ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-03-09 / 57. szám

nálja a szőlőjét, hanem hagyjon a tőkéken néhány csapot 2—3—4 szemmel, miáltal a tőkék nagy termésre lesznek kényszerítve. A kommün előtti években a vezetésem alatti 15 kataszteri holdas szőlőben a késői fagyok évenként tetemes kárt tettek, minek folytán 1918-ban úgy metszettem meg a különben igen jó karban álló szőlőt, hogy minden tőkén 4 szál vesszőn négy szemmel (rüggyel) biró csapot hagytam oly formán, hogy a negye- j dik szem felett 3 ujjnyi magasság-j ban vágattak le a vesszők azért, j hogy ezek a csonkok a fakadásnak némi védelmet nyújtsanak a hideg ellen. A terv az volt, hogyha nem jön meg a kései fagy, a tőkéken hagyott csapok vissza lesznek metszve. Ezt a metszési módot a Kecskeméten megjelenő „Homok" cimű lapból olvastam. A késői fagy ezen a tavaszon is bekövetkezett, amikorra a felső rügyek erőteljes hajtásokkal bírtak, telve szőlőfürtökkel; az alsóbb rügyek iakadásai azonban sokkal fejletlenebbek voltak, a legalsó rügyekből még sok nem is volt kifakadva. A fágyás után egy hétre ismét átnéztem a szőlőt, amikor azt láttam, hogy a fagykár legnagyobb volt a felső hajtásokban, amelyet azonban az alsó hajtások jórészben pótoltak ; minélfogva átcsapok visszametszése elmaradt és középtermésnél nagyobb lett az eredmény a szüreteléskor. A községbeli szőlők fekvése és talaja ugyanolyan volt, mint az uradalomé, a metszésük azonban a régi maradt, így a fagy által igen sokat szenvedtek; a termési hozamuk rossz volt, az átlagos termésnek cirka a negyedrésze. Azokon a helyeken, ahol a késői fagyoktól lehet tartani, ajánlom ezt a metszési módot megpróbálni. Nekem azonban ezt a metszési eljárást többé nem volt alkalmam gyakorolni, mivel a szőlő a lakóhelyemtől 24 kilométernyire volt, igy előrehaladott koromra való tekintettel fölmentettek a kezelésétől. Kubovich Ignác nyug. kasznár. Friss felvágottak BÁTORI-nál (Rákóczi-tér 9. sz.) Történelmi séta Esztergomban Irta: Dr. BALOGH ALBIN. Az alább következő sorok tulajdonképen annak a cikksorozatnak folytatását képezik, mely e lap hasábjain nemrégiben „Ismerjük-e Esztergomot ?" címmel a királyi város történeti emlékeivel foglalkozott. Utunkat ez alkalommal Szenttamás felé vesszük. Ezernyolcszázkilencvenötig a mostani Központi Kávéház épületénél kezdődő részek nem tartoztak Esztergom szabad kir. városhoz, hanem Szenttamás néven önálló életet éltek, a Vörösmarty-utcában külön városházával, mely egyesítés után a (városi) rendőrség épülete lett s legújabban emeletet kapott. Az Árpád-korban ez a terület az örmények falujához (villa Ermen) tartozott. Az örmények ügyes kereskedők voltak, a tatárjárás azonban ugyancsak megtépázta őket: falujuk nagyon lehanyatlott. Az országút (a mostani Ferenc József-út) mellett lévő területük így került királyaink (IV. László és III. Endre) adományozása alapján a Szent Ágoston- (régebben Vilmos) rendű remeték birtokába. Ezek itt Szent Anna tiszteletére szép templomot és hatalmas kolostort építettek, ebben csakhamar theologiai főiskolát létesítettek, mely azután nagy hírre emelkedett. A templom cimiteriumában, melynek maradványai a Vörösmarty-utca és az Imaház-utca között ma is megállapíthatók, előkelő emberek temetkeztek. A hatalmas épülettömb még azokon a metszeteken is imponáló nagyságával tűnik szembe, melyek a török uralom idején rombadőlve mutatják be Esztergomot • s az egykor híres kolostort, melynek védőszentjéről ezt a városrészt Szent Anna-kerületnek (centrata s. Annae) nevezték el. (Ugyané metszetek e környéken egy török basa díszes,kupolás síremlékét is jelzik, de ennek pontos helyét nem ismerjük). A török hódoltság korában ez a városrész is elpusztult, a XVII. század elején azonban Zsember (Sember) néven mint külön falu újra előbukkanik. Szenttamás (Zsemberrel együtt) Az „Esztergom" Mrcája, Róbert bácsi ! Sokát foglalkoznak vele a lapok. Róbert bácsival, ki azelőtt Budapesten a Kálvin-téren főzte meg levesét a szegény embereknek. Azt mondják, hogy csaló, aki jótékonyság ürügyével gyűjtött magának sok pénzt, rengeteg vagyont és — csak egy kis hányadot adott le a szegényeknek. Én nem tudom, hogy csaló-e vagy nem csaló, nem is hozzám tartozik ennek megítélése. Az biztos, hogy nagy volt a hitele és tisztelet övezte. A budapesti Szt. Vince egyesület képviseletében néhány év előtt megjelent valaki a Tébe igazgatóságánál, hogy segélyt vegyen fel a szegények számára. Kapott 3 milliói. Ugyanakkor megjelent Róbert bácsi, kapott — hatot. És az igazgató a meghatottság könnyeivel szemében megjegyezte : — Szívesen adunk neki, hisz mindenét elosztotta a szegényeknek. Most pedig azt írják róla, hogy félmilliónyi vagyona van letétben a bankokban. Tehát mégsem adta oda mindenét? Az én ismerettségem vele úgy kezdődött, hogy egy ismerős hölgy mindenáron meg akarta téríteni Róbert bácsit. Vallási tekintetben ugyanis nagyon bizonytalan színezetű volt. Tehát katolikussá akarta őt tenni. Elragadtatva mesélte : — Kérem nem engedek, míg meg nem nyerem a lelkét. Biztosan sikerülni fog. Hisz' olyan jó! És aki jő, az közel áll a Krisztushoz! Mindennap olvassa az evangéliumot. .. Biztosan sikerülni fog! Egy szép napon sikerült őt betuszkolni a templomba. Hátha Isten közelében megilleti a kegyelem sugara! — gondolta a buzgó hölgy. Véletlenül én is ép ott voltam. Ő nem látott engem, én őt figyeltem. A templom legvégén a falnak támaszkodott, íeiiérkötényes gömbölyű hasán összetette kezét, kövér arcában apró szemeivel kifejezéstelenül pislogott. Egy darabig nézett a semmibe, egyet-kettőt köhögött, aztán kiment. Az bizonyos, hogy az örök mécses nem érdekelte. Legközelebb alkalmain volt őt még jobban megismerni. Egy intézet beszélő szobájában várakozott. Ott volt a buzgó hölgy is és bemutatót: 1848. előtt káptalani birtok volt, egyházi szempontból pedig az érseki Vízivároshoz tartozott. Ezért nem volt külön plébánia-temploma, hanem csak kis kápolnája, mely bárok stílusban a XVIII. század közepén épült Szent István király tiszteletére (a Kápolna-utca és Imaház-utca sarkán). Kár, hogy régi belső berendezéséből úgyszólván semmi sem maradt reánk. A kápolnával szemben, már a Kölcsey-utca sarkán az ú. n. káptalan-ház áll: a káptalani hivatalok ma is ebben vannak elhelyezve. Ez a boltíves épület szintén nagy múltra tekinthet vissza, melyből különösen az 1790. esztendő emelkedik ki. Amikor ugyanis II. József élete végén visszavonta sérelmes rendelkezéseit, a szent koronát Bécsből visszaküldte Budára s ez alkalommal dr. Keglevich és gróf Nádasdy koronaőrök a „kalapos király" halála napján (febr. 20.) hozták Esztergomba és itt a káptalan házában tették közszemlére. Mintha csak a császár halálának a szent korona Esztergomba érkezésével való időbeli egybeesése egy szomorú mult lezárását és új korszak kezdetét jelentette volna. (Folyt, köv.) ü IB Id Éjjeli szolgálatot március 8-tóa -14-ig a Takács István „Fekete sas" c. gyógyszertára (Ferenc József-úf) teljesít. Szentségimádás. Vasárnap a vízivárosi zárdatemplomban szentségimádás lesz. Szentmisék lel 7, 8 és 9 órakor. D. u. 5 órakor szentbeszéd és az Oltáriszentség betétele. A város március 15-1 hazafias ünnepélye tárgyában f. hó 7-én d. e. szűkebb értekezlet volt a városházán. Dr. Brenner Antal polgármester helyetes, főjegyző elnökletével, amelyen a hagyományos március 15-i ünnepségek sorrendjét és részleteit állapították meg. Az az— Róbert bácsi, mondja el ne künk az életét. Róbert bácsi el is mondta. — Jémin zsidó-arab törzsből szár mázom. Kis koromban halálos beteg voltam és akkor keresztény dajkám titokban megkeresztelt. Későb Tolsztoj tanítványa lettem és elutaztam hozzá Oroszországba. Egy évig ott voltam. Mikor egyszer az orosz pusztában összeestem és a hó már-már eltemetett, megjelent nekem Jézus és megmentett. Azóta híve vagyok . . . Ez a menekülési história kissé homályosnak tetszett, de a részletek iránt nem érdeklődtem. Róbert bácsi pedig elővett egy kis bibliát. Az Újszövetség volt héber nyelven. Meghatva, mosolygó szeretette] simogatta : — Ezt mindennap olvasom. Én a Krisztussal közvetlenül érintkezem. Nekem nem kell egyház, de azért elismerem, a közönséges embernek kell — különösen a kath. egyház ... Heretikus kevélység — gondoltam, de nem szóltam hozzá semmit. Róbert bácsi németül beszélt, mert így jobban tudott. Sürün idézte az evangéliumokat és Szt. Pál leveleit, láttam, hogy jól ismeri őket. Megkérdeztem : — Mit szól Róbert bácsi Máté napi ünnepségek d. e. 9 órakor a belvárosi plébánia templomban tartandó szentmisével kezdődnek. D. u. fél 3 órakor gyülekezés a Széchenyi-téren s kedvező idő esetén a cserkész- és a leventezenekar hangjai mellett kivonulás a Honvédtemetőbe. Itt az intézetek ifjúságának szónokai és a tanítóképző énekkarának énekszámai mellett a város közönségének nevében Greff Gyula belvárosi káplán mond ünnepi beszédet és megkoszorúzza a hősi emléket. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepély a Széchenyi-téren, esetleg a megyeháza nagytermében lesz megtartva. Este 8 órakor az Esztergomi Polgári Egyesület ünnepi vacsoráján a Kossuth-serleggel kezében Dr. Gróh József mond emlékbeszédet. Névünnepély. A Belvárosi Kath. Földmives Ifjúsági Egyesület f. hó 9-én, vasárnap este 7 órakor saját székházának nagytermében szeretett tevékeny elnökének, Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselőnek nevenapját tárgysorozatos ünnepéllyel űli meg, melyre mind a tagok, mind a tisztelők szives megjelenését kéri. Lelkigyakorlatok a gimnáziumban. A helybeli bencés gimnáziumban szokásos nagyböjti lelkigyakorlatok csütörtökön délután kezdődtek, melyek vezetői Dr. Koszterszitz József soproni Szent Imre kollégiumi igazgató, az országosan ismert kath. ifjúsági iró és Gacs János, a pesti Szent Imre kollégium ; prefektusa. A befejező ájtatosság vasárnap reggel 8 órakor lesz a szentferencrendiek templomában, ahol Dr. Koszterszitz József mond ez alkalommal szentbeszédet. Első nyilvános ünnepély az új tanítóképzőben. Az esztergomi közönségnek f. hó 14-én, a magyar szabadság ünnepének előestéjén lesz elsőizben alkalma arra, hogy az új tanítóképzőt belülről láthassa, E napon, pénteken este fél 6 órai kezdettel ugyanis az intézet ifjúsága ^ hazafias ünnepélyt rendez, mellyel b felavatja az intézet nagytermét és újonnan felszerelt színpadát. A választékos műsor, amelyet a vezetőség egybeáílitott, alkalmas arra, hogy az ifjúság minden irányú képességeiről „'izeltetőt adjon. Ének é • 10, 18 és 19-hez, ahol a kőszikláról és a kulcsokról van szó? Ennek alapján mi azt hisszük, hogy a római pápa Krisztus helytartója ! . . . — Én azt nem hiszem! Azok a római pápák, kik az én fajomat, a zsidó népet halálra üldöztek, piszkolták, égették, nem lehetnek Krisztus helytartói! Ők messze távol vannak a Krisztustól, semmi közük hozzá! . . . Valósággal kiabált, mikor ezeket mondta és szemében a gyűlölet lángja lobogott. — De kérem mondtam szelíden ellenkezve — ép az ellenkezője az igaz. Ép a római pápák voltak azok, akik az üldözött zsidóságnak mindig védelmére voltak, Ép azért a zsidók a francia forradalom után, mikor emancipálták őket, első kongresszusukon első teendőjüknek tekintették köszönő feliratot intézni a Szentszékhez a századokon át tapasztalt védelemért . . . Nem folytathattam, mert Róbert bácsi türelmetlenül közbevágott. — Nem igaz, ön ezt nem tudja, ön fiatalember, ezt nem tudhatja ... én jobban tudom ... Azzal ingerülten felkelt. Odaszólt a buzgó hölgynek: —. Holnap eljössz ? . . . — Igen, felelte a letegezett méltóságos asszony.