemének s hogy azok a lelki energiák, amelyeket e város szertesugároz, elsősorban a város lakosságának szivét izzítják át s töltik el kegyelettel és bensőséges visszaemlékezésekkel. Ha e napokra Esztergomba egyetlen idegen sem jönne, ha csak magunkban ünnepeinők nagy szülötteink emlékezetét, a tervezett ünnepségeknek akkor is fényesen kell sikerülniök, mert a lelkekre kell hatniok s elsősorban az esztergomiak lelkének kell abból újjászületniük. As Esstergomi Move Ssent 1stvan lövésscsapat orsságos Ssent Imre emlékversenyt rendez Esstergomban Az Esztergomi Move Szent István Lövészcsapat augusztus hó 2. és 3-án országos Szt. Imre emlékversenyt rendez Esztergomban. Az országor versenyre, amelyre a meghivók már szétmentek, a Move céllövőverseny 1930-as utasítása irányadó. A miniature-fegyververseny a Basa-u. 8. sz. a. az Esztergomi MLCs. lőterén lesz (12 lőállás) és az ünnepi versenyen résztvehetnek a MOCSz. és a MOVE Lövész Liga tagegyesületei, továbbá: a vitézi rend, m. kir. honvédség, csendőrség, vámőrség, rendőrség, folyamőrség, nemzeti munkavédelem, leAz „Esztergom" teája, Levél Németországból. Regensburg, 1930. jul. 8. Kedves Szerkesztő Űr! Szerencsésen megérkeztünk Regensburgba. Utunk simán, kellemesen folyt. Elvünk volt: csak „nem dohányzó"-ba. Nem mintha nem birnók a dohányfüstöt, sőt — magunk is rágyújtunk néha, — hanem nem szeretjük a dohányzó hölgyeket. Ezen erényünkért meg is jutalmazott az Ég, mert egész úton igen szerény és kellemes hölgyek társaságában utaztunk. Bécstől egy angol fiatal úr is volt kupénkban. Ő értett, de nem beszélt németül, jó magam értek, de nem beszélek angolul, így aztán élénk mimikával kisérve csakhamar hangos eszmecsere fejlődött ki költünk, melybe belekapcsolódott a velünk utazó egyik fiatal német hölgy is, aki viszont kitűnően beszélt angolul. A beszélgetés tárgya — mi is lehetett volna más? — a világpolitika. Fiatal angol barátunk most jött Jugoszláviából Budapesten keresztül, s azért nagyon érdekelte hazánk sorsa. Egy amerikai újságot mutatott, címe: „New-York Herald" és — bár new-yorki címe volt, Párizsban nyomták. Abban az újságban az állt, hogy a magyarok már megint rosszban törik a fejüket. Ugyanis Ottó főherceg eltűnt. A fáma szerint Svájcban van, ugyanabban a kastélyban, melyből atyja elindult annak idején végzetes restaurációs útjára, ott rejtőzködik, mialatt a magyar kormány otthon mindent előkészít fogadására. Szóval újabb puccs készül Európa békéje ellen. Megmagyaráztam angol barátunknak, hogy a puccs bizonyára csak a derék csehek fejében készül. Azok kémkednek Ottó körül és ^rémeket látnak minden lépésétől. Ők informálják a párizsi sajtót és biztosan ők informálták a derék New-York Herald-ot is. Egyébként — mint később a magyar lapokból megtudtam -- csupán annyi igazság volt a dologban, hogy Ottó tényleg járt Svájcban, mert mint magyar örökös királyt érdekelte a svájci-magyar futballmérkőzés. Ahogy Regensburgba megérkeztünk, másnap első dolgom volt a Walhallát megnézni, — mely autón csak félórányira van. Reggel 8-kor autóbusszal indultunk a dóm-térről. Egy fiatal úr mellé kerültem, aki súg\a megkérdezte, kell-e borravalót adni a soffőrnek. Azt feleltem rá, nem kell, de nem haragszik érte, ha adnak neki. Szomszédom tehát — nem adott neki. Nagyon keményen ropogtatta a német szót, ezért bátorkodtam megkérdeni, hogy „bizonyára nem német az úr?" „Nem" — felelte ő, s egy darabig feltűnően habozott, aztán halkan mondta: „cseh vagyok." Elnémultam, egész úton szótlan lettem. Hogy miért ? — No mert nem nagy a barátság a magyar és a cseh között. Fel a Walhallához azonban együtt mentünk, — ő nem tudta, hogy magyar vagyok. Német Pfarrer-nak hitt. Hárman bandukoltunk, ő, egy hölgy és én. De ő nem soká birta a hegyet, megállt, elmaradt. Mikor odafönt a Walhallában újra találkoztunk^ arcán már kint pirosodtak a tüdővész rózsái. Hát ezért maradt el:' nem birta a tüdeje. Szegény! Őszinte részvéttel voltam iránta és — igazán mondhatom, igen szives lettem hozzá. Együtt magyaráztuk a Walhalla képeit, szobrait és feliratait a velünk levő hölgynek, valósággal levizsgáztunk az irodalom-, művészeti- és világtörténelemből és a vizsga — mint cseh barátunk megjegyezte — mindkettőnkre nézve kitűnően sikerült. De, hogy a Walhallát is leírjam: az egy ragyogó fehér márványból dór stílusban épített görög templom bájos, erdő-borította hegyen, a Beuerbergen. A hegy lábánál folyik a Duna, ezen túl messze terülő gyönyörű széles sík, amelyre remek kilátás nyílik a Walhalla lépcsőiről. I. Lajos bajor király a német történelem napjainak megdicsőítésére építtette e klasszikus görög templomszerű művet, mely 3,904,000 márkába, akkoriban óriási összegbe került, és 1830 okt. 18-ikától 1842. okt. 18-ig készült. A lépcsőzetesen emelkedő alapzat, melyen maga az épület áll, 30 m. magas, és 115 m. hosszú, maga a Walhalla 20 m. magas, 667 m. hosszú és 31"6 m. széles. Gyönyörű arányaival, a hatalmas tömegbe vésett egyszerű vonalaival, kellemes zöld erdős hátterével messze tájakig fenségesen hat a nagyszerű emlék, melynek belsejében a német faj nagyjainak mellszobrai láthatók, míg a legrégebbieknek csak nevei vannak a falakon arany betűkkel megörökítve. Aranybetűkkel ragyog felénk Árpádházi sz. Erzsébet neve is, pedig az ő ereiben^ nem német vér csörgedezett. Ő a magyar történelem nagyjai, a magyar ég szentjei közé vaió. De nem haragszunk a németekre, amiért az ő mennyországukba tették őt. Árpádházi sz. Erzsébet kedves alakját három nemzet vitatja magáénak: Németország — férje révén, — Franciaország — anyja révén, — Magyarország — atyja révén. Az igazi titulus tehát nálunk van. Valaki megjegyezte: kár, hogy a Walhalla stílusában és egész elgondolásában pogányul hat. Maga a név: Walhalla, a régi germán pogányság mennyországja. De meg kell értenünk I. Lajos bajor király gondolatát: ő egy olyan templomszerű emléképületet akart állítani, melybe beállíthatja az összes német nagyságokat és hírességeket, Keag^ Harisnyák, fehér ruhaanyagok, öltönyök, fürdöfelszerelésalegolcsóbbak BALOG-nál.^B