ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-07-16 / 114. szám

venteoktatók és más meghívottak. Ezen versenyszám keretében lesz lebonyolítva a Move II. kerületi lö­vészek „Aranyjelvényes mesterlövé­szekegyéniversenye" mint minősítő­verseny. Hölgyversenyszám is lesz. A hadiversenyben is indulhatnak a már felsoroltak. Ez az Esztergomi Táborban levő katonai lőtéren lesz. A csapetversenyt a Move 5-ös csapatok részére tartják és ez a verseny Esztergom szab. kir. város vándordijáért fog folyni. A nevezési dijak egyenként 3 il­letve 2 pengő, csapatonként 5 pengő. A nevezési határidő: 1930. július hó 21-én 18 óráig. Helyszínen is lehet nevezni kétszeres nevezési -díj lefizetése mellett. Minden versenyszámban legalább az első két helyezett értékes tiszte­letdijat kap, a többi helyezett érem­díjazásban részesül. Nevezések a nevezési dij egyidejű beküldése mellett, valamint minden más levelezés is Pelczmann I. Pál Esztergom, Széchenyi-tér 16. — -cimre küldendők. Nevezéseknél pon­tosan feltüntetendő az érkezés ideje és az esetleges kívánságok. Azok részére, akik méltányosárú elszál­lásolásra, vagy étkezésre a nevezés­sel egyidőben bejelentik igényüket, a rendezőség erről is gondoskodik. Az adományozandó tiszteletdijat kérjük lehetőleg aug. l-ig a fenti cimre juttatni. Azon versenyzők, akik a hadi­fegyver versenyen is részt vesznek, már az Esztergomitábor vasúti meg­állónál szálljanak le a vonatról. Eredményhirdetés: augusztus 3-án este 19 órakor a kisfegyver lőtéren, "utána társasvacsora. A strandfürdő és az „Esztergom" c. lap Az „Esztergom és Vidéke" leg­utóbbi számában Fabritzky Antal „régi hivatásos újságíró" tollából levél jelent meg, amelynek írója arra a „rejtély"-re kíváncsi, miért hagyott ki az „Esztergom" egy jel­zőt abból a tudósításból, amelyet ő írt meg több fővárosi lapnak a bu­dapesti Tátrai Automobil Club esz­tergomi kirándulásáról. A rejtély megfejtését azonban naivul az „Esztergom és Vidéke" olvasóitól kérdi, — jóllehet e lapban egyetlen árva szó sem jelent meg a Tátrai Automobil Club kirándu­lásáról. Kár azonban laptársunkat és bi­zonyára nagyobb gondokkal terhes olvasóit „rejtélyes" dolgok meg­fejtésére kérni, — megfelelünk mi erre nyíltan és egyszerűen, annál is inkább, mert mi itt semmiféle rejtélyt nem ismerünk. Ha Fabritzky Antal úr fővárosi újságíró, akkor tudnia kell azt, hogy a fővárosi és vidéki lapok csere­viszonyban vannak egymással, amelynek következtében hol a vi­déki lapok a pesti lapokból, hol a fővárosiak a vidékiekből vesznek át rövidebb közleményeket. Főképen olyankor történik meg a közlemé­nyek átvétele, amikor országos vagy szenzációs esemény híján a fővárosi lap nem küld tudósítót, vagy pedig, ha a vidéki lapnak nem volt mód­jában tudósítót küldeni (pl. mint jelen esetben is : előzetes értesülés, meghívás stb. híján.) ; A kérdéses nyúlfarknyi közle­resztény templomba nem állíthatta volna be pl. Luther Mártont, Hutten Ulrikot, Goethét, Schillert, Bis­marckot, vagy a régi pogány ősö­ket. Német nemzeti mennyországot akart ő itt jelképezni, melyben szé­pen megférnek egymás mellett a legkülönbözőbb világnézetű nagy­ságok. " A kíséretünkben levő hölgy II. Vilmos császár szobrát kereste. Megjegyeztem: — Az még nincs itt. Aki a menny­országba akar jutni, annak előbb meg kell halnia. A Walhallával is így van. Vájjon be fog-e jutni? . . . A franciáknak is van ilyen Wal­halla-féléjük: á párizsi Pantheon. Oda temetik