ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-03-15 / 62. szám

Hortobágyi johtúró MINDENÜTT KAPHATÓ! TERMELI: Orsz. y/jgfi Magy. Tejszövetkezeti Központ Budapest, 1., Horihy Miklos-út 119/121. A holdanként! 5—6 pengő költség — azt hisszük — nem olyan nagy, amely miatt az ügy megakadjon. Körülbelül ez az az összeg, amely egy-egy holdat — illetékes helyen nyert információnk szerint — a kölcsöntörlesztési és ä mű fenntartási költségeivel együtt terhelni fog. A vízjogi engedélyezéshez még szükséges, hogy a védőgát helye kisajátíttassék. Mintegy 10 hold földről van szó. Ebben 220 gazdának van egy-egy darabka területe. Ettől eltekintve a kisajátítás ára szokatlanul magas, 1 pengő négyszögölenkint, amely egy holdra számítva, 1600 pengőnek felel meg. Ez a maximális összeg Ennyit nem adnak Esztergomban egy hold földért. Ha a gazdaközönség ezzel szemben most hirtelen mégis lázadásszerüen viselkedik, akkor alig lehet másra gondolni, minthogy idegenből történt izgatás. Ha Esztergom visszautasítja ezt a rendkívüli állami segítséget, majd érte megy a minisztériumba egy másik dunaparti helység... Ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy a rézsűk szénaterméséből jóformán fedezve lenne a mű fenntartási költsége, érthetetlennek látszik, hogy a mai népünk, amely annyira szereti és becsüli a földet, a körülmények teljes ismerete és mérlegelése mellett az árvédelem létesítése ellen foglaljon állást. Mindenesetre azonban a népet meg kell hallgatni, fel kell világosítani és az ő akarata ellenére nem szabad a munkába kezdeni. Meg lehet próbálni a nagyobb segélyt és a kisebb kölcsönt, de be kell látni, hogy a kérdés felett most már napirendre térni nem lehet. A város is tíz év óta mintegy 3—4000 pengő évi jövedelemtől esik el azzal, hogy a halastóról lemondott. Az árvízmentesítés elejtésével esetleg előállhat az a helyzet, hogy a város jövedelmének fokozására a belügyi kormányzat követelni fogja a halastó visszaállítását. Ez a gazdaközözönségre előnyös nem volna, azért az árvízmentesítés kérdésében is kölcsönös megértésre és jóakaratra van szükség. Nem sokkal utóbb, okt. tizen- eső indult meg. Ekkor született meg Történelmi séta Eszfc irta: Dr. BALOGH ALBJN. A Szenttamási-utcán fölfelé haladva az Iparbank homokbányájához érünk. Ez a dombtető a római korban a temető középpontja volt. Arcmai temető legnagy obb része elpusztult már, néhány IV. századi sírbó' újabban kiásott emlékek a régészeti múzeumban láthatók. Valószínűleg innen került ki azoknak a római sírköveknek egy része is, melyek a primási palota udvarán vannak fölállítva. A római temető nagy része a téglagyárnak esett áldozatul. Az egykori Szentgyörgy-hegy felé eső oldalon azonban már nem római, hanem török temető volt. Ma már ebből sincs semmi, mindössze a régészeti múzeum két turbános sírköve emlékeztet rá. A Szenttamáshegyen a török időkben erődítmény volt, melyet a törökök Debedelennek hívtak. (A szenttamási régi kőpincék egy része alighanem ennek a kazamatáihoz tartozott.) Az a hely ellenben, ahol a jelenlegi szenttamási kápolna áll, nem volt várnak felhasználva. A kápolna alig több száz évesnél (1823-ban épült), mint építménynek nincs sok művészi értéke sem. Esztergom városra és környékére azonban e helyről gyönyörű panorámát élvezhetünk, a kápolna maga pedig valósággal mintegy megkoronázza s így festői objektummá emeli az egyébként sivár dombot. Művészi szempontból annál értékesebb az ú. n. kálvária, helyesebben az a két szines bárok kőszobor, melyek mai, barbár módon megrongált állapotban is igazán ihletett művész^kezére vallanak. Szűz Mária és Szent- János e szobrai, melyek a Jordánszky-féle kálvária létesítése előtt a Bakács-kápolna előtt állottak, városunk legértékesebb művészi értékei közé tartoznak. Szenttamás nevét arról a prépostságról kapta, melyet Jób érsek a vértanú Becket Tamás canterburyi érsek tiszteletére állíttatott, mintegy figyelmeztetőnek az erőszakosságra hajló Imre királlyal szemben. E prépostság temploma, mely a román és gót stilus ú. n. átmeneti idejében épült, a mai Lépcső-u. legmagasabb pontján állott; feltárása művészettörténelmi szempontból is nagyon kívánatos volna. E középkori templom mellett közvetlen szomszédságban török fazekasmester rendezte be műhelyét. Készítményei között, melyekkel az egész várost elárasztotta, volt több csinos darab, különféle szines mázakkal díszítve, kettőn pedig, melyek, sajnos, töredékesen a régészeti múzeumban vannak, török írással bevésve vallásos mondások és profán lírai versek olvashatók. A Szenttamáshegy aljában elterülő városrész a középkorban is a fürdőről, a hévízről volt nevezetes. A mai Fürdő-szálló helyén akkor nagy tó terült el, melynek meleg vize télen sem fagyott be mindig. A bővizű forrásokból táplálkozó tó, melynek partján már Antiochiai Anna, III. Béla királynak felesége közfürdőt létesített — tehát itt volt a középkori Magyarország első nyilvános fürdője — egészen a mult század negyedik évtizedéig úgy maradt, amikor a káptalan megépítette a cölöpre alapozott Fürdő-szálióí. Vendégei között nagy neveket is találunk. Itt szállott meg 1848. szept. 5. a legnagyobb magyargr. Széchenyi István. Itt 'tartózkodása azonban majdnem gyászos fordulattal végződött. Amikor ugyanis a hajóállomáshoz ment, a hazája sorsa miatt már akkor elborult elmével a Dunába akarta ölni magát. Kisérő orvosa mentette ki a hajósok segítségével és a primási palota kertjébe I vitte, ahol kissé megnyugodott, úgyhogy kocsin tovább utazhatott. nyolcadikán fényes kísérettel Kossuth Lajos érkezett ide. A hajóállomástól a Fürdőig útja diadalmenet volt. De alig ért a szállóba, nagy a „Kossuth Lajos azt üzente" második strófája: Esik eső karikára(Folyt, köv.) Vízóra**5iasznáBati és fenntartási díj JavasBat a közönség köréből Esztergom szab. kir. város vízvezetéki szabályrendeletének 30. §-a értelmében a vízfogyasztás ellenőrzésére, illetve a lakóhelyiségek és háziállatok száma és a kert terjedelme alapján kiszámított évi dijért járó vízmennyiségen felül elfogyasztott vízmennyiség megállapítására a város köteles minden egyes házban vízmérőt elhelyezni, amely után a háztulajdonos vizóra használati és fenntartási dijat fizet. A 34. §. szerint a vízmérőt a város szerzi be saját költségén s jókarban tartásukról is a város saját költségén gondoskodik, azonban a vízmérő elhelyezésére szolgáló aknát vagy szekrényt az ingatlan tulajdonosa lartozik előállítani és fenntartani, ugyancsak ő felelős a vízmérő sértetlen megőrzéseért. Ha a vízmérő megrongáltatik vagy hiányzik, az ingatlantulajdonos teljes kártérítéssel tartozik. Illetékes helyen nyert felvilágosítás szerint a város még 1927-ben 1500 drb. vízórát rendelt, ebből a mai napig átvett 1000 drbot, a vízórák felszerelését 1928. év tavaszán megkezdte a mai napig elhelyezett circa 750 drb-ot és a maradvány, circa 250 drb. a városi raktárban van. A városi szabályrendelet fennt közölt rendelkezéseinek pontos alkalmazása és a város részéről a vízmérő órák beszerzése és felszerelése terén követett eljárás azt a közösségre és az egyesekre egyaránt hátrányos és méltánytalan állapotot eredményezte, hogy csak egyes ingatlantulajdonosok vízfogyasztása áll ellenőrzés alatt, még pedig olyképen, hogy az illetők az ellenőrzésnek csak hátrányait érzik. Az első hátrány az akna vagy szekrény előállításának és fenntartásának költsége. Még nagyobb hátrány, hogy az illető ingatlan tulajdonos hiába takarékoskodni a vízzel, az átalányárat meg kell