ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-03-15 / 62. szám
XXXV. évfolyam, 62. szám. Ara köznap 6, vasárnap 10 fill. Szombat, 1930 március 15 Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik kétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratát és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. *- Hirdetések felvétetnek a „Hunnia 4 ' könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. A sikoltó március Esztergom, 1930. március 15. Az első március tizenötödikéből nagy elhatározások, tettek és áldozatok születtek. Aztán jöttek olyan március tizenötödikék, amelyekből nem született semmi. Aztán jöttek március tizenötödikék kokárdával és bandaszóval, amelyekből csak szavak születtek. Aztán jöttek olyanok, amikor a tavaszi lelkesedés határán csuklott el minden, ami magyar életét és ambíciót jelentett, ••—- jöttek olyanok, amelyek háborús vérzivatarokba fulladtak bele, - végül jöttek olyanok, amikor révedezve állunk a honvédtemetői sírok körül, ahonnan a hősök nagy temetőjét és az elveszett párkányi oldalt látjuk és a Duna zúgását halljuk, amely kínzó hömpölygéssel hordja hátán a véres csíkot, a trianoni határt, és amikor nem tudjuk biztosan, hogy ünnep van-e, vagy nincs többé március, hogy számonkérjünk-e valamit, avagy sírva dőljünk-e neki a trianoni börtön falainak, amelyen belül engedélyünk van a márciusi eszmékre, engedélyünk van arra, hogy szabadok,Jegyenlőek és testvérek lehessünk! ? . . . Most ez a március sikolt felettünk ! . . . Sikolt! . . . Van ebben a márciusi sikolyban valami, ami kifelé hangzik és elhal a nagyvilágban anélkül, hogy valahol, ott, ahol a nemzetek sorsát intézik nagy gőgösen és elbizakodottan, felfigyeltek és hallgattak volna rá. De el sem hinnék, hogy a nemzetek „szabadsága" nevében börtönt csináltak Kossuth országának és Petőfi hazájának helyén, — hogy az „egyenlőség" nevében egyenlővé tettek bennünket a nyomorúságban. Ám van ebben a sikoltásban befelé szóló hang is — a testvériségről. Ez a hang visszaverődik a trianoni határokról, a magyar sziveket keresi és azt mondja, hogy legyünk testvérek a bajban és szegénységben! Legyünk testvérek! Sikolt ez a március! . . . Vájjon megérezzük-e lelkünkben ennek a sikolynak fájdalmát, panaszát, intését, felelősségrevonását, tetemrehívását, bíztatását és parancsát, avagy csak végigömlik rajtunk ez a sikoltó március, lelkünk hiába fürdik meg tavaszias áramlatában, és mi maradunk továbbra is mint az embertelenség, kíméletlenség, egymástölés, kisemberevés, kihasználás, kíméletlenség, ravaszkodás, egymástkijátszás és embertiprás szerecsenj ei ?! Jelent-e valamit ez a sikoltó március Esztergom felett ? ! Leszünk-e még valaha testvérek egymásért, érdek nélkül a legnemesebb emberi eszmék szolgálatában, — egymásban az embert és a lelket becsülve és szeretve ? ! (g) kevesebb terhet jelentsen az ármentesítés de létesítése a gazdaközönség érdeke Szokatlan magas áron történik a kisajátítás. — 80.000 pengő legyen as államsegély és 60.000 pengő a kölcsön a szegény város részére. Amikor a nagy gonddal és nagy fáradtsággal előkészített ármentesítési akció a legjobb úton haladva már-már a megvalósítás munkájáig jutott, a gazdaközönség egy részének érthetetlen magatartása folytán elakadt. Meglepődve figyelt fel a város közönsége, mert hiszen az ármentesítés éppen a gazdaközönség javát szolgálja elsősorban. Mi történt kedden délután? Az ügy annyira előrehaladott már, hogy csupán a mű létesítéséhez szükséges kisajátítási eljárás ügyében kellett megegyezésre jutni a gazdaközönséggel és az egész ügy komplexuma az alispán elé került volna, aki a vízjogi engedélyt megadja, mely után az államsegély és kölcsön í'olyósíttatik. Dr. Antóny Béla polgármester ezért az érdekelt gazdákat kedden délutánra meghívta a városházára. Körülbelül tiz hold kisajátítása szükséges a védőgát elhelyezésére. Mintegy 220 gazdáé ez a tiz hold föld. Kedden délután éppen a választói névjegyzéket összeíró bizottság dolgozott a városháza nagytermében. Ide ^tódult be a nép, — többnyire asszonyok. Az összeírok, akiknek az ármentesítéshez semmi közük, megütődve nézték a lármázó, lázadozó tömeget. Hiába volt a csitítgatás. — Tönkre akarnak bennünket tenni! — Nem kell a gát! — Inkább süllyedjen el a földünk ! — Apáinknak jó volt igy, hát nekünk is jó lesz ! — Ha fölépitik, összeromboljuk, de nekünk nem kell! Majd meglátták Horváth Mihály hegymestert, nekirontottak: — Maga az oka, hogy elveszik a földünket. Természetesen a félrevezetett emberekkel, akiken látszott, hogy a dologban teljesen tájékozatlanok, tárgyalni és dűlőre jutni nem i lehet. Azonban, hogy az ügy az egyez- i kedésnél ilyen sajnálatos módon kátyúba került, annak nemcsak a gazdaközönség az oka. A lelkiismeretes felvilágosításnak, ! a helyes tájékoztatásnak már jó-j előbb meg kellett volna történnie. Félrevezetni csak a tájékozatlan embereket lehet. j Az ármentesitési ügy genezisét a halastónál kell keresni. Köztudomású, hogy a forradalom! a halastavat megsemmisítette és így a városnak egy tekintélyes jövedelmi forrása megszűnt. A gazdaközönség sohasem volt kibékülve a halastóval. Az esztergomi ember még nagyan jól emlékszik a halastó tengeri kígyójára és arra az áldatlan harcra, amely körülötte folyott. A halastó ügyéből osztálykérdés 'lett, mire a város közönsége honorálta a gazdaközönség kívánságait l és a halastó helyén legelőt létesített. Ma a helyzet az, hogy ez a 250—300 holdnyi terület csak akkor használható ki kellőképen, ha ármentesíttetik. Eltekintve attól, hogy árvíz idején ez a terület teljesen használhatatlan, a talaj itt oly vizenyős, hogy ha jó legelőt akarunk, ármentesíteni kell. Ez volt az ármentesítés gondolatának inditó oka. Természetesen az ármentesítés kapcsán meg lehet és kell menteni értékét tiz-húszszor osára emelve még azt a körülbelül 700 hold földterületet is, amely nem köztulajdon, hanem az esztergomi gazdák magántulajdona, de szintén árterület. Ennek az ezerhoídas földterületnek ármentesítését józanul gondolkozó gazdaember csak abban az esetben ellenezheti, ha az ármentesítés nem fizetné ki magát. Normális időkben ennek mérlegeléséről még abban az esetben is beszélni kellene, ha a gazdák csak a saját anyagi erejükre támaszkodva cselekednének saját földjük érdekében. A mai rendkívüli súlyos helyzetben és nagy szegénységben természetesen csak úgy lehetett az ármentesítésre gondolni, ha a munkálatokhoz olyan mérvű államsegélyt és államkölcsönt lehet szerezni, amelynek birtokában a városra és gazdákra háruló költségek oly csekélyek lesznek, hogy az ármentesítés még a mai nehéz körülmények között is feltétlenül előnyös és megéri az áldozatot. A gazdaközönség és a város érdekeit kívánta szolgálni Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő, amikor a minisztériumban segélyért és kölcsönért járt az ármentesítésre. Egyidejűleg megalakult az árvédelmi bizottság is, amely az ügyet előkészítette. 1 140.000 pengőbe kerül az egész ármentesítés, amelyre 60.000 pengő államsegélyt és 80.000 pengő kölcsönt hajlandó nyújtani a minisztérium. Arról lehet még szó, hogy Esztergom városának és népének különös szegénységére utalva arra kérjük a minisztériumot, hogy fordítsa meg a tételeket, s inkább 80.000 pengő államsegélyt, 60.000 pengő olcsó kölcsönt adjon, de semmi esetre sem szabad ezt a kedvező alkalmat az ármentesítésre elmulasztani. Hiszen a várost és az ármentesítő bizottságot is az a cél vezeti, hogy a mű holdanként minél kevesebbe kerüljön és egy-egy gazdára lehető csekély költség jusson. rt fl » 9 éb c b rep . e : a v k a és s z z"? Ät VERMES-HÓI Kossuth Lajos-u. 10.