nemzeti nagyjaikat. Ott van eltemetve Voltaire, Rousseau és egy csomó főszabadkőműves, vagy, ahogy egy francia katholikus mon­daná : a laikus szentek. Legutóbb a szocialista Jaurés tetemét vitték oda nagy pompával. Csak az a különös, hogy senki sem kívánkozik ebbe a francia dicsőségbe temetkezni. Pl. Foch marsai, akit pedig Francia­ország megmentőjének neveztek ki, a világért nem akart volna odajutni. De még Clemeceau sem! Nem csoda! Voltaire, Rousseau társaságába ? ... Hazafelé soká kellett várni az autóbuszra. Egy vendéglő árnyas udvarán kezembe vettem egy újsá­got, a „Münchener Zeitung"-ol Egy cikk magára hivta figyelme­met. „Die Tschechen in Sibirien." Constantin W. Sakarow orosz tiszt könyve nyomán a cikkíró elmondja benne, hogyan tündököltek a csehek Szibériában. Miközben Kolcsak se­rege az Urai-frontot tartotta nagy áldozatok árán a bolsevikiekkel szemben, a front mögött a csehek dirigáltak és hősködtek merész szemtelenséggel. A szibériai váro­sok utcáin finom eleganciával öl­tözve jártak-keltek, s az 50.000 cseh légionárius igénybe vette a maga számára a szibériai közlekedési esz­közök egy harmadát akkor, amikor a Kolcsak-seregnek égető szüksége lett volna minden vagyonra, hogy élelmet és muníciót szállítson. Saját szerzeményeiket továbbították a csehek a wladiwosztoki kikötő felé. Miféle szerzeményeiket? Hát amit üzletkötéseikkel, uzsoráikkal és lo­pásaikkal szereztek. Kolcsak tervbe vette, hogy egy entente-bizottság jelenlétében megvizsgáltatja a wla­diwosztoki kikötőn keresztülmenő cseh podgyászokat és küldeménye­ket. Megijedtek erre Prokop- és Giskra vitéz ivadékai és — elárul­ták Kolcsakot a bolsevikieknek, akik aztán agyon is lőtték a derék gene­rálist. Ép az újságcikk végére értem, mikor megérkezett az én cseh ba­rátom. Ránéztem. Szegény ember! Most már értem, miért mondtad oly vonakodva, oly szégyenlősen, hogy cseh vagy. Mindenütt ismerik a te vitéz, becsületes fajtádat, azért szé­gyeníted úgy magad . . . Ha. ményt mi udvariasságból átvettük, aminthogy az esztergomi idegen­forgalmat és a fürdőváros — Eszter­gom ügyét szolgáló sok eredeti tu­dósításunkon és cikkeinken kívül ilyen apróbb közleményeket is kész­séggel leadunk a szép strandfürdő és a város idegenforgalma érdeké­ben. Az olyan nagyon fontosnak mon­dott, de minden intelligens ember által reklám ízű közhelynek olvasott sor kihagyása történhetett nyomda­technikai okból is. Különben pub­licisztikai szempontból mi szükség van arra és miért fontos az, hogy az esztergomi ember számára író­dott „Esztergom" c. lap e közlemé­nyében is benne legyen, hogy e fürdő Budapesten nagy népszerű­ségük7 Hirdesse ezt most már utá­nunk a fővárosi sajtó és tartsák is be a gyakorlatban a fővárosiak ! Az „Esztergom"-ban már sokszor meg­állapítottuk ezt, sőt annak sincs semmi akadálya, hogy akár naponta hirdessük a strandfürdő budapesti népszerűségét, — de félünk, hogy az esztergomi ember már célzatos­ságot vagy „froclizást" lát a nagy­hangú megállapításban, amely az esztergomiak lelkéből szelídebb eset­ben kifakasztja a sóhajt, hogy: bár az esztergomiak részére is olyan népszerű lenne a gyönyörű Szent István strandfürdő, bár ne lennének oly szegények és bár fizetni tudná­nak ők is! De ettől eltekintve a megállapítá­sokban mi még tovább is megyünk. Nincs-e ott mostanában minden esz­tergomi találkozóról írt tudósításunk végén, hogy : megfürödtek a strand­fürdőben és az esztergomi strand­fürdőt a fővárosiaknál is jobbnak, kellemesebbnek, szebbnek találták ? ! Végezetül mégis mondanunk kell valamit a „rejtélyről." Ha részünk­ről nélkülözzük is a rejtélyt, cikk­Írónak az E. és V.