ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-03-09 / 57. szám
Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Két feladat Esztergom, 1930. március 9. Két nagy feladat várt a magyar haza összeomlásakor keletkezett romok eltakarítása után az ország helyreállítóira: a nemzeti hadsereg megteremtése és a munkakedv felélesztése — mondta Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, dorogi bányaigazgató abban a megragadó beszédben, amely a kormányzói jubileumkor a vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlési termében hangzott el. „Az egyik feladat meg van oldva ezer nehézség között — mondotta — lehetetlen küzdelmek árán bár, de nemzeti hadseregünk él és át fogja magát vágni a környező rablóvilágon, mert Horthy Miklós egyik kezében kard van s amint a végtelen óceánokon tudott biztos csapást találni, a végzetes emberi és nemzeti sorsok tengerén is biztos útat fog találni nekünk. A másik feladat megoldásában azonban mindannyiunknak össze kell fognunk s felnézve az első magyar ember kétséget nem ismerő arcára, szent hittel és elhatározással kell megragadnunk a munka szerszámait tartó másik karját s összefogva kell áthidalnunk a nehézségeket, enyhíteni a sorsunkkal összefűzött elkerülhetetlen nyomort és szegénységet." Az illusztris szónok mindjárt rá is mutatott e szavak után egy lehetőségre, amellyel a hibájukon kivül munkalehetőséghez nem jutó szegényeken segíteni vél. Ez a lehetőség oly arányú áldozatkészség, mint aminőt a dorogi munkásság teljesített akkor, amidőn egynapi szorgalmas munkájának keresetét az ország szegényeinek és munkanélkül sínylődőinek felsegítésére ajánlotta fel és fizette be a nyomorenyhítő akció javára. Jól mondotta Schmidt Sándor, hogy a dorogi 4000 ember aznapi minden csákányütése „egy-egy harangszó, melyeknek együttes zenéje kell, hogy ős Esztergom vármegyéből az ország minden munkahelye felé szálljon, a példának követésére szólítván fel minden embert, ki a mai nap munkához és kenyérhez jutott." — Ha ebben a népben van erő a megpróbáltatásokban, akkor lesz erő a magyar feltámadásban — fejezte be a szónok hittel teljes szavait. S most várakozva lessük a harangszó hatását, mennek-e a keresztényi irgalom ily áldozatokból épített gyönyörű dómjába a fennkölt példa követői . . . S akinek ma még kenyér van a kezében, van munkája, tisztességes megélhetése, ne zárja be a szívét az inség esdő kopogtatására. A munkanélküli ember keserű lelkében új összeomlás csirája rejlik. A munkásnak munkát kell adni, mert a munka élteti a munkást és a nemzetet is. Szabad-e felemelni szavát Esztergomnak gazdasági elhagyatottságában Az esztergomi kereskedők és iparosok kálváriája. — Esztergom város az ipartestülettel és a kereskedelmi társulattal karöltve már [a kezdet kezdetén is küzdött a dorogi vásár ellen Minden esztergomi ember saját bőrén érzi keservesen annak a szomorú ténynek következményeit, hogy a trianoni szerződés kettévágva a dunai hidat, Esztergomot főéletereitől fosztotta meg. A szerencsétlenül járt dunaparti város, amely a katolikus magyarságfővárosa, az ország hercegprímásának székhelye a környék kulturális gócpontja, joggal számíthatott arra, hogy az államhatalom pártfogásába veszi és megtesz minden lehetőt, felhasznál minden egyes alkalmat, hogy nagy gazdasági veszteségeiért kárpótolja és számára életlehetőségeket nyújtson. Hiszen Esztergom nyomorúsága- ( ban is rengeteg kulturális áldozató-j kat hozott, nagy áldozatok árán! iskolákat, kultúrintézményeket tart j fenn, — és csak természetes és méltányos, hogy a kulturális góc-1 pont gazdasági gócpont is legyen,; mert a kultúrkiadásokra a költségeket is elő kell teremteni. Ki hitte volna, hogy a tragikus trianoni szerződés után, amely Pár- j kány felé vágta el Esztergom életlehetőségeit, következett egy intézkedés, de ez már a magyar államhatalom részéről, — amely Dorog felé, az esztergomi járás felé is elvágja Esztergom gazdasági életereit ?! Esztergom városa már a kezdet kezdetén látta a veszélyt és az ipartestülettel és kereskedelmi társulattal karöltve küzdött a dorogi vásár ellen. Dr. Antóny Béla polgármester már 1921. márc. 12-én a vármegye alispánjához intézett előterjesztést, amelyet felsőbb helyre juttatni kért. A felterjesztések azonban hiábavalóknak bizonyultak. 1925. januárjában dr. Antóny Béla polgármester már így kénytelen írni az ipartestülethez: „A felhozott okok dacára a vármegye törvényhatósága a törvényben előírt rendelkezések be nem tartásával az akkori viszonyok és törvények hatása alatt a hetivásártartási jog megadását véleményezte. Dorog nagyközség a heti vásár tartását megkapta s azóta Esztergom város közönsége szomorúan tapasztalja, hogy az előterjesztésében előre jelzett s a városra nézve káros következmények beállottak. A város kereskedő és iparos osztálya keservesen tapasztalja, hogy a város heti piaca teljesen leromlik és a kevés vevőközönség, amelyet a hetivásárok adnak, az is elmarad, evvel szemben Dorog heti piaca állandóan nagyobb és nagyobb méreteket ölt s a vidéknek az a vevő és eladó közönsége, amely a múltban Esztergom város piacát kereste fel, az ma mind Dorogra megy. S azt is sajnosán kénytelen tapasztalni, hogy amidőn az itt elveszett vevőközönségének biztosítására, megszerzésére a Dorog község heti piacát keresi fel, azon Újpest, Budapest, sőt messze vidék eladói is részt vesznek, akikkel a versenyt felvenni kénytelen. Mindezekből ma már tényként állapítható meg, hogy Esztergom város közönsége, melyet a trianoni békeszerződés keservesen sújtott, heti pacát teljesen elvesztette." Bár a győri kereskedelmi és iparkamara is állást foglalt a dorogi hetivásár betiltása mellett, — minden hiába volt. De a dorogi vásárt az esztergomi iparosok is helytelenítették. Ezt bizonyítja az, hogy kezdetben az esztergomi iparosok nem is látogatták a dorogi vásárt. Az esztergomi járás főszolgabírája 1923. ápr.|8-án kelt hivatalos iratában sajnálkozik azon, hogy a dorogi vásárt az esztergomi iparosok nem látogatják, és az ipartestületet felszólítja, hogy tegyen meg minden lehetőt, hogy az esztergomi iparosokat a vásár látogatására birja. Ugyanerről panaszkodott Prousa Vilmos dorogi virilista is 1925. jún. 6-án és az ő javaslatára akkor a következő határozatot fogadta el a dorogi képviselőtestület: „... miután az esztergomi kereskedőknek és iparosoknak sikerült a dorogi piacot élénkké tett vidéki árúsokat eltávolíttatni, ők maguk azonban a dorogi piacról tüntetőleg távolmaradnak, — az esztergomi kereskedelmi társulat és ipartestület útján szóllittassanak fel a mozgalmat kezdeményező és vezető kereskedők és iparosok, hogy a dorogi piacról az ő érdekükben eltávolított árusok helyét most már becsületbeli kötelességüknek tartsák elfoglalni, mert ha két egymásutáni hetivásárunkon az esztergomi árusok ismét távolmaradásukkal tündökölnek, meg fogjuk találni a módját annak, hogy piacunk más uton legyen ismét benépesítve." Ilyen kényszerhelyzetben volt az esztergomi vásározó ipa* rosság, amikor azután mégis kénytelen volt rászánnia a fejét arra, hogy Dorogra járjon és vállalja ezt a kálváriajárast. A dorogi vásározás ugyanis nagy költséget és rengeteg fáradságot jelent az esztergomi iparosnak, de kénytelen Dorogra járni, mert ellenkező esetben rettegnie kell attól, hogy kis vásárlóközönségét is elveszti, — mint ahogy ennek köszönheti szomorú tengődését sok esztergomi iparos. Természetesen, amikor a dolgon már változtatni nem lehetett, könnyű volt a dorogi vásárra járó iparosoktól aláírást gyűjteni. Istenem, — hát alá kellett írni, hogy vásárt akar, hogy nem akar éhen halni, — hiszen ugyan a mai körülmények között hiába állítaná fel sátorát az esztergomi piacon, amikor áll a dorogi vásár, — mint ahogy hiába sorakozik és várja régi vásárlóközönségét a sok esztergomi bolt a Kossuth Lajos-utcán ... Dorogon el van vágva a gazdasági élet útja Esztergom fe^é, — körülbelül úgy, mint a másik oldalról a párkányi hídon. Szabad-e hát felemelnie panaszszavát Esztergomnak, — irigységet jelent-e a virágzó Doroggal szemben ennek a jobbról-balról kifosztott és gazdaságilag elhagyott városnak SOS-kiáltása ? ! Avagy tán mukkannunk sem szabad, miközben pusztulunk, veszünk, — nehogy ezzel má-* sokat zavarjunk? A gazdag Dorognak nem életkérdés a vásár, — de a nemzeti szerencsétlenségünk folytán leszegényedett Esztergomnak ez igenis életbevágó kérdés. (g) Néhány szó az esztergomi gazdákhoz a szőlő metszéséről Esztergomban, a rövid fejmetszés van szokásban. E miatt olyan szőlőfajtákat művelnek a termelők, amelyek rendes időjárás mellett az egy szemre való metszésnél is elég jól teremnek. Mivel azonban a bor ára igen alacsony, a szőlő karbantartása ellenben igen költséges, azonfelül a kései fagyok is majdnem minden évben kárt okoznak, azért ezen okok miatt azt ajánlom a termelőknek, hogy minden tőke úgy legyen megmetszve, hogy annak termőképessége teljesen kihasználtassék. Akinek például jó trágyaerőben van a szőlője, a szőlővesszők pedig i elég fejlettek és érettek, az ne sajS e 7Abb ep t e " a v k rí " ? Ä VERMES-HÓI Kossuth Lajos-u. 10.