fizetnie, ha pedig akár ténylegesen felmerülő vízszükségletének kielégítésére, akár hozzátartozóinak vagy lakóinak hanyagságából vagy rosszindulatából vagy a vízvezetéki berendezés hibájából (csőrepedés, zárócsap meglazulás stb.) többet fogyaszt, e többletért fizet. Ha a vízóra megsérül vagy ellopják, ezért ismét fizet, ugyanakkor boldog szomszédjának, ahol vizóra nincs, ily gondja és költsége sincs. Már ebbe a helyzetbe is nehéz belenyugodni, az azonban már egyenesen bántó, a vízórával kitüntetett ingatlantulajdonosokra nézve és az ember jogérzését sérti, hogy ezért az ellenőrzésért, amelynek — mint hangsúlyozom — az ingatlan tulajdonosa csak hátrányait érzi és előnyeit egyáltalában nem, ezért az ellenőrzésért a szabályrendelet fenti rendelkezései alapján az óra felszerelésének napjától még használati és fenntartási dijat is szednek, ugyanakkor a másik fogyasztó, akit a vizóra szétosztásnál mellőztek, ettől mentesül. Ez a már három év óta fennálló s az eddigi eljárásból következtetve még hosszú évek során meg nem szűnő állapot oly mértékben sérti az egyenlő elbáeás és az egyforma teherviselés elvét, hogy ezt tovább szó nélkül tűrni nem lehet. Lehet, hogy [illetékes helyen, vagy a helybeli lapokban előttem már mások rámutattak a fenti visszásságpkra és azoknak orvoslását kérték, de a jelekből Ítélve: eredménytelenül. Legutóbb a város képviselőtestületében történt erről említés, a napokban pedig illetékes helyre beadvány érkezett, mely kéri azt, hogy az összes tényleges fogyasztók mielőbb, de legkésőbb a folyó évben kapjanak vízórát, mindaddig pedig, amig ez meg nem történik, az órák használata után dijat ne szedjenek, az eddig e címen beszedett összegegeket pedig írják az illető ingatlantulajdonos vízdíja javára. Ha pedig a vizóra használati díjról a város pénzügyi okokból semmiféleképen le nem mondhat, akkor az e cimen a vízórával felszerelt ingatlanok tulajdonosaira kirótt összeget egyenlően osszák fel az Összes fogyasztók között. Időszerűnek találtam tehát, hogy e kérdésre felhívjam az olvasóközönség figyelmét.! Ezen indítvány oly méltányos, hogy a váres minden ép jogérzékű és elfogulatlan polgára csak örömmel fogadhatja s igy méltán remélhetjük, hogy a város képviselőtestülete nem is fog elzárkózni annak elfogadása elől. Az érdekeltek pedig saját jól felfogott érdekükben támogassák ezt az akciót, amelynek sikere esetén egy, a város békéjét és a közmegelégedést zavaró és vészé- * lyeztető kérdés eliminálódik. Munkanélküliség és a drágaság Sok és nehéz gazdasági problé- h mánk között a munkanélküliség és a drágaság a legsúlyosabb két kérdés. Mind a kettő világjelenség és a világháborúnak utókövetkezménye okozati összefüggés is van a kettő között. Ámbár nem áll módunkban teljesen megszüntetni eme súlyos két gazdasági problémát] enyhíteni rajta, azonban eminens kötelessége, az államhatalomnak. A drágaság az egész vonalon csökkenti úgy a termény, mint az ipari termékek fogyasztását, aminek következtében redukálni kell a termelő munkát, aminek viszont egyenes, logikus következménye, hogy sok munkaerő válik feleslegessé, vagyis előáll a munkanélküliség. A boldog békeidőben is voltak munkaágak, melyek télen át szüneteltek, de akkor a nyári kereset fedezte a téli kiadásokat is. A munkaadó is előleggel tudott segíteni munkásán és az élelmiszerárús is birt hitelezni. Ma mindakettőnek eme jóindulatú ténykedését megbénították a lehetetlenül súlyos közterhek. Ma a munkásság nemcsak a téli, hanem'az általános munkanélküliség rettenetes részével is küzd. Azt mondottam, hogy a drágaságban kell keresnünk a munkanélküliség főokát. A drágaság azonban rendes körülmények között még eltűrhető állapot volna, mert, ha méret szerint, elegáns, finom pouplin űri ing