-ben közreadott soraiban mégis csak kell valami rejtélynek lennie. Említi, hogy a fürdő szerelmese lett, de ezen­kívül vájjon miféle rejtélyes ok késztette Fabritzky Antal fővárosi író urat arra, hogy ily jelentékte­lenséget felfújva nekirontson a ne­héz kötelességeit úgyis önzetlenül végző esztergomi sajtónak és ilyen különös kioktatási módszerrel kivan ingyen reklámcikkeket és reklámri­portokat a strandfürdő részére, hogy odafordulhasson „szerelme" tárgyá­nak, a strandfürdőnek tulajdonosa, az Esztergomi Takarékpénztár felé: méltóztatik látni, ez vagyok én ön­nek, ezt teszem én önnek ?! . . . Vájjon miféle „rejtélyes" okok indíthatták erre a nem vártslegke­vésbbé a strandfürdő és az eszter­gomi idegenforgalom javára gyü­mölcsöztethető szerepre ?! Ezzel az ügyet a magunk részé­ről lezártnak tekintjük. HORTOBÁGYI JUHTURÓ Tejszövetkezeti Központ, Bpest 4. postafiók 20. HIREK. Éjjeli szolgálatot július 12-től július 18-ig Rochlitz örökösök „Szt. István" gyógyszertára (Kossuth L. utca sarok) tejesít. Palkovics László alispán ezüst ­mennyegzője. Legszűkebb családi körben, egészen csendben ülték meg házasságuk huszonötödik év­fordulóját tegnap, kedden várme­gyénk régi kegyhelyén Pélfiöld Szent­kereszten szenkviczi Palkovics László alispán és neje mattyasóczi Mattya­sóvszky Margit. Amikor távol a világ zajától, a búcsújáróhely régi kis templomában mély vallásosság­gal, buzgó ima és áldás közben megújítja a jubiláló házaspár fri­gyét, mi is meleg lélekkel kívánunk továbbra is tartós boldogságot a köztiszteletben álló, bensőségesen vallásos családnak. Változás a szentferencrendiek­nél. A szentferencrendíek Szűz Má­riáról nevezett tartományának kor­mánytanácsa f. hó 11. és 12-én, pénteken és szombaton tartott ülé­seket, amely alkalommal az esz­tergomiakat közelről érintő személyi változásokat is eszközölt. Igy P. Czirfusz Viktorin esztergomi ház­főnököt rendfőnöki titkárrá és buda­pesti házfőnökhelyettessé rendelte, P. Andreska Feliciánt pedig Szé­kesfehérvárra helyezte. Esztergomi házfőnök P. Weiss Rikárd, szóno­kok : P. Tóth Móric és P. Csontos i Márton lettek. P. Czirfusz Viktorin távozását őszinte sajnálattal veszi tudomásul Esztergom társadalma, de különösen a szegények, akiknek érdekében hatalmas és nagysikerű jótékonysági akciókat kezdeménye­zett, amelyek a Páduai Szent Antal Egyesületben és a megszervezett városi szegénygondozásban állan­dósultak. Ugyancsak három évi agilis működéséhez fűződik a szent­ferencrendi fiúinternátus megterem­tése és mintaszerű berendezése is, valamint a ferences harmadrend erős felvirágzása. — Az új esztergomi házfőnök eddig Pápán működött. Hajókirándulás városunkba. Vasárnap az „Újság" c. napilap közel ezer kirándulóval hajókirán­dulást rendezett Esztergomba. A hajó a déli órákban érkezett városunkba, ahol a vendégeket a város vezető­sége fogadta. A város nevezetessé­geinek megtekintése és a strand­fürdő élvezése után a hajózók este 7 órakor indultak vissza Budapestre. Újjáépítik a szenttamási kál­váriakápolna tornyát. A szent­tamási kálváriakápolna elferdült fatornyát hétfőn lebontották s régi alakjában, de tartós anyagból tel­Szent Imre céllövő versenyre Szatmáry Gyulánál Kossuth L.-U. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